2013. július 31., szerda

Twentieth Part: Six months later

Hali-hali, meghoztam a HUSZADIK részt!! Kezdünk egyre a blog vége felé közeledni, ezen a fejezeten kívül még 11 epizód van hátra, plusz-mínusz epilógus, valami, ilyenek. Huh, hogy fogom belesűríteni azt, ami a fejemben összeállt? Bár, leírni nehezebb volt, remélem azért, megfelel. Tudom, elég rég volt rész, ezért elnézést is kérek (június 10.-én olvashattatok egyet), de....igen, ennyi XD Mindjárt abba is hagyom a pofázást, de előtte fel kell hívnom a figyelmeteket az előző bejegyzésre (CHALLENGE!!!!), illetve arra még, hogy ÍRJATOK EGY KOMMENTET!! Amúgy, most itt ülök egy kék virágos úszósapkában, egy hajnövesztő project miatt. Még 3 óra, és levehetem! Lezsibbadt az agyam...XD


Üdv mindenkinek! Az űrből jelentkezem..amúgy nem, a szobámban vagyok, és zenét hallgatok. Nagyon izgi tevékenység, mondhatom. Bár, tudok mondani egy érdekes dolgot. Izgulok. Nagyon...nagyon...rohadtul. Ráadásul, elmúlt már tizenegy is, én meg még mindig nem alszom, pedig holnap klasszul kell kinéznem. Vajon, számít a külső a fél éves "félévfordulón"? Mielőtt folytatnám a kérdészáport, meg kell jegyeznem valamit. Szerintem értelmes "félévforduló" kitalációmból már rájöhettetek, hogy nem január van. Nem is február. Március sem. Hát, ezt szívtátok, mert az április sem jó. A május meg pláne. Biiip! A válasz helyes! Június van. Illetve, kijavítom magam, május 31., 23. 43. Ez így pontos. Szóval, holnap vasárnap, és ez a nap lesz az a nap, amikor én álmosan fogok ünnepelni. Egyébként 6 hónapja járunk Skylarrel. Holnaptól kezdve. És bár szerintem nem érdemes ünnepelni azt, hogy fél éve járunk, mindenki körülöttem meggyőzött, hogy igen, akkor is érdemes, mert ez a hat hónap kötött minket jobban össze, ez a hat hónap volt az igazi próbatétel, ez volt a legnehezebb, de most már túl vagyunk rajta, bla bla, úgyhogy belementem -részben amiatt, hogy lassan kezdtem megőrülni a sok "jaj, Kristen szerelmes, bosszantsuk fel" mondatoktól. Tehát, ott tartunk, hogy én izgulok, Skylar idióta SMS-ekkel bombáz -miszerint "Hé Kris, tudtad hogy a mamutoknak azért volt pamacs a seggüknél, hogy ne fagyjon le az alfelük, meg hogy ha finganak, akkor az fellibbenjen?" - a fülemből Michael barátunk dalolászik, and you're so classic. Na, na, na ez rímelt! Kész rím-faragó vagyok!! Ha híres énekes nem is leszek, majd én fogom írni a rímeket a költőknek! Egyáltalán vannak még költők? Biztos, csak én nem szeretem a verseket. Meg a borsót. Undorító. Tökéletesen megegyezik a takonnyal, kinézetre és ízre is. Hogy félreértés ne essék, elmondom, nem az a hobbim, hogy orr-ganajtúrót eszek. Valójában, ismerek egy fiút, az oviból, aki mindig a nóziját turkálta, aztán a kibányázott cuccot gusztusosan a szájába helyezte, és megrágta azt. Egek ura! Blah, hányok! Ki eszik fikát? Amúgy miért ez a téma? Énénénénén tudom tanító néni! Azért, mert Kristen pasija éppen azt ecseteli üzenetben, hogy az orrunk naponta liternyi takonyt termel. Most komolyan?! Miért erről beszélünk, ha ott vannak még a pillangók, a suli, stb? Na jó, ez ellen tenni kell valamit. Kikérem Sky véleményét a július negyedikéről. Amerikai -jelenleg én is az vagyok, plusz még sosem ünnepeltem ezt az alkalmat, hát jó lenne, ha valaki beavatna. Egy hónap múlva lesz, de sebaj! Oké, amíg visszaír, felvázolom előttetek az eseményeket, hónapok szerint. Mi is az első? Ja! Októberben történt....csak vicceltem! Tehát:

Január: január. Hó. Friss levegő. Ázott kutyaszag. Kezdjük a legelején. Mivel a suliban nem kell annyit tanulni, mint a rendes iskolákban, szóval csak dalokat, szabályokat, meg egyebeket kell tudni, ezért a haverokkal - elneveztem a csapatot Kristen és a rókáknak- többet lógtunk együtt. Elmentünk a Pink Panther-es izébe, voltunk szánkózni, körbevezettek a városban -VÉGRE!!-, hóembert építettünk, főztünk -megpróbáltuk elkészíteni a Harry Potterben oly' ízletes vajsört, nem sok sikerrel-, elmentünk moziba - Cat és Jade volt előre betervezve, de Trina is csatlakozott, valamint Andy is jött -, valakinek a hülye ötletéből kifolyólag elügettünk egy lovardába, és egész álló nap lovakat néztünk, etettük őket, meg simiztük. Az mellékes, hogy Jade földühített egy pacit, aki a karámból kitört (hogy a lóf*szba csinálta??????), és üldözni kezdte a lányt, aki végül megúszta egy kisebb fa tetején. Vicces volt. A másik. Január közepe táján Andy és James egy randiról jöttek hazafelé, amíg Bruce engem faggatott, hogy a kedves húgom miért nem őt viszi el randizni, amikor is találtak egy vizes, koszos, éhes tacskót, akit hazahoztak. Nem is tudtam, hogy anya tud ilyen hangosan üvölteni. Természetesen kiakadt, mert az állat összepiszkított mindent, és felfalta az összes kaját. De két nap lázadás után /az egész ház fellázadt anya kegyetlensége ellen, és ha beszéltünk vele, akkor csak a "de szegény tacsi!", "ne hagyd Jacko-t elmenni" mondatok hangzottak el/ anyánk szíve meglágyult, és megtartathattuk! A tacsit én neveztem el, Jacko lett a neve, mert annyiszor hajtogattam:
- Márpedig EZ lesz a neve -, hogy végül ez lett. Ennyi történt januárban.

Február:  hej, ez a szerelmesek hava! A normális szerelmeseké. Mi viszont nem vagyunk azok Skylarrel. Ő emó-hippi-és hermafrodita keveréke, nekem még is bejön. Talán túl hamar jöttünk össze, viszont ez így van rendjén. Niallel például egy év lett volna, Jamessel pedig...vele azért hamarabb. Szóval, 14.-én csak kettőig volt suli, aztán utána go haza, és hétvége!!! Ugye a pasim (ezt a szót még mindig rühellem) koleszban él. Lakik. Van. Igen, ő meg jön meglátogatni a kanadai rokonait, de -most ugrik a majom a faszomra....hey! Nekem nincs is himbilimbim! Ez mindent megmagyaráz-, Valentin-lávcsi nap lévén komoly időbeosztást készített:
Péntek: mama, Kristen --> ez lenne az. Röviden annyi -ennél is rövidebben?- hogy az anyját látogatja meg, aztán engem. Megtisztelő. Nos. Fontos mi történt ezen a napon, úgyhogy megosztom..veletek..sírok. Janem. Gondoltam, lenyűgözöm Skylart, azzal a módszerrel, amivel le lehet nyűgözni egy fiút. Csak egy icipici gond volt...Honnan a rákpáncélból kéne tudnom, hogy mivel lehet lenyűgözni egy fiút??? Jessz, így most már azért egy kicsit nehezebb a dolog. Aztán kitaláltam! Rajzolok neki! Annyit meg kell jegyeznem, hogy elég minimális a rajztudásom, talán emiatt történt az, hogy a mesteri portrém helyett egy űrcsatát firkáltam neki. De én büszke vagyok. Nem mindenki tud másfél órán át görnyedni egy lap felett,"piú-piú" hangokat hallatva, mindenféle Csillagok háborúja féle csillagjárókat -vagy inkább űrjáró??- rajzolni. A végére annyira belelkesültem, hogy egy egész képregényt lerajzoltam neki, aminek főszereplői mi vagyunk -Skylar az izmos szuperhős, én meg a szexi mélyvörös hajú kolleginája. Azt hiszem, egy ötéves is megirigyelné a firkálnmányaimat. Vagy nem. Lényeg a lényeg, mire Sky megérkezett, addigra én egy összeragasztott "SKYLAR a SuperHero" nevezetű valamivel vártam. Szerintem tetszett neki....vagy csak próbálta tartani magát, nehogy felröhögjön. Mindenesetre, az én Valentin napi ajándékom még így is jobb volt, mint az övé, mert hozott egy Lays strong csipszet, illetve egy fotósorozatot, amin a tetoválásai szerepeltek. Nem nyűgözött le. Én se őt. Van ez így. Egyébként ezen napi programunk annyiból állt, hogy videójátékoztunk (Több galleont gyűjtöttem Lego Harry Potterben, mint ő!!), filmeket néztünk, valamint, hogy főzőcskéztünk, versenyszerűen, azaz kiállt ellenem. Úgy érzem, az ő éttermi koszt szintű kajája jobb lett, mint az én odaégett pirítósom hát, szép szóval is szar lett. Aztán jött az est fénypontja. Anya hazaért. Megtudta, hogy van barátom. Látta is. Sokkot kapott. Aztán Jacko kutya, aki amúgy nőstény, csak fiús neve van őrült vonyításba kezdett, mert valaki rálépett a farkára. Mindezek után, összevesztem kedves jó anyámmal, aki azon nyomban azt akarta, hogy szakítsak Skylarrel, mert szerinte "ízléstelenül néz ki, ráadásul árad belőle a cigiszag". Nyugalom, nem Sky dohányzott, hanem Jade. Így anya őt is elküldte melegebb éghajlatokra, majd angolosan távozott. Mi meg csodálkozva meredtünk az ajtóra. Végül Jade kijelentette, hogy ő nem cigizik, neki is vannak gátlásai, ez a szag Bruce-tól jön. Na, ezek után Bruce vádolt meg ENGEM, hogy rossz társaságba keveredtem, amíg Skylar nem volt itthon. Felháborodva gyanúsítgattuk egymást, addig a percig, ameddig ki nem derült, hogy ez nem is cigiszag, hanem Jacko lehugyozta a szőnyeget. Éljen. De legalább az éjszaka klassz volt. Kedvenc fiúm -csak egy fiúm van...- úgy döntött, ma meghódítja az ágyamat, azaz ott éjszakázik. Hát örültem is, de az volt a problem, hogy alig fértünk egy az egy-és-fél személyes ágyamon, így hol én nyomtam össze őt, hol meg fordítva. Ennyit erről az ünnepről. Amúgy a február dögunalmasan telt, ha azt nem számítjuk, hogy Sky itt hagyott rengeteg videójátékot, mondván, tanuljak én valami rendeset is, szóval a GTÁn keresztül a mittudoménmilyen Rainen -asszem' Heavy- keresztül a rohadt ijesztő Amnesiát is kijátszottam. Ja, volt ott még Fűrész játék is. Ettől annyira befostam, hogy Andynél éjszakáztam, aki ezt nem nagyon díjazta, azt meg pláne nem, hogy kísérleteket végeztem rajta -böködtem, és figyeltem, hogy reagál. Megjegyzem, attól ijedtem meg, hogy a tévé egyszer csak rezegni kezd, aztán engem is elrabolnak, és meg kell haljak brutális módon. Hejj, még Mucsu Maci sem tudott megnyugtatni. Szomorú.

Március: az alapítványi izé napja. Szóval úgy történt, hogy az előadás előtt a csaj, akit amúgy Cindynek hívnak, szó szerint lehányta Robbie-t, aztán megállapították rajta, hogy influenzás. Ééééééljen! Új énekest kerestek, és végül -miután félrelöktem a másik csajt, aki énekelt volna- én singelhettem el! Megjegyzem, Harryt meghívtam, és szőrösszívűként megengedtem, hogy elhozzon valakit társként. Éljen Louis! Amúgy, klassz voltam, nem rontottam el semmit, stb, emiatt Harrds büszke fejjel csápolt. Azt nem tudom minek, mert ez egy lassú szám volt, de sebaj, nincs minden veszve. A produkció után bemutattam nekik Skylart, mert miért ne. A reakciók különfélék voltak:
Louis: először kiröhögte. Aztán félrenyelte a nyálát. Végül sokkot kapott, és öt percig meredt maga elé mozdulatlanul. Idióta.
Harry: hisztizett egy sort, aztán közölte, hogy "De Niall még mindig szeret", amit nem vettem be, mert sablonszöveg, aztán felajánlotta, hogy menjünk Go Kartozni. Mentünk. Ketten. Versenyeztünk. Az normális, hogy száguldozás közben azon járt az agyam, hogy most én vagyok Roseberg!, vagy hogy az életüket áldozták ezért a sportért! ? Nem, szerintem sem. Amúgy minden Go Kartos szabályt megszegtem. Ütköztem Harryvel, egyszerre nyomtam a gázt, valamint a féket....de: leköröztem a cicust! Izé...Harryt. Nem nagyon díjazta, de van ilyen. Ami az időjárást illeti -ez nem tudom, hogy kapcsolódik Harryhez, vagy az autóversenyzéshez, however nevermind- kezd elolvadni a hó!! Végre! Nem kell reggelente azon szenvedni, hogy mit veszünk fel, vagy hogy út közben hogyan rontja el a frizkónkat! Ez csodás! Az már kevésbé -itt ugrándozok a témák között, noproblem- klassz, hogy anya azzal fenyegetőzik, nem enged el minket Párizsba, ha nem szakítok Skylarrel. Milyen szülő az ilyen? Akit nem érdekel, hogy kivel érzem jól magam? Nem izgat, megszököm. Elrepülök Franciaországba, mert Andy ezt kapta karácsonyra -egyébként, akit izgat, annak mondom, hogy a szexi kis korona mellett sminkcuccokat is szereztem, anya jóvoltából..köszi, már úgy is szükségem volt új dolgokra, kezdtem kifogyóban lenni-, nem veheti el tőle! Két helyzet...nem, három. Három helyzet lép érvénybe. Mármint, ezek lehetnek az okok, anya miért nem enged el minket.
No.1: mert utálja az országotű
No.2: mert tudja, hogy apa ezerszer jobbat adott Andsnek
No.3: csak szimplán szeret zsarolni.
Viszoooooooooont: nagy hírem van! Ja, nagyon nagy. Óriási. Mindegy. Az az izé, a lényeg, hogy megfogadtam, megtanulok vezetni. Nos. Ezzel az a helyzet, hogy gyakorolnom kéne. Mert az igaz, hogy van időpontom, hogy mikorra menjek, de még azt sem tudom, hogy tolatunk! De, ez megvan. Kuplung, re...mi a hátra? Re...re...re...rükverc! Aha! Szal' kuplung, rükverc, gáz. Ugye, ez az? Hát, meglátjuk.

Április: kellemes olyan vezetői órákat venni, amikor Beck szó szerint üvölt velünk, amiért véletlenül a gázt nyomtuk a fék helyett. Most könyörgöm, ez miért olyan nagy dolog?
- MERT MAJDNEM ELÜTÖTTÉL VALAKIT, BAMEG! -válaszolt. Kösz. Ennyit a biztatásról. Ennyit a megértő barátokról. Apropó barátok. Niall...a legeslegjobb haver. A kapcsolattartásáról híres. Imádja a barátait. Fontosak neki. Mindennap csevegnek. Ez csak álom. Fel nem hívott. Az össz, amit a Chatboxos eset óta dumáltunk -amúgy Andy profiljával beléptem, és rákerestem Szöszire, de nem találtam meg-, az az, hogy:
- Hallottam, hogy barátod van.
- Igen.
- Az király.
- Igen.....az.
-  Bejön neked? Úgy értem, szerelmes vagy belé?
- Nem tom'.
- Az klassz.
- Az.

Nem gond. Ez csak átmeneti helyzet, ugye? Miééééééééééééééééééééééért nem beszélünk?! És miért zuhog az eső? Április van!! Hagyjuk azonban ezeket a témákat, keressünk érdekesebbeket. Túl vagyok életem első vezetői óráján, amit egy profi tartott. Ha azt mondom, komolyan becsináltam, elhiszitek? SZLALOMOZNOM KELLETT! Ez vérlázító! De, a csávó szerint még van esélyem a jogsi megszerzésére. Kúl. Másik cucckombó. Ez s...SZÜLINAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAP!! Örülök? Nem is kicsit! Végre 20 vagyok!! Nagykorú!! Nagyobb mint Skylar!! Ő május 15.-ödikén szülcsizett. Háh! Idősebb vagyok mint ő. Szülinap. Ahogy a Hobbsoknál zajlik.

Én suli után hazamegyek. Skylarrel dumálok mobilon, ilyeneket, hogy például "de nekem akkor is kell az a mókus!!! Leszarom, hogy az állatkertb...mi? Ez sértő! Chh", viszont mikor belépek a házba, mindenki felugrik -valaki lefejelte a plafont. Nem tudom, hogy-, kiabál, lufikat dobál, megölel. Első csoport, az ismeretlenek, második a barmok, azaz barátok, harmadik meg a BF, a pasi, meg családtagok. Aztán, valaki orra  bukik, lerántja a tortát az asztalról, valaki véletlenül kilövi a izé ágyú csillámait, néhány lány visítani kezd, mert meglátja Harry-t, Louist és a többieket, akiknek nem örülök annyira,mint Harrynek. Best Friends 4ever, jaj de klassz! De a meglepetésbuli amúgy rohadt jó lett. Mind a díszek, zene, emberek. És pirospontot érdemlek, amiért csak kicsi szívrohamot kaptam, amikor megláttam Niallt. De ez nem tartott sokáig, mert Cat felugrott a hátamra egy "júúúúúúúúúúj, boldog szülinapot!! Nézd mit készítettem neked!", aztán a képembe nyomott egy tokot. Később kiderült, az eddigi számaim vannak rajta, tök jó verzióban -ezt úgy kell érteni, hogy nincs tömegzsivaj, stb-. Én örültem neki. Amúgy tök izgi lenne, ha véletlenül elveszne a cédém, és valaki megtalálná, és felfedeznének! Akkor híres lehetnék! Tartanék "Michael J emléke" eseményeket, amikre több ezren jönnének el, s ezek alatt MJ-ről beszélnénk, meg minden....aztán egyre híresebbé válnék, mindenki ismerne, kijelölnének az év énekesnőjének, klipjeim lennének, rajongóim, autogramok, képek...de semmi nyugalom. Oké, hagyjuk az álmodozást, ez úgy sem teljesül. Apropó; hol van a lemez? Háhhá, csak vicceltem. Viszont, hogy ne csak a két jómadárról -alias Harry, Niall- beszéljek, elmondok egy titkot! A többiekkel kapcsolatban....ezt nem fogjátok elhinni......nem, nem tudom, mit mondhatnék. Szokás szerint váltottam pár szót Zaynnel, megöleltem Louist, átvettem tőle a Kubu üdítőitalt, üdvözöltem Liamet, megköszöntem a figyelmes ajándékot, amit még novemberben adott, csevegtem vele egy kicsit, és ennyi történt. Bemutattam a srácoknak Skylart, aki a hetedik perc után egy "a kecske szólt, cső" kifogással lelépett, ugyanis a 1D néma csendben bámult minket, asszem' rángó szemmel. Kedves bagázs. Mindezek után közölték velem, hogy:
- Kristen. Tudnod kell valamit... -ezt Liam mondta.
- Az igazság...az igazság az, -ezt Louis mondta.
- Hogy...nem, nem tudom elmondani.. Harry? -Zayn.
- Kristen. Képzeld el...
- Ha most nem nyögöd ki végre mi van, kinyírlak, és a szülinapom lesz a legemlékezetesebb nap. Harry Styles halála...Halljam!
- Nem hoztunk neked semmilyen ajándékot...kivéve az üdítőt -nyögte ki Niall zavartan. Aztarohadtezdeszopáááás! Nem hoztak semmit...úristen! Sírni fogok...nem, komolyan, egy bogár belerepült a szemembe. Természetesen nem várom el, hogy holmi idióta ünnepnap miatt, ami mellesleg a születésnapom, ajándékot hozzanak. Nekem az is elég, hogy nem felejtkeztek el rólam, de azért színészkedtem egy kicsit.
- Eh...nem hoztatok..semmit? Semmit? EZT MÉGIS HOGY GONDOLTÁTOK?? Ide jöttök, egy üveg eperkoktéllal a Cappytől, azt remélve, örülni fogok ennek? Hát akkor ezt beszoptátok -ezt ribancosan kellene olvasni. Egyébként a tervem csődbe ment, mert a mondat végén óriási röhögésben törtem ki, valamelyik Vándí tagra támaszkodva. Asszem' Niall volt -ezt onnan veszem, hogy már az első percben ellökött magától, majd hisztis hangon kijelentette, neki barátnője van! Hát hogy képzeltem ezt? Neki csaja van! Egy csajszi! Hátaztakurva! Ez....megbocsájthatatlan. Rátámaszkodtam egy nem-szingli pasira! Erre most mondhatnám, hogy nekem is van valakim, viszont nincs kedvem egy veszekedős szülinaphoz, így inkább befogtam. Aztán tovább buliztunk tovább.

          A másik legfontosabb dolog. Let's go pariiiiiiiiiiiis! 26.-án indultunk, szombaton, hosszas pakolás után. Anya, miután leesett neki, hogy se nem szakítok Skylarrel, sem Andy nem lesz jobb tanuló, egy feltétellel elengedett minket: hozzunk neki párizsit. Bruhhaha, nagyon vicces. Kocsi hiányában szenvedve hívtunk egy taxit, amivel egyenesen a reptérre mentünk, ahol laza két óra várakozás után -a gép késett, vagy mi...hazugság!!- végre elindulhattunk, persze csak miután elbúcsúztunk a családtagoktól, Jamestől, Skylartől, valamint Sikowitztól, aki azért jött ki a repülőtérre, mert kókuszt akart venni, aztán rájött, hogy itt nincs, úgyhogy megkért minket, hogy hozzunk neki Párizsból egy jó nagy darab kókuszt, amihez adott nekem egy intimbetét kupont. Izé...nincs több kérdésem. A röpke 4 óra repülés után -Andy félóránként kirohant a sloziba, mondván "a róka vadászni akar". Ezt hogy értette?-  megpróbáltunk eligazodni, ami nagyjából sikerült is...mire lement a nap. Úgy döntöttünk, nem fogjuk holmi szállodákban tölteni az éjszakát, ha a tengerparton is lehetnék egy kényelmes kis sátorban...elég nehéz volt felverni, de a látvány megérte. Közelről láthattuk, amint a nap szép lassan eltűnik a tenger mögött, ezáltal sötétséget hagyva maga után. Hajnali egyig bírtuk. Onnantól kezdve viszont már nem, szóval a sátrat otthagyva eliszkoltunk a víztől, egyenesen egy motelbe. Ennyit a bátorságról. Ennyit az első napról. Ezen kívül még 2 napunk van, kedden már vissza is kell mennünk. Vasárnapra városnézést terveztünk, némi "vegyük-szuper-uncsi-emlékeket-mert-az-klassz" vásárlással. Nem mondom, hogy nem élveztem, de elég fárasztó volt, főleg az, amikor fel kellett másznunk az Eiffel t. tetejére. Én szenvedtem. Nagyon. A kilátásért azonban megérte. Nagyon szép volt. Szerintem este hatig ott ücsörögtünk, kajálva, telefonálva, vagy embereket riogatva. Ha valaha azt mondtam Andyre, hogy unalmas, akkor ezt most visszaszívom. Őrülten jókat röhögtem, főleg azon, ahogy nézett. De komolyan. Például, kinéztünk magunknak ártatlan embereket, akiket salátával dobáltunk, vagy ha az illető francia volt, és látszott rajta, hogy az angol nem az erőssége, odamentünk, és direkt elkezdtünk neki angolul, vagy spanyolul dumálni, aztán csak röhögtünk, ahogy zavarodottan távozott.
              Keddig szinte elköltöttük apa összes adott pénzét, bár szerintem nem baj. Olyan cuccokat szereztünk, hogy az kész van. Én azt gondolom, az emberek nem óriáspolipokért mennek Párizsba. Mondjuk, párizsit is vettünk anyának. Meg ruhákat -ez ugye elmaradhatatlan dolog. Meg kaját. Meg....ennyi az össz. Tudom, nem nagy élménybeszámoló, de igazából nincs mit mondanom. Jól éreztük magunkat, szép az ország, klasszak a kaják, viszont a többség már ismeri Franciao.-t, szóval igen.

Május:embereeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeek! Hírem van! Nagy hírem!!! Jézus, tejóég!!! OMG! Na jó, mondom az újdonságot: megvan a jogsim!!!! És csak egyszer kellett vizsgáznom, nem kétszer, nem háromszor, csak egyszer, mert nem buktam meeeeeeeeeg!! Ezaz! Egy icipici hiba van...nincs autóm. Nincs mit vezetnem. Nincs semmim, ami érhetne valamit!! Oké, ez azért enyhe túlzás. Van egy elhízott tacskóm,  egy medvém, valamint egy fúm! Sálállááááá!! Irigykedtek mi? Már csak egy autó, és bejárhatnám az egész világot! Benzin is kéne...viszont anya megígérte, hogy amint lesz pénze, elmegyünk, és nézünk egy kocsit! Egy járgányt. Autót. Gépjárműt. Fuvarozóholmit. Van több szinonima? Nincs...Egyébként van még egy mondanivalóm számotokra. Ezt nemrég tudtam meg. Iszonyat. De halljuk. Skylar...nemrég megosztott velem egy dolgot. Ez a dolog az, hogy ő...hogy Ő MÉG CSAK 19!! Háhhhááááá! Idősebb vagyok nála, idősebb vagyok nála, idősebb va..
                                        Ő fiatalabb nálam, ő fiatalabb nálam, bibibííííí!! Há-há-há! Amúgy ezeken kívül semmi extra nem történt, írtunk pár tesztet a suliban, stb, stb.stb. Ééééééééééééééééééééééééééés most:
Ne felejts el komit írni!! 
tattarattatttaaaaaa!! Mondom tovább a sztorit, onnantól, hogy; Oké, amíg visszaír, felvázolom előttetek az eseményeket, hónapok szerint. Mi is az első? Ja! Októberben történt....csak vicceltem! Tehát: nemnemnem! Now, jöjjön a június. Azaz május 31. éjjel. További elmélkedés.

Hm..mennyi az idő? ÉJFÉL MÚLT?! Egek! Ez a visszapillantás-az-elmúlt-hónapokra cucc jó sokáig tartott. Ez nem fer!  Reggel fogadok, hogy fel fog ébreszteni valaki. Tipptipptipp özön!! Mondjuk...Andy. tuti ő lesz az. Aztán, mikor fáradtan felkelek, nem találom meg a "legjobb félévfordulós" ruhát, ráadásul amikor kisminkelném magam, a szemizé végén elrontom a tusvonalat, ami miatt le kell mosnom az egészet! Nem! NEM!! Én, Kristen Payne/Hobbs -ahogy tetszik- megesküszöm, hogy ezt az ostoba félévfordulót a tőlem telhető legjobban fogom ünnepelni! Most megyek aludni. Remélem van itthon uborka a karikák eltüntetésére.

MA!! Ezen a napon! Június elsején...egy rendkívüli eseményt tart ma a kanadai család...EZ PEDIG A....NYÁR LEGELSŐ NAPJA!! Juhé! Hurrá! Ahhoz képest, hogy elviekben nyár van, gyakorlatban...hát. Nem esik, de rohadtul fúj a szél, és alig süt a nap. De ez nem veszi el a kedvem! Tök jól érzem magam! Bár ugyan eltaláltam a tipptipptipp özönönös tippelésemet, attól még sikerült kiválasztanom egy egész klassz ruhát -ehhem...a zokniról ne beszéljünk. Két különböző példány-, sőt, végre, életemben először összejött a tus!!!! Ez aztán a hír! Túl sok felkiáltó jel. Egy elég nagy adag müzli után körberugráltam a házat, tudatva mindenkivel, egy igazán fontos nap van ma, majd a szobámba rohanva meghallgattam pár Michael Jackson számot -Jacko, a kutya elrohant. Nem méltó a nevéhez-, végül küldtem Skylarnek egy "ráérsz? Két választásod van, igen, vagy én rángatlak ki a házból" üzenetet, amire a "szép az idő, nem? Megyek.." SMS-sel felelt. Az igaz szeretet. Wáow, Kristen, remekül hazudsz...oké, kimagyarázom magam ebből a roppant kellemetlen helyzetből: bírom Sky-t, meg minden, de azért az igaz szeretet jelző még sok. Mondjuk úgy, enyhe szívrohamot kapok, ha meglátom. Ennyit erről. Amikor megérkezett, fogtam egy pulcsit, s elköszönve a ház lakóitól kiviharzottam a házból.
- Szia -kiáltottam a gördeszkáját tologató srácnak.
- Szia -intett. Már épp ugrottam volna egy ölelésre, vagy valami másra, amikor feltűnt, hogy valami nem stimmel vele.
- Gördeszka? -nevettem fel, amint elképzeltem, ahogy süvít a deszkával, és lobog a haja. Ami nagyon puha. Vajon milyen balzsamot használ?
- Ja -vont vállat.
- Tudsz gördeszkázni?
- Most miért nem hiszed el?? Egyébként nem, de gondoltam ez jó kezdet -zavartan röhögve kócolta össze a hajam, amit bő fél órán át vasaltam, hogy egyenes legyen! Ez nem igazság, ő két másodperc alatt tönkreteszi, de nekem egy évig kell szenvednem vele...kemény az élet. Pláne ha gördeszkáznod kell...ah. -Mehetnénk?
- Mi?
- Megyünk?
- He?
- AZT KÉRDEZTEM? MEGYÜNK-E BASZDMEG! -kijózanító stílus.
- Mondd hangosabban, egy őrült itt ordibál mellettem -közöltem a telefonba, amit időközben vettem fel -Ja! Aha..nem. Nem. Még mindig nem. Ja, kösz. Ühümm. Aha. Jó, várj. SKYLAR! Bocs, nem vettelek észre -ordítottam le sikeresen a fejét, aztán átnyújtottam a teljesen összezavarodott fiúnak a telefont, ugyanis Harry tudni akarta, ő mivel készült a "félévfordulóra".
- Oké, csá -mikor befejezte a monológot, visszaadta a mobilt, majd megkérdezte mehetünk-e.
- Hová? -néztem rá kérdőn.
- Azt a kur...oké, nyugi haver, nincs értelme...khhmm. Ehhem ehhem. Köhh-köhh!
- Félrenyeltél, vagy mi?
- Egy pillanat -hörögte, aztán félre állt fulladozni. Hát, jó, addig megpróbálok ráállni a deszkára. Aú, aú, aú....talán nem kellett volna. Azt hiszem, hozom a védőfelszerelést. - Jössz már, Kris? Tudok egy menő helyet, gyere -üvöltött fel hirtelen Sky, elég erőteljes hangerővel. Gondolom, rendbe jött a krónikus köhögőrohama. Örülök.
- Jó, megyek már, megyek -dugtam zsebre a telóm, felkaptam a gördeszkát, s elindultunk az állítólagos menő hely felé. Ami egy tök jó hely volt tök jó arcokkal -hm. Ha azt mondom, király csajként léptem be oda, elsőre elnyerve tetszésüket, tévedek-, egy tök lepukkant gyorsétterem mögött.Ahonnan döglött madár szag szivárgott ki. Brr.
- Csá, Sky! -köszönt ide egy néger csávó, rapper öltözetben.
- Ja, szasz! -köszönt ide egy másik fiú, hosszú, raszta hajjal, biciklivel randalírozva.
- Csá! Menj, mutatkozz be, Kris -lökött feléjük.
- Mi? - kérdeztem riadtan, azonban kedvenc fiúm -nem mintha más fiúm is lenne- tudomást sem véve rólam elindult egy haverja felé. Egyedül maradtam. A vadonban! Körülöttem éhes oroszlánok. Mellettem...a fal. Előttem pedig;
- Csá kiscsaj.
- Hozzám beszélsz? -jó, ez elég szar köszönés volt, tudom, de egyrészt megijesztett, másrészt csak úgy kicsusszant a számon.
- Jól nyomja -hadonászott rappermozdulatokkal egy srác felé büszke fejjel. És most mit csináljak?
- Kris -intettem egyet.
- Ty. Tudsz deszkázni? -nemlegesen ráztam a fejem, mire folytatta -És bmx-ezni?
- A bicikli annak számít? A sima...a nem bmx? -reménytelen. Reménytelen a helyzetem. Ciki.
- Ja. Hé, a nézd már! Az nem Skylar? Öreg, mekkorát esett, bazzeg -blabalbla, igen, hurrá. HOGY MI A F*. Állj, álljunk meg egy szóra. A "nem vagyok belé szerelmes, de azért szerelmemnek hívom" fiúm éppen a földön fekszik, és jajjgat -idézem; ahhhahahhhaaa! A karom! Köcsög,áá...s a többi-, nekem akkor miért kéne cenzúráznom a fasz szót? Mert lány vagy, Kristen. De a lányok is káromkodhatnak. Á, leszarom.
- Félre -löktem odébb egy jól megtermett fickót, s odakocogtam Skylarhez.
- Életben vagy? Belső vérzés? Van még nyelved? -ráztam a vállánál fogva, miután leguggoltam hozzá, hogy csekkoljam, rendben van-e.
- Ja, nincs, és igen. Látod? Vagy bizonyítsam be? Haha, ez jó poén volt -vigyorgott egy fiúra, aki mellette állt, én viszont értetlenül meredtem hol rá, hol a kinyújtott nyelvére. Fura..
- Nincs kedved mondjuk...orvoshoz menni? Az előbb még fájt a karod.
- Hát. Most már nem fáj. Aúúúúúúapicsába! Oké, menjünk -egyezett bele, amikor rávágtam egyet a szegény kis kezére. Két perc alatt összecuccoltunk, s fogtunk egy taxit, ami elvitt minket a klinikára, ahol egy röntgen után megállapították, hogy semmi baja, csak beütötte. Ezek után Sky hazament, mert a doki azt mondta, pihentetnie kell a karját, úgyhogy ő távozott, én meg csalódottan, a nulla 6 hónapos járás alkalmából tartott szórakozás miatt keseregtem. Hihetetlen, ennyivel le lenne rendezve? Kerek fél éve vagyunk egy pár, anya már ismeri a pasim, én ismerem Sky nővérét, ő ismeri a családom, ne már, hogy neki ne jelentsen semmit! Oké, kezdem azt hinni, nekem sokat jelent, mint pár idióta lánynak. Pedig én még a Valentin napot is elítélem. Semmi értelme. Miért ne vallhatnánk szerelmet a párunknak az év totál más napján? Apropó, szerelmet vallás. Nektek mikor mondta először a fiútok, hogy szeret titeket? Fél év alatt mondta valamikor? Igen? Akkor mi baj van velem, hogy nekem senki sem mondja? Túl komolytalan lennék? Pipa. Túl semmilyen? Pipa. Oké, egyet kell értsek magammal, méghozzá abban, hogy 20 vagyok, eddig 2 barátom volt, még mindig suliba járok, holott ezer százalék, hogy nem lesz belőlem énekes, nincs munkám, a családommal élek együtt...megvan! Talán, ha lefekszem Skylarrel, meg fogok felelni neki. Na ezt most azonnal verd ki a fejedből Kristen! Nem kötelező csak neked áldozatot hoznod azért, hogy a kapcsolatotok rendben legyen. Például, ő miket csinált, hogy jól érezzétek magatokat? Hát...február 14.-én hozott cuccokat. Meg...elviseli, hogy ilyen idióták a körülöttem lévők. Ch, mekkora dolgok! Gondolkozz már, te hívod fel, ha éppen suliban van, most is te szóltál neki, hogy jöjjön. Na jó, hagyjuk a témát. Inkább indulás haza, a váróban már így is sík hülyének néznek, hogy magamban beszélek, és járkálok.
         A séta mellett voksoltam, elegem van a sok taxiból. Az út alatt sok dolgot végiggondoltam, mialatt ez a szám szólt. Például azt, hogy miért tartanak az emberek kutyát, ha láncon tartják? Házőrzőnek. De hogy őrizze a házat, ha lánc van rajta? Pf. Seggfejek. Nem? De. Otthon megdögönyöztem Jacko-t, felcaplattam a szobámba, ahol eldöntöttem, ha már 20 évesen még suliba járok, akkor hadd legyen már valami munkám, mert pár év múlva már szeretnék saját házat. Lehetőleg jövőre. Na ja. A nap fénypontja az volt, amikor Jacko lepisilte Bruce-t, mert az mrgijesztette. Meg az, amikor Jade megértett. Azt mondta ugyanis, hogy egy icipicit ő is várta a félévfordulót, Beck mégse csinált semmit. Pech. Tudjátok, én mindig azt várom, hogy valami csoda történjen, például hogy Skylar jöjjön át hozzám éjjel, vagy ilyenek, mégsem történik meg. Ez az este kivétel. Átlagosnak indult. Mégsem az lett. 

Bocsiiiiiii, hogy kicsit rövid, zsúfolt stb rész lett:c remélem azért írtok egy két komit! <3