- sok repkedés lenne az időben
- érthetetlen
- érdekes
- fura részek jelennének meg, akkor elnézést kérek. Oké, nem terveztem hegyibeszédet tartani, csak annyit írok még le, hogy rájöttem pár dologra:
♥ Szeretem a rappet
♥ A 1D körüli felhajtás idegesít
♥ A horrorra akadva filmeken jót röhögök
♥ G, double E.G! Mi? Hopsz, nem ezeket akartam kiírni. Hanem ezeket:
►Szóval, milliónyit káromkodok...erről le kellene szoknom, mert habár szerintem vannak olyan részek, amikhez illik egy két beszólás, de a legtöbb lány nem díjazza ezeket. Vagy de, ki tudja! A lényeg, hogy mostantól kevesebb ronda szavacska lesz a blogban.
► Nem érdekel, mennyi olvasóm, vagy kommentelőm van, hiszen ameddig megnézik a blogot, és írnak véleményt páran, addig klassz! Tehát, nem lesz kommenthatár, ha akartok írtok, ha nem, nem, csak akkor elnézést, ha hisztizni kezdenék...
► Ha elérjük az 5000-es nézettséget, valamit biztosan kitalálok nektek -persze ha van kedvetek hozzá. Szóval amik szóba jöhetnek: kérdezz-felelek/ blogverseny/ vélemény/akármi. Bármiben szívesen benne vagyok, úgyhogy írjatok, írjatok, írjatok mindenféle ötletet! Partiállat! Na jó, nem húzom tovább az időt, jöjjön egy olyan rész, amiben sok-sok reális -amúgy ha valami izé kellene a bloghoz /na, de jól megmondtam...szóval ha mottó kellene/ akkor az lenne: írj reálisan, igyál pálinkát! Na jó, hagyom a szóvicceket -ezeken ki röhög??- és inkább JÓ. OLVASÁST. KÍVÁNOK.!
U.I.:köszönöm nagyon-nagyoooooon szépen a 6 feliratkozót -oké, így ez egy kissé furán hangzik-, hihetetlenek vagytok, mert mikor már újra hisztizni kezdenék, rájövök, azért iratkoztok fel, mert tetszik nektek. És ez megható! I ♥ Ya! :')
Üdvözlök mindenkit! Ez itt az Őrjöngjünk Kristen-nel Show! Mai témánk: mit csináljunk, ha egyszerre két fiú is bejön nekünk? A kérdésre a választ Jade Gillins és Cat Valentine fogják megadni! Nézzenek a reklám után! Igen, ez a nagy probléma. Hogy most egyszerre két nagyszerű srác is tetszik! Akik közül, nem tudok dönteni. Persze, ez rajtuk is múlik, hogy engem választanak-e, de ez most nem érdekes. Viszont, a megoldás talán az lenne, ha listát készítenék a rossz tulajdonságukról. Zsír, nézzük:
Niall: megsértődik. Sok húst eszik /vegetáriánus lélek vagyok...na jó, csak az akarok lenni, habár eddig nem nagyon jött össze/. Egy bandában énekel.
James: Sooooooo Loud! Túl hangos! Nem, de komolyan: ültünk a kávézóban, rendes hangerőn dumálgatunk, aztán mikor Haroldkával megkérdezzük, hogy "na és te a sört vagy a kólát szereted jobban?" akkor ordítva válaszol. De ennyi az össz. Legalábbis ezt véltem felfedezni röpke 3 óra alatt. Amúgy, hogy ha már szóbahoztam James-t, akkor hadd meséljem el röviden, hogy mi volt a Pink Pantheres incidens után. Szóval, leültünk egy asztalhoz, és beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy most szakított a barátnőjével, két napja költözött ide, és hogy senkit nem ismer. Erre én, kapva a lehetőségen, felajánlottam, hogy körbevezetem. Bizony, bizony, ugye milyen jó kis trükk? Izé, igen, tehát megadta a számát, aztán Harry is csatlakozott, mert eddig sokkolva állt. Na, így elszórakáztunk egészen addig, amíg Göndörkének lépnie nem kellett. Oké, innentől kezdve vagy csend volt, vagy kínos kétmondatos párbeszédek. Csodálkozom, ha felhív egyszer. De majd én! Meg is van a terv: holnap írok neki egy SMS-t, hogy nincs-e kedve összefutni valahol. Aztán, elvagyunk pár óráig, majd elköszönök tőle, és elsétálok, azonban, mikor ő is elindul, követem! Megszerzem a címét, majd eljegyzem, és végül családot alapítunk! Lesz egy fiunk, akit úgy fognak hívni, hogy Michael, Michael Jackson emlékére, aki nagyon okos lesz, viszont 16 évesen "leszarom" stílusú, és...hopsz, kicsit előre szaladtam. Na mindegy. Visszatérve az izgalmasabb részekhez, mikor hazaértem, anya egyből rám rontott, hogy kaptam két levelet, amik CSAK nekem szólnak, így ő nem nyithatta ki, és most azzal vádol, hogy "biztos drog van benne!!". Miért is lenne benne az? Á, a szülők fantáziája határtalan, úgyhogy hagytam a vitatkozást, miszerint "de anyaaaaaaaaaaa....gondolkozz már ésszerűen!", és inkább csak csendben álltam előtte, amolyan jókislány módjára, s hallgattam anyám kárálását. Aztán monológja befejeztével a kezembe adta a leveleket, és felküldött a szobámba, viszont előtte megfenyegetett, hogy a kulcslyukon át ellenőrizni fog. Külön lakás kellene. Meg kocsi. Meg egy állás. Esetleg KÜLÖN élet. Á, én már réééges rég feladtam a harcot. Ja, igen, a levelek! Mármint azok a levelek, amik a fán vannak...mert pár valahogyan, de berepült az ablakon november végén. Vajon ezt hogy csinálták? De most komolyan, 6 falevél bejött a szobámba. Köszöntek, elvettek egy almát aztán távoztak. Na jó, nem vagyok vicces, szóval a RENDES levelek: az egyik tuti, hogy valami hirdetés lesz, ugyanis az ittlétünk alatt eddig mindenki a családból -még Jade és Bruce is- kapott valamilyen reklámot, mondjuk "Vegyél autót! Miért?", vagy "Tanulj meg oroszul kedvezményesen". Emiatt ezt a borítékot hagytam a végére, és a vékonyabbal kezdtem. Mivel csak a nevem volt rajta -semmi feladó, cím, stb, csak a nevem- , ezért egy egyszerű rántással kettétéptem az egész papírt, amiből így egy ékszer és egy apró cetli esett ki. Oooooké, nézzük:aaaaaaaaazta! Egy teknős! Valaki nagyon tudja, hogy ez a kedvenc állatom! Mostantól örökkön- örökké ezt fogom hordani, és le nem veszem!
Ráadásul...a kék a kedvenc színem! És egy kék kő egy teknősbe zárva! Zsír! De mint mondottam -be úriember-, egy üzenet is van benne, ami így szól, röviden, elmesélve: Liam írta, s az van benne hogy már vasárnap hajnalban utaznak, szóval már nem tudnak elköszönni /szerintem Niall nem is akar/ , de ezt a teknőcöt még elküldték, mondhatni "korai karácsonyi ajándéknak". És hogy Niall-tól tudják, hogy imádom a teknősöket, úgyhogy neki köszönjem.Most, hogy rájöttem, ezt részben Szöszi is adta, gondoltam küldök egy rövid "köszi a teknőst" üzenetet, azonban mikor elővettem a mobilomat, és blondie számát kezdtem keresni, sehol nem találtam -egyedül Haroldkáé volt meg. Na jó, ennyire hülye is csak én lehetek! Nem mentem el annak a számát, aki 3 hónapja tetszik. De James-kölyöké persze megvan! Éljen a szomorúság, a teknősnyaklánc, az óriás plüss maci, és egy szerelmes dal, amit persze maximum hangerőre tekertem, ezzel azt kinyilvánítva, hogy én most rendkívül szomorú vagyok. Amúgy aki kérdezi, annak mondom, hogy a dal Bridgit Mendler- Hurricane című zenéje volt. "Every time he smiles, I let him in again"....♥
Hejj-hó, hejj-hó, a vasárnap jó! Kész rímfaragó vagyok! Aki persze még mindig love-hurt-ban szenved, de ez mellékes. Amúgy tegnap nem bírtam magammal, és felmentem a Chatboxra, ahol örökös WaitinmyprincessJames is fent volt, így hosszú sorokban leregéltem neki problémámat, és egyszer véletlenül Niall nevét is megemlítettem, amit szerintem észre sem vett. Aztán, mikor a többiek megelégelték a folyamatos hurrikán hallgatását, betörtek a szobámba -kivéve anya-, majd Jade és Ands közösen próbáltak meg felvidítani, például csokoládéval, vagy egy speciális angol teával, amit amúgy rühellek, de ez is a rituálé része. Amúgy ezt a teát úgy kell elkészíteni, hogy rendes filter /nem feketetea/, sok cukor, nuku tej, citrom. Ééééééés a főatrakció.....RUM! Mármint aroma. Egyszer még Londonban kikotyvasztottuk ezt, és én komolyan rendellenes úton adtam ki magamból, ameddig Jade az egészet a földre köpte, filmbeillő mozdulattal. Na, de szóval, tehát a lényeg, viszont...ezt még hányszor játszom el? Na jóóóó, a lényeg: tegnap elfelejtettem megnézni, mi van a hülye hírlevélben, aminek meg is lett a következménye: anyám porszívózás közben előszedte, és egy óvatlan pillanatomban diadalmasan kibontotta, majd ötven év után adta csak vissza. Valójában semmi érdekes nem volt benne, csak egy "Az új Avon termékek 20%-kal olcsóbban érhetőek el! Vedd meg mihamarabb!" hirdetés volt. Hát oké, majd megveszem. Viszont, azt elfelejtettem megemlíteni, hogy még csütörtökön leadtam egy tucat pólót meg pulcsit, hogy vasalják rá azt a feliratot, amit kipécéztem, és most, így vasárnap délután kettőkor felhívtak, hogy kész vannak a cuccok, vihetem az összeset. Szóval elmentem értük. És azt hiszem, ennyire sápadt még sosem voltam. A dolog nyitja az, hogy utálom a fehér színt. Bár van egy fehér Starbucks-os pulcsim, azt általában vagy hullafáradtan, vagy öntudatlanul veszem fel, de amúgy szarul is áll, viszont most ezt fel kell vennem az előadás miatt. Hurrá. Amúgy az a tervem, miszerint követem James-t, csődbe ment: én azt hittem, hogy elküldtem neki az üzenetet, így hát szorgos készülődésbe kezdtem. Csak az volt a gáz, hogy mire rájöttem, a telefonom olyan hülye volt, hogy nem küldte el. Szóval idegesen írtam egy "újabb" SMS-t James-nek, miszerint mekkora tahó, hogy nem válaszol? Na ja, ezt elküldte...de legalább felhívott! Igaz, eléggé távolságtartó volt -megértem-, de legalább megtudtam: béna vagyok. Aztán megbeszéltük, hogy a téli szünetben újra összefutunk. Éljen! És egyben: ne! Most mi lesz Niall-el? Mondjuk, eleve az volt a tervem, hogy megpróbálom elfelejteni, ha már ennyire vadbarom, de nem jött össze. Na mindegy.
Emberek! Eljött! December 5-e, a NAGY ELŐADÁS! Ami nem értem, miért nem szünet előtt van, de mindegy, a lényeg, hogy ma elmaradt a suli. Amúgy megértelek titeket, most azon csodálkoztok, hogy miért hagytam ki a többi napot. Erre egyszerű a válasz: gondolom senki nem kíváncsi arra, mi zajlott le a próbák alatt, vagy hogy hogyan énekelgettem hamisan a dalt, vagy hogy hogyan töltöttem szabad napjaimat /könyveket olvastam, megpróbáltam lefotózni egy kakaósbögrét, sikertelenül, telefonoztam, stb/. De a lényeg, hogy a parti miatt ma nem volt iskola. Így akár tizenegyig is aludhattunk volna. Volna. Hogy miért "volna"? Mert még nem volt főpróba, és mivel ma szabadnapunk volt, kilencre magunkhoz rendeltem az előadás tagjait. Köszönöm Kanada, hogy ez a ház nagyobb, mint a londoni! Szóval, legalább 30 ember nyüzsgött a nappaliban -ahonnan félretoltunk minden széket, asztalt, egyszóval bútort-, várva az utasításaimat. Mondtam már, hogy jó főnöknek lenni? Már ha mindenki engedelmeskedik.
- Oké, szóval! Hibák: Jade, luxus lenne hangosabban énekelni? -kérdeztem meg, még a legelején, tanulva hibáimból, miszerint ha a próbák végén mondom el nekik, tuti nem figyelnek -Jó. Cat! Nem kell mindig körbe-körbe forognod! Te meg ott hátul! Lehet hazamenni -böktem egy rendetlenkedő csaj felé, aki teljesítette kérésemet: angolosan távozott. De jó, most már 29-en vagyunk, plusz én. De ez így nem jó! Már kitaláltam egy alakzatot, ami már fent van egy ideje, nem változhat meg most! Jézusom, mit fogok csinálni? -Na jó, 10 perc és kezdés -ordítottam fel, majd félrevontam barátaimat, hogy hadd pánikoljak nekik -Most mi lesz? 8 óra, és előadás, ennyi idő alatt senki nem tanulja meg az új lépéseket, nekem meg nincs ötletem! És ez az eredeti tánc, nem lehet megváltoztatni!
- Jó, nyugodj le Kris! Miért is nem jó a 29 fő? -kérdezte meg Andre.
- Mert már meg van az alakzat! -ripakodtam rá. Hát, ja, én ilyen kis dolgokon is fenn tudok akadni. De ez most élet-halál kérdés! Várjunk...ha ez élet-halál kérdés, akkor egy igazi élet-halál szituban mi lenne az élet-halál kérdés? Szóismétlés? Á, dehogy!
- Nincs valaki, aki tudja még a táncot? -kérdezte meg Robbie. Erre megráztam a fejem, azonban velem egy időben Jade is megszólalt:
- Van.
- És ki az? -kérdeztük meg 2 perc hatásszünet után.
- Mi? Ja -eszmélt fel- Andy.
- A húgom? De hát...tényleg! Néha ő is besegített! ANDY! -kiáltottam el magam, mire mindenki felém kapta fejét. Hurrá! Viszont, a lány tényleg itthon volt, mert totál kócos hajjal, szinte még álmában lépkedett le a lépcsőn, amolyan "miafaszvan?" arckifejezéssel -Te mit csinálsz itthon? Nem suliban kellene lenned? Anya tudja?
- Lógok. És anya leszarja. Mit akarsz? -nézett rám. Így hát kivonszoltam a konyhába, és megpróbáltam meggyőzni. Szakállam, és ősz hajam lett, mire sikerült, de azért ötven év után belement. Szóval 20 perccel később már teljes gőzzel próbáltunk. És habár Ads nem a mi iskolánkba jár, de mint kiderült, jobb táncos bármelyikünknél, szóval megvan a 30. fő. Éljen!
A próbák egészen elhúzódtak, olyannyira, hogy 14:30-kor minden csaj hazarohant készülődni, a fiúk meg gondolom videójátékozni, vagy deszkázni. Mondjuk, mi is a készülődős csajok közé tartoztunk. Úgyhogy Jade, Cat, Andy és a magam társaságában felvonultunk összekészülni. Ami a sminkelést jelentette, ugyanis először a közös produkciónk kerül sorra, a többi meg csak aztán jön. De azért a saját előadásunkra viszünk ruhát. S a sminkelősdi hobbi jól jön, ha van pár olyan lány, akiknek elképzelésük sincs. Erre jó a jó öreg Kristen!
- Nézzétek! Lefotóztam a mestert -röhögött fel Jade. Hát ja, jó dolog engem fotózgatni, mikor magamat sminkelem, nem? Legalább jó fotót lett? Nem...
- Igen, ez az eddigi legjobb sminked, de indulhatnánk már? -nézett rám
mogorván Jade. Úgy gondoltam, eljött a bosszú ideje, így egy "jaaaaaaaj de éééédes vagy!!!" szöveggel lassan megöleltem, majd direkt összeborzoltam gondosan belőtt séróját /az egészet kivasalta, kivéve azt a vörös tincset, mert azt behullámosította. De jól megmondtam! Szóval igen, aztán tupírozta, majd a szemébe fésülte/. Nem díjazta.
- De még fel kell öltöznöm, a hajamat is meg kell csinálnom! Te hogy lettél kész ilyen hamar?
- Öhm..Kristen, mind kész vagyunk -szólt rám Andy. Kösz szépen, most kapkodhatok. Na sebaj, gyorsan belebújtam a fehér pulcsiba meg a mellékes cuccokba, aztán simán kiengedtem a hajam, s jeleztem, én bizony kész vagyok. Így hát elindultunk. Érdekes, néhány szót rengetegszer használok, például így hát, azonban, kérdezte. Fura. Igazából ez nem annyira lényeges. Térjünk inkább vissza a sztoriba. Mire a sulihoz értünk, már észlelni lehetett, hogy a buli megkezdődött. Amúgy azt szeretem, hogy ezeknek a buliknak semmi közük az adott ünnephez, egyszerűen csak adnak egy lehetőséget a szabad partizásra, tanárok és aggódó szülők nélkül. Bár, nincs túl sok pia, azért mégis lehet önfeledten szórakozni. Mondjuk ha van egy fiúd...Mindegy. Az egész épületben üvöltött a zene, mindenféle fények viillództak /tisztelet a szervezőnek/, táncoltak a diákok, stb. Ez még tíz percig tartott, amikor is egy 22 év körüli csávó lépett az emelvényre, amit színpadnak alkalmaztak, majd bemondta, hogy a partizás előtt nézzünk meg pár előadást. Na ja, mindenkinek egy egyöntetű "fúúúúúúúj!" volt a válasza. Elnézem nekik, mert nem tudják, hogy énekelni fogunk. Mindegy, végül minden tagja a produkciónak felszökdécselt a "porondra", majd beálltunk abba a bizonyos alakzatba. Addig az énekesek megkapták azt a mikrofont, amit nem fogni kell, hanem mint a Skype mikrofont, felrakod a fejedre, és kész. Aztán, olyan két óra helyezkedés után, mindenki megtalálta a helyét, így -megint egy így- elkezdhettem beszámolni. De a kételyeitek előtt még elmondanám azt, hogy a CD, amin a dal karaoke változata van, már réééges-rég le lett adva. Akkor: az "egy-két-há-négy" után elindult a zene, amit először senki nem ismert fel. jó kezdet, mondhatom. Nem, aztán mikor elkezdtem énekelni /bevallom, már megint attól rettegtem, hogy elfelejtem a szövegem, hamis leszek vagy ilyenek/, szinte az egész terem tapsolni meg füttyögni kezdett. Nem mondom, sokan ismerhetik Michael Jacksont! Mert persze hogy tőle választottam egy dalt, amihez még a táncot is betanultunk, órákon keresztül. Na jó, igazából csak azok csaptak nagy zajt, akik tudták, hogy egy Jacko dal lesz, meg akik ismerték, a többiek csak azért éljeneztek, hogy beolvadjanak. Gondolom...- Tryin' to live without your love, is one long sleepless night.... -jött a második refrén. Azért bevallom, elég nehéz úgy énekelni, teljes 3:8 percet, hogy közben ügyelned kell arra, hogy ne ess pofára, ne lihegj a mikrofonba, hogy tiszta legyél, hogy teljesítsd a mozdulatokat rendesen, és még sorolhatnám mire kell figyelni, azonban az egész olyan jó érzés, ahogy állsz a színpadnak kialakított téren, és te irányítod az egész előadást, mindenki rád figyel, és legfőképpen azt csinálhatod, amit szeretsz: énekelhetsz. Bár, nem hiszem, hogy valaki a sztiptízelés miatt állna a helyemre, de mindegy. Amúgy a tánchoz vissza térve: én eredetileg szörnyű táncos vagyok. Viszont ezért az előadásért még szaltózni is képes lettem volna. Hát igen;szóval ezt adtuk elő, persze többen. Értelemszerűen azért voltak 30-an a házunkban. Igazából többet rizsázok magamról, mint magáról az előadásról, de nem az erősségem ilyen részletesen írni róla, elég ha tudjátok, miről van szó: - I WANT YOU BACK!!! -kiáltottuk az utolsó sort az egész teremmel együtt. Mondjuk a diákok szemével látva ez egy egyszerű megnyitó, viszont szerintünk egy nagyszerű előadás volt. Ki mit gondol, döntse el magában. Vagy írja le véleményét egy lapra, tegye borítékba és címezze annak, akit érdekel. Hú, de menő szövegem van, hallod! Oké, befogtam. Az éneklés amúgy teljesen kifárasztott, így fújtatva, lihegve, piros arccal szökdécseltem le a porodról. Mindenki a tesi férfi-női öltözőbe sietett, részben mert melegük volt, részben meg azért, mert hoztak ennél jobb cuccot. Én is velük tartottam, hiszen még hátra van egy produkciónk...miért használok ennyi érdekes szavakat? Á feladom! Tehát: átvettem az előre összepakolt ruhát /nem szeretem a káoszt és a rendetlenséget!!/, amik nagyok egyszerűek voltak: szürkéskék póló, ami fénylik a rajta lévő csillámok miatt, meg egy csőfarmer, aztán kész is, majd elindultam, hogy átverekedjem magam a tömegen. Zsír, egy smároló pár. Egy ölelkező pár. Egy...azok mit csinálnak? Jézus ereje! Így hogy lehet táncolni? Az...az a nyelvük? Most kettő van egy embernek, vagy mi? Egek ura! Blahh, hányok. Amúgy olyan táncot láttam, hogy a csajnak és a srácnak a karja teljesen ki volt oldalra nyújtva, és úgy pörögtek, hogy közben a nyelvükkel izéltek. Öhhizé....talán ezért nem áll senki mellettük. Ez nem ér! Még egy szerelmes pár! Mi? Még százhúsz!! Nem egy...de most komolyan, csak nekem nincs pasim? Nem, Cat-nek sincs. Várjunk csak! Még is van...ma mindenki smárol? Még Jade és Beck is! Á, hagyjuk. De azt hiszem, sietnem kellene, mert a DJ-s csávó épp most mondta be, hogy akik énekelni fognak, azok menjenek a színpadra.
- Hahó! Andre? -néztem körbe reményvesztetten, de mivel semmi válasz nem érkezett, ezért inkább elindultam egyenesen előre, azonban egy óvatlan pillanatomban valamelyik retardált vadmajom teljes erőből nekem jött, leöntött a kezében lévő pohár tartalmával, és még fel is lökött.
- Jól vagy? -mikor kinyitottam eddig a rettegéstől csukva tartott szemem, egy egész helyes kölyköt véltem felfedezni, egész közel hajolva az arcomhoz. Heee...éljen.
- Idióta! -könyököltem fel, amitől viszont most az orrunk ért össze a csávóval, hála annak, hogy nem mozdult, inkább tovább fürkészett -Khm, esetleg?
- Ja, bocs -állt fel rendes pózba, majd kinyújtotta karját, abból a szándékból, hogy ő most majd felhúz. Kösz nem, még újra leönt, letépi a pólóm, vagy valami ilyesmi -Most haragszol?
- Komolyan kérdezed? -pillantottam fel nedves ruhám elemzéséből -kóla lesz rajta. Vagy fanta. Vagy valami- értetlenül. Azonban a srác tényleg komolyan gondolhatta, mert még csak el sem vigyorodott, néma kussban várta válaszom -Nem, nem haragszom!
- Huh, akkor jó! Amúgy Skylar vagyok! Te meg az a csaj, aki énekelt! Tök klassz hangod van, bár én DJ-zni jobban szeretek, csak a csávó nem engedte, hogy én kezeljem a.... -kezdett dumálni teljesen felesleges dolgokról, aminek végét nem bírtam megvárni, ezért inkább közbevágtam:
- Én Kristen vagyok, utálok DJ-zni, és azt hiszem, mennem kellene.
- Várj már! Előbb igyál valamit! Mondjuk ezt itt -nyomott a kezembe egy műanyag pohár diétás kólát. Alapvetően semmilyen kólát nem szeretek inni, viszont amolyan "mit vesztek -max pár fogat" alapon belekortyoltam -Szerintem nekünk együtt kéne járnunk -tűnődött el. Hogy MI? a fasz? Ezt most tényleg nem gondolhatta komolyan! Nem is ismer! Meg aztán, nekem két srác is tetszik, köszönöm, nem kell harmadik. Amúgy szegény srác, akinek azt hiszem Skylar a neve, megszívta: meglepettségemből az összes számban lévő innivalót az arcára köptem.
- Öhm, bocs. De EZT te sem gondolhatod komolyan! Most őszintén: te mit csinálnál a helyemben?
- Felhívnálak -jelentette ki, mire lenéztem a jobb kezemre: király, ráfirkálta bűnronda kézírással a telefonszámát. És még csak észre sem vettem! Várjunk...egyáltalán honnan szerzett tollat? Ja, megvan, kivette valaki füle mögül. Hogy ezt honnan tudom? Most tette vissza. Én lépek. Különben is, megvan Andre, plusz ez a kölyök most egy totál másik dologgal kezdett foglalkozni. Kissé szétszórt! De majd én megjavítom! Mi? Felesleges, nem tudtok kiigazodni rajtam. Viszont inkább irány a színpad! És most várjunk unatkozva egy órát, amíg mindenki lebőg. Hurrá.
láttam, mert Louis hülye volt bemutatni, de mindegy. Szerintem kicsit hasonlít. OHÓ! Találtam eeeeegy...Twitter-profilt! Még nekem is több követőm lenne! Vagy nem, mert neki van 1,432,320 követője, hála Niallnek. Húúú...milyen izgi! Nézzük, miket szeret. Szeret balettozni. What time is it? Balley time! Gyerekek...na jó, talán emiatt vékony. Aztán, állítása szerint Los angelesi, de mindig is Bostonban akart élni, ezért
átment oda. Ami angliában van. Ki a franc megy angliába, ha egyszer a Nagy Alma egy részén él? Vadmarha. Oké, kedvenc énekese...na ne! Nenenenenenene! Csak ŐT ne vedd el tőlem! NEEEEEEE!!! Adjatok egy sörétest! Egy tőrt! Valamit! Ez nem lehet igaz! NEM lehet pont Michael Jackson a kedvenc énekese! Mutatok még pár képet, és döntsétek el, ki a szebb. Ch, én jobb vagyok nála!Na ugye! Hülye ribanc! Ja, az üzenet. Hm. Mondjuk legyen az, hogy, részvétem. Vagy hogy egy seggfej vagy. Vagy...nem!Én nem szólhatok bele! Végül is az ő dolga...de belül összetörtem. Szíven ütött. Most megyek, és mély depresszióba zuhanok. Viszont, komolyra fordítva a szót, tényleg tök szarul esik. Eddig abban a hitben éltem, hogy "hűű, tuti bejövök neki", meg "ha megcsókol, vagy majdnem, akkor szeret", de ilyen módon rájönni kicsit égő. Ráadásul úgy lépett le, hogy el sem köszönt! Bár...a kép pár napja készült, Londonban. Akkor viszont...a turné igaz, hogy Angliában kezdődik, de nem a fővárosban! Meg, a turné 27-én kezdődik. De. Hm. Oké, ez őrültség! Komolyan, és ha átmentek még pár holmiért? Vagy ha csak előbb utaztak, de előtte még kaptak pihenési időt? Nem tudom, az a baj...mert azt tudom, hogy biztos nem Anglia fővárosában kezdődik el. Pontban 27-én. Nem Londonban. Nem december 3-án. Vajon...most vagy átvertek, vagy nem tett jót ez a narancslé. Mindegy, azt hiszem egy újabb üzenet jött Haroldkától. Ez egy hangüzenet lesz. Ha megnyitja...na! Ez...meglepő vita Niall és Liam szájából. A hadarást nem nagyon értem meg, mert rohadt gyors, viszont annyi tiszta: arról veszekednek, hogy Liam fel akar hívni engem, hogy tisztázza a helyzetet köztem és Szöszi között, aki azzal védekezik, hogy ha az előbb említett felhív, én tuti felhozom azt a lányt témának, és nem akarja, hogy megtudjam: neki bizony barátnője van! Nem fogok hisztizni, nem fogok hisztizni! Oké, nem hisztizni fogok, hanem mondjuk belerúgok valamibe. A terv készen áll: irány az öltöző! Ott békében lehet rugdosni. Let's go! Bocs emberek, akiket indulatosan fellöktem, de hát ha valaki mérges...jé, az ott Robbie! Nekem integet! Na most ha elszaladok, vajon követ? Nem hiszem, mármint akkor nem, ha a női öltözőbe megyek. Bár, ki tudja. Talán bemászik az ablakon. De ez most tök mindegy. Amúgy monológom közben nem párolgott el dühöm. Inkább nőtt, mert visszahallgattam a két srác vitatkozását, és rájöttem: Niall. Egy. Balf*sz. De én fel nem hívom! Oké, most hogy beértem a női öltözőbe, elment a kedvem a törés-zúzástól. Nézzük: engem gyűlöl, utál, rühell, ki nem állhat, viszont amint elmegy, máris összeszűri a levet valami jöttment libával. Ezt a fiúlogikát!Értelmes...de fogadok, hogy alig fog kapcsolatuk 3 hétig tartani /a 3éves fordulójukon már nem ezt mondanám.../! Zsír. És most? Jó, hogy elment a kedvem a bulizástól, de hazamenni még nincs kedvem. Úgyhogy két lehetőség maradt: beülök a vécébe és ott szomorkodok, vagy mondjuk elmegyek egy olyan bárba, ahol rendes piát is adnak, és italba fojtom bánatom. Hm...oké, a második lesz. Viszont, kellene egy társ. Meg is van:- Csá, Andre........!
Na, a végére is írok valamit: remélem élveztétek, ha nem, erre is csak azt tudom mondani: lehet kritikát írni, vagy azt, hogy basszon meg a rézfaszú nyuszi Jó éjt emberek, annyit kérek, hogy erre a részre mondjatok véleményt, hogy folytassam-e?! Köszönöm <3
Xx Emma:3
