Twentieth Part: Six months later

Hali-hali, meghoztam a HUSZADIK részt!! Kezdünk egyre a blog vége felé közeledni, ezen a fejezeten kívül még 11 epizód van hátra, plusz-mínusz epilógus, valami, ilyenek. Huh, hogy fogom belesűríteni azt, ami a fejemben összeállt? Bár, leírni nehezebb volt, remélem azért, megfelel. Tudom, elég rég volt rész, ezért elnézést is kérek (június 10.-én olvashattatok egyet), de....igen, ennyi XD Mindjárt abba is hagyom a pofázást, de előtte fel kell hívnom a figyelmeteket az előző bejegyzésre (CHALLENGE!!!!), illetve arra még, hogy ÍRJATOK EGY KOMMENTET!! Amúgy, most itt ülök egy kék virágos úszósapkában, egy hajnövesztő project miatt. Még 3 óra, és levehetem! Lezsibbadt az agyam...XD

Üdv mindenkinek! Az űrből jelentkezem..amúgy nem, a szobámban vagyok, és zenét hallgatok. Nagyon izgi tevékenység, mondhatom. Bár, tudok mondani egy érdekes dolgot. Izgulok. Nagyon...nagyon...rohadtul. Ráadásul, elmúlt már tizenegy is, én meg még mindig nem alszom, pedig holnap klasszul kell kinéznem. Vajon, számít a külső a fél éves "félévfordulón"? Mielőtt folytatnám a kérdészáport, meg kell jegyeznem valamit. Szerintem értelmes "félévforduló" kitalációmból már rájöhettetek, hogy nem január van. Nem is február. Március sem. Hát, ezt szívtátok, mert az április sem jó. A május meg pláne. Biiip! A válasz helyes! Június van. Illetve, kijavítom magam, május 31., 23. 43. Ez így pontos. Szóval, holnap vasárnap, és ez a nap lesz az a nap, amikor én álmosan fogok ünnepelni. Egyébként 6 hónapja járunk Skylarrel. Holnaptól kezdve. És bár szerintem nem érdemes ünnepelni azt, hogy fél éve járunk, mindenki körülöttem meggyőzött, hogy igen, akkor is érdemes, mert ez a hat hónap kötött minket jobban össze, ez a hat hónap volt az igazi próbatétel, ez volt a legnehezebb, de most már túl vagyunk rajta, bla bla, úgyhogy belementem -részben amiatt, hogy lassan kezdtem megőrülni a sok "jaj, Kristen szerelmes, bosszantsuk fel" mondatoktól. Tehát, ott tartunk, hogy én izgulok, Skylar idióta SMS-ekkel bombáz -miszerint "Hé Kris, tudtad hogy a mamutoknak azért volt pamacs a seggüknél, hogy ne fagyjon le az alfelük, meg hogy ha finganak, akkor az fellibbenjen?" - a fülemből Michael barátunk dalolászik, and you're so classic. Na, na, na ez rímelt! Kész rím-faragó vagyok!! Ha híres énekes nem is leszek, majd én fogom írni a rímeket a költőknek! Egyáltalán vannak még költők? Biztos, csak én nem szeretem a verseket. Meg a borsót. Undorító. Tökéletesen megegyezik a takonnyal, kinézetre és ízre is. Hogy félreértés ne essék, elmondom, nem az a hobbim, hogy orr-ganajtúrót eszek. Valójában, ismerek egy fiút, az oviból, aki mindig a nóziját turkálta, aztán a kibányázott cuccot gusztusosan a szájába helyezte, és megrágta azt. Egek ura! Blah, hányok! Ki eszik fikát? Amúgy miért ez a téma? Énénénénén tudom tanító néni! Azért, mert Kristen pasija éppen azt ecseteli üzenetben, hogy az orrunk naponta liternyi takonyt termel. Most komolyan?! Miért erről beszélünk, ha ott vannak még a pillangók, a suli, stb? Na jó, ez ellen tenni kell valamit. Kikérem Sky véleményét a július negyedikéről. Amerikai -jelenleg én is az vagyok, plusz még sosem ünnepeltem ezt az alkalmat, hát jó lenne, ha valaki beavatna. Egy hónap múlva lesz, de sebaj! Oké, amíg visszaír, felvázolom előttetek az eseményeket, hónapok szerint. Mi is az első? Ja! Októberben történt....csak vicceltem! Tehát:

Január: január. Hó. Friss levegő. Ázott kutyaszag. Kezdjük a legelején. Mivel a suliban nem kell annyit tanulni, mint a rendes iskolákban, szóval csak dalokat, szabályokat, meg egyebeket kell tudni, ezért a haverokkal - elneveztem a csapatot Kristen és a rókáknak- többet lógtunk együtt. Elmentünk a Pink Panther-es izébe, voltunk szánkózni, körbevezettek a városban -VÉGRE!!-, hóembert építettünk, főztünk -megpróbáltuk elkészíteni a Harry Potterben oly' ízletes vajsört, nem sok sikerrel-, elmentünk moziba - Cat és Jade volt előre betervezve, de Trina is csatlakozott, valamint Andy is jött -, valakinek a hülye ötletéből kifolyólag elügettünk egy lovardába, és egész álló nap lovakat néztünk, etettük őket, meg simiztük. Az mellékes, hogy Jade földühített egy pacit, aki a karámból kitört (hogy a lóf*szba csinálta??????), és üldözni kezdte a lányt, aki végül megúszta egy kisebb fa tetején. Vicces volt. A másik. Január közepe táján Andy és James egy randiról jöttek hazafelé, amíg Bruce engem faggatott, hogy a kedves húgom miért nem őt viszi el randizni, amikor is találtak egy vizes, koszos, éhes tacskót, akit hazahoztak. Nem is tudtam, hogy anya tud ilyen hangosan üvölteni. Természetesen kiakadt, mert az állat összepiszkított mindent, és felfalta az összes kaját. De két nap lázadás után /az egész ház fellázadt anya kegyetlensége ellen, és ha beszéltünk vele, akkor csak a "de szegény tacsi!", "ne hagyd Jacko-t elmenni" mondatok hangzottak el/ anyánk szíve meglágyult, és megtartathattuk! A tacsit én neveztem el, Jacko lett a neve, mert annyiszor hajtogattam:
- Márpedig EZ lesz a neve -, hogy végül ez lett. Ennyi történt januárban.

Február:  hej, ez a szerelmesek hava! A normális szerelmeseké. Mi viszont nem vagyunk azok Skylarrel. Ő emó-hippi-és hermafrodita keveréke, nekem még is bejön. Talán túl hamar jöttünk össze, viszont ez így van rendjén. Niallel például egy év lett volna, Jamessel pedig...vele azért hamarabb. Szóval, 14.-én csak kettőig volt suli, aztán utána go haza, és hétvége!!! Ugye a pasim (ezt a szót még mindig rühellem) koleszban él. Lakik. Van. Igen, ő meg jön meglátogatni a kanadai rokonait, de -most ugrik a majom a faszomra....hey! Nekem nincs is himbilimbim! Ez mindent megmagyaráz-, Valentin-lávcsi nap lévén komoly időbeosztást készített:
Péntek: mama, Kristen --> ez lenne az. Röviden annyi -ennél is rövidebben?- hogy az anyját látogatja meg, aztán engem. Megtisztelő. Nos. Fontos mi történt ezen a napon, úgyhogy megosztom..veletek..sírok. Janem. Gondoltam, lenyűgözöm Skylart, azzal a módszerrel, amivel le lehet nyűgözni egy fiút. Csak egy icipici gond volt...Honnan a rákpáncélból kéne tudnom, hogy mivel lehet lenyűgözni egy fiút??? Jessz, így most már azért egy kicsit nehezebb a dolog. Aztán kitaláltam! Rajzolok neki! Annyit meg kell jegyeznem, hogy elég minimális a rajztudásom, talán emiatt történt az, hogy a mesteri portrém helyett egy űrcsatát firkáltam neki. De én büszke vagyok. Nem mindenki tud másfél órán át görnyedni egy lap felett,"piú-piú" hangokat hallatva, mindenféle Csillagok háborúja féle csillagjárókat -vagy inkább űrjáró??- rajzolni. A végére annyira belelkesültem, hogy egy egész képregényt lerajzoltam neki, aminek főszereplői mi vagyunk -Skylar az izmos szuperhős, én meg a szexi mélyvörös hajú kolleginája. Azt hiszem, egy ötéves is megirigyelné a firkálnmányaimat. Vagy nem. Lényeg a lényeg, mire Sky megérkezett, addigra én egy összeragasztott "SKYLAR a SuperHero" nevezetű valamivel vártam. Szerintem tetszett neki....vagy csak próbálta tartani magát, nehogy felröhögjön. Mindenesetre, az én Valentin napi ajándékom még így is jobb volt, mint az övé, mert hozott egy Lays strong csipszet, illetve egy fotósorozatot, amin a tetoválásai szerepeltek. Nem nyűgözött le. Én se őt. Van ez így. Egyébként ezen napi programunk annyiból állt, hogy videójátékoztunk (Több galleont gyűjtöttem Lego Harry Potterben, mint ő!!), filmeket néztünk, valamint, hogy főzőcskéztünk, versenyszerűen, azaz kiállt ellenem. Úgy érzem, az ő éttermi koszt szintű kajája jobb lett, mint az én odaégett pirítósom hát, szép szóval is szar lett. Aztán jött az est fénypontja. Anya hazaért. Megtudta, hogy van barátom. Látta is. Sokkot kapott. Aztán Jacko kutya, aki amúgy nőstény, csak fiús neve van őrült vonyításba kezdett, mert valaki rálépett a farkára. Mindezek után, összevesztem kedves jó anyámmal, aki azon nyomban azt akarta, hogy szakítsak Skylarrel, mert szerinte "ízléstelenül néz ki, ráadásul árad belőle a cigiszag". Nyugalom, nem Sky dohányzott, hanem Jade. Így anya őt is elküldte melegebb éghajlatokra, majd angolosan távozott. Mi meg csodálkozva meredtünk az ajtóra. Végül Jade kijelentette, hogy ő nem cigizik, neki is vannak gátlásai, ez a szag Bruce-tól jön. Na, ezek után Bruce vádolt meg ENGEM, hogy rossz társaságba keveredtem, amíg Skylar nem volt itthon. Felháborodva gyanúsítgattuk egymást, addig a percig, ameddig ki nem derült, hogy ez nem is cigiszag, hanem Jacko lehugyozta a szőnyeget. Éljen. De legalább az éjszaka klassz volt. Kedvenc fiúm -csak egy fiúm van...- úgy döntött, ma meghódítja az ágyamat, azaz ott éjszakázik. Hát örültem is, de az volt a problem, hogy alig fértünk egy az egy-és-fél személyes ágyamon, így hol én nyomtam össze őt, hol meg fordítva. Ennyit erről az ünnepről. Amúgy a február dögunalmasan telt, ha azt nem számítjuk, hogy Sky itt hagyott rengeteg videójátékot, mondván, tanuljak én valami rendeset is, szóval a GTÁn keresztül a mittudoménmilyen Rainen -asszem' Heavy- keresztül a rohadt ijesztő Amnesiát is kijátszottam. Ja, volt ott még Fűrész játék is. Ettől annyira befostam, hogy Andynél éjszakáztam, aki ezt nem nagyon díjazta, azt meg pláne nem, hogy kísérleteket végeztem rajta -böködtem, és figyeltem, hogy reagál. Megjegyzem, attól ijedtem meg, hogy a tévé egyszer csak rezegni kezd, aztán engem is elrabolnak, és meg kell haljak brutális módon. Hejj, még Mucsu Maci sem tudott megnyugtatni. Szomorú.

Március: az alapítványi izé napja. Szóval úgy történt, hogy az előadás előtt a csaj, akit amúgy Cindynek hívnak, szó szerint lehányta Robbie-t, aztán megállapították rajta, hogy influenzás. Ééééééljen! Új énekest kerestek, és végül -miután félrelöktem a másik csajt, aki énekelt volna- én singelhettem el! Megjegyzem, Harryt meghívtam, és szőrösszívűként megengedtem, hogy elhozzon valakit társként. Éljen Louis! Amúgy, klassz voltam, nem rontottam el semmit, stb, emiatt Harrds büszke fejjel csápolt. Azt nem tudom minek, mert ez egy lassú szám volt, de sebaj, nincs minden veszve. A produkció után bemutattam nekik Skylart, mert miért ne. A reakciók különfélék voltak:
Louis: először kiröhögte. Aztán félrenyelte a nyálát. Végül sokkot kapott, és öt percig meredt maga elé mozdulatlanul. Idióta.
Harry: hisztizett egy sort, aztán közölte, hogy "De Niall még mindig szeret", amit nem vettem be, mert sablonszöveg, aztán felajánlotta, hogy menjünk Go Kartozni. Mentünk. Ketten. Versenyeztünk. Az normális, hogy száguldozás közben azon járt az agyam, hogy most én vagyok Roseberg!, vagy hogy az életüket áldozták ezért a sportért! ? Nem, szerintem sem. Amúgy minden Go Kartos szabályt megszegtem. Ütköztem Harryvel, egyszerre nyomtam a gázt, valamint a féket....de: leköröztem a cicust! Izé...Harryt. Nem nagyon díjazta, de van ilyen. Ami az időjárást illeti -ez nem tudom, hogy kapcsolódik Harryhez, vagy az autóversenyzéshez, however nevermind- kezd elolvadni a hó!! Végre! Nem kell reggelente azon szenvedni, hogy mit veszünk fel, vagy hogy út közben hogyan rontja el a frizkónkat! Ez csodás! Az már kevésbé -itt ugrándozok a témák között, noproblem- klassz, hogy anya azzal fenyegetőzik, nem enged el minket Párizsba, ha nem szakítok Skylarrel. Milyen szülő az ilyen? Akit nem érdekel, hogy kivel érzem jól magam? Nem izgat, megszököm. Elrepülök Franciaországba, mert Andy ezt kapta karácsonyra -egyébként, akit izgat, annak mondom, hogy a szexi kis korona mellett sminkcuccokat is szereztem, anya jóvoltából..köszi, már úgy is szükségem volt új dolgokra, kezdtem kifogyóban lenni-, nem veheti el tőle! Két helyzet...nem, három. Három helyzet lép érvénybe. Mármint, ezek lehetnek az okok, anya miért nem enged el minket.
No.1: mert utálja az országotű
No.2: mert tudja, hogy apa ezerszer jobbat adott Andsnek
No.3: csak szimplán szeret zsarolni.
Viszoooooooooont: nagy hírem van! Ja, nagyon nagy. Óriási. Mindegy. Az az izé, a lényeg, hogy megfogadtam, megtanulok vezetni. Nos. Ezzel az a helyzet, hogy gyakorolnom kéne. Mert az igaz, hogy van időpontom, hogy mikorra menjek, de még azt sem tudom, hogy tolatunk! De, ez megvan. Kuplung, re...mi a hátra? Re...re...re...rükverc! Aha! Szal' kuplung, rükverc, gáz. Ugye, ez az? Hát, meglátjuk.

Április: kellemes olyan vezetői órákat venni, amikor Beck szó szerint üvölt velünk, amiért véletlenül a gázt nyomtuk a fék helyett. Most könyörgöm, ez miért olyan nagy dolog?
- MERT MAJDNEM ELÜTÖTTÉL VALAKIT, BAMEG! -válaszolt. Kösz. Ennyit a biztatásról. Ennyit a megértő barátokról. Apropó barátok. Niall...a legeslegjobb haver. A kapcsolattartásáról híres. Imádja a barátait. Fontosak neki. Mindennap csevegnek. Ez csak álom. Fel nem hívott. Az össz, amit a Chatboxos eset óta dumáltunk -amúgy Andy profiljával beléptem, és rákerestem Szöszire, de nem találtam meg-, az az, hogy:
- Hallottam, hogy barátod van.
- Igen.
- Az király.
- Igen.....az.
-  Bejön neked? Úgy értem, szerelmes vagy belé?
- Nem tom'.
- Az klassz.
- Az.

Nem gond. Ez csak átmeneti helyzet, ugye? Miééééééééééééééééééééééért nem beszélünk?! És miért zuhog az eső? Április van!! Hagyjuk azonban ezeket a témákat, keressünk érdekesebbeket. Túl vagyok életem első vezetői óráján, amit egy profi tartott. Ha azt mondom, komolyan becsináltam, elhiszitek? SZLALOMOZNOM KELLETT! Ez vérlázító! De, a csávó szerint még van esélyem a jogsi megszerzésére. Kúl. Másik cucckombó. Ez s...SZÜLINAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAP!! Örülök? Nem is kicsit! Végre 20 vagyok!! Nagykorú!! Nagyobb mint Skylar!! Ő május 15.-ödikén szülcsizett. Háh! Idősebb vagyok mint ő. Szülinap. Ahogy a Hobbsoknál zajlik.

Én suli után hazamegyek. Skylarrel dumálok mobilon, ilyeneket, hogy például "de nekem akkor is kell az a mókus!!! Leszarom, hogy az állatkertb...mi? Ez sértő! Chh", viszont mikor belépek a házba, mindenki felugrik -valaki lefejelte a plafont. Nem tudom, hogy-, kiabál, lufikat dobál, megölel. Első csoport, az ismeretlenek, második a barmok, azaz barátok, harmadik meg a BF, a pasi, meg családtagok. Aztán, valaki orra  bukik, lerántja a tortát az asztalról, valaki véletlenül kilövi a izé ágyú csillámait, néhány lány visítani kezd, mert meglátja Harry-t, Louist és a többieket, akiknek nem örülök annyira,mint Harrynek. Best Friends 4ever, jaj de klassz! De a meglepetésbuli amúgy rohadt jó lett. Mind a díszek, zene, emberek. És pirospontot érdemlek, amiért csak kicsi szívrohamot kaptam, amikor megláttam Niallt. De ez nem tartott sokáig, mert Cat felugrott a hátamra egy "júúúúúúúúúúj, boldog szülinapot!! Nézd mit készítettem neked!", aztán a képembe nyomott egy tokot. Később kiderült, az eddigi számaim vannak rajta, tök jó verzióban -ezt úgy kell érteni, hogy nincs tömegzsivaj, stb-. Én örültem neki. Amúgy tök izgi lenne, ha véletlenül elveszne a cédém, és valaki megtalálná, és felfedeznének! Akkor híres lehetnék! Tartanék "Michael J emléke" eseményeket, amikre több ezren jönnének el, s ezek alatt MJ-ről beszélnénk, meg minden....aztán egyre híresebbé válnék, mindenki ismerne, kijelölnének az év énekesnőjének, klipjeim lennének, rajongóim, autogramok, képek...de semmi nyugalom. Oké, hagyjuk az álmodozást, ez úgy sem teljesül. Apropó; hol van a lemez? Háhhá, csak vicceltem. Viszont, hogy ne csak a két jómadárról -alias Harry, Niall- beszéljek, elmondok egy titkot! A többiekkel kapcsolatban....ezt nem fogjátok elhinni......nem, nem tudom, mit mondhatnék. Szokás szerint váltottam pár szót Zaynnel, megöleltem Louist, átvettem tőle a Kubu üdítőitalt, üdvözöltem Liamet, megköszöntem a figyelmes ajándékot, amit még novemberben adott, csevegtem vele egy kicsit, és ennyi történt. Bemutattam a srácoknak Skylart, aki a hetedik perc után egy "a kecske szólt, cső" kifogással lelépett, ugyanis a 1D néma csendben bámult minket, asszem' rángó szemmel. Kedves bagázs. Mindezek után közölték velem, hogy:
- Kristen. Tudnod kell valamit... -ezt Liam mondta.
- Az igazság...az igazság az, -ezt Louis mondta.
- Hogy...nem, nem tudom elmondani.. Harry? -Zayn.
- Kristen. Képzeld el...
- Ha most nem nyögöd ki végre mi van, kinyírlak, és a szülinapom lesz a legemlékezetesebb nap. Harry Styles halála...Halljam!
- Nem hoztunk neked semmilyen ajándékot...kivéve az üdítőt -nyögte ki Niall zavartan. Aztarohadtezdeszopáááás! Nem hoztak semmit...úristen! Sírni fogok...nem, komolyan, egy bogár belerepült a szemembe. Természetesen nem várom el, hogy holmi idióta ünnepnap miatt, ami mellesleg a születésnapom, ajándékot hozzanak. Nekem az is elég, hogy nem felejtkeztek el rólam, de azért színészkedtem egy kicsit.
- Eh...nem hoztatok..semmit? Semmit? EZT MÉGIS HOGY GONDOLTÁTOK?? Ide jöttök, egy üveg eperkoktéllal a Cappytől, azt remélve, örülni fogok ennek? Hát akkor ezt beszoptátok -ezt ribancosan kellene olvasni. Egyébként a tervem csődbe ment, mert a mondat végén óriási röhögésben törtem ki, valamelyik Vándí tagra támaszkodva. Asszem' Niall volt -ezt onnan veszem, hogy már az első percben ellökött magától, majd hisztis hangon kijelentette, neki barátnője van! Hát hogy képzeltem ezt? Neki csaja van! Egy csajszi! Hátaztakurva! Ez....megbocsájthatatlan. Rátámaszkodtam egy nem-szingli pasira! Erre most mondhatnám, hogy nekem is van valakim, viszont nincs kedvem egy veszekedős szülinaphoz, így inkább befogtam. Aztán tovább buliztunk tovább.

          A másik legfontosabb dolog. Let's go pariiiiiiiiiiiis! 26.-án indultunk, szombaton, hosszas pakolás után. Anya, miután leesett neki, hogy se nem szakítok Skylarrel, sem Andy nem lesz jobb tanuló, egy feltétellel elengedett minket: hozzunk neki párizsit. Bruhhaha, nagyon vicces. Kocsi hiányában szenvedve hívtunk egy taxit, amivel egyenesen a reptérre mentünk, ahol laza két óra várakozás után -a gép késett, vagy mi...hazugság!!- végre elindulhattunk, persze csak miután elbúcsúztunk a családtagoktól, Jamestől, Skylartől, valamint Sikowitztól, aki azért jött ki a repülőtérre, mert kókuszt akart venni, aztán rájött, hogy itt nincs, úgyhogy megkért minket, hogy hozzunk neki Párizsból egy jó nagy darab kókuszt, amihez adott nekem egy intimbetét kupont. Izé...nincs több kérdésem. A röpke 4 óra repülés után -Andy félóránként kirohant a sloziba, mondván "a róka vadászni akar". Ezt hogy értette?-  megpróbáltunk eligazodni, ami nagyjából sikerült is...mire lement a nap. Úgy döntöttünk, nem fogjuk holmi szállodákban tölteni az éjszakát, ha a tengerparton is lehetnék egy kényelmes kis sátorban...elég nehéz volt felverni, de a látvány megérte. Közelről láthattuk, amint a nap szép lassan eltűnik a tenger mögött, ezáltal sötétséget hagyva maga után. Hajnali egyig bírtuk. Onnantól kezdve viszont már nem, szóval a sátrat otthagyva eliszkoltunk a víztől, egyenesen egy motelbe. Ennyit a bátorságról. Ennyit az első napról. Ezen kívül még 2 napunk van, kedden már vissza is kell mennünk. Vasárnapra városnézést terveztünk, némi "vegyük-szuper-uncsi-emlékeket-mert-az-klassz" vásárlással. Nem mondom, hogy nem élveztem, de elég fárasztó volt, főleg az, amikor fel kellett másznunk az Eiffel t. tetejére. Én szenvedtem. Nagyon. A kilátásért azonban megérte. Nagyon szép volt. Szerintem este hatig ott ücsörögtünk, kajálva, telefonálva, vagy embereket riogatva. Ha valaha azt mondtam Andyre, hogy unalmas, akkor ezt most visszaszívom. Őrülten jókat röhögtem, főleg azon, ahogy nézett. De komolyan. Például, kinéztünk magunknak ártatlan embereket, akiket salátával dobáltunk, vagy ha az illető francia volt, és látszott rajta, hogy az angol nem az erőssége, odamentünk, és direkt elkezdtünk neki angolul, vagy spanyolul dumálni, aztán csak röhögtünk, ahogy zavarodottan távozott.
              Keddig szinte elköltöttük apa összes adott pénzét, bár szerintem nem baj. Olyan cuccokat szereztünk, hogy az kész van. Én azt gondolom, az emberek nem óriáspolipokért mennek Párizsba. Mondjuk, párizsit is vettünk anyának. Meg ruhákat -ez ugye elmaradhatatlan dolog. Meg kaját. Meg....ennyi az össz. Tudom, nem nagy élménybeszámoló, de igazából nincs mit mondanom. Jól éreztük magunkat, szép az ország, klasszak a kaják, viszont a többség már ismeri Franciao.-t, szóval igen.

Május:embereeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeek! Hírem van! Nagy hírem!!! Jézus, tejóég!!! OMG! Na jó, mondom az újdonságot: megvan a jogsim!!!! És csak egyszer kellett vizsgáznom, nem kétszer, nem háromszor, csak egyszer, mert nem buktam meeeeeeeeeg!! Ezaz! Egy icipici hiba van...nincs autóm. Nincs mit vezetnem. Nincs semmim, ami érhetne valamit!! Oké, ez azért enyhe túlzás. Van egy elhízott tacskóm,  egy medvém, valamint egy fúm! Sálállááááá!! Irigykedtek mi? Már csak egy autó, és bejárhatnám az egész világot! Benzin is kéne...viszont anya megígérte, hogy amint lesz pénze, elmegyünk, és nézünk egy kocsit! Egy járgányt. Autót. Gépjárműt. Fuvarozóholmit. Van több szinonima? Nincs...Egyébként van még egy mondanivalóm számotokra. Ezt nemrég tudtam meg. Iszonyat. De halljuk. Skylar...nemrég megosztott velem egy dolgot. Ez a dolog az, hogy ő...hogy Ő MÉG CSAK 19!! Háhhhááááá! Idősebb vagyok nála, idősebb vagyok nála, idősebb va..
                                        Ő fiatalabb nálam, ő fiatalabb nálam, bibibííííí!! Há-há-há! Amúgy ezeken kívül semmi extra nem történt, írtunk pár tesztet a suliban, stb, stb.stb. Ééééééééééééééééééééééééééés most:

Ne felejts el komit írni!! 

tattarattatttaaaaaa!! Mondom tovább a sztorit, onnantól, hogy; Oké, amíg visszaír, felvázolom előttetek az eseményeket, hónapok szerint. Mi is az első? Ja! Októberben történt....csak vicceltem! Tehát: nemnemnem! Now, jöjjön a június. Azaz május 31. éjjel. További elmélkedés.

Hm..mennyi az idő? ÉJFÉL MÚLT?! Egek! Ez a visszapillantás-az-elmúlt-hónapokra cucc jó sokáig tartott. Ez nem fer!  Reggel fogadok, hogy fel fog ébreszteni valaki. Tipptipptipp özön!! Mondjuk...Andy. tuti ő lesz az. Aztán, mikor fáradtan felkelek, nem találom meg a "legjobb félévfordulós" ruhát, ráadásul amikor kisminkelném magam, a szemizé végén elrontom a tusvonalat, ami miatt le kell mosnom az egészet! Nem! NEM!! Én, Kristen Payne/Hobbs -ahogy tetszik- megesküszöm, hogy ezt az ostoba félévfordulót a tőlem telhető legjobban fogom ünnepelni! Most megyek aludni. Remélem van itthon uborka a karikák eltüntetésére.

MA!! Ezen a napon! Június elsején...egy rendkívüli eseményt tart ma a kanadai család...EZ PEDIG A....NYÁR LEGELSŐ NAPJA!! Juhé! Hurrá! Ahhoz képest, hogy elviekben nyár van, gyakorlatban...hát. Nem esik, de rohadtul fúj a szél, és alig süt a nap. De ez nem veszi el a kedvem! Tök jól érzem magam! Bár ugyan eltaláltam a tipptipptipp özönönös tippelésemet, attól még sikerült kiválasztanom egy egész klassz ruhát -ehhem...a zokniról ne beszéljünk. Két különböző példány-, sőt, végre, életemben először összejött a tus!!!! Ez aztán a hír! Túl sok felkiáltó jel. Egy elég nagy adag müzli után körberugráltam a házat, tudatva mindenkivel, egy igazán fontos nap van ma, majd a szobámba rohanva meghallgattam pár Michael Jackson számot -Jacko, a kutya elrohant. Nem méltó a nevéhez-, végül küldtem Skylarnek egy "ráérsz? Két választásod van, igen, vagy én rángatlak ki a házból" üzenetet, amire a "szép az idő, nem? Megyek.." SMS-sel felelt. Az igaz szeretet. Wáow, Kristen, remekül hazudsz...oké, kimagyarázom magam ebből a roppant kellemetlen helyzetből: bírom Sky-t, meg minden, de azért az igaz szeretet jelző még sok. Mondjuk úgy, enyhe szívrohamot kapok, ha meglátom. Ennyit erről. Amikor megérkezett, fogtam egy pulcsit, s elköszönve a ház lakóitól kiviharzottam a házból.
- Szia -kiáltottam a gördeszkáját tologató srácnak.
- Szia -intett. Már épp ugrottam volna egy ölelésre, vagy valami másra, amikor feltűnt, hogy valami nem stimmel vele.
- Gördeszka? -nevettem fel, amint elképzeltem, ahogy süvít a deszkával, és lobog a haja. Ami nagyon puha. Vajon milyen balzsamot használ?
- Ja -vont vállat.
- Tudsz gördeszkázni?
- Most miért nem hiszed el?? Egyébként nem, de gondoltam ez jó kezdet -zavartan röhögve kócolta össze a hajam, amit bő fél órán át vasaltam, hogy egyenes legyen! Ez nem igazság, ő két másodperc alatt tönkreteszi, de nekem egy évig kell szenvednem vele...kemény az élet. Pláne ha gördeszkáznod kell...ah. -Mehetnénk?
- Mi?
- Megyünk?
- He?
- AZT KÉRDEZTEM? MEGYÜNK-E BASZDMEG! -kijózanító stílus.
- Mondd hangosabban, egy őrült itt ordibál mellettem -közöltem a telefonba, amit időközben vettem fel -Ja! Aha..nem. Nem. Még mindig nem. Ja, kösz. Ühümm. Aha. Jó, várj. SKYLAR! Bocs, nem vettelek észre -ordítottam le sikeresen a fejét, aztán átnyújtottam a teljesen összezavarodott fiúnak a telefont, ugyanis Harry tudni akarta, ő mivel készült a "félévfordulóra".
- Oké, csá -mikor befejezte a monológot, visszaadta a mobilt, majd megkérdezte mehetünk-e.
- Hová? -néztem rá kérdőn.
- Azt a kur...oké, nyugi haver, nincs értelme...khhmm. Ehhem ehhem. Köhh-köhh!
- Félrenyeltél, vagy mi?
- Egy pillanat -hörögte, aztán félre állt fulladozni. Hát, jó, addig megpróbálok ráállni a deszkára. Aú, aú, aú....talán nem kellett volna. Azt hiszem, hozom a védőfelszerelést. - Jössz már, Kris? Tudok egy menő helyet, gyere -üvöltött fel hirtelen Sky, elég erőteljes hangerővel. Gondolom, rendbe jött a krónikus köhögőrohama. Örülök.
- Jó, megyek már, megyek -dugtam zsebre a telóm, felkaptam a gördeszkát, s elindultunk az állítólagos menő hely felé. Ami egy tök jó hely volt tök jó arcokkal -hm. Ha azt mondom, király csajként léptem be oda, elsőre elnyerve tetszésüket, tévedek-, egy tök lepukkant gyorsétterem mögött.Ahonnan döglött madár szag szivárgott ki. Brr.
- Csá, Sky! -köszönt ide egy néger csávó, rapper öltözetben.
- Ja, szasz! -köszönt ide egy másik fiú, hosszú, raszta hajjal, biciklivel randalírozva.
- Csá! Menj, mutatkozz be, Kris -lökött feléjük.
- Mi? - kérdeztem riadtan, azonban kedvenc fiúm -nem mintha más fiúm is lenne- tudomást sem véve rólam elindult egy haverja felé. Egyedül maradtam. A vadonban! Körülöttem éhes oroszlánok. Mellettem...a fal. Előttem pedig;
- Csá kiscsaj.
- Hozzám beszélsz? -jó, ez elég szar köszönés volt, tudom, de egyrészt megijesztett, másrészt csak úgy kicsusszant a számon.
- Jól nyomja -hadonászott rappermozdulatokkal egy srác felé büszke fejjel. És most mit csináljak?
- Kris -intettem egyet.
- Ty. Tudsz deszkázni? -nemlegesen ráztam a fejem, mire folytatta -És bmx-ezni?
- A bicikli annak számít? A sima...a nem bmx? -reménytelen. Reménytelen a helyzetem. Ciki.
- Ja. Hé, a nézd már! Az nem Skylar? Öreg, mekkorát esett, bazzeg -blabalbla, igen, hurrá. HOGY MI A F*. Állj, álljunk meg egy szóra. A "nem vagyok belé szerelmes, de azért szerelmemnek hívom" fiúm éppen a földön fekszik, és jajjgat -idézem; ahhhahahhhaaa! A karom! Köcsög,áá...s a többi-, nekem akkor miért kéne cenzúráznom a fasz szót? Mert lány vagy, Kristen. De a lányok is káromkodhatnak. Á, leszarom.
- Félre -löktem odébb egy jól megtermett fickót, s odakocogtam Skylarhez.
- Életben vagy? Belső vérzés? Van még nyelved? -ráztam a vállánál fogva, miután leguggoltam hozzá, hogy csekkoljam, rendben van-e.
- Ja, nincs, és igen. Látod? Vagy bizonyítsam be? Haha, ez jó poén volt -vigyorgott egy fiúra, aki mellette állt, én viszont értetlenül meredtem hol rá, hol a kinyújtott nyelvére. Fura..
- Nincs kedved mondjuk...orvoshoz menni? Az előbb még fájt a karod.
- Hát. Most már nem fáj. Aúúúúúúapicsába! Oké, menjünk -egyezett bele, amikor rávágtam egyet a szegény kis kezére. Két perc alatt összecuccoltunk, s fogtunk egy taxit, ami elvitt minket a klinikára, ahol egy röntgen után megállapították, hogy semmi baja, csak beütötte. Ezek után Sky hazament, mert a doki azt mondta, pihentetnie kell a karját, úgyhogy ő távozott, én meg csalódottan, a nulla 6 hónapos járás alkalmából tartott szórakozás miatt keseregtem. Hihetetlen, ennyivel le lenne rendezve? Kerek fél éve vagyunk egy pár, anya már ismeri a pasim, én ismerem Sky nővérét, ő ismeri a családom, ne már, hogy neki ne jelentsen semmit! Oké, kezdem azt hinni, nekem sokat jelent, mint pár idióta lánynak. Pedig én még a Valentin napot is elítélem. Semmi értelme. Miért ne vallhatnánk szerelmet a párunknak az év totál más napján? Apropó, szerelmet vallás. Nektek mikor mondta először a fiútok, hogy szeret titeket? Fél év alatt mondta valamikor? Igen? Akkor mi baj van velem, hogy nekem senki sem mondja? Túl komolytalan lennék? Pipa. Túl semmilyen? Pipa. Oké, egyet kell értsek magammal, méghozzá abban, hogy 20 vagyok, eddig 2 barátom volt, még mindig suliba járok, holott ezer százalék, hogy nem lesz belőlem énekes, nincs munkám, a családommal élek együtt...megvan! Talán, ha lefekszem Skylarrel, meg fogok felelni neki. Na ezt most azonnal verd ki a fejedből Kristen! Nem kötelező csak neked áldozatot hoznod azért, hogy a kapcsolatotok rendben legyen. Például, ő miket csinált, hogy jól érezzétek magatokat? Hát...február 14.-én hozott cuccokat. Meg...elviseli, hogy ilyen idióták a körülöttem lévők. Ch, mekkora dolgok! Gondolkozz már, te hívod fel, ha éppen suliban van, most is te szóltál neki, hogy jöjjön. Na jó, hagyjuk a témát. Inkább indulás haza, a váróban már így is sík hülyének néznek, hogy magamban beszélek, és járkálok.
         A séta mellett voksoltam, elegem van a sok taxiból. Az út alatt sok dolgot végiggondoltam, mialatt ez a szám szólt. Például azt, hogy miért tartanak az emberek kutyát, ha láncon tartják? Házőrzőnek. De hogy őrizze a házat, ha lánc van rajta? Pf. Seggfejek. Nem? De. Otthon megdögönyöztem Jacko-t, felcaplattam a szobámba, ahol eldöntöttem, ha már 20 évesen még suliba járok, akkor hadd legyen már valami munkám, mert pár év múlva már szeretnék saját házat. Lehetőleg jövőre. Na ja. A nap fénypontja az volt, amikor Jacko lepisilte Bruce-t, mert az mrgijesztette. Meg az, amikor Jade megértett. Azt mondta ugyanis, hogy egy icipicit ő is várta a félévfordulót, Beck mégse csinált semmit. Pech. Tudjátok, én mindig azt várom, hogy valami csoda történjen, például hogy Skylar jöjjön át hozzám éjjel, vagy ilyenek, mégsem történik meg. Ez az este kivétel. Átlagosnak indult. Mégsem az lett. 

Bocsiiiiiii, hogy kicsit rövid, zsúfolt stb rész lett:c remélem azért írtok egy két komit! <3

Helyzetjelentés

Sziasztok! Nem, még nem résszel jövök. Viszont lenne egy bejelenteni valóm: a huszadik fejezethez semmi ihletem nincs. Nem tudom, hogyan kezdjek hozzá, miről szóljon, stb. Írjam meg fél évvel később? Nem. Túl sok minden kimaradna. Írjam naponként? Nem, nincs annyi ötletem. Hát akkor? Nem tudom. Valószínűleg az lesz, hogy.....várok. Ugyanis kezdtem egy új blogot. Most ahhoz jobban van kedvem, ráadásul ihletem is van hozzá. Szóval most egy rövid ideig rész nélkül kell élni az életeteket. Sajnálom. Viszont, ti is adhattok ötleteket ide kommentben, vagy facebookn, Twitteren,stb. Azért azt még mindig nem sajnálnom, ha hagytok pár komit♥

u.i.: LENNE EGY KIHÍVÁSOM SZÁMOTOKRA!!!! Challenge!! Challenge!!
Khmm. Szóval. Mivel a blog 32 részes lesz, és már lassan meg van a húsz, még mindig csak hatezer az oldalmegjelenítés. Azt szeretném kérni, hooooooooooogy: HA VÉGE LESZ A BLOGNAK, LEGYEN MINIMUM 15,000-ES NÉZETTSÉG! Még kilencezer, és megvan! Tehát, én kérek sok cserét: ti benéztek sokszor. És kész is! Kérlek! Benne vagytok?! Köszi!!!! Akkor hajrá! Lehetőleg októberre legyen meg! Az jó hosszú idő....na de ennyit akartam közölni, remélem vettétek az adást, sziasztok!

u.u.i: Írjatok véleményt/komit!

xx Emma:3

Kövessetek a Bloglovin-on!

Follow my blog with Bloglovin

Sziasztok! Kövessetek Bloglovinon! Köszi ♥

#FONTOS!!

Sziasztok! Lenne pár bejelenteni valóm.

0#: Na. A Bloglovinos követési lehetőség az az, hogy beírjátok: A wonderful life with 1d, akkor kiadja, és a "follow" ikonra kattintva követhetitek.

1#: aki még nem tudná, annak mondom, hogy;

Nagyon fontos minden egyes bloggernek!
Sziasztok!
Ez nem a szokásos bejegyzés, de nagyon fontos mindenkinek, aki bármilyen blogra fel van iratkozva, vagy saját blogja van!

A lényeg az, hogy a Google Reader meg fog szűnni, nem fogod látni a blogoknak a frissítéseit, amikre fel vagy iratkozva, és a saját blogodon pedig el fogod veszíteni a rendszeres olvasókat.
Szóval, ha szeretnél megoldást találni erre a frissítésre, akkor olvasd ezt el, Diana Brunwin blogjáról másoltam át ezt a tájékoztatót, amit Ő írt.


"Bizonyára a blogspot ezen rész - a design készítő, fanfic író - nem igazán értesült erről az "eseményről". Csak páran tudnak róla nekem is a nővérem szólt, mivel ő egy teljesen más műfajba blogol, de ez most teljesen mindegy. Bizonyára fogalmatok sincs, hogy mi az a Google Reader, mert én se tudtam először.
Mi az a Google Reader?
Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod. Nos, ez fog megszűnni.

Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon.Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják.

Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint.

Mi az a "bloglovin"?Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.

Nos, többet ezen a linken tudhattok meg:
http://noriciisblogdesign.blogspot.sk/2013/06/nagyon-fontos-minden-egyes-bloggernek.html?m=1

2#: a szokásos "kevés a komi" cucc. De ez most komoly. Nem tudom, mi az amit rosszul csinálok. Talán az írás? Meglehet. Nem tartom magam profinak, a történetem átlagos. Mégis, elvárnék nehány rövid megjegyzést a részekhez! Egyszer szeretnék egy jó hosszú kommentet kapni!
Ráadásul kevés az oldalmegjelenítés. Emberek! Nyár van! Ilyenkor kellene többet nézni! De van ilyen. Nem tervezem abbahagyni a blogot a hiányok miatt-azt azonban tudnotok kell, hogy csalódott vagyok. Szóval valószínűleg kevesebbet fogok /részt/ hozni, ritkábban. Ezt viszont később talán majd megváltoztatom, ha több lesz a megtekintés és a komment. Tehát HAJRÁ!

3#: nézzetek be BONNE STEPHENS blogjára. Szerintem izgalmasnak ígérkezik.

4#: SEGÍTSETEK!!! A hétvégén voltunk a Balatonnál, azon belül szombaton Balatonfüreden, az Annagora aquaparkban. Na már most. Láttam egy fiút. Akiről semmit nem tudok. Azt szeretném kérdezni, nem ismertek olyan 15-19 éves srácot, akinek totál rövid a haja /tényleg nagyon rövid!!/, fekete napszemcsije van, éééés, a kocsija rendszáma IML781?? Oké. Ez elég kevés dolog, viszont csak ennyit tudok róla, úgyhogy ha véletlenül láttátok/ismeritek, szóljatok légyszí! [a napszemüveget úgy viselte, hogy a feje hátulján össze volt fogva. Plusz, sárga fekete fürdő gatya is volt rajta...pls!! Nekem fontos -akármilyen szánalmas is hogy itt keresem rajtatok xD]

5#: a blog, mint kitaláltam 32 részes lesz.
6#: JÓ VAKÁCIÓT!! ^^ *--*

xx Emma:3

Nineteenth Part: Are you ready to go?

Január elseje...vajon ez az év más lesz, mint a többi? Talán. De az is lehet, hogy a más alatt rosszabbat értünk. Az is megeshet, hogy jobb lesz, mint az eddigi évek. Nem tudjuk....sosem fogjuk megtudni, más lesz-e a többihez képest, viszont van 365 napunk arra, hogy kiderítsük,  jobbá tudjuk-e tenni az eddigieknél.Minden egyes év olyan, mint egy 365 lapos könyv. Minden nap elolvasunk egy oldalt, mégis úgy érezzük, semmivel nem vagyunk közelebb a végéhez. Aztán mikor befejezzük, rájövünk, minden lap valami izgalmat, kihívást, kalandot jelent, csak mi ezt nem tudtuk. Minden lapnak van valami értelme. Egy év arra van, hogy kiderítsük, mi az. Vagy arra, hogy megírjuk a saját, 365 lapos könyvünket. Rajtunk áll a döntés, jobb, vagy rosszabb lesz-e az év.
                   Tizenegy körül ébredtem fel, különös, magamtól. Pedig kettőkor feküdtem le, s legalább fél háromkor aludtam el. Felkelésemen sem a fejfájás, sem a "nem kelek ma fel" érzés sem segített. Tudjátok, milyen az, amikor tudod, kötelességed felkelned, viszont te semmi pénzért nem tennéd ezt meg, maximum még két óra alvás után. Végül is, muszáj volt kimásznom az ágyból. A homlokomra tapasztott kézzel rúgtam le magamról a paplant, majd belebújtam a Szent és Sérthetetlen strandpapucsomba. Első utam a fürdőszobába vezetett, ahol miután elvégeztem a "hívott a természet" dolgomat, megmostam az arcom. Ez még annyira nem is volt érdekes, viszont ezután, mikor felnéztem, hogy megtöröljem a vízcseppektől csillogó fejemet, észrevettem, hogy egy lilás folt díszíti nyakamat, amihez ha hozzáértem, égető érzés futott végig a...felületen. Ez még nem lenne olyan nagy baj -bár mélységesen zavar, ha valakit úgymond "megjelölnek"-, ha emlékeznék is az estére. Viszont mivel nem emlékszem, ezért mindenáron el akartam tüntetni a nyomot. Azért jó lenne tudni, valamelyik osztálytársam, Skylar, vagy valaki más pszichopata csinálta. Mondjuk, egy kis alapozó segítségével könnyen eltüntettem, de a tudat, hogy ott ékesíti a bőröm, egész nap nem ment ki a fejemből. A fürdőszobai tevékenységek elvégzése után visszabicegtem a szobámba, ahol kerestem valami otthoni ruhát, majd gondoltam, felhívom Harrds-et, hogy beszélgessek vele. Előkerestem a telefonomat, amin újabb meglepetés ért: megváltoztatott háttérkép.Méghozzá az, ahogy valakivel csókolózom. Te jó ég! Tényleg így állt a hajam? Amúgy ki az a csávó? Vajon Sky? Vele azért könnyebben smárolok, mint egy vadidegennel. Őt már hosszabb ideje ismerem. Már ha másfél hónap hosszú időnek számít, ebben az esetben. Zavartan túrtam a hajamba, hiszen kezdtem semmit nem érteni. Végül kikerestem Harry nevét a névjegyzékből, s rányomtam a HÍVÁS gombra. Pechemre nem vette fel, hiába próbálkoztam ötször is, azonban jött egy üzenetem egy bizonyos "almás pite" nevű embertől. Tényleg, most hogy így nézem a neveket, egy csomó el van válzotatva. Niallé például "cuncimókus<33-.-", Jade-é "vajaskeksz", de van olyan is, akinek az a neve, hogy leokádia. Vajon...honnan ismerek én leokádiát? És ha ez az igazi neve? Szegény...csaj? Na mindegy.

 Találkozhatnánk? xx S.

Ki lehet az az S? Hmm...megvan! SIKOWITZ! Ejnye tanár úr, mit akar? Röhögve válaszoltam neki vissza. Hát, érdekes életem van, az már biztos. A tanárommal csevegek...máris válaszolt volna? 

Milyen tanár úr? xx S. 

Hüm. Oké, ez nem Sikowitz. Akkor ki más lehet még S-betűs? Jade, Cat, Andre, Beck, Robbie...SHAPIRO! Ez de hülye név. Jézus! Remek. Itt dumálok egy tök lúzer osztálytársammal, aki találkozni akar velem. Mondtam már, hogy szerencsétlen vagyok? Bzzz......bzzzz...bzzzzz. Mi? Ja, ez a telefonom! Ki állította rezgőre? Hopssz! Fel kéne venni.

- Haló? -szóltam gyanakodva a készülékbe.

- A kurva anyád, milyen Robbie? -kiáltott fel Skylar. Jé, ő is S-betűs!! Az értelem.

- Te írtál? -kérdeztem rádöbbenve, az IQ-m maximum 20 lehet legjobb esetben. Kedves vagyok önmagamhoz. Habár, ez mindent megmagyaráz.

- Nem az anyám! Anya, baszki ne írogassál csajoknak a nevemben! Kösz -röhögött fel cinikusan. Jó, most már 15 az agyi szintem. Kecske. Muhaha. Tíz. 

- Öhm...és miért akarsz találkozni -valójában fogalmam sincs, miért akar találkozni. Tényleg. Esküszöm.

- Hát, tudod...mert -hangjában némi zavartság érződött - Mert az emberek úgy tudják jobban megismerni egymást, ha randiznak. És én jobban meg szeretnélek ismerni...

- Izé...legyen! De csak mert nem tiszta az este, és tudni akarom mi történt!
- Király -örült meg teljesen -Illetve, khömm...ráérsz ma? -nevetve fogtam a fejem, mialatt időpontot egyeztettünk. Elvileg négyre értem jön, tehát van legalább 3 és negyed órám arra, hogy elkéredzkedjek anyától, megebédeljek, összepakoljak és felöltözzek. Igazából nem nagyon akarom túlzásba vinni ezt a randi dolgot, hiszen tél van, plusz egyenlőre semmi komolyat nem akarok Skylar-tól. Mivel úgy gondoltam, a 12.03 idő pontosan elég ahhoz, hogy egyek valamit ebéd gyanánt, ezért lementem a konyhába -út közben megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem fáj annyira a lábam-, kivettem a hűtőből a dobozos kaját, amit még anya rendelt meg úgy, hogy minden nap kihoznak x csomag ételt, így neki nem kell főznie. Levettem a műanyag doboz tetejét, majd beraktam a mikróba a vega cuccokból összeállított kajaadagot, s miközben vártam, hogy kellően felmelegedjen az ennivaló, addig valami napilapot olvastam. Tudtátok, hogy egy színházat nemrég nyitottak meg? Tök jó lenne elmenni egy előadásra! Ó, kész az ebéd! Mmmmm, mennyei illata van ennek a...mi is ez? Saláta. Az finom! Pfff! Azt a k**va! Egy pók volt benne! Köszönöm, nem kérek többet -toltam el magamtól a tányért. Ami doboz, de mindegy. Hm. Na jó. Remélem Skylar valami kajáldába visz, mert nagyon éhes vagyok. A semmi evés után felslattyogtam a szobámba, hogy engedélyt kérjek anyámtól a randihoz. Még mindig megdöbbent a háttérképem, de lusta vagyok átállítani, mert egy kicsit büszke vagyok...na oké, újat keresek. Á, egy kiscica. Ez is megteszi. Felhívtam ugye anyámat, aki pár perc győzködés után áldását adta ránk /még mindig nem tudja, hogy is néz ki valójában Skylar/, viszont még így is volt másfél órám arra, hogy elkészüljek. Így hát, gondoltam TV-zek egy kicsit. Kapcsolgattam pár percig a készüléket, mire ráakadtam valami fura nevű csatornára, ahol épp Harrds-et mutatták, ahogy küldd egy puszit valakinek, majd vigyorogva azt kiáltja, "ezt biza egy személynek küldöm, aki a singer416 nevet viseli! Hiányzol mucsumaci!". Miért érzem azt, hogy ezt nekem címezte? Talán azért, mert van egy medvém, amit vele vettem, mert rég találkoztunk, s mert én vagyok singer416. Persze erre hamar rájövök, de arra nem, hogy az a bizonyos S. Skylar volt...logikám fántásztikó! Vagy ilyesmi. Köszönetképpen írtam Harrds-nek egy sms-t, majd lassan feltápászkodtam, s elkezdtem készülődni a randira. Elhatároztam, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy ne jöjjek be neki. Tudom, eddig arról zagyváltam össze-vissza, hogy imádom Skylart, meg minden, de könyörgöm, 3 fiú is tetszik. Az egyiknek barátnője van, a másiknak hírét sem hallottam november óta, a harmadik meg túl hamar akar mindent. Ráadásul a volt barátomat sem hevertem ki teljesen, hiszen kb másfél éve szakítottunk, mégis, több mint 5 évet voltunk együtt. Nem könnyű felejteni. Végül is, anyám ruhatárát is feltúrtam, mire találtam egy elég ocsmány, viszont meleg darabot. Az idő kissé csillapodott a havazást és a mínuszokat illetően, így egy hosszú ujjú, rövid ujjú, trikó, vastag pulcsi csoportosítással sikerült elérnem azt, hogy kint ne fagyjak meg. A hajammal semmit sem csináltam, hagytam ugyanúgy, kissé kócosan, ahogy reggel kifésültem. Sminkelni egyáltalán nem sminkeltem, hiszen minek...úgysem akarok bevágódni nála! Az össz dolog, ami miatt kissé randiképes voltam, az egy rágó volt. Négykor "egyáltalán nem randizok veled rendesen" cuccban nyitottam ajtót a kopogó fiúnak, aki, amint kiléptem egy nagyon randa kék laptáskával, biztonságérzetet nyújtó karjaiba zárt, s legalább 3 percen át el sem engedett.
- Mi ez a nagy öröm? -néztem rá vigyorogva, amikor elváltunk egymástól. Magyarázatot nem kaptam, paradicsom vörös arcszínt viszont igen, mivel Skylar csak kedvesen mosolyogva megfogta a kezemet, amolyan "hmmm!" stílusban, ami nem tudom milyen, de a lényeg benne van: totálisan zavarba hozott - Amúgy, hova megyünk?
- Hát...ha azt mondom New Yorkba, meglepődsz? -kérdezett vissza, visszafojtva nevetési kényszerét. Meglepődtem rendesen, szerintem észre is vette kikerekedett szememből. Meg lesokkolt képemből -Nyugi, vicc volt! Tudsz baseballozni?
- Nem... -feleltem gyanakodva.
- Akkor -közölte, miközben elindultunk valamerre. Remélem, tudja az utat - megtanítalak.
- Télen? -vetettem fel aggályaimat, amikre türelmesen válaszolgatott. Annyit tudtam meg rejtjeles válaszaiból, hogy fedett pályán tanít meg baseballozni. Kecsegtető. Az út első felében nevetgélve meneteltünk, azonban, mikor már vagy fél órája voltunk kint a hidegben, rohadtul fázni kezdtem. Ennyit a meleg pulcsiról.
- Figyu, mindjárt elérjük a buszmegállót, kibírod addig, vagy kell a kabátom? -tette fel kérdését, mikor észrevette, vacogok. Diszkréten elutasítottam ajánlatát, viszont még így is átölelt, hogy ne fagyoskodjak annyira. De igaza volt, körülbelül öt perc múlva elértük a buszmegállót, ahol egy öregember álldogált rajtunk kívül .Láthatóan ő is a fagyás szélén állt. Gyengén megböktem Skylar-t, figyelemfelkeltés érdekében, majd amikor rám nézett, fejemmel a bácsi felé böktem. Valószínűleg gondolatolvasó, vagy csak nem huligán, de a lényeg, hogy önzetlenül levette magáról a kabátját, s a kezembe nyomta, hogy adjam oda az úrnak. Kösz. Szemforgatva indultam meg az ember felé.
- Khmm...elnézést -szólítottam meg bizonytalanul, mire felém fordult -nem tudom, jól láttam-e, de nem fogadná el ezt a kabátot? -oké, esetlenség level x. Sky persze jót röhögött rajtam.
- Nem, köszönöm -válaszolt.
- Na. De! Vegye el, tudom milyen hideg van! -erősködtem. Ez eltartott egészen addig, amíg a busz be nem futott, de legalább elvette, és remegő kézzel magára kapta, majd fellépkedett a buszra -Na?
- Most neked kell megölelned! Itt kibaszott hideg van! Gyere, menjünk -kulcsolta újra össze ujjainkat, aztán felhúzott a járműbe, ahol kellemes meleg volt. Nem volt túl zsúfolt a busz, viszont az a pár ember, akik rajta voltak, kellően felmelegítették ahhoz, hogy ne fázzunk. Utaztunk 20 percig, egészen a végállomásig elmentünk. Szerintem egy teljesen új városba érkeztünk. Na mindegy, a lényeg, hogy a parkolótól nem messze feltűnt egy újnak tűnő, benti sportpálya, ahova nem sok idő múlva meg is érkeztünk - Na. Akkor az első szabály -kezdett a tanításba, mikor beléptünk a hatalmas arénába. Wow, mennyi hely! Mekkora tér! Ezt látva elfogott a "profi sportoló" érzés. Rajtunk kívül edzett még néhány ember, de ők nem különösebben érdekeltek - egy játékosnak mindig viselnie kell mezt! Szóval ezt vedd fel, addig én szerzek ütőket -nyomott a kezembe egy rám jó nagy, Skylar izzadság -ez rendkívül guszta- és dezodor szagot. Vállat vonva kerestem meg az öltözőt, ahol gyorsan átvettem a ruhát, majd visszamentem a pályára.Sky már el is készült, rajta viszont egy kék mez volt, nem 86-os számmal, hanem egy 69-es fehér logóval. A kis perverz. Ja várjunk, fiú,

BASEBALL GIRL!!!

mit vártunk tőle? Bár, azt be kell vallanom, egykicsitnagyon helyes volt, ahogy rá is nagy volt a felső, meg ahogy menő-csávó érzéssel lóbálta az ütőt, aztán ahogy fejbe csapta magát. A röhögéstől egy óráig fetrengtem a műfüvön, míg végül játék képesnek éreztem magam. A fiú el is kezdte a tanítást. Az első lecke után azt tanította meg, hogy hogy kell fogni az ütőt. Hát bevallom, többször esett ki a kezemből, mint ahányszor jól fogtam meg. Aztán a dobással próbálkoztunk. Mit ne mondjak, nem leszek profi játékos, az biztos. Fejbe dobtam egy embert! Tök messze volt..! Eddig oké, de az a gáz, hogy 150 méterre el tudok dobni, 20 méterre viszont nem! Pff! Sajnálom azt, aki engem bármire is meg akar tanítani...nem fog menni neki. Sky-val is óriásikat röhögtünk néhány béna pordukciómon.
- Hé, Skylar -üvöltöttem a pálya túloldalán álló fiúnak, aki éppen dobni készült. Nagyon úgy tűnik, hogy megzavartam a koncentrálásban, mert fújtatva leengedte a kezét, majd visszakérdezett, hogy "miva'?" - Hol tanultál meg ilyen jól baseballozni?
- Figyelj! Egy vérbeli New York-ival állsz szemben! Minden tősgyökeres New York-i tud baseballozni!
- Hú! Akkor még szerencse, hogy nem vagyok New York-i -röhögtem fel, mire a kölyök még nagyobb nevetésben tört ki, gondolom eszébe jutottam szarakodás közben.
- Na, megy a labda -kiáltotta, s még ebben a pillanatban elhajította a labdát. Éljen a reflex. Már akinek jó. Ugyanis a labda pontosan az arcomat célozta meg. És bumm! becsapódott. Öhm, hát...kissé kellemetlen volt könnyezni, de hát van ilyen - Bazd meg! Ez a mesterdobás! Kár hogy nem videóztam le...felrakhattuk volna valahova -ábrándozott el, viszont én egy erőteljes "KHÖMM!!" célzással visszarángattam a valóságba - Hopp, bocs. Elvileg van itt jég, ha meg nincs, tél van baszki -azzal sarkon fordult, s vihogva ment jeget keresni. Addig én kibőgtem magam, mondván "ez életem legpocsékabb randija! Olivert akarom!!!!", aztán leesett, hogy részben miattam is ennyire szar, plusz arra is, hogy nem szép dolog egy randin másik fiúra gondolni, aki nem mellesleg az exem is. Így hát meggyőzve magam, annyira nem rossz, csak nem élvezem, letöröltem a könnyeket, feltápászkodtam a földről és vártam Skylart.
- Kösz -motyogtam mikor befutott.
- Várj, segítek -mondta, s választ sem várva rányomta az arcomra a zacskós jeget -ki rak csak kör formájú jeget tasakokba??-, ami miatt halkan felszisszentem. Ez a kölyök tud valamit. Mondjuk baseballozni - Akarsz játszani azért?
- Miért ne akarnék? Valamikor úgyis meg kellett volna tanuljak -vontam vállat, rájőve arra, ha csak Sky próbál kitenni a magáért, én mért ne próbálkozhatnék? Tehát újra felálltunk az előző pózba, én megfogtam az ütőt, felemeltem, Skylar pedig elhajította a labdát. Ezzel még elszórakáztunk egy ideig, s mire sikerült eltalálnom az elég kemény, repülő tárgyat, a feszültségnek nyoma sem volt - ELTALÁLTAM! EGY K*BASZOTT BASEBALL JÁTÉKOS VAGYOK! Mi? Hazafutás? Áááááááááá -lejtettem indiántáncot, aztán amikor leesett, rohannom kéne, üvöltve nekiiramodtam. Pontot szereztem, sálállá, pontot szereztem!! - Még egyet! Le foglak verni, te bitang! Na, dobjad, gyerünk, gyerünk!
- Oké -kacarászott a fiú. Fél hétre már totál kifáradva, döntetlenre álltunk, ami nagy szó tőlem. Kiderült, nem is dobok annyira lányosan. Legalábbis Skylarhoz képest biztosan nem. Muhaha.
- Megtarthatom a mezt? -néztem rá könyörgő tekintettel, ugyanis ez a ruha már a szívemhez nőtt. Vagy csak Sky-é, és meg akarom őrizni. Válasza egy "hinnye! Ahamajdaha" volt - Neked nincs kedved inni valamit? Szomjas vagyok -pattogtam a hazafelé vezető úton. Az idő nyolc körül járhatott, az eget szinte már el is nyelte a koromfekete sötétség, ami a város felé telepedett. Azta, de hülyén fogalmaztam. A lényeg, hogy sötét volt.
- Oké -egyezett bele hamar. Az út további részében szinte minden dolgot megtudtam a mellettem sétáló, néha vacogó, ámde ezt becsületesen titkoló srácról, sőt, már-már kezdett egy életrajzhoz hasonlítani az egész beszélgetés. Persze, nem mondom, hogy nem élveztem, mert rohadt jó volt (vele) - Anyád nem fog kiakadni, hogy nem vagy otthon?
- Ugyan! Nem tarthat mindig otthon -közöltem, mikor elértünk egy 24 órán át nyitva tartó kávézót. Belöktem a barna ajtót, ami ezzel a lendülettel megszólaltatta a kis csengőt, amit rögtön a fenti ajtófélfára szegecseltek, hogy, mint ahogy jelen esetben történt, felkeltse a pultnál alvó embert - Jó estét!
- Üdv -biccentett Sky is, majd leültünk egy asztalhoz. A kávézóban még egy csoport külföldi ember tartózkodott, szerintem olaszok, vagy ilyesmi a beszédükből ítélve -Na jó. Ha meghívlak valamire, ígérd meg, hogy nem fogsz hisztizni, ha elmondom mi volt tegnap -tette fel a kezét, jelezve a pultosnak, rendelnénk. Bólintottam egyet, belemenve az ajánlatába.
- Mit hozhatok? -ért oda hozzánk a kiszolgáló csávó. Csávó...35 felett volt, legalább.
- Én egy...angol teát szeretnék -jutott eszembe a hirtelen ötlet - tudja, feketetea, meg tej! Kevés cukor, maximum 3 kanál, és a tejet addig töltse, amíg karamell színe nem lesz a teának! Mellé pedig egy kis...hogy is hívják azt. Tudja, a. Megvan! Nos, akkor mellé pedig szeretnék egy kicsi. Nem, egy jóóóóóó nagy adag Welsh Rarebitet! Azt tud készíteni? Na, olvasztott sajtos pirítós, így már érthetőbb! És te Sky, mit kérsz? -fordultam a fejét fogó fiú felé, amint végeztem.
- Öhm...ugyanezt, please -röhögött fel - Ez egy kávézó!
- Jó hogy mondod! Elnézést! Egy szendvicset is kérhetek! De croissantból legyen! Szelje ketté, de hosszába! -ugrottam fel, hogy rendeljek még egy szendvicset is. Partnerem óriási nevetésbe kezdett, csak úgy, magától. Ja várjunk...én vega vagyok. Ó, azanyádúristenitmánhe! Leszarom! Bocs tehén, disznó, de van ilyen!
- Nem vega vagy? -jutott Skylar eszébe is. Kezdem azt hinni, hogy gondolatolvasó.
- De. Viszont nem ettem legalább 5 órája, és éhen fogok halni. Tudom disznóság, de most az egyszer ehetek én is rendesen, nem?
- Ja. Akkor, akarod hallani, mi volt az este? -tette fel következő kérdését.
- Persze -dőltem hátra. Halljuk. Készen állok.
- Oké. Hát, nekem is csak a haverom mesélte, szóval bocs. Khmm...tehát. Annyi nem elég, hogy mindketten ittunk, ezért éjfélkor smároltunk? Na?
- Oké -nyugszik. Oké. Levegő. Oké...akkor sorjában: éjfélkor ahelyett, hogy a haverjaimmal lettem volna, inkább az előttem ülővel csókolóztam? Ez... megdöbbentő. Sokkoló - Más valami?
- Lenne -vett ki hirtelen egy összetekert, összegyűrődött lapot a zsebéből - Szerződés van arról, hogy járnunk kell! Érted? Nem akarok ilyen fiatalon meghalni!!
- Szóval halálnak nevezed azt, hogy velem kell lenned? Igen?! Köszönöm, el tudná csomagolni? -álltam fel hirtelen, majd a pincérre néztem, aki kihozta az ételeket. Sóhajtva bólintott, mire folytattam a hisztizést -Az egész a te ötleted volt! Nem tehetek róla, hogy beb@szva idióta ötleteket vetsz fel!
- Te meg belementél! Komolyan, kezdem azt hinni, hogy hülyeség volt elhívni -forgatta meg a szemeit. Köszöntem, nekem ennyi belőle. Fogtam a már becsomagolt ennivalót, bevágtam a laptáskámba -szétnyomódtak-, majd egy "akkor jó fizetést fafej!" felkiáltással elviharzottam. Mit bámultok, olaszok? Oké, ez elég gyermeteg vita volt. De akkor is! Minek kellett neki felvetnie az ötletet, ha józanul még puszit adni sincs kedve! És így kéne járni? Kösz nem. Várjunk...hogy került hozzá a papír, ha az nálam van? Két példány, mondjuk, esetleg Kristen...hülye vagy! Kösz...ez sértő. Egy klassz dolog van ebben a napban: elhoztam a telómat, amin rajta van pár zene, úgyhogy a hazafelé vezető úton nem kell paráznom az ijesztő hangoktól. I'M BAD, REALLY REALLY BAAAAAAAAAD!!! Hm, hm,hm, lálállláááá! Ez nincs a dalban, de valami reccsent, szóval sálálllááááláámohamedrettegett unokája vagyok! Félre bitangok! Láálllááásááláláláá! Húh...hazáig rohantam. Azta bazzeg! Ez fárasztó volt! Tyűha!
- Kristen -bökte meg valaki a vállamat furcsán hörögve,
- Áááááááá!! Jézus, egy kísértet! Áááá -sikoltottam fel, aztán mikor betapasztotta a számat az állítólagos "kísértet", s a fülembe suttogta "Skylar vagyok!!", leesett, ez Skylar. Abbahagytam az eszeveszett üvöltést, kifújtam a levegőt, végül megkérdeztem mit keres itt.
- Bocsánatot akartam kérni, de mikor utánad eredtem,pont azt énekelted, hogy te vagy Sirius Black, úgyhogy azt hittem, megőrültél, ezért hazáig követtelek.
- Hm. Akkor ez megmagyarázza a furcsa hangokat -méláztam el. Aztán rájöttem, a távolság biza már nem 1,5 méter, mint ahogy eddig volt, hanem egyre kisebb, kisebb, kisebb, még MINDIG kisebb, s a végére már csak annyi hely maradt köztünk, hogy ne törjön le az orrunk. Aztán, mielőtt megtörtént volna a csoda -jé, józanul is meg képes csókolni-, azt suttogta, hogy "veled csak a hóhér nem járna", de ezt olyan komolyan mondta, hogy megtörtem a cukcsi pillanatot, s röhögésbe kezdtem.
- Bocs, bocs, kezdjük elölről, de ne ezt mondd please -töröltem le a nevetéstől kicsordult könnyeimet, majd visszahelyezkedtünk az eredeti pózba, Skylar meg újra próbálkozott:
- Veled még a mormota is smárolna -ezt a felállást még eljátszottuk párszor -mindegyik végén röhögtem-, mikor is végre meghallottam azt a bizonyos sokkoló 2 szavas mondatot. Hinnye! A hatodik próbálkozásra kinyögte, hogy "járnál velem?". Erre mit lép a józan ember? Közelebb húzza magához a fiút, aztán a csókkal azt válaszolja "még szép hogy!". Na már most, én is ezt tettem, büszke fejjel karoltam át a nyakát, meg minden, amikor is, közelebb akartam lépni. Viszont mivel totál béna vagyok, nem vettem észre, hogy a hó egy kicsit befagyott, ezért mikor ráléptem, hátraseggeltem volna, ismétlem VOLNA, ha Skylar azzal a lendülettel nem kap el. Persze ismét röhögni kezdtem, azonban mikor felkapcsolódott egy lámpa a konyhában, némán akartam megfulladni.
- Akkor ez egy igen? -nézett rám, visszatartva a nevetést. Csak bólintottam egyet, így hajlandó volt talpra

állítani, ami után...hát, elszórakáztunk egy darabig. Tíz óra tájékán már muszáj volt bemennem, ezért egy "holnap átjössz?" kérdéssel, na meg egy csókkal elbúcsúztam Sky-tól, s beléptem a jó meleg szobába.
- Ehhem, ehhem! -állt meg előttem anyám csípőre tett kézzel.
- Izé..bocs hogy későn értem haza. Ne haragudj! Veszek neked kekszet! Na? -vetettem be a bűnbánó arckifejezésemet. Há, egy figyelmeztetéssel megúsztam! Ez az! Fáradtan lépkedtem fel a lépcsőn, egyenesen a szobámba, ahol fürdés, vagy egyéb dolgok nélkül, ruhában zuhantam be az ágyba. Az éjszaka nyugisan telt, legalábbis az álmok szemszögéből. Nem volt álmom.
                          Másnap gondoltam, amíg Skylar meg nem érkezik, játszok egy kicsit online. Bekapcsoltam a gépemet, és mivel mindig is ki akartam próbálni, megnyitottam a Világ Legnehezebb Játékát. A hetes szintig jutottam, de 30 órát szarakodtam az egyikkel. Most menő vagyok? Harmincból hét. Zsír. Délután át is jött Skylar, s bemutattam minden otthon lévő emberkének -anya megint dolgozott-, aztán felvonultunk a szobámba. Tulajdonképpen a nap nagy része abból állt, hogy megpróbáltunk a 20. szintig eljutni, közben beszélgettünk, meg hülyültünk. Meg persze más apróbb dolog is történt, ha értitek a célzást. Este, mikor már egyedül ültem az ágyamon, benéztem a ChatBox-ba. Volt vagy legalább 350 üzenetem, egy Nialltól, hogy mi újság, a többi meg mind idióta fangirlöktől, hogy én vagyok-e az a singer416. Egy valaki azt taglalta, hogy csak én lehetek az, mert én vagyok a legrégebbi felhasználó. Más a nevemet követelte, pár írástudatlan "hülye kurva, na takarodj a picsába, de Harrycicust haggyj!:$$$" mailekkel bombázott, de ezeket nem tudtam komolyan venni. Komolyan, nektek az életben nem lenne esélyetek Harrds-nél! Neki rendes csaj kell, vagy legalábbis neme egy hisztis ribanc...plusz, elmondom most is, attól, hogy eddig két barátom van (volt), miért is lennék kurva? Ja hogy mert kétszer Niall megcsókolt. Ettől kurvára kurva vagyok, mi? Egy csajnak válaszoltam, aki konkrét üzenettel lepett meg:

Leilawokosztcsőh:$$: Sia! Látalak a téwében, és csak azé irokmertudni akaom, te-e wagy az a kicsikurwa?  Ne loppd harryt, mer ő a enyém! Legaláb a pofádválalnád fel, kurwa! Mennyé wisza anyádBA ribi! Tudod, harrynek nemegy ilren csaj kell, hanem egy vérbeli nő! Én az wagyok! Többet érek nállad! Puszilak drága ♥ -.- Nem az egóm miatt, de nem tudtam komolyan venni! Egyrészt, mert szakadtam egy órát, ezen a profi nyelvtudáson, másrészt meg, neten sértegetni nagy cucc! Semmi engem, a családomat, vagy a barátaimat érintő dologról nem dumált, úgyhogy nincs is miért duzzognom. Válaszoltam neki, kedves lett a levelem:
singer416: Szia neked is! Mielőtt belekezdenék jó hosszú monológomba (amit nagy valószínűséggel nem fogsz tudni elolvasni minimális szintű IQ-d és a mai úgymond "tininyelv" miatt, amit én személy szerint nem használok), közölném veled, igen, én vagyok az a singer416, akinek Harry küldött egy "sokat érő" puszit. Kíváncsi vagy, ki vagyok? Derítsd ki! Sok szerencsét! Egyedül Harold tudja, akinek biztos nem egy ilyen utcaliba kell, mint amilyen te vagy, hiszen az írásodból ítélve egy rendes mondatot sem tudsz elmondani w-nélkül. Viszont, amiért egyedül neked -érezd magad kivételnek- válaszoltam, az az, hogy attól, hogy nincs képem, nem biztos, hogy kevesebbet érek nálad! Te maximum a sok elhasznált óvszeres cuccaiddal érnél többet, mint egy fűszál. A másik dolog, hogy attól, hogy valaki ismer egy hírességet, még nem kurva. Jelenleg is van barátom, nem tervezem megcsalni, szóval kérlek, hagyj fel ezzel a szöveggel. 
P.S.: mielőtt "wisza mennék anyámBA", szeretném felhívni a figyelmedet a nyelvtan-helyesírási szótár átnézésére. Rád fér. Oké, tudom, hogy nem kellett volna ennyire hosszan és taglalva leírnom a véleményemet, de muszáj volt ezzel megosztanom. Mármint a csajjal. Szerintem úgy sem érdekli, de hátha. Beraktam egy profilképet úgy, hogy csak az úgynevezett "Chatpartner"erek lássák, őket külön be lehet állítani, bár engem nem nagyon érdekelt, ki látja a képem. Még válaszoltam Szöszinek, hogy adja át a Harrds-nek szánt üzenetemet, mert megköszönném. Dumáltunk még fél órát, majd a végén megjegyezte,

mennyire hasonlítok egy lányhoz, ezért a nevemet is megkérdezte.

 singer416: hidd el, ha elgondolkodsz egy ideig, rájössz! Nekem most mennem kell, de sok sikert Aubrey-hoz, az egész One Directionhoz...és Niall, kérlek, ne felejts el! Szia♥
Azzal állapotomat elfoglaltra váltottam, s ráklikkeltem a beállítások menübe, ahol a FIÓK TÖRLÉSE gomb körül körözött az egerem, de aztán kattintottam egyet, és kidobott a ChatBox-ból, a regisztrációs oldalra. Hát, sose fogom tudni, mit válaszolt Niall, de talán nem is baj. Hejj. Amúgy rájöttem valamire. Jó hülye vagyok. Beállítottam egy profilképet, aztán kitöröltem magam. Az ész. Kristen módra! Oké, mennyi az idő? 9.14. Hm, egy kissé elhúzódott a gépezés...azt hiszem, megyek, és fürdök. Igen, ezt fogom tenni.

                   Újra iskola. Ezáltal Skylarnek is vissza kellett vonatoznia New Yorkba. Könnyes búcsút vettünk egymástól, aztán elment. Mondjuk, megígérte, hogy minden nap hív, s ezt a mai napig betartotta. Mi, a suliban egy újabb projekten dolgozunk, a címe: SEGÍTSD A GYEREKEKET!! Ez a gyerkőcök árva, illetve beteg részére utal. Na, az egész előadás lényege az, hogy az egész iskola fellép. Nevezhetjük alapítványi előadásnak is. Minden osztály lázasan készül rá, pedig majd csak márciusban lesz. A mi produkciónk egy extrahosszú-énekes darab, amihez kb 6 embernek kell dalt írnia. Sikowitz ki is jelölt egyből hat embert, köztük Andre és én is ott vagyunk. Nos, csak egy apró probléma van, mégpedig az, hogy TÖK MÁS EMBER FOGJA ELÉNEKELNI A DALAINKAT!! Azaz, hiába írok egy profi dalt, azt valami hülye, ribanc csaj fogja énekelni. Tehát, én csakis ebben segédkezem. Meg a kurva anyád! Nem! Elteszem láb alól azt a csajt, aztán előadom a dalt...vagy nem. De most komolyan, ennyire utál a tanár? Ráadásul az első nap még csak beszéltünk az egész cuccról, hogy mikor lesz, hol, stb, este meg felhívtam Harry-t, hogy nincs-e kedve megnézni. És el fog jönni, mert ő a legjobb barátom, aki éppen turnézik, és mit fog látni? Semmit! Mert Sikowitz kicseszett velem! Á, feladtam. Megírom a dalt, mást úgy sem tehetek. Kezdjünk is hozzá. Január 11, szombat van. Előkerestem egy üres kottafüzetet, meg egy tollat, s hozzá is láttam. Nem először írok már zenét, ezért tudtam, hogy a dal dallamával kell kezdeni. Hm. Oké. Dó, ré, mi...körmöljünk. Ennyi. Három hang. Mesteri vagyok. De aj már! Most mi lesz? Nem tudok dalt írni!! Eldalolni még rendben van, de írni már nem!! Hinnye!
- Andy! Halkítsd már lejjebb a Glee-t! -kiabáltam át húgom szobájába, mivel orbitális hangerőn hallgatta a 4 Minutest. Négy perc...négy perce szarakodok itt. Négy perc alatt nemhogy a világot nem lehet megmenteni, de még egy dalt sem lehet megírni? Vajon Harry hogy csinálja? Meg a Glee? Meg Andre? Nem! Itt, előttetek megesküszöm, hogy megírom azt a rohadt dalt!! Ihlet kéne hozzá...járjuk körbe a lakást. Nos. Itt a szoba. Ágy. Nem, semmi. Szék. A-a. Szekrény, ami komód, de mindegy. Nein. If You feel it, it must be real just...hülye Glee! Akkor keressünk képeket a telefonomon. Niall. Niall. Niall félmeztelenül. Ehh...nincs annyira jó teste. Delete. Niall....pucéran? Ezek a fotók honnan vannak nekem? Mi lenne, ha rajzolnék ODA egy nadrágot a rajzprogram segítségével? Hm. Vagy, nézzük a...oké, egy kissé rég volt pasim, ha beérem Niall izéjével. Fhúú, Kriten milyen perverz vagy! Lapozzunk. Michael Jackson. Egy trollface. Hahaha, ez nagy. Azért sem mondom meg! Tovább. Jé! Skylar! De cuki!! És már vagy...11 napja együtt vagyunk! Amúgy van valami különösebb szabály arra, hogy hány nap után lehet azt mondani, hogy szeretlek? Jólvanna, egy barátom volt, ő minden nap kijelentette: "szeretlek cukorfalat". Kösz nem, nem kell több érzelgés. Hm. Erről is szólhatna a dal. Például, a bevezetés: Tell me that you love me, but not too early, and not too lately...eh. Ez csak szerintem szar? Shhh! Ne dumálj! Megragadott az ihlet...ja nem, csak vécéznem kell.
    Na,  itt vagyok. Hol is tartottam? Megvan! A tell me that you love me...egész jó. Tell me that you love me, yeah...ez jó! Első sor...írjuk is le.Viszont...ez refrénnek lenne jobb. Akkor. A terv a következő. Sky képét bámulva lewriteoljuk a dalt, miközben ügyelünk arra, hogy a nyálunk ne nagyon csorogjon. Ezek után alszunk. Mert nem tudom mennyi az idő, de alszunk. Szóval. első tipp, arról csináljunk zenét, amiről érzünk. Miről érzek? Hát, meg kell mondjam, körülöttem minden felfordult. Egy kissé nagyon. Ugye a suli, Skylar, Párizs, Andy, Niall, Harry, stb. És még? Ezt zárójelben megjegyzem, hogy ez egy interjú magammal. Hehehe. Tehát. Ugye ott van Skylar. Helyes, kedves, a pasim, meg minden, de egyben Szöszi is ott van. Róla mit mondjunk? Csalódtam benne...hiszen játszott egy lány érzelmeivel! Tömlöcbe vele! Ez is megvan! Következő sor. Na, ez a dal a csávókról fog szólni. Leszarom, mindenki megtudja a problémámat oszt csó. Tehát. Eddigi sorok. The situation turns around, that someone else has let you down, so many times /Ehhem-ehhem, Niall/, I don't know, why. Nem jó, nem jó! Olyan üres! Kellene még bele valami. Mert ez így hülyén hangzik: a helyzet eléggé összekuszálódott, mert valaki sokszor hagyott cserben, de nem tudom, miért. Ez pompás. Rakjunk be még egy kis cuccost oda, hogy..........................

Eigthteenth Part: Who's the Next?

Nos. Egy idézettel kezdeném, aminek szerzője az idézet végéig titokban maradna. Khhhhm. Tehát: VÁÁÁÁÁÁJÉZUSFASZADECEMBER24VANÁHÁHÁHÁÁHÁÁÁÁ!!KARÁCSONY!!. By, Kristen Hobbs. Ja, anyám minket is átnevezett. Pedig úgy megszoktam a Payne nevet...de sebaj! Mert It's Christmas, It's Christmas, sálálálláá! Egész éjjel nem aludtam. Túlságosan kíváncsi voltam arra, mit fogok kapni. Bár, sajnos ezt majd csak holnap reggel fogom megtudni...de addig is, bemutatom nektek a Hobbs Rezidencia-karácsonyi zsibvásárát. De műsornak is nevezhetjük. Pontos időbeosztást készítettünk erre a napra. Most ezt osztanám meg veletek -csak előkelő stílusban:
10.30: Bruce-al elmentünk fát venni. Persze hogy a motorjával. Télen.Havazás közepette. Profik vagyunk. A fapiacon rengeteg fa volt még, ami furcsa, mert eddig úgy tudtam, hamar elkelnek a fák, de hát ha nem, hát nem. Végül sikerült egy nem-is-ronda, nem-is-szép példányt kifognunk. Persze mindketten mást akartunk. Persze kidöntöttünk egy fát a helyéről. Persze azért találtunk egy mindkettőnknek megfelelő példányt, amit egy, a járgányhoz kötözött szánkón húztunk haza. A mestereket láthatták az emberek.
12.50: kaja után gyorsan elszaladtunk a megkésett ajándékok beszerzésére. Én annak a híve vagyok, hogy inkább saját ajándékot adok mindenkinek, mintsem milliókba kerülő szarokat, de most vészhelyzet volt. A nagy része a csomagoknak már megvan, viszont pár még hiányzik. Az üzletekben persze óriási volt a nyüzsgés, sőt, sikerült összefutnom pár osztálytárssal is. Amúgy most esett le, hogy eddig nem is említettem, de már mankók nélkül is tudok totyogni a gipszben. Sokkal egyszerűbb. Arra is gondoltam, hogy Skylarnek is szerzek valamit, s meg is tettem. Muhahahhahhaa! Háháháhháhá. Muháháháh. Oké, egy darab, kereken egy darab, egyetlen egy, a világon a legyegyetlenebb darab mamuszt vettem. Csak egy darabot. Nem egy párt, egy darabot. Ezt rendesen megszívta.
14.07-kor már otthon sütögettünk mindenféle kaját. Hálaadásnapi csirkét, krumplit, salátát, muffint, mézeskalácsot, meg ilyeneket. Azt más kérdés, hogy a kaja fele a kaja készítése közben elfogyott...
17.00. Ekkor kezdtük feldíszíteni a fát. Raktunk rá mindenféle ősrégi cuccost, égőt, csillagszórót,londoni gömböket, sima gömböket, azt a szőrös fura izét, amivel körbe kell tekerni a fát, régi, házilag készült díszeket, befújtuk szintén ősi hó izé izével, s voálá! Done!
17.16-tól pedig szétszéledt a család. Ands és fiú haverja elmentek bulizni. Jade Beckkel moziba ment. Anya pedig valami "ááh, ugyan, csak egy férfiről van szó..." dologgal lelépett. Én meg felhívta, Skylart, hogy lenne-e  kedve körbenézni a városban. Mivel mindketten újoncok vagyunk itt, ezért már a második helyszínen teljesen eltévedtünk. Eredetileg először a főteret akartunk megnézni, ami sikerült is. A következő úti cél valami kocsma vagy mi a rák lett volna. Sikerült kimennünk Kanadából, egyenesen a USA-ig. Komolyan...nem viccelek. Aztán végül hívtunk egy taxit, és elmentünk a jól bevált Pink Panther nevezetű pubba, ahol rendeltünk mindenféle italt. Díjazta a pultos. A mindenféle italban a sör, és pezsgő is benne volt, amit a báros készségesen kevergetett s szolgált fel nekünk, -mivel mi voltunk az egyedüli vevők. Még csak igazolvány sem kellett! Sőt, kor sem. Ez a tuti-Így nem csoda, hogy 21.59-re már mind a ketten kissé becsiccsentve táncoltunk a sarokban álló zenegép régi számaira.
- Kris! Kössünk egyezséget -vetette fel dülöngélve ötletét Sky. Kíváncsian, szerte álló szemmel fordultam felé.
- Oké!
- Ha legkésőbb új évig nem találunk senkit, itt most pasira meg lányra gondolok, akkor neked kötelességed járnod velem, vagy meg kell enned egy hernyót! -jött oda hozzám, majd kalimpálva felém nyújtotta kezét, hogy egyezzek bele.
- Oké! Kössünk vérszerződést is -ajánlottam fel hirtelen. Túl jó ötlet volt, hiszen mindketten egyszerre akartunk egy kést szerezni a pultostól. Először nem akart adni, viszont mikor elmondtuk neki, mihez kell, már kaptunk.
- Maga lesz a tanú! Írja, írja, gyerünk írja le az egyezséget -Skylar a pultosra, aki elővett egy számlatömböt, kitépett egy lapot, s körmölni kezdte a mellettem álló fiú diktált szövegét -Most, hozzon nekem egy sört, meg egy olyan kicsi üveget, amit elvihetünk -parancsolta a srác. Két perc múlva meg is kaptuk, s miután Sky felbontotta a sört, elkezdtük az akciót.
- Jó, mondd utánam! Én, Kristen Hobbs -kezdtem.
- Én, Kristen Hobbs -kezdte ő is.
- De ne az én nevemet, hanem a sajátodat! Tehát: Én, Kristen Hobbs, egyezséget kötök...
- Én, Skylar Lawson, egyezséget kötök...
- Hogyha nem találok magamnak barátot vagy barátnőt, járni fogok Skylar Lawsonnal! Ha nem, meg kell ennem egy hernyót! -fejeztem be ünnepélyesen.
- Hogyha nem találok magamnak barátot vagy barátnőt, járni fogok Kristen Hobbssal! Ha nem, meg kell ennem egy hernyót!- drámai hatással mormoltunk a szöveget, majd kezünket a pultos elé tartottuk, hogy vágja meg valami kevésbé érzékeny, biztonságos helyen a karunkat. Meg is tette.
- Bah, vér, hányni fogok -szaladtam ki a mosdóba a vér látványa miatt. Aztán vissza is rohantam, mert rájöttem, az üvegbe kéne folynia, nem a ruhámra. Sky már végzett az akcióval, úgyhogy én is megvártam, amíg alábbhagy a vérzés, s leragaszthatom a sebet.
- Tessék, most már hivatalos -adta át nekünk a csávó a két Szent Tárgyat.
- Kössssssz -vettem el a papírt.
Nos, így telt a 24.-e. Hazaérve anyám leszidott. Akkor meg pláne, mikor meglátta a ragtapaszt. De amúgy nem volt különösebb gond. Én meg 11 óra 25-től már békésen aludtam. Éljenek az ünnepek!

December 25., reggel nyolc, ötvenhárom. Titkos kémbevetés. Helyszín: a szobám ágya alatt. Helyzet: elég kényelmetlen...Cél: mindig megfigyeltem, hogy a "Mikulás bácsi" kilenc előtt teszi le a csomagjait. Na, most ezt fogom kinyomozni. Szükséges kellékek: Titkos Kémóra. Óra -egy, kettő, három...pontos. Kamera. Pipa. Fekete felszerelés...bingó! Indulhat a menet! Fedélzeti napló, alias kamera. Felvétel:
REC!!! - Ez itt a...Karácsonyi Titkos Kémbevetés! A vezető Kristen Hobbs! Célunk, hogy elkapjuk a Mikulást...Öhm, szia anya...ja, hogy még éjjel van...jó éjt! Huh, ez meleg volt...majdnem lebuktam...sszóval a célunk az, hogy elkapjuk a Mikit. Let's Go! Miközben osonok a lépcsőn, elmondom, hogy a bugyi kicsit feljebb csusszant a kelleténél. Vhoa, ez már túl fent van...brr. Oké, kamerát letesszük...elrejtőzünk...aha! Anya hordja a csomagokat...tudtam én! Mától...észrevett.
- Kristen Hobbs! Mit csinálsz a dívány mögött?? Nem, nem érdekel, hogy ez kanapé-e vagy sem, azonnal gyere elő! És mi ez a hacuka? Te tegnap ittál? Ó, dehogynem! Azt mondtad, egyezséget kötöttél. Nem hiszek neked...azt mondja, hetyetyehetyetyehe...vérszerződés? Akkor értem a ragtapaszt. Nyomás fel, öltözz át valami rendes ruhába! -titkos kémnapló. Ennyit a kéméletről. Legalább elértem célomat. És akkor most megmutatom Andynek.
- Jézushhahahahahahahahaahahafaszahahhaaa- ez volt a reakciója. Őrült röhögés. Hirtelen csörögni kezdett a telefonja, méghozzá Justin Biebertől a Beauty And a Beat-szólt, akusztikus verzióban. Mikor felvette, egy ismerős hang szólt bele, aki nem más volt, mint James. Az, akivel a kávézóban találkoztam. Micsoda véletlen! Na de hagytam Ands-et, így is eléggé feszélyezve érezhette magát, inkább átvettem egy szürke pulcsit, valami terepszínű baseball sapit, meg egy farmert, s lebaktattam a nappaliba, ahol a család ott ült, s vígan falatozott. Kösz, édesek vagytok, meg sem vártok...mindegy, leültem anya és Jade mellé, aki valami húst vágott széjjel, túl vadorzóan ahhoz, hogy leessen a földre. Szedtem magamnak csak olyan kajából, ami vega, majd enni kezdtem. Hát, rosszabbra számítottam, de annak ellenére, hogy anya nem nagyon főz jól, ez egész ehető lett. A reggeli után mindannyian a "Mikulás által hozott ajándékok" széttépéséhez kezdtünk. Én tök kínosan léptem oda az egyik nekem címzett dobozhoz, s már épp bontani kezdtem volna, mikor Andy akkorát sikoltott, mint A HÁZ. Ennyi.
- Andy, mi van? -rohant oda hozzá mindenki. Az egész ház népe arra számított, hogy vérzik, vagy hogy leszakadt a karja, vagy mit tudom én, de ehelyett csak egy levelet meg rengetegnek tűnő pénzt tartott a kezében!
- Ezt nem hiszem el! Apa írt!!! -pattant fel, s örömében ugrálni kezdett.
- Az apád? Hadd nézzem! -nyúlt a papír után anya, Ands viszont elrántotta a kezét, azt üvöltve "EZT CSAK ÉN TUDHATOM!!!!". Aztán megfogta a karomat, s felrángatott a szobájába, persze nehezen, mert ugye még gipszben van a lábam. Mikor felértünk a "védett területre", beavatott a dologba:
- Apa! Azt írja, hogy ezzel az ajándék-pénzzel nyáron vagy tavasszal elmehetünk bármilyen országba, azért, mert ő is utazgat, és szeretné, ha világot látnánk! Ezt mindkettőnknek küldte, szóval ketten is mehetünk. A kérdés a következő -hallgattam figyelmesen -Elmegyünk egy bármilyen országba, vagy elköltjük a pénzt? -fogós kérdés. Nagyon rég utaztam már el, de kellene egy kocsi. Meg mondjuk jogsi is ahhoz, de ez mellékes...
- Hát... -na jó....kocsit akár a bontó szar helyről is lehet szerezni. Nekem nem a legújabb fajta kell...a lényeg, hogy legyen valami - Utazzunk el!
- EEEEEEZ AZ!! Menjünk Franciaországba! Nem is, Kaliforniába! Olaszba! Olaszországba menjünk! Vagy mindháromba!
- Andy, csak egy helyre mehetünk. Azt viszont jól meg kell választanod! -biztattam, majd otthagytam a gondolataival. Helyette bontsunk ajándékot! Ha a húgom is ilyen hiperszuper cuccost kapott, akkor én is ilyet fogok! A nappaliban még nagyban folyt a bontogatás, így én is csomagolni kezdtem. azt a pár nekem címzett dobozt.Az első az apától kapott volt. Boldogan láttam hozzá, abban a tudatban, hogy ez lesz a világon a legjobb ajándék. Hát mekkorát tévedtem! A doboz már alapból is szörnyen egyszerű volt, de az

EZT a....áh!

még jobban idegesített, hogy a "Nagy Ajándék" még csak be sem volt csomagolva! Egy újságpapír volt benne, összegyűrve, meg egy levél, mellette valami törékeny kis szar korona vagy tudja mi a rák ez. Tiara. Az.
- Mit kaptál, Kris? -ült le mellém anya.Csak csalódottan néztem rá, a koronát a kezemben fogva, miközben azon tanakodtam, összetörhetem-e.
- Anya...baj, ha nem most nyitom ki a többit? -kérdeztem bő öt perc után. Anyám magadóan bólintott, tehát felmásztam a szobámba, miközben bekapcsoltam a gépemet. Most Michael Jacksonra van szükségem, viszont az a száma nekem nincs meg, meg úgy is, mindenkinek tudnia kell, mit akarok. -Michael Jackson, Lea... -pötyögtem be a szám címét. Mikor betöltöte a  lehetőségeket, rámentem az elsőre, feltekertem a hangerőt 99-esre, és elindítottam a számot - SO JUST LEAVE ME ALONE!! -ordítottam a lentieknek. Pompás. Boldog karácsonyt mindenkinek! Mikor véget ért a szám, újat akartam indítani, azonban a székre terített tegnapi ruhámból kiesett egy pendrive. Oké, ez így laposan hangzik, meg fura, de tényleg hirtelen minden előjel nélkül kiesett egy Spongyabobos pendrive a gatyám zsebéből. Oké, mondom nézzük meg. Csak nem valami halálos cucc. Rácsatlakoztattam a gépemre, megnyitottam ééééés vártam. Nos, a képen Skylar jelent meg, bohóckodott egy ideig, aztán rappelni és táncolni kezdett.  Macklemore Trift Shop-jára, amin komolyan szakadtam. Mármint a röhögéstől.
- I'm gunna pop some tags, only got 20$ in my pockeeeeeet -énekeltem vele. Ez a kölyök tényleg jobb kedvre derített. Mindezek után kijelentette, hogy "All I Want 4 C
hristmas is YOUUUUUU!!", végül közölte, hogy reméli, jó a kedvem, s hogy boldog karácsonyt. Ez profi. Elmehetne komikusnak. Ez a szó...röhögésre késztet. Jó, terv? Semmi. Az ég világon semmi. Harry! Felhívom! Ez az, meg is van a száma...
- Szia Harrds -köszöntem boldogan.
- Új nevem van? -szólt vissza.
- Ahhaaaa! Amúgy boldog karácsonyt!!
- Kössssssz, neked is! Várj, egy pillanat -közölte. Bólintottam egyet, bár ezt nem láthatta. Pár pillanat múlva jelezte a telóm, hogy üzenetem érkezett. Gyanakodva nyitottam meg, s mikor megláttam, óriási röhögésben törtem ki -Hé! Ez egy igazán szép ajándék neked! Erre te meg kiröhögöd! Ch, milyen barát vagy te? Ez sértő!
- Harrds nyugi! Én is küldök neked valamit... -próbáltam megbékéltetni, miközben a telefonálás menüből átváltottam kamerába, éééééééés lefotóztam magam. Profi kép lett. Nagy nehezen sikerült átküldenem neki, amit egy "na véééééééégre" felkiáltással értékelt.

- Vörös! Vörike vaaaaagy! Muhaha!! Várjunk...te jobban nézel ki, mint én! Ez nem fair! Amúgy ráérsz most?
- Aha. De hol vagytok most? -kérdeztem vissza.
- Horvátország...lazulunk. Van a gépednek kamerája?
- Lazultok...de hisz tél van! Amúgy van, csak még sose használtam.
- Ja. Befagyott a tenger. De ki mondta, hogy a tengerben fürdünk? Tudod, uszodák...amúgy van valamilyen csetelős programod? Pl Skype?
- Amúgy okos, és amúgy van. Kapcsoljam?
- Kérlek. Mi a neved?
- Kris Hobbs -adtam választ neki, mialatt átváltottam Skypera.
- Hobbs? Nem Payne?
- Nem, anyám lánykori neve a Hobbs, és elvált, szóval mi is Hobbs-ok lettünk -vázoltam fel neki a helyzetet. Közben videóhívásom érkezett egy bizonyos "Harry a Menő Kecské"-től. Röhögve elfogadtam kérelmét, de mivel sosem webcamoztam, ezért váratlanul ért Harry vigyorgó feje. Szóval -ahogy Jade mondaná- hátrabaszódtam a székről. A telefont közben kinyomtam.
- Ez kész -röhögött Harry a kamera másik feléről, viszont két másodperc után ő is hátraesett. Na ekkor jött el az a pont, hogy nem az eséstől, hanem a megakadályozhatatlan nevetéstől fetrengtem a földön. Jelen pillanatban senki nem tudott volna lenyugtatni, azért megakadályozhatatlan.
- Nem bírom...segítség -már a sminkemet is lekönnyeztem, annyit kacarásztam.
- Szia Kris -köszönt egy ismerős hang, mire azon nyomban felültem a földről, s a kamerába meredtem.
- Csá Niall -intettem neki zavartan, aztán eszembe jutott, hogy furcsán nézek ki a könnyezés miatt, ezért előkerestem egy zsepit, és letöröltem a szempillaspirált.
- Bocs, de megyek is, randim van! Aubrey, vigyázz, jövök -ennyit a szakításról. Meg a veszekedésről.
- Csá Niall -megvártam amíg elmegy, s csak ezután folytattam -Az esküvőjükre azért majd meghívnak?
- Ugyan, ne is törődj vele! Mi újság veled?
- Hát... -mondjam el, vagy sem? Nem, nem mondom el...na jó, mégis elmondom - Vérszerződést kötöttem...
- Kivel? -érdeklődött kíváncsian.
- Egy fiúval... -reakció. Három, kettő, egy:
- HINNYE!!! Ugye írtatok sima egyezséget is? Hadd halljam! Krisssss, légyszííííííí! -könyörgött. Nem volt más választásom, mint felolvasni neki, ezét megtettem -Úúú! Ez olyan hepi -ugrált lányosan, mikor befejeztem -És? Akarsz járni vele?
- Harry drága, ugye tudod, hogy ezt nem veled akarom leginkább megosztani? Viszont...ja. Egy kicsit biztos.
- Na, akkor a terv a következő! Szerzel egy pasit, és nem jársz vele! -jelentette ki, mire én értelmetlenül rávágtam egy "miért is? választ -Mert baráttal nem járunk, cicuka, azért.
- Miféle cicuka? Jézus...és képzeld, nem a barátom. De tudod mit, nem is kell a segítséged! Megoldom egyedül is -vágtam a fejéhez, majd lecsaptam a laptop tetejét, ezzel befejezve a dumálást. Hogy az a....minek neki beleszólnia? Azzal járok, akivel akarok! És Sky nem a haverom! Egyszer véletlenül már meg is csókolt! A haverok nem smárolnak. Ch, akkor is megoldom! Van még időm. Addig meg tervet szövök. De még milyen tervet!

Hej, it's újév, it's újév!!! A sztori befejezése előtt még megosztanék veletek egy-két dolgot. Egy, szemüveges vagyok...blahh.Utálom a szemüvegem. Egyszerűen hülyén nézek ki benne. Pff...nyeeeeee. Ráadásul egész nap hordanom kell. I Hate Glasses. Azonban egy jó hírem is van. Levették a gipszem! És tudok sátikálni! 

Louis meg megbékített Harrds-al. Most már nincs örihari, sőt, inkább öribarik vagyunk. Ez annyira cukcsi.Ma december 31.-e van. Az egyezséghez próbáltam valamit kitalálni, sikertelenül....végül mégis csak hasznát vettem Harry tanácsának...szereztem egy ál-pasit. Skylarrel megdumáltuk, hogy elmegyünk bulizni. Na már most, hogy így felvázoltam a helyzetet, hadd kezdjek bele a...napba.
              Reggel, mikor felkeltem, egyből az ugrott be: a mackónak szar színű a szőre. Ilyen laza dolgok. Miután átöltöztem valami otthoni ruhába, ettem, elkészültem, stb, megpróbáltam meggyőzni anyát, hogy engedjen el bulizni. Hiába győzködtem két órán keresztül, különféle indokokkal /de már van ruhám! Valaki vigyázni fog rám! Nincs messze/, nem akart elengedni. Viszont Jade meghallotta, hogy bulizni mennék, s közölte, hogy Andre és Beck "Burty"-t szervez, ami az ő nyelvükön a buli és a party összevonva. És mivel kedves barátnőm is bulizni akart, meg én is, ezért ketten győzködtük anyát, hogy engedjen el minket. Talán végül odaégett az ebéd, de legalább ELMEHETÜÜÜÜÜÜNK! Azzal a feltétellel, hogy egyre itthon vagyunk. Mesés.
              Miután elfogyasztottuk a fenséges, odakozmált, átlagos kaját, felmentünk az emeletre Jade-el, hogy összekészüljünk. Az én szobámra esett a választás, mert az valamivel tágasabb két személynek. Már éppen öltöztünk volna, mikor a bekapcsolt állapotban lévő gépem videóhívást jelzett. Cat volt az, s mint később kiderült, ő is jön a buliba. Tehát vele dumáltunk, miközben készültünk. Tudjátok, milyen az az érzés, amikor egy burtyra készülsz, és nem tudsz dönteni két ruha között...na már most, én tökéletesen így voltam vele.

Mondjuk, egy év után rájöttem, hogy a másik variáció nem egy házibuliba illik, úgyhogy örömmel vettem fel a rucit. Menő. A hajammal nagyon semmit nem csináltam, hagytam olyannak, amilyen egész nap volt. A sminkemmel viszont annál többet szarakodtam, mivel olyat szerettem volna készíteni, amire mindenki felfigyel.  Hiába próbálkoztam, hiába adtam bele minden sminkelési képességemet, semmi nem volt jó. Vagy ribancos lett, vagy fiús, vagy általános. Tényleg minden sminklemosóm elhasználódott, mire sikerült valami feltűnőt összeütnöm. Mivel gondolom szörnyen kíváncsiak vagytok rá, ezért megmutatom. De psssssszt! Senki nem tudhatja meg...csak ma, csak most.Éljen. Még nagy nehezen rászántam magam, hogy felvegyem azt a hülye kis tiarát -de hülye név!- aztán olyan 7 körül elindultunk, hogy többet bulizhassunk. Ez aztán a lázadás! Út közben -kivételes alkalom volt, de muszáj volt taxit hívnunk a fagyás elkerülésének érdekében- nem is nagyon beszélgettünk, mindketten gondolatainkba voltunk merülve. Amúgy jó hogy most jut eszembe, de még induláskor felhívtam Sky-t, hogy megváltozott a buli helyszíne, oda jöjjön, ahova mondtam. Imádom, hogy mindent akkor közlök, amikor mást kellene...a helyszínre érve hálásan fizettünk közösen a taxisnak, aki egy pillanat alatt elhúzott. Nyugodjon békében...
Óvatosan körbekémleltem, hátha meglátom az ál-pasimat, aki tényleg ott volt. Hihetetlen, hogy pont őt kértem meg, de muszáj volt.
- Szia Rob -intettem Robbie-nak, mikor megálltam előtte. Ja, várjunk. Fázom. Ez jogos, Kris, mivel mínusz ezer fok van, te meg kint állsz, egy szál szoknyában.
- Hali, mehetünk? -kérdezte, mire bólintottam egyet, majd egymásba karolva bementünk. Ez olyan cink...ó, megvan Skylar! Mellette pedig egy ribanc. Tényleg egy ribanc. Miniszoknya, kivágott felső, szőke haj. Ennél még Rob is jobb! Igen, most jöhetnek azok a question-ök, amik arról faggatnak, hogy ha bejön Sky, akkor miért nem egyedül jöttem. Nos, azért drága csibéim, mert van becsületem. Neki is van. Így valszeg' nem járunk. De hadd dumáljak egy kicsit a buliról. Rengetegen voltak,egy csomó ismeretlen ember -szerintem a suliból- , akik táncoltak az üvöltő zenére (Pitbull-Back in time), vagy ittak mindenféle italt (sört, pezsit, koktélokat, pucsot, stb). Én is igyekeztem elvegyülni a tömegben, ami nem volt olyan könnyű, mivel félpercenkét belenyilalt a lábamba. Ezt nevezzük partyhard-nak. Na jó, bevallom, tök király buli volt, mert voltak mindenféle fények, stroboszkóp, tánctér, sőt, még DJ-zők is voltak. Skylar elhesegette őket, mikor észrevette a pultot a különféle szerkezetekkel. Aztán, amikor meghallottam a Thrift Shop-ot Macklemoretól, én is ugrabugrálni kezdtem. És innentől indult be a buli. Mondjuk úgy, éjfélre már lenyomtunk pár felest, táncoltunk folyamatosan, megállás nélkül legalább 30 percet, de a legfontosabb az, hogy Rob lelépett valami csajjal, Skylar "csaja" meg Andre-val ment "körbevezetem a házban" hadjáratra. Szerintem inkább csak a hálószobát mutatta meg neki, de mindegy.
- Szia Sky! Sört? -lépkedtem oda hozzá, kezemben két üveggel. Alapból nem kedvelem a sört, túl...fura az íze, de most kivételt tettem.
- Mi?
- SÖRT?
- Ja, jöhet, kösz -fogadta el a kedvező ajánlatomat, majd elvette a palackot, s jól meghúzta. Mármint. Ivott belőle, nem...hagyjuk félbe a mondatot - Nem jössz táncolni a parkett ördögével?
- Ha előtte feltehetek egy kérdést!
- Tegyél -kortyolt újra egyet az üvegből.
- Te lennél a parkett ördöge? -kérdeztem, mire hangosan felröhögött, majd berakott valami lassú számot, lejjebb tekerte a hangerőt, bemondta, hogy "nagyon lassúúú szám következik, mindenki densz", feltekerte a hangerőt, felállt, lerakta az üveget, elbúcsúzott tőle, megfogta a kezem, lerángatott a táncoló tömegbe, és kb ennyi.
- Mennyi is az idő? Jé, nézd -tolta képembe a telefonját, ami 23. 49-et mutatott. Hőőőőő....Van 11 percem arra, hogy járjak valakivel? Mission Impossible -Alig 10 perc...addig nem mutatsz be a haverjaidnak?
- Nem! Miért mutatnálak be?
- Mert pár perc múlva kötelező lesz járnod velem, és szerintem mindenki kíváncsi lesz az új boyfriend-edre -hogy ez mekkora...pöcsfej. Ááááá...kellett nekem egyezséget kötni. Már csak 7 perc...és éjfél! És új év! És járnom kell Skylarrel! Kösz nem, inkább megszököm. De amúgy hogy, ha éppen táncolunk?
- Skylar! Nézd, elfoglalták a DJ-s pultot! -mutattam hirtelen "riadtan" a pult felé, ahol a particuccok pihentek. Bár, nem pihentek, mert működtek, de mindegy. A srác ijedten fordult oda, -tényleg elfoglalták-, amit én kihasználtam, s szökni próbáltam, viszont ez a kölyöknek is leesett, mert rohadt gyorsan elkapta a karom, és felhúzott a DJ-pulthoz, ahonnan elzavarta az ólálkodókat, majd berakta a Gentleman-t PSY-tól, amire mindenki egyszerre kezdett denszelni. A lényeg, hogy tudok angolul. Ja várjunk, ez az anyanyelvem. Opsssszi...mennyi lehet az idő? Szerintem eltelt legalább 3 perc a Gentleman-nal, akkor még négy percünk van.
- Kris! Melyiket rakjam be? Mindjárt vége a számnak, és nem tudok dönteni -bökött oldalba a DJ-Sky, mire közelebb hajoltam a képernyőhöz, amin két szám címe volt, az egyik Cher Lloyd-tól a Swagger Jagger, a másik pedig a Girl On The Dance Floor a Far East Movementtől. Nehéz döntés. Cher száma is jó, de a Stereotypes-é sem szar...oké. Hozzunk döntést fél perc alatt. Az Apa Ég!-ben is erre buliztak. De A swagger j. meg jobban hangzik. Ajj!
- Legyen a Girls stb, a bulit meg zárd Cherrel -javasoltam. Elfogadta! Világhírű dídzsés leszek!! Hinnye, már csak egy perc...na jó, inkább iszom valamit, hátha elfelejtem...bah. Lássuk a kínálatot. Vodkinariiiiii! Drink Me -suttogta nekem, szomorúan, így hát megittam. Takarodjatok röcsögébe! Vagy cseregébe...ja, rájöttem. Mucsaröcsögébe. Röcsöge, ez a szó vicces. Hahaha.
- Na, csövi, annyit akarok közölni, hogy van fél percetek...bocs, húsz másodpercetek arra, hogy felkészüljetek 2014-re!!!!!! Let's do it! -kiáltotta a mikrofonba, minek hatására mindenki egy emberként fordult a mellette állóhoz azzal a címszóval:
- SMÁROLJ VELEM ÉJFÉLKOR!! -itt a lehetőség! Szökés. Szaladjunk! Hopp, egy kecske, bocsi, veszel egy új felsőt. Baaaaaaazdmeg! Félre állni luxus? Sebaj! Még két méter! Másfél! Egy, kint vagyok! És Skylar is! Jajj ne! Nincs mit tennem, elvesztem. A küzdelemnek vége és tíz, kilenc, nyolc, hét, hat. Mindjárt öt, églar maga felé fordít, négy, églar méreget, három, églar közelebb von magához, kettő, bentről felcsendül Austin Mahone Say Somethingja, egy, mindenki ordít, églar a lehető legközelebb húz magához, nulla, mindenhol tűzijátékokat lőnek fel, mindenki kiabál, az eget milliónyi kis szikra lepi el, Austin (Carter) énekel, végül pedig Skylar pontosan éjfélkor megcsókol. Teljesen direkt, teljesen úgy, hogy még élvezem is...ez még az én 

számból is nyálasan hangzott. De ez az igazság. Hinnye! Hinnyehinnyehinnye, görögdinnye!
- Boldog újévet -motyogta úgy maga elé, mikor hajlandó volt elengedni. Mint a tejbetök, úgy vigyorogtam, majd, magam sem tudom miért, újra KISSED HIM! Milyen cukika vagyoki! Puszipuszi, nyenyenye. Most mondjam nektek azt, hogy b***tt jól csókol? Vagy hogy legalább 00.7-kor hagytuk abba a smárolást? Aztán észbe kaptam, hogy fel kellene hívnom anyut, Andy-t, apát, meg kéne ölelnem az osztályom, stb, szóval egy "csövicsövicsáószia" köszönéssel távoztam a sokkot kapott Skylar mellől, majd minden egyes családtagomnak küldtem egy Happy NY-smst, azután megkerestem az osztályom hozzám közelebb álló tagjait, és sorban megöleltem őket.
- Boldog újévet Jade -mondtam barátnőmnek, miközben játékosan belebokszoltam a vállába.
- Új év, új bosszú! Mit gondolsz, Beck fél a siklóktól? -karolta át a vállamat. Öhm...megint összevesztek.
- Minden bizonnyal -nevettem fel. Oké, bevallom, érdekes baráti köröm van. Nemrég játszottam -itt a nyelv, hol a nyelvet /if you know, what i mean/ egy majdnem emós csávóval, a legjobb barátnőm plüss helyett ollóval alszik, nagyjából ennyi. Hát, sok sikert (CSÁRLI) az NEW YEAR-hoz! Kircsi. Na jó, inkább hazamegyek. Sziasztok! További jó újévi bulizást!

Na csá, elértünk az új évhez a blogban: csak hogy tudjátok, 2014-et írunk. :DD