Sziasztok! Nem, még nem résszel jövök. Viszont lenne egy bejelenteni valóm: a huszadik fejezethez semmi ihletem nincs. Nem tudom, hogyan kezdjek hozzá, miről szóljon, stb. Írjam meg fél évvel később? Nem. Túl sok minden kimaradna. Írjam naponként? Nem, nincs annyi ötletem. Hát akkor? Nem tudom. Valószínűleg az lesz, hogy.....várok. Ugyanis kezdtem egy új blogot. Most ahhoz jobban van kedvem, ráadásul ihletem is van hozzá. Szóval most egy rövid ideig rész nélkül kell élni az életeteket. Sajnálom. Viszont, ti is adhattok ötleteket ide kommentben, vagy facebookn, Twitteren,stb. Azért azt még mindig nem sajnálnom, ha hagytok pár komit♥
u.i.: LENNE EGY KIHÍVÁSOM SZÁMOTOKRA!!!! Challenge!! Challenge!!
Khmm. Szóval. Mivel a blog 32 részes lesz, és már lassan meg van a húsz, még mindig csak hatezer az oldalmegjelenítés. Azt szeretném kérni, hooooooooooogy: HA VÉGE LESZ A BLOGNAK, LEGYEN MINIMUM 15,000-ES NÉZETTSÉG! Még kilencezer, és megvan! Tehát, én kérek sok cserét: ti benéztek sokszor. És kész is! Kérlek! Benne vagytok?! Köszi!!!! Akkor hajrá! Lehetőleg októberre legyen meg! Az jó hosszú idő....na de ennyit akartam közölni, remélem vettétek az adást, sziasztok!
u.u.i: Írjatok véleményt/komit!
xx Emma:3
~ Mindig van egy személy aki nem számít hogy mit tesz vagy mit mond, és nem számít hogy hányszor okoz neked fájdalmat - nem tudod elengedni, hiszen annyira sokat jelent neked ~
2013. június 30., vasárnap
2013. június 28., péntek
2013. június 23., vasárnap
#FONTOS!!
Sziasztok! Lenne pár bejelenteni valóm.
0#: Na. A Bloglovinos követési lehetőség az az, hogy beírjátok: A wonderful life with 1d, akkor kiadja, és a "follow" ikonra kattintva követhetitek.
1#: aki még nem tudná, annak mondom, hogy;
Nagyon fontos minden egyes bloggernek!
Sziasztok!
Ez nem a szokásos bejegyzés, de nagyon fontos mindenkinek, aki bármilyen blogra fel van iratkozva, vagy saját blogja van!
A lényeg az, hogy a Google Reader meg fog szűnni, nem fogod látni a blogoknak a frissítéseit, amikre fel vagy iratkozva, és a saját blogodon pedig el fogod veszíteni a rendszeres olvasókat.
Szóval, ha szeretnél megoldást találni erre a frissítésre, akkor olvasd ezt el, Diana Brunwin blogjáról másoltam át ezt a tájékoztatót, amit Ő írt.
"Bizonyára a blogspot ezen rész - a design készítő, fanfic író - nem igazán értesült erről az "eseményről". Csak páran tudnak róla nekem is a nővérem szólt, mivel ő egy teljesen más műfajba blogol, de ez most teljesen mindegy. Bizonyára fogalmatok sincs, hogy mi az a Google Reader, mert én se tudtam először.
Mi az a Google Reader?
Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod. Nos, ez fog megszűnni.
Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon.Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják.
Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint.
Mi az a "bloglovin"?Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.
Nos, többet ezen a linken tudhattok meg:
http://noriciisblogdesign.blogspot.sk/2013/06/nagyon-fontos-minden-egyes-bloggernek.html?m=1
2#: a szokásos "kevés a komi" cucc. De ez most komoly. Nem tudom, mi az amit rosszul csinálok. Talán az írás? Meglehet. Nem tartom magam profinak, a történetem átlagos. Mégis, elvárnék nehány rövid megjegyzést a részekhez! Egyszer szeretnék egy jó hosszú kommentet kapni!
Ráadásul kevés az oldalmegjelenítés. Emberek! Nyár van! Ilyenkor kellene többet nézni! De van ilyen. Nem tervezem abbahagyni a blogot a hiányok miatt-azt azonban tudnotok kell, hogy csalódott vagyok. Szóval valószínűleg kevesebbet fogok /részt/ hozni, ritkábban. Ezt viszont később talán majd megváltoztatom, ha több lesz a megtekintés és a komment. Tehát HAJRÁ!
3#: nézzetek be BONNE STEPHENS blogjára. Szerintem izgalmasnak ígérkezik.
4#: SEGÍTSETEK!!! A hétvégén voltunk a Balatonnál, azon belül szombaton Balatonfüreden, az Annagora aquaparkban. Na már most. Láttam egy fiút. Akiről semmit nem tudok. Azt szeretném kérdezni, nem ismertek olyan 15-19 éves srácot, akinek totál rövid a haja /tényleg nagyon rövid!!/, fekete napszemcsije van, éééés, a kocsija rendszáma IML781?? Oké. Ez elég kevés dolog, viszont csak ennyit tudok róla, úgyhogy ha véletlenül láttátok/ismeritek, szóljatok légyszí! [a napszemüveget úgy viselte, hogy a feje hátulján össze volt fogva. Plusz, sárga fekete fürdő gatya is volt rajta...pls!! Nekem fontos -akármilyen szánalmas is hogy itt keresem rajtatok xD]
5#: a blog, mint kitaláltam 32 részes lesz.
6#: JÓ VAKÁCIÓT!! ^^ *--*
xx Emma:3
0#: Na. A Bloglovinos követési lehetőség az az, hogy beírjátok: A wonderful life with 1d, akkor kiadja, és a "follow" ikonra kattintva követhetitek.
1#: aki még nem tudná, annak mondom, hogy;
Nagyon fontos minden egyes bloggernek!
Sziasztok!
Ez nem a szokásos bejegyzés, de nagyon fontos mindenkinek, aki bármilyen blogra fel van iratkozva, vagy saját blogja van!
A lényeg az, hogy a Google Reader meg fog szűnni, nem fogod látni a blogoknak a frissítéseit, amikre fel vagy iratkozva, és a saját blogodon pedig el fogod veszíteni a rendszeres olvasókat.
Szóval, ha szeretnél megoldást találni erre a frissítésre, akkor olvasd ezt el, Diana Brunwin blogjáról másoltam át ezt a tájékoztatót, amit Ő írt.
"Bizonyára a blogspot ezen rész - a design készítő, fanfic író - nem igazán értesült erről az "eseményről". Csak páran tudnak róla nekem is a nővérem szólt, mivel ő egy teljesen más műfajba blogol, de ez most teljesen mindegy. Bizonyára fogalmatok sincs, hogy mi az a Google Reader, mert én se tudtam először.
Mi az a Google Reader?
Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod. Nos, ez fog megszűnni.
Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon.Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják.
Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint.
Mi az a "bloglovin"?Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.
Nos, többet ezen a linken tudhattok meg:
http://noriciisblogdesign.blogspot.sk/2013/06/nagyon-fontos-minden-egyes-bloggernek.html?m=1
2#: a szokásos "kevés a komi" cucc. De ez most komoly. Nem tudom, mi az amit rosszul csinálok. Talán az írás? Meglehet. Nem tartom magam profinak, a történetem átlagos. Mégis, elvárnék nehány rövid megjegyzést a részekhez! Egyszer szeretnék egy jó hosszú kommentet kapni!
Ráadásul kevés az oldalmegjelenítés. Emberek! Nyár van! Ilyenkor kellene többet nézni! De van ilyen. Nem tervezem abbahagyni a blogot a hiányok miatt-azt azonban tudnotok kell, hogy csalódott vagyok. Szóval valószínűleg kevesebbet fogok /részt/ hozni, ritkábban. Ezt viszont később talán majd megváltoztatom, ha több lesz a megtekintés és a komment. Tehát HAJRÁ!
3#: nézzetek be BONNE STEPHENS blogjára. Szerintem izgalmasnak ígérkezik.
4#: SEGÍTSETEK!!! A hétvégén voltunk a Balatonnál, azon belül szombaton Balatonfüreden, az Annagora aquaparkban. Na már most. Láttam egy fiút. Akiről semmit nem tudok. Azt szeretném kérdezni, nem ismertek olyan 15-19 éves srácot, akinek totál rövid a haja /tényleg nagyon rövid!!/, fekete napszemcsije van, éééés, a kocsija rendszáma IML781?? Oké. Ez elég kevés dolog, viszont csak ennyit tudok róla, úgyhogy ha véletlenül láttátok/ismeritek, szóljatok légyszí! [a napszemüveget úgy viselte, hogy a feje hátulján össze volt fogva. Plusz, sárga fekete fürdő gatya is volt rajta...pls!! Nekem fontos -akármilyen szánalmas is hogy itt keresem rajtatok xD]
5#: a blog, mint kitaláltam 32 részes lesz.
6#: JÓ VAKÁCIÓT!! ^^ *--*
xx Emma:3
2013. június 10., hétfő
Nineteenth Part: Are you ready to go?
Tizenegy körül ébredtem fel, különös, magamtól. Pedig kettőkor feküdtem le, s legalább fél háromkor aludtam el. Felkelésemen sem a fejfájás, sem a "nem kelek ma fel" érzés sem segített. Tudjátok, milyen az, amikor tudod, kötelességed felkelned, viszont te semmi pénzért nem tennéd ezt meg, maximum még két óra alvás után. Végül is, muszáj volt kimásznom az ágyból. A homlokomra tapasztott kézzel rúgtam le magamról a paplant, majd belebújtam a Szent és Sérthetetlen strandpapucsomba. Első utam a fürdőszobába vezetett, ahol miután elvégeztem a "hívott a természet" dolgomat, megmostam az arcom. Ez még annyira nem is volt érdekes, viszont ezután, mikor felnéztem, hogy megtöröljem a vízcseppektől csillogó fejemet, észrevettem, hogy egy lilás folt díszíti nyakamat, amihez ha hozzáértem, égető érzés futott végig a...felületen. Ez még nem lenne olyan nagy baj -bár mélységesen zavar, ha valakit úgymond "megjelölnek"-, ha emlékeznék is az estére. Viszont mivel nem emlékszem, ezért mindenáron el akartam tüntetni a nyomot. Azért jó lenne tudni, valamelyik osztálytársam, Skylar, vagy valaki más pszichopata csinálta. Mondjuk, egy kis alapozó segítségével könnyen eltüntettem, de a tudat, hogy ott ékesíti a bőröm, egész nap nem ment ki a fejemből. A fürdőszobai tevékenységek elvégzése után visszabicegtem a szobámba, ahol kerestem valami otthoni ruhát, majd gondoltam, felhívom Harrds-et, hogy beszélgessek vele. Előkerestem a telefonomat, amin újabb meglepetés ért: megváltoztatott háttérkép.Méghozzá az, ahogy valakivel csókolózom. Te jó ég! Tényleg így állt a hajam? Amúgy ki az a csávó? Vajon Sky? Vele azért könnyebben smárolok, mint egy vadidegennel. Őt már hosszabb ideje ismerem. Már ha másfél hónap hosszú időnek számít, ebben az esetben. Zavartan túrtam a hajamba, hiszen kezdtem semmit nem érteni. Végül kikerestem Harry nevét a névjegyzékből, s rányomtam a HÍVÁS gombra. Pechemre nem vette fel, hiába próbálkoztam ötször is, azonban jött egy üzenetem egy bizonyos "almás pite" nevű embertől. Tényleg, most hogy így nézem a neveket, egy csomó el van válzotatva. Niallé például "cuncimókus<33-.-", Jade-é "vajaskeksz", de van olyan is, akinek az a neve, hogy leokádia. Vajon...honnan ismerek én leokádiát? És ha ez az igazi neve? Szegény...csaj? Na mindegy.
Találkozhatnánk? xx S.
Ki lehet az az S? Hmm...megvan! SIKOWITZ! Ejnye tanár úr, mit akar? Röhögve válaszoltam neki vissza. Hát, érdekes életem van, az már biztos. A tanárommal csevegek...máris válaszolt volna?
Milyen tanár úr? xx S.
Hüm. Oké, ez nem Sikowitz. Akkor ki más lehet még S-betűs? Jade, Cat, Andre, Beck, Robbie...SHAPIRO! Ez de hülye név. Jézus! Remek. Itt dumálok egy tök lúzer osztálytársammal, aki találkozni akar velem. Mondtam már, hogy szerencsétlen vagyok? Bzzz......bzzzz...bzzzzz. Mi? Ja, ez a telefonom! Ki állította rezgőre? Hopssz! Fel kéne venni.
- Haló? -szóltam gyanakodva a készülékbe.
- A kurva anyád, milyen Robbie? -kiáltott fel Skylar. Jé, ő is S-betűs!! Az értelem.
- Te írtál? -kérdeztem rádöbbenve, az IQ-m maximum 20 lehet legjobb esetben. Kedves vagyok önmagamhoz. Habár, ez mindent megmagyaráz.
- Nem az anyám! Anya, baszki ne írogassál csajoknak a nevemben! Kösz -röhögött fel cinikusan. Jó, most már 15 az agyi szintem. Kecske. Muhaha. Tíz.
- Öhm...és miért akarsz találkozni -valójában fogalmam sincs, miért akar találkozni. Tényleg. Esküszöm.
- Hát, tudod...mert -hangjában némi zavartság érződött - Mert az emberek úgy tudják jobban megismerni egymást, ha randiznak. És én jobban meg szeretnélek ismerni...
- Izé...legyen! De csak mert nem tiszta az este, és tudni akarom mi történt!
- Király -örült meg teljesen -Illetve, khömm...ráérsz ma? -nevetve fogtam a fejem, mialatt időpontot egyeztettünk. Elvileg négyre értem jön, tehát van legalább 3 és negyed órám arra, hogy elkéredzkedjek anyától, megebédeljek, összepakoljak és felöltözzek. Igazából nem nagyon akarom túlzásba vinni ezt a randi dolgot, hiszen tél van, plusz egyenlőre semmi komolyat nem akarok Skylar-tól. Mivel úgy gondoltam, a 12.03 idő pontosan elég ahhoz, hogy egyek valamit ebéd gyanánt, ezért lementem a konyhába -út közben megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem fáj annyira a lábam-, kivettem a hűtőből a dobozos kaját, amit még anya rendelt meg úgy, hogy minden nap kihoznak x csomag ételt, így neki nem kell főznie. Levettem a műanyag doboz tetejét, majd beraktam a mikróba a vega cuccokból összeállított kajaadagot, s miközben vártam, hogy kellően felmelegedjen az ennivaló, addig valami napilapot olvastam. Tudtátok, hogy egy színházat nemrég nyitottak meg? Tök jó lenne elmenni egy előadásra! Ó, kész az ebéd! Mmmmm, mennyei illata van ennek a...mi is ez? Saláta. Az finom! Pfff! Azt a k**va! Egy pók volt benne! Köszönöm, nem kérek többet -toltam el magamtól a tányért. Ami doboz, de mindegy. Hm. Na jó. Remélem Skylar valami kajáldába visz, mert nagyon éhes vagyok. A semmi evés után felslattyogtam a szobámba, hogy engedélyt kérjek anyámtól a randihoz. Még mindig megdöbbent a háttérképem, de lusta vagyok átállítani, mert egy kicsit büszke vagyok...na oké, újat keresek. Á, egy kiscica. Ez is megteszi. Felhívtam ugye anyámat, aki pár perc győzködés után áldását adta ránk /még mindig nem tudja, hogy is néz ki valójában Skylar/, viszont még így is volt másfél órám arra, hogy elkészüljek. Így hát, gondoltam TV-zek egy kicsit. Kapcsolgattam pár percig a készüléket, mire ráakadtam valami fura nevű csatornára, ahol épp Harrds-et mutatták, ahogy küldd egy puszit valakinek, majd vigyorogva azt kiáltja, "ezt biza egy személynek küldöm, aki a singer416 nevet viseli! Hiányzol mucsumaci!". Miért érzem azt, hogy ezt nekem címezte? Talán azért, mert van egy medvém, amit vele vettem, mert rég találkoztunk, s mert én vagyok singer416. Persze erre hamar rájövök, de arra nem, hogy az a bizonyos S. Skylar volt...logikám fántásztikó! Vagy ilyesmi. Köszönetképpen írtam Harrds-nek egy sms-t, majd lassan feltápászkodtam, s elkezdtem készülődni a randira. Elhatároztam, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy ne jöjjek be neki. Tudom, eddig arról zagyváltam össze-vissza, hogy imádom Skylart, meg minden, de könyörgöm, 3 fiú is tetszik. Az egyiknek barátnője van, a másiknak hírét sem hallottam november óta, a harmadik meg túl hamar akar mindent. Ráadásul a volt barátomat sem hevertem ki teljesen, hiszen kb másfél éve szakítottunk, mégis, több mint 5 évet voltunk együtt. Nem könnyű felejteni. Végül is, anyám ruhatárát is feltúrtam, mire találtam egy elég ocsmány, viszont meleg darabot. Az idő kissé csillapodott a havazást és a mínuszokat illetően, így egy hosszú ujjú, rövid ujjú, trikó, vastag pulcsi csoportosítással sikerült elérnem azt, hogy kint ne fagyjak meg. A hajammal semmit sem csináltam, hagytam ugyanúgy, kissé kócosan, ahogy reggel kifésültem. Sminkelni egyáltalán nem sminkeltem, hiszen minek...úgysem akarok bevágódni nála! Az össz dolog, ami miatt kissé randiképes voltam, az egy rágó volt. Négykor "egyáltalán nem randizok veled rendesen" cuccban nyitottam ajtót a kopogó fiúnak, aki, amint kiléptem egy nagyon randa kék laptáskával, biztonságérzetet nyújtó karjaiba zárt, s legalább 3 percen át el sem engedett.
- Mi ez a nagy öröm? -néztem rá vigyorogva, amikor elváltunk egymástól. Magyarázatot nem kaptam, paradicsom vörös arcszínt viszont igen, mivel Skylar csak kedvesen mosolyogva megfogta a kezemet, amolyan "hmmm!" stílusban, ami nem tudom milyen, de a lényeg benne van: totálisan zavarba hozott - Amúgy, hova megyünk?
- Hát...ha azt mondom New Yorkba, meglepődsz? -kérdezett vissza, visszafojtva nevetési kényszerét. Meglepődtem rendesen, szerintem észre is vette kikerekedett szememből. Meg lesokkolt képemből -Nyugi, vicc volt! Tudsz baseballozni?
- Nem... -feleltem gyanakodva.
- Akkor -közölte, miközben elindultunk valamerre. Remélem, tudja az utat - megtanítalak.
- Télen? -vetettem fel aggályaimat, amikre türelmesen válaszolgatott. Annyit tudtam meg rejtjeles válaszaiból, hogy fedett pályán tanít meg baseballozni. Kecsegtető. Az út első felében nevetgélve meneteltünk, azonban, mikor már vagy fél órája voltunk kint a hidegben, rohadtul fázni kezdtem. Ennyit a meleg pulcsiról.
- Figyu, mindjárt elérjük a buszmegállót, kibírod addig, vagy kell a kabátom? -tette fel kérdését, mikor észrevette, vacogok. Diszkréten elutasítottam ajánlatát, viszont még így is átölelt, hogy ne fagyoskodjak annyira. De igaza volt, körülbelül öt perc múlva elértük a buszmegállót, ahol egy öregember álldogált rajtunk kívül .Láthatóan ő is a fagyás szélén állt. Gyengén megböktem Skylar-t, figyelemfelkeltés érdekében, majd amikor rám nézett, fejemmel a bácsi felé böktem. Valószínűleg gondolatolvasó, vagy csak nem huligán, de a lényeg, hogy önzetlenül levette magáról a kabátját, s a kezembe nyomta, hogy adjam oda az úrnak. Kösz. Szemforgatva indultam meg az ember felé.
- Khmm...elnézést -szólítottam meg bizonytalanul, mire felém fordult -nem tudom, jól láttam-e, de nem fogadná el ezt a kabátot? -oké, esetlenség level x. Sky persze jót röhögött rajtam.
- Nem, köszönöm -válaszolt.
- Na. De! Vegye el, tudom milyen hideg van! -erősködtem. Ez eltartott egészen addig, amíg a busz be nem futott, de legalább elvette, és remegő kézzel magára kapta, majd fellépkedett a buszra -Na?
- Most neked kell megölelned! Itt kibaszott hideg van! Gyere, menjünk -kulcsolta újra össze ujjainkat, aztán felhúzott a járműbe, ahol kellemes meleg volt. Nem volt túl zsúfolt a busz, viszont az a pár ember, akik rajta voltak, kellően felmelegítették ahhoz, hogy ne fázzunk. Utaztunk 20 percig, egészen a végállomásig elmentünk. Szerintem egy teljesen új városba érkeztünk. Na mindegy, a lényeg, hogy a parkolótól nem messze feltűnt egy újnak tűnő, benti sportpálya, ahova nem sok idő múlva meg is érkeztünk - Na. Akkor az első szabály -kezdett a tanításba, mikor beléptünk a hatalmas arénába. Wow, mennyi hely! Mekkora tér! Ezt látva elfogott a "profi sportoló" érzés. Rajtunk kívül edzett még néhány ember, de ők nem különösebben érdekeltek - egy játékosnak mindig viselnie kell mezt! Szóval ezt vedd fel, addig én szerzek ütőket -nyomott a kezembe egy rám jó nagy, Skylar izzadság -ez rendkívül guszta- és dezodor szagot. Vállat vonva kerestem meg az öltözőt, ahol gyorsan átvettem a ruhát, majd visszamentem a pályára.Sky már el is készült, rajta viszont egy kék mez volt, nem 86-os számmal, hanem egy 69-es fehér logóval. A kis perverz. Ja várjunk, fiú,
mit vártunk tőle? Bár, azt be kell vallanom, egykicsitnagyon helyes volt, ahogy rá is nagy volt a felső, meg ahogy menő-csávó érzéssel lóbálta az ütőt, aztán ahogy fejbe csapta magát. A röhögéstől egy óráig fetrengtem a műfüvön, míg végül játék képesnek éreztem magam. A fiú el is kezdte a tanítást. Az első lecke után azt tanította meg, hogy hogy kell fogni az ütőt. Hát bevallom, többször esett ki a kezemből, mint ahányszor jól fogtam meg. Aztán a dobással próbálkoztunk. Mit ne mondjak, nem leszek profi játékos, az biztos. Fejbe dobtam egy embert! Tök messze volt..! Eddig oké, de az a gáz, hogy 150 méterre el tudok dobni, 20 méterre viszont nem! Pff! Sajnálom azt, aki engem bármire is meg akar tanítani...nem fog menni neki. Sky-val is óriásikat röhögtünk néhány béna pordukciómon.
- Hé, Skylar -üvöltöttem a pálya túloldalán álló fiúnak, aki éppen dobni készült. Nagyon úgy tűnik, hogy megzavartam a koncentrálásban, mert fújtatva leengedte a kezét, majd visszakérdezett, hogy "miva'?" - Hol tanultál meg ilyen jól baseballozni?
- Figyelj! Egy vérbeli New York-ival állsz szemben! Minden tősgyökeres New York-i tud baseballozni!
- Hú! Akkor még szerencse, hogy nem vagyok New York-i -röhögtem fel, mire a kölyök még nagyobb nevetésben tört ki, gondolom eszébe jutottam szarakodás közben.
- Na, megy a labda -kiáltotta, s még ebben a pillanatban elhajította a labdát. Éljen a reflex. Már akinek jó. Ugyanis a labda pontosan az arcomat célozta meg. És bumm! becsapódott. Öhm, hát...kissé kellemetlen volt könnyezni, de hát van ilyen - Bazd meg! Ez a mesterdobás! Kár hogy nem videóztam le...felrakhattuk volna valahova -ábrándozott el, viszont én egy erőteljes "KHÖMM!!" célzással visszarángattam a valóságba - Hopp, bocs. Elvileg van itt jég, ha meg nincs, tél van baszki -azzal sarkon fordult, s vihogva ment jeget keresni. Addig én kibőgtem magam, mondván "ez életem legpocsékabb randija! Olivert akarom!!!!", aztán leesett, hogy részben miattam is ennyire szar, plusz arra is, hogy nem szép dolog egy randin másik fiúra gondolni, aki nem mellesleg az exem is. Így hát meggyőzve magam, annyira nem rossz, csak nem élvezem, letöröltem a könnyeket, feltápászkodtam a földről és vártam Skylart.
- Kösz -motyogtam mikor befutott.
- Várj, segítek -mondta, s választ sem várva rányomta az arcomra a zacskós jeget -ki rak csak kör formájú jeget tasakokba??-, ami miatt halkan felszisszentem. Ez a kölyök tud valamit. Mondjuk baseballozni - Akarsz játszani azért?
- Miért ne akarnék? Valamikor úgyis meg kellett volna tanuljak -vontam vállat, rájőve arra, ha csak Sky próbál kitenni a magáért, én mért ne próbálkozhatnék? Tehát újra felálltunk az előző pózba, én megfogtam az ütőt, felemeltem, Skylar pedig elhajította a labdát. Ezzel még elszórakáztunk egy ideig, s mire sikerült eltalálnom az elég kemény, repülő tárgyat, a feszültségnek nyoma sem volt - ELTALÁLTAM! EGY K*BASZOTT BASEBALL JÁTÉKOS VAGYOK! Mi? Hazafutás? Áááááááááá -lejtettem indiántáncot, aztán amikor leesett, rohannom kéne, üvöltve nekiiramodtam. Pontot szereztem, sálállá, pontot szereztem!! - Még egyet! Le foglak verni, te bitang! Na, dobjad, gyerünk, gyerünk!
- Oké -kacarászott a fiú. Fél hétre már totál kifáradva, döntetlenre álltunk, ami nagy szó tőlem. Kiderült, nem is dobok annyira lányosan. Legalábbis Skylarhoz képest biztosan nem. Muhaha.
- Megtarthatom a mezt? -néztem rá könyörgő tekintettel, ugyanis ez a ruha már a szívemhez nőtt. Vagy csak Sky-é, és meg akarom őrizni. Válasza egy "hinnye! Ahamajdaha" volt - Neked nincs kedved inni valamit? Szomjas vagyok -pattogtam a hazafelé vezető úton. Az idő nyolc körül járhatott, az eget szinte már el is nyelte a koromfekete sötétség, ami a város felé telepedett. Azta, de hülyén fogalmaztam. A lényeg, hogy sötét volt.
- Oké -egyezett bele hamar. Az út további részében szinte minden dolgot megtudtam a mellettem sétáló, néha vacogó, ámde ezt becsületesen titkoló srácról, sőt, már-már kezdett egy életrajzhoz hasonlítani az egész beszélgetés. Persze, nem mondom, hogy nem élveztem, mert rohadt jó volt (vele) - Anyád nem fog kiakadni, hogy nem vagy otthon?
- Ugyan! Nem tarthat mindig otthon -közöltem, mikor elértünk egy 24 órán át nyitva tartó kávézót. Belöktem a barna ajtót, ami ezzel a lendülettel megszólaltatta a kis csengőt, amit rögtön a fenti ajtófélfára szegecseltek, hogy, mint ahogy jelen esetben történt, felkeltse a pultnál alvó embert - Jó estét!
- Üdv -biccentett Sky is, majd leültünk egy asztalhoz. A kávézóban még egy csoport külföldi ember tartózkodott, szerintem olaszok, vagy ilyesmi a beszédükből ítélve -Na jó. Ha meghívlak valamire, ígérd meg, hogy nem fogsz hisztizni, ha elmondom mi volt tegnap -tette fel a kezét, jelezve a pultosnak, rendelnénk. Bólintottam egyet, belemenve az ajánlatába.
- Mit hozhatok? -ért oda hozzánk a kiszolgáló csávó. Csávó...35 felett volt, legalább.
- Én egy...angol teát szeretnék -jutott eszembe a hirtelen ötlet - tudja, feketetea, meg tej! Kevés cukor, maximum 3 kanál, és a tejet addig töltse, amíg karamell színe nem lesz a teának! Mellé pedig egy kis...hogy is hívják azt. Tudja, a. Megvan! Nos, akkor mellé pedig szeretnék egy kicsi. Nem, egy jóóóóóó nagy adag Welsh Rarebitet! Azt tud készíteni? Na, olvasztott sajtos pirítós, így már érthetőbb! És te Sky, mit kérsz? -fordultam a fejét fogó fiú felé, amint végeztem.
- Öhm...ugyanezt, please -röhögött fel - Ez egy kávézó!
- Jó hogy mondod! Elnézést! Egy szendvicset is kérhetek! De croissantból legyen! Szelje ketté, de hosszába! -ugrottam fel, hogy rendeljek még egy szendvicset is. Partnerem óriási nevetésbe kezdett, csak úgy, magától. Ja várjunk...én vega vagyok. Ó, azanyádúristenitmánhe! Leszarom! Bocs tehén, disznó, de van ilyen!
- Nem vega vagy? -jutott Skylar eszébe is. Kezdem azt hinni, hogy gondolatolvasó.
- De. Viszont nem ettem legalább 5 órája, és éhen fogok halni. Tudom disznóság, de most az egyszer ehetek én is rendesen, nem?
- Ja. Akkor, akarod hallani, mi volt az este? -tette fel következő kérdését.
- Persze -dőltem hátra. Halljuk. Készen állok.
- Oké. Hát, nekem is csak a haverom mesélte, szóval bocs. Khmm...tehát. Annyi nem elég, hogy mindketten ittunk, ezért éjfélkor smároltunk? Na?
- Oké -nyugszik. Oké. Levegő. Oké...akkor sorjában: éjfélkor ahelyett, hogy a haverjaimmal lettem volna, inkább az előttem ülővel csókolóztam? Ez... megdöbbentő. Sokkoló - Más valami?
- Lenne -vett ki hirtelen egy összetekert, összegyűrődött lapot a zsebéből - Szerződés van arról, hogy járnunk kell! Érted? Nem akarok ilyen fiatalon meghalni!!
- Szóval halálnak nevezed azt, hogy velem kell lenned? Igen?! Köszönöm, el tudná csomagolni? -álltam fel hirtelen, majd a pincérre néztem, aki kihozta az ételeket. Sóhajtva bólintott, mire folytattam a hisztizést -Az egész a te ötleted volt! Nem tehetek róla, hogy beb@szva idióta ötleteket vetsz fel!
- Te meg belementél! Komolyan, kezdem azt hinni, hogy hülyeség volt elhívni -forgatta meg a szemeit. Köszöntem, nekem ennyi belőle. Fogtam a már becsomagolt ennivalót, bevágtam a laptáskámba -szétnyomódtak-, majd egy "akkor jó fizetést fafej!" felkiáltással elviharzottam. Mit bámultok, olaszok? Oké, ez elég gyermeteg vita volt. De akkor is! Minek kellett neki felvetnie az ötletet, ha józanul még puszit adni sincs kedve! És így kéne járni? Kösz nem. Várjunk...hogy került hozzá a papír, ha az nálam van? Két példány, mondjuk, esetleg Kristen...hülye vagy! Kösz...ez sértő. Egy klassz dolog van ebben a napban: elhoztam a telómat, amin rajta van pár zene, úgyhogy a hazafelé vezető úton nem kell paráznom az ijesztő hangoktól. I'M BAD, REALLY REALLY BAAAAAAAAAD!!! Hm, hm,hm, lálállláááá! Ez nincs a dalban, de valami reccsent, szóval sálálllááááláámohamedrettegett unokája vagyok! Félre bitangok! Láálllááásááláláláá! Húh...hazáig rohantam. Azta bazzeg! Ez fárasztó volt! Tyűha!
- Kristen -bökte meg valaki a vállamat furcsán hörögve,
- Áááááááá!! Jézus, egy kísértet! Áááá -sikoltottam fel, aztán mikor betapasztotta a számat az állítólagos "kísértet", s a fülembe suttogta "Skylar vagyok!!", leesett, ez Skylar. Abbahagytam az eszeveszett üvöltést, kifújtam a levegőt, végül megkérdeztem mit keres itt.
- Bocsánatot akartam kérni, de mikor utánad eredtem,pont azt énekelted, hogy te vagy Sirius Black, úgyhogy azt hittem, megőrültél, ezért hazáig követtelek.
- Hm. Akkor ez megmagyarázza a furcsa hangokat -méláztam el. Aztán rájöttem, a távolság biza már nem 1,5 méter, mint ahogy eddig volt, hanem egyre kisebb, kisebb, kisebb, még MINDIG kisebb, s a végére már csak annyi hely maradt köztünk, hogy ne törjön le az orrunk. Aztán, mielőtt megtörtént volna a csoda -jé, józanul is meg képes csókolni-, azt suttogta, hogy "veled csak a hóhér nem járna", de ezt olyan komolyan mondta, hogy megtörtem a cukcsi pillanatot, s röhögésbe kezdtem.
- Bocs, bocs, kezdjük elölről, de ne ezt mondd please -töröltem le a nevetéstől kicsordult könnyeimet, majd visszahelyezkedtünk az eredeti pózba, Skylar meg újra próbálkozott:
- Veled még a mormota is smárolna -ezt a felállást még eljátszottuk párszor -mindegyik végén röhögtem-, mikor is végre meghallottam azt a bizonyos sokkoló 2 szavas mondatot. Hinnye! A hatodik próbálkozásra kinyögte, hogy "járnál velem?". Erre mit lép a józan ember? Közelebb húzza magához a fiút, aztán a csókkal azt válaszolja "még szép hogy!". Na már most, én is ezt tettem, büszke fejjel karoltam át a nyakát, meg minden, amikor is, közelebb akartam lépni. Viszont mivel totál béna vagyok, nem vettem észre, hogy a hó egy kicsit befagyott, ezért mikor ráléptem, hátraseggeltem volna, ismétlem VOLNA, ha Skylar azzal a lendülettel nem kap el. Persze ismét röhögni kezdtem, azonban mikor felkapcsolódott egy lámpa a konyhában, némán akartam megfulladni.
- Akkor ez egy igen? -nézett rám, visszatartva a nevetést. Csak bólintottam egyet, így hajlandó volt talpra
állítani, ami után...hát, elszórakáztunk egy darabig. Tíz óra tájékán már muszáj volt bemennem, ezért egy "holnap átjössz?" kérdéssel, na meg egy csókkal elbúcsúztam Sky-tól, s beléptem a jó meleg szobába.
- Ehhem, ehhem! -állt meg előttem anyám csípőre tett kézzel.
- Izé..bocs hogy későn értem haza. Ne haragudj! Veszek neked kekszet! Na? -vetettem be a bűnbánó arckifejezésemet. Há, egy figyelmeztetéssel megúsztam! Ez az! Fáradtan lépkedtem fel a lépcsőn, egyenesen a szobámba, ahol fürdés, vagy egyéb dolgok nélkül, ruhában zuhantam be az ágyba. Az éjszaka nyugisan telt, legalábbis az álmok szemszögéből. Nem volt álmom.
Másnap gondoltam, amíg Skylar meg nem érkezik, játszok egy kicsit online. Bekapcsoltam a gépemet, és mivel mindig is ki akartam próbálni, megnyitottam a Világ Legnehezebb Játékát. A hetes szintig jutottam, de 30 órát szarakodtam az egyikkel. Most menő vagyok? Harmincból hét. Zsír. Délután át is jött Skylar, s bemutattam minden otthon lévő emberkének -anya megint dolgozott-, aztán felvonultunk a szobámba. Tulajdonképpen a nap nagy része abból állt, hogy megpróbáltunk a 20. szintig eljutni, közben beszélgettünk, meg hülyültünk. Meg persze más apróbb dolog is történt, ha értitek a célzást. Este, mikor már egyedül ültem az ágyamon, benéztem a ChatBox-ba. Volt vagy legalább 350 üzenetem, egy Nialltól, hogy mi újság, a többi meg mind idióta fangirlöktől, hogy én vagyok-e az a singer416. Egy valaki azt taglalta, hogy csak én lehetek az, mert én vagyok a legrégebbi felhasználó. Más a nevemet követelte, pár írástudatlan "hülye kurva, na takarodj a picsába, de Harrycicust haggyj!:$$$" mailekkel bombázott, de ezeket nem tudtam komolyan venni. Komolyan, nektek az életben nem lenne esélyetek Harrds-nél! Neki rendes csaj kell, vagy legalábbis neme egy hisztis ribanc...plusz, elmondom most is, attól, hogy eddig két barátom van (volt), miért is lennék kurva? Ja hogy mert kétszer Niall megcsókolt. Ettől kurvára kurva vagyok, mi? Egy csajnak válaszoltam, aki konkrét üzenettel lepett meg:
Leilawokosztcsőh:$$: Sia! Látalak a téwében, és csak azé irokmertudni akaom, te-e wagy az a kicsikurwa? Ne loppd harryt, mer ő a enyém! Legaláb a pofádválalnád fel, kurwa! Mennyé wisza anyádBA ribi! Tudod, harrynek nemegy ilren csaj kell, hanem egy vérbeli nő! Én az wagyok! Többet érek nállad! Puszilak drága ♥ -.- Nem az egóm miatt, de nem tudtam komolyan venni! Egyrészt, mert szakadtam egy órát, ezen a profi nyelvtudáson, másrészt meg, neten sértegetni nagy cucc! Semmi engem, a családomat, vagy a barátaimat érintő dologról nem dumált, úgyhogy nincs is miért duzzognom. Válaszoltam neki, kedves lett a levelem:
singer416: Szia neked is! Mielőtt belekezdenék jó hosszú monológomba (amit nagy valószínűséggel nem fogsz tudni elolvasni minimális szintű IQ-d és a mai úgymond "tininyelv" miatt, amit én személy szerint nem használok), közölném veled, igen, én vagyok az a singer416, akinek Harry küldött egy "sokat érő" puszit. Kíváncsi vagy, ki vagyok? Derítsd ki! Sok szerencsét! Egyedül Harold tudja, akinek biztos nem egy ilyen utcaliba kell, mint amilyen te vagy, hiszen az írásodból ítélve egy rendes mondatot sem tudsz elmondani w-nélkül. Viszont, amiért egyedül neked -érezd magad kivételnek- válaszoltam, az az, hogy attól, hogy nincs képem, nem biztos, hogy kevesebbet érek nálad! Te maximum a sok elhasznált óvszeres cuccaiddal érnél többet, mint egy fűszál. A másik dolog, hogy attól, hogy valaki ismer egy hírességet, még nem kurva. Jelenleg is van barátom, nem tervezem megcsalni, szóval kérlek, hagyj fel ezzel a szöveggel.
P.S.: mielőtt "wisza mennék anyámBA", szeretném felhívni a figyelmedet a nyelvtan-helyesírási szótár átnézésére. Rád fér. Oké, tudom, hogy nem kellett volna ennyire hosszan és taglalva leírnom a véleményemet, de muszáj volt ezzel megosztanom. Mármint a csajjal. Szerintem úgy sem érdekli, de hátha. Beraktam egy profilképet úgy, hogy csak az úgynevezett "Chatpartner"erek lássák, őket külön be lehet állítani, bár engem nem nagyon érdekelt, ki látja a képem. Még válaszoltam Szöszinek, hogy adja át a Harrds-nek szánt üzenetemet, mert megköszönném. Dumáltunk még fél órát, majd a végén megjegyezte,
mennyire hasonlítok egy lányhoz, ezért a nevemet is megkérdezte.
singer416: hidd el, ha elgondolkodsz egy ideig, rájössz! Nekem most mennem kell, de sok sikert Aubrey-hoz, az egész One Directionhoz...és Niall, kérlek, ne felejts el! Szia♥
- Király -örült meg teljesen -Illetve, khömm...ráérsz ma? -nevetve fogtam a fejem, mialatt időpontot egyeztettünk. Elvileg négyre értem jön, tehát van legalább 3 és negyed órám arra, hogy elkéredzkedjek anyától, megebédeljek, összepakoljak és felöltözzek. Igazából nem nagyon akarom túlzásba vinni ezt a randi dolgot, hiszen tél van, plusz egyenlőre semmi komolyat nem akarok Skylar-tól. Mivel úgy gondoltam, a 12.03 idő pontosan elég ahhoz, hogy egyek valamit ebéd gyanánt, ezért lementem a konyhába -út közben megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem fáj annyira a lábam-, kivettem a hűtőből a dobozos kaját, amit még anya rendelt meg úgy, hogy minden nap kihoznak x csomag ételt, így neki nem kell főznie. Levettem a műanyag doboz tetejét, majd beraktam a mikróba a vega cuccokból összeállított kajaadagot, s miközben vártam, hogy kellően felmelegedjen az ennivaló, addig valami napilapot olvastam. Tudtátok, hogy egy színházat nemrég nyitottak meg? Tök jó lenne elmenni egy előadásra! Ó, kész az ebéd! Mmmmm, mennyei illata van ennek a...mi is ez? Saláta. Az finom! Pfff! Azt a k**va! Egy pók volt benne! Köszönöm, nem kérek többet -toltam el magamtól a tányért. Ami doboz, de mindegy. Hm. Na jó. Remélem Skylar valami kajáldába visz, mert nagyon éhes vagyok. A semmi evés után felslattyogtam a szobámba, hogy engedélyt kérjek anyámtól a randihoz. Még mindig megdöbbent a háttérképem, de lusta vagyok átállítani, mert egy kicsit büszke vagyok...na oké, újat keresek. Á, egy kiscica. Ez is megteszi. Felhívtam ugye anyámat, aki pár perc győzködés után áldását adta ránk /még mindig nem tudja, hogy is néz ki valójában Skylar/, viszont még így is volt másfél órám arra, hogy elkészüljek. Így hát, gondoltam TV-zek egy kicsit. Kapcsolgattam pár percig a készüléket, mire ráakadtam valami fura nevű csatornára, ahol épp Harrds-et mutatták, ahogy küldd egy puszit valakinek, majd vigyorogva azt kiáltja, "ezt biza egy személynek küldöm, aki a singer416 nevet viseli! Hiányzol mucsumaci!". Miért érzem azt, hogy ezt nekem címezte? Talán azért, mert van egy medvém, amit vele vettem, mert rég találkoztunk, s mert én vagyok singer416. Persze erre hamar rájövök, de arra nem, hogy az a bizonyos S. Skylar volt...logikám fántásztikó! Vagy ilyesmi. Köszönetképpen írtam Harrds-nek egy sms-t, majd lassan feltápászkodtam, s elkezdtem készülődni a randira. Elhatároztam, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy ne jöjjek be neki. Tudom, eddig arról zagyváltam össze-vissza, hogy imádom Skylart, meg minden, de könyörgöm, 3 fiú is tetszik. Az egyiknek barátnője van, a másiknak hírét sem hallottam november óta, a harmadik meg túl hamar akar mindent. Ráadásul a volt barátomat sem hevertem ki teljesen, hiszen kb másfél éve szakítottunk, mégis, több mint 5 évet voltunk együtt. Nem könnyű felejteni. Végül is, anyám ruhatárát is feltúrtam, mire találtam egy elég ocsmány, viszont meleg darabot. Az idő kissé csillapodott a havazást és a mínuszokat illetően, így egy hosszú ujjú, rövid ujjú, trikó, vastag pulcsi csoportosítással sikerült elérnem azt, hogy kint ne fagyjak meg. A hajammal semmit sem csináltam, hagytam ugyanúgy, kissé kócosan, ahogy reggel kifésültem. Sminkelni egyáltalán nem sminkeltem, hiszen minek...úgysem akarok bevágódni nála! Az össz dolog, ami miatt kissé randiképes voltam, az egy rágó volt. Négykor "egyáltalán nem randizok veled rendesen" cuccban nyitottam ajtót a kopogó fiúnak, aki, amint kiléptem egy nagyon randa kék laptáskával, biztonságérzetet nyújtó karjaiba zárt, s legalább 3 percen át el sem engedett.- Mi ez a nagy öröm? -néztem rá vigyorogva, amikor elváltunk egymástól. Magyarázatot nem kaptam, paradicsom vörös arcszínt viszont igen, mivel Skylar csak kedvesen mosolyogva megfogta a kezemet, amolyan "hmmm!" stílusban, ami nem tudom milyen, de a lényeg benne van: totálisan zavarba hozott - Amúgy, hova megyünk?
- Hát...ha azt mondom New Yorkba, meglepődsz? -kérdezett vissza, visszafojtva nevetési kényszerét. Meglepődtem rendesen, szerintem észre is vette kikerekedett szememből. Meg lesokkolt képemből -Nyugi, vicc volt! Tudsz baseballozni?
- Nem... -feleltem gyanakodva.
- Akkor -közölte, miközben elindultunk valamerre. Remélem, tudja az utat - megtanítalak.
- Télen? -vetettem fel aggályaimat, amikre türelmesen válaszolgatott. Annyit tudtam meg rejtjeles válaszaiból, hogy fedett pályán tanít meg baseballozni. Kecsegtető. Az út első felében nevetgélve meneteltünk, azonban, mikor már vagy fél órája voltunk kint a hidegben, rohadtul fázni kezdtem. Ennyit a meleg pulcsiról.
- Figyu, mindjárt elérjük a buszmegállót, kibírod addig, vagy kell a kabátom? -tette fel kérdését, mikor észrevette, vacogok. Diszkréten elutasítottam ajánlatát, viszont még így is átölelt, hogy ne fagyoskodjak annyira. De igaza volt, körülbelül öt perc múlva elértük a buszmegállót, ahol egy öregember álldogált rajtunk kívül .Láthatóan ő is a fagyás szélén állt. Gyengén megböktem Skylar-t, figyelemfelkeltés érdekében, majd amikor rám nézett, fejemmel a bácsi felé böktem. Valószínűleg gondolatolvasó, vagy csak nem huligán, de a lényeg, hogy önzetlenül levette magáról a kabátját, s a kezembe nyomta, hogy adjam oda az úrnak. Kösz. Szemforgatva indultam meg az ember felé.
- Khmm...elnézést -szólítottam meg bizonytalanul, mire felém fordult -nem tudom, jól láttam-e, de nem fogadná el ezt a kabátot? -oké, esetlenség level x. Sky persze jót röhögött rajtam.
- Nem, köszönöm -válaszolt.
- Na. De! Vegye el, tudom milyen hideg van! -erősködtem. Ez eltartott egészen addig, amíg a busz be nem futott, de legalább elvette, és remegő kézzel magára kapta, majd fellépkedett a buszra -Na?
- Most neked kell megölelned! Itt kibaszott hideg van! Gyere, menjünk -kulcsolta újra össze ujjainkat, aztán felhúzott a járműbe, ahol kellemes meleg volt. Nem volt túl zsúfolt a busz, viszont az a pár ember, akik rajta voltak, kellően felmelegítették ahhoz, hogy ne fázzunk. Utaztunk 20 percig, egészen a végállomásig elmentünk. Szerintem egy teljesen új városba érkeztünk. Na mindegy, a lényeg, hogy a parkolótól nem messze feltűnt egy újnak tűnő, benti sportpálya, ahova nem sok idő múlva meg is érkeztünk - Na. Akkor az első szabály -kezdett a tanításba, mikor beléptünk a hatalmas arénába. Wow, mennyi hely! Mekkora tér! Ezt látva elfogott a "profi sportoló" érzés. Rajtunk kívül edzett még néhány ember, de ők nem különösebben érdekeltek - egy játékosnak mindig viselnie kell mezt! Szóval ezt vedd fel, addig én szerzek ütőket -nyomott a kezembe egy rám jó nagy, Skylar izzadság -ez rendkívül guszta- és dezodor szagot. Vállat vonva kerestem meg az öltözőt, ahol gyorsan átvettem a ruhát, majd visszamentem a pályára.Sky már el is készült, rajta viszont egy kék mez volt, nem 86-os számmal, hanem egy 69-es fehér logóval. A kis perverz. Ja várjunk, fiú,
 |
| BASEBALL GIRL!!! |
- Hé, Skylar -üvöltöttem a pálya túloldalán álló fiúnak, aki éppen dobni készült. Nagyon úgy tűnik, hogy megzavartam a koncentrálásban, mert fújtatva leengedte a kezét, majd visszakérdezett, hogy "miva'?" - Hol tanultál meg ilyen jól baseballozni?
- Figyelj! Egy vérbeli New York-ival állsz szemben! Minden tősgyökeres New York-i tud baseballozni!
- Hú! Akkor még szerencse, hogy nem vagyok New York-i -röhögtem fel, mire a kölyök még nagyobb nevetésben tört ki, gondolom eszébe jutottam szarakodás közben.
- Na, megy a labda -kiáltotta, s még ebben a pillanatban elhajította a labdát. Éljen a reflex. Már akinek jó. Ugyanis a labda pontosan az arcomat célozta meg. És bumm! becsapódott. Öhm, hát...kissé kellemetlen volt könnyezni, de hát van ilyen - Bazd meg! Ez a mesterdobás! Kár hogy nem videóztam le...felrakhattuk volna valahova -ábrándozott el, viszont én egy erőteljes "KHÖMM!!" célzással visszarángattam a valóságba - Hopp, bocs. Elvileg van itt jég, ha meg nincs, tél van baszki -azzal sarkon fordult, s vihogva ment jeget keresni. Addig én kibőgtem magam, mondván "ez életem legpocsékabb randija! Olivert akarom!!!!", aztán leesett, hogy részben miattam is ennyire szar, plusz arra is, hogy nem szép dolog egy randin másik fiúra gondolni, aki nem mellesleg az exem is. Így hát meggyőzve magam, annyira nem rossz, csak nem élvezem, letöröltem a könnyeket, feltápászkodtam a földről és vártam Skylart.
- Kösz -motyogtam mikor befutott.
- Várj, segítek -mondta, s választ sem várva rányomta az arcomra a zacskós jeget -ki rak csak kör formájú jeget tasakokba??-, ami miatt halkan felszisszentem. Ez a kölyök tud valamit. Mondjuk baseballozni - Akarsz játszani azért?
- Miért ne akarnék? Valamikor úgyis meg kellett volna tanuljak -vontam vállat, rájőve arra, ha csak Sky próbál kitenni a magáért, én mért ne próbálkozhatnék? Tehát újra felálltunk az előző pózba, én megfogtam az ütőt, felemeltem, Skylar pedig elhajította a labdát. Ezzel még elszórakáztunk egy ideig, s mire sikerült eltalálnom az elég kemény, repülő tárgyat, a feszültségnek nyoma sem volt - ELTALÁLTAM! EGY K*BASZOTT BASEBALL JÁTÉKOS VAGYOK! Mi? Hazafutás? Áááááááááá -lejtettem indiántáncot, aztán amikor leesett, rohannom kéne, üvöltve nekiiramodtam. Pontot szereztem, sálállá, pontot szereztem!! - Még egyet! Le foglak verni, te bitang! Na, dobjad, gyerünk, gyerünk!
- Oké -kacarászott a fiú. Fél hétre már totál kifáradva, döntetlenre álltunk, ami nagy szó tőlem. Kiderült, nem is dobok annyira lányosan. Legalábbis Skylarhoz képest biztosan nem. Muhaha.
- Megtarthatom a mezt? -néztem rá könyörgő tekintettel, ugyanis ez a ruha már a szívemhez nőtt. Vagy csak Sky-é, és meg akarom őrizni. Válasza egy "hinnye! Ahamajdaha" volt - Neked nincs kedved inni valamit? Szomjas vagyok -pattogtam a hazafelé vezető úton. Az idő nyolc körül járhatott, az eget szinte már el is nyelte a koromfekete sötétség, ami a város felé telepedett. Azta, de hülyén fogalmaztam. A lényeg, hogy sötét volt.
- Oké -egyezett bele hamar. Az út további részében szinte minden dolgot megtudtam a mellettem sétáló, néha vacogó, ámde ezt becsületesen titkoló srácról, sőt, már-már kezdett egy életrajzhoz hasonlítani az egész beszélgetés. Persze, nem mondom, hogy nem élveztem, mert rohadt jó volt (vele) - Anyád nem fog kiakadni, hogy nem vagy otthon?
- Ugyan! Nem tarthat mindig otthon -közöltem, mikor elértünk egy 24 órán át nyitva tartó kávézót. Belöktem a barna ajtót, ami ezzel a lendülettel megszólaltatta a kis csengőt, amit rögtön a fenti ajtófélfára szegecseltek, hogy, mint ahogy jelen esetben történt, felkeltse a pultnál alvó embert - Jó estét!
- Üdv -biccentett Sky is, majd leültünk egy asztalhoz. A kávézóban még egy csoport külföldi ember tartózkodott, szerintem olaszok, vagy ilyesmi a beszédükből ítélve -Na jó. Ha meghívlak valamire, ígérd meg, hogy nem fogsz hisztizni, ha elmondom mi volt tegnap -tette fel a kezét, jelezve a pultosnak, rendelnénk. Bólintottam egyet, belemenve az ajánlatába.
- Mit hozhatok? -ért oda hozzánk a kiszolgáló csávó. Csávó...35 felett volt, legalább.
- Én egy...angol teát szeretnék -jutott eszembe a hirtelen ötlet - tudja, feketetea, meg tej! Kevés cukor, maximum 3 kanál, és a tejet addig töltse, amíg karamell színe nem lesz a teának! Mellé pedig egy kis...hogy is hívják azt. Tudja, a. Megvan! Nos, akkor mellé pedig szeretnék egy kicsi. Nem, egy jóóóóóó nagy adag Welsh Rarebitet! Azt tud készíteni? Na, olvasztott sajtos pirítós, így már érthetőbb! És te Sky, mit kérsz? -fordultam a fejét fogó fiú felé, amint végeztem.
- Öhm...ugyanezt, please -röhögött fel - Ez egy kávézó!
- Jó hogy mondod! Elnézést! Egy szendvicset is kérhetek! De croissantból legyen! Szelje ketté, de hosszába! -ugrottam fel, hogy rendeljek még egy szendvicset is. Partnerem óriási nevetésbe kezdett, csak úgy, magától. Ja várjunk...én vega vagyok. Ó, azanyádúristenitmánhe! Leszarom! Bocs tehén, disznó, de van ilyen!
- Nem vega vagy? -jutott Skylar eszébe is. Kezdem azt hinni, hogy gondolatolvasó.
- De. Viszont nem ettem legalább 5 órája, és éhen fogok halni. Tudom disznóság, de most az egyszer ehetek én is rendesen, nem?
- Ja. Akkor, akarod hallani, mi volt az este? -tette fel következő kérdését.
- Persze -dőltem hátra. Halljuk. Készen állok.
- Oké. Hát, nekem is csak a haverom mesélte, szóval bocs. Khmm...tehát. Annyi nem elég, hogy mindketten ittunk, ezért éjfélkor smároltunk? Na?
- Oké -nyugszik. Oké. Levegő. Oké...akkor sorjában: éjfélkor ahelyett, hogy a haverjaimmal lettem volna, inkább az előttem ülővel csókolóztam? Ez... megdöbbentő. Sokkoló - Más valami?
- Lenne -vett ki hirtelen egy összetekert, összegyűrődött lapot a zsebéből - Szerződés van arról, hogy járnunk kell! Érted? Nem akarok ilyen fiatalon meghalni!!
- Szóval halálnak nevezed azt, hogy velem kell lenned? Igen?! Köszönöm, el tudná csomagolni? -álltam fel hirtelen, majd a pincérre néztem, aki kihozta az ételeket. Sóhajtva bólintott, mire folytattam a hisztizést -Az egész a te ötleted volt! Nem tehetek róla, hogy beb@szva idióta ötleteket vetsz fel!
- Te meg belementél! Komolyan, kezdem azt hinni, hogy hülyeség volt elhívni -forgatta meg a szemeit. Köszöntem, nekem ennyi belőle. Fogtam a már becsomagolt ennivalót, bevágtam a laptáskámba -szétnyomódtak-, majd egy "akkor jó fizetést fafej!" felkiáltással elviharzottam. Mit bámultok, olaszok? Oké, ez elég gyermeteg vita volt. De akkor is! Minek kellett neki felvetnie az ötletet, ha józanul még puszit adni sincs kedve! És így kéne járni? Kösz nem. Várjunk...hogy került hozzá a papír, ha az nálam van? Két példány, mondjuk, esetleg Kristen...hülye vagy! Kösz...ez sértő. Egy klassz dolog van ebben a napban: elhoztam a telómat, amin rajta van pár zene, úgyhogy a hazafelé vezető úton nem kell paráznom az ijesztő hangoktól. I'M BAD, REALLY REALLY BAAAAAAAAAD!!! Hm, hm,hm, lálállláááá! Ez nincs a dalban, de valami reccsent, szóval sálálllááááláámohamedrettegett unokája vagyok! Félre bitangok! Láálllááásááláláláá! Húh...hazáig rohantam. Azta bazzeg! Ez fárasztó volt! Tyűha!
- Kristen -bökte meg valaki a vállamat furcsán hörögve,
- Áááááááá!! Jézus, egy kísértet! Áááá -sikoltottam fel, aztán mikor betapasztotta a számat az állítólagos "kísértet", s a fülembe suttogta "Skylar vagyok!!", leesett, ez Skylar. Abbahagytam az eszeveszett üvöltést, kifújtam a levegőt, végül megkérdeztem mit keres itt.
- Bocsánatot akartam kérni, de mikor utánad eredtem,pont azt énekelted, hogy te vagy Sirius Black, úgyhogy azt hittem, megőrültél, ezért hazáig követtelek.
- Hm. Akkor ez megmagyarázza a furcsa hangokat -méláztam el. Aztán rájöttem, a távolság biza már nem 1,5 méter, mint ahogy eddig volt, hanem egyre kisebb, kisebb, kisebb, még MINDIG kisebb, s a végére már csak annyi hely maradt köztünk, hogy ne törjön le az orrunk. Aztán, mielőtt megtörtént volna a csoda -jé, józanul is meg képes csókolni-, azt suttogta, hogy "veled csak a hóhér nem járna", de ezt olyan komolyan mondta, hogy megtörtem a cukcsi pillanatot, s röhögésbe kezdtem.
- Bocs, bocs, kezdjük elölről, de ne ezt mondd please -töröltem le a nevetéstől kicsordult könnyeimet, majd visszahelyezkedtünk az eredeti pózba, Skylar meg újra próbálkozott:
- Veled még a mormota is smárolna -ezt a felállást még eljátszottuk párszor -mindegyik végén röhögtem-, mikor is végre meghallottam azt a bizonyos sokkoló 2 szavas mondatot. Hinnye! A hatodik próbálkozásra kinyögte, hogy "járnál velem?". Erre mit lép a józan ember? Közelebb húzza magához a fiút, aztán a csókkal azt válaszolja "még szép hogy!". Na már most, én is ezt tettem, büszke fejjel karoltam át a nyakát, meg minden, amikor is, közelebb akartam lépni. Viszont mivel totál béna vagyok, nem vettem észre, hogy a hó egy kicsit befagyott, ezért mikor ráléptem, hátraseggeltem volna, ismétlem VOLNA, ha Skylar azzal a lendülettel nem kap el. Persze ismét röhögni kezdtem, azonban mikor felkapcsolódott egy lámpa a konyhában, némán akartam megfulladni.
- Akkor ez egy igen? -nézett rám, visszatartva a nevetést. Csak bólintottam egyet, így hajlandó volt talpra
- Ehhem, ehhem! -állt meg előttem anyám csípőre tett kézzel.
- Izé..bocs hogy későn értem haza. Ne haragudj! Veszek neked kekszet! Na? -vetettem be a bűnbánó arckifejezésemet. Há, egy figyelmeztetéssel megúsztam! Ez az! Fáradtan lépkedtem fel a lépcsőn, egyenesen a szobámba, ahol fürdés, vagy egyéb dolgok nélkül, ruhában zuhantam be az ágyba. Az éjszaka nyugisan telt, legalábbis az álmok szemszögéből. Nem volt álmom.
Másnap gondoltam, amíg Skylar meg nem érkezik, játszok egy kicsit online. Bekapcsoltam a gépemet, és mivel mindig is ki akartam próbálni, megnyitottam a Világ Legnehezebb Játékát. A hetes szintig jutottam, de 30 órát szarakodtam az egyikkel. Most menő vagyok? Harmincból hét. Zsír. Délután át is jött Skylar, s bemutattam minden otthon lévő emberkének -anya megint dolgozott-, aztán felvonultunk a szobámba. Tulajdonképpen a nap nagy része abból állt, hogy megpróbáltunk a 20. szintig eljutni, közben beszélgettünk, meg hülyültünk. Meg persze más apróbb dolog is történt, ha értitek a célzást. Este, mikor már egyedül ültem az ágyamon, benéztem a ChatBox-ba. Volt vagy legalább 350 üzenetem, egy Nialltól, hogy mi újság, a többi meg mind idióta fangirlöktől, hogy én vagyok-e az a singer416. Egy valaki azt taglalta, hogy csak én lehetek az, mert én vagyok a legrégebbi felhasználó. Más a nevemet követelte, pár írástudatlan "hülye kurva, na takarodj a picsába, de Harrycicust haggyj!:$$$" mailekkel bombázott, de ezeket nem tudtam komolyan venni. Komolyan, nektek az életben nem lenne esélyetek Harrds-nél! Neki rendes csaj kell, vagy legalábbis neme egy hisztis ribanc...plusz, elmondom most is, attól, hogy eddig két barátom van (volt), miért is lennék kurva? Ja hogy mert kétszer Niall megcsókolt. Ettől kurvára kurva vagyok, mi? Egy csajnak válaszoltam, aki konkrét üzenettel lepett meg:
Leilawokosztcsőh:$$: Sia! Látalak a téwében, és csak azé irokmertudni akaom, te-e wagy az a kicsikurwa? Ne loppd harryt, mer ő a enyém! Legaláb a pofádválalnád fel, kurwa! Mennyé wisza anyádBA ribi! Tudod, harrynek nemegy ilren csaj kell, hanem egy vérbeli nő! Én az wagyok! Többet érek nállad! Puszilak drága ♥ -.- Nem az egóm miatt, de nem tudtam komolyan venni! Egyrészt, mert szakadtam egy órát, ezen a profi nyelvtudáson, másrészt meg, neten sértegetni nagy cucc! Semmi engem, a családomat, vagy a barátaimat érintő dologról nem dumált, úgyhogy nincs is miért duzzognom. Válaszoltam neki, kedves lett a levelem:
singer416: Szia neked is! Mielőtt belekezdenék jó hosszú monológomba (amit nagy valószínűséggel nem fogsz tudni elolvasni minimális szintű IQ-d és a mai úgymond "tininyelv" miatt, amit én személy szerint nem használok), közölném veled, igen, én vagyok az a singer416, akinek Harry küldött egy "sokat érő" puszit. Kíváncsi vagy, ki vagyok? Derítsd ki! Sok szerencsét! Egyedül Harold tudja, akinek biztos nem egy ilyen utcaliba kell, mint amilyen te vagy, hiszen az írásodból ítélve egy rendes mondatot sem tudsz elmondani w-nélkül. Viszont, amiért egyedül neked -érezd magad kivételnek- válaszoltam, az az, hogy attól, hogy nincs képem, nem biztos, hogy kevesebbet érek nálad! Te maximum a sok elhasznált óvszeres cuccaiddal érnél többet, mint egy fűszál. A másik dolog, hogy attól, hogy valaki ismer egy hírességet, még nem kurva. Jelenleg is van barátom, nem tervezem megcsalni, szóval kérlek, hagyj fel ezzel a szöveggel.
P.S.: mielőtt "wisza mennék anyámBA", szeretném felhívni a figyelmedet a nyelvtan-helyesírási szótár átnézésére. Rád fér. Oké, tudom, hogy nem kellett volna ennyire hosszan és taglalva leírnom a véleményemet, de muszáj volt ezzel megosztanom. Mármint a csajjal. Szerintem úgy sem érdekli, de hátha. Beraktam egy profilképet úgy, hogy csak az úgynevezett "Chatpartner"erek lássák, őket külön be lehet állítani, bár engem nem nagyon érdekelt, ki látja a képem. Még válaszoltam Szöszinek, hogy adja át a Harrds-nek szánt üzenetemet, mert megköszönném. Dumáltunk még fél órát, majd a végén megjegyezte,
Azzal állapotomat elfoglaltra váltottam, s ráklikkeltem a beállítások menübe, ahol a FIÓK TÖRLÉSE gomb körül körözött az egerem, de aztán kattintottam egyet, és kidobott a ChatBox-ból, a regisztrációs oldalra. Hát, sose fogom tudni, mit válaszolt Niall, de talán nem is baj. Hejj. Amúgy rájöttem valamire. Jó hülye vagyok. Beállítottam egy profilképet, aztán kitöröltem magam. Az ész. Kristen módra! Oké, mennyi az idő? 9.14. Hm, egy kissé elhúzódott a gépezés...azt hiszem, megyek, és fürdök. Igen, ezt fogom tenni.
Újra iskola. Ezáltal Skylarnek is vissza kellett vonatoznia New Yorkba. Könnyes búcsút vettünk egymástól, aztán elment. Mondjuk, megígérte, hogy minden nap hív, s ezt a mai napig betartotta. Mi, a suliban egy újabb projekten dolgozunk, a címe: SEGÍTSD A GYEREKEKET!! Ez a gyerkőcök árva, illetve beteg részére utal. Na, az egész előadás lényege az, hogy az egész iskola fellép. Nevezhetjük alapítványi előadásnak is. Minden osztály lázasan készül rá, pedig majd csak márciusban lesz. A mi produkciónk egy extrahosszú-énekes darab, amihez kb 6 embernek kell dalt írnia. Sikowitz ki is jelölt egyből hat embert, köztük Andre és én is ott vagyunk. Nos, csak egy apró probléma van, mégpedig az, hogy TÖK MÁS EMBER FOGJA ELÉNEKELNI A DALAINKAT!! Azaz, hiába írok egy profi dalt, azt valami hülye, ribanc csaj fogja énekelni. Tehát, én csakis ebben segédkezem. Meg a kurva anyád! Nem! Elteszem láb alól azt a csajt, aztán előadom a dalt...vagy nem. De most komolyan, ennyire utál a tanár? Ráadásul az első nap még csak beszéltünk az egész cuccról, hogy mikor lesz, hol, stb, este meg felhívtam Harry-t, hogy nincs-e kedve megnézni. És el fog jönni, mert ő a legjobb barátom, aki éppen turnézik, és mit fog látni? Semmit! Mert Sikowitz kicseszett velem! Á, feladtam. Megírom a dalt, mást úgy sem tehetek. Kezdjünk is hozzá. Január 11, szombat van. Előkerestem egy üres kottafüzetet, meg egy tollat, s hozzá is láttam. Nem először írok már zenét, ezért tudtam, hogy a dal dallamával kell kezdeni. Hm. Oké. Dó, ré, mi...körmöljünk. Ennyi. Három hang. Mesteri vagyok. De aj már! Most mi lesz? Nem tudok dalt írni!! Eldalolni még rendben van, de írni már nem!! Hinnye!
- Andy! Halkítsd már lejjebb a Glee-t! -kiabáltam át húgom szobájába, mivel orbitális hangerőn hallgatta a 4 Minutest. Négy perc...négy perce szarakodok itt. Négy perc alatt nemhogy a világot nem lehet megmenteni, de még egy dalt sem lehet megírni? Vajon Harry hogy csinálja? Meg a Glee? Meg Andre? Nem! Itt, előttetek megesküszöm, hogy megírom azt a rohadt dalt!! Ihlet kéne hozzá...járjuk körbe a lakást. Nos. Itt a szoba. Ágy. Nem, semmi. Szék. A-a. Szekrény, ami komód, de mindegy. Nein. If You feel it, it must be real just...hülye Glee! Akkor keressünk képeket a telefonomon. Niall. Niall. Niall félmeztelenül. Ehh...nincs annyira jó teste. Delete. Niall....pucéran? Ezek a fotók honnan vannak nekem? Mi lenne, ha rajzolnék ODA egy nadrágot a rajzprogram segítségével? Hm. Vagy, nézzük a...oké, egy kissé rég volt pasim, ha beérem Niall izéjével. Fhúú, Kriten milyen perverz vagy! Lapozzunk. Michael Jackson. Egy trollface. Hahaha, ez nagy. Azért sem mondom meg! Tovább. Jé! Skylar! De cuki!! És már vagy...11 napja együtt vagyunk! Amúgy van valami különösebb szabály arra, hogy hány nap után lehet azt mondani, hogy szeretlek? Jólvanna, egy barátom volt, ő minden nap kijelentette: "szeretlek cukorfalat". Kösz nem, nem kell több érzelgés. Hm. Erről is szólhatna a dal. Például, a bevezetés: Tell me that you love me, but not too early, and not too lately...eh. Ez csak szerintem szar? Shhh! Ne dumálj! Megragadott az ihlet...ja nem, csak vécéznem kell.
Na, itt vagyok. Hol is tartottam? Megvan! A tell me that you love me...egész jó. Tell me that you love me, yeah...ez jó! Első sor...írjuk is le.Viszont...ez refrénnek lenne jobb. Akkor. A terv a következő. Sky képét bámulva lewriteoljuk a dalt, miközben ügyelünk arra, hogy a nyálunk ne nagyon csorogjon. Ezek után alszunk. Mert nem tudom mennyi az idő, de alszunk. Szóval. első tipp, arról csináljunk zenét, amiről érzünk. Miről érzek? Hát, meg kell mondjam, körülöttem minden felfordult. Egy kissé nagyon. Ugye a suli, Skylar, Párizs, Andy, Niall, Harry, stb. És még? Ezt zárójelben megjegyzem, hogy ez egy interjú magammal. Hehehe. Tehát. Ugye ott van Skylar. Helyes, kedves, a pasim, meg minden, de egyben Szöszi is ott van. Róla mit mondjunk? Csalódtam benne...hiszen játszott egy lány érzelmeivel! Tömlöcbe vele! Ez is megvan! Következő sor. Na, ez a dal a csávókról fog szólni. Leszarom, mindenki megtudja a problémámat oszt csó. Tehát. Eddigi sorok. The situation turns around, that someone else has let you down, so many times /Ehhem-ehhem, Niall/, I don't know, why. Nem jó, nem jó! Olyan üres! Kellene még bele valami. Mert ez így hülyén hangzik: a helyzet eléggé összekuszálódott, mert valaki sokszor hagyott cserben, de nem tudom, miért. Ez pompás. Rakjunk be még egy kis cuccost oda, hogy..........................
2013. június 3., hétfő
Eigthteenth Part: Who's the Next?
10.30: Bruce-al elmentünk fát venni. Persze hogy a motorjával. Télen.Havazás közepette. Profik vagyunk. A fapiacon rengeteg fa volt még, ami furcsa, mert eddig úgy tudtam, hamar elkelnek a fák, de hát ha nem, hát nem. Végül sikerült egy nem-is-ronda, nem-is-szép példányt kifognunk. Persze mindketten mást akartunk. Persze kidöntöttünk egy fát a helyéről. Persze azért találtunk egy mindkettőnknek megfelelő példányt, amit egy, a járgányhoz kötözött szánkón húztunk haza. A mestereket láthatták az emberek.
12.50: kaja után gyorsan elszaladtunk a megkésett ajándékok beszerzésére. Én annak a híve vagyok, hogy inkább saját ajándékot adok mindenkinek, mintsem milliókba kerülő szarokat, de most vészhelyzet volt. A nagy része a csomagoknak már megvan, viszont pár még hiányzik. Az üzletekben persze óriási volt a nyüzsgés, sőt, sikerült összefutnom pár osztálytárssal is. Amúgy most esett le, hogy eddig nem is említettem, de már mankók nélkül is tudok totyogni a gipszben. Sokkal egyszerűbb. Arra is gondoltam, hogy Skylarnek is szerzek valamit, s meg is tettem. Muhahahhahhaa! Háháháhháhá. Muháháháh. Oké, egy darab, kereken egy darab, egyetlen egy, a világon a legyegyetlenebb darab mamuszt vettem. Csak egy darabot. Nem egy párt, egy darabot. Ezt rendesen megszívta.
14.07-kor már otthon sütögettünk mindenféle kaját. Hálaadásnapi csirkét, krumplit, salátát, muffint, mézeskalácsot, meg ilyeneket. Azt más kérdés, hogy a kaja fele a kaja készítése közben elfogyott...
17.00. Ekkor kezdtük feldíszíteni a fát. Raktunk rá mindenféle ősrégi cuccost, égőt, csillagszórót,londoni gömböket, sima gömböket, azt a szőrös fura izét, amivel körbe kell tekerni a fát, régi, házilag készült díszeket, befújtuk szintén ősi hó izé izével, s voálá! Done!
17.16-tól pedig szétszéledt a család. Ands és fiú haverja elmentek bulizni. Jade Beckkel moziba ment. Anya pedig valami "ááh, ugyan, csak egy férfiről van szó..." dologgal lelépett. Én meg felhívta, Skylart, hogy lenne-e kedve körbenézni a városban. Mivel mindketten újoncok vagyunk itt, ezért már a második helyszínen teljesen eltévedtünk. Eredetileg először a főteret akartunk megnézni, ami sikerült is. A következő úti cél valami kocsma vagy mi a rák lett volna. Sikerült kimennünk Kanadából, egyenesen a USA-ig. Komolyan...nem viccelek. Aztán végül hívtunk egy taxit, és elmentünk a jól bevált Pink Panther nevezetű pubba, ahol rendeltünk mindenféle italt. Díjazta a pultos. A mindenféle italban a sör, és pezsgő is benne volt, amit a báros készségesen kevergetett s szolgált fel nekünk, -mivel mi voltunk az egyedüli vevők. Még csak igazolvány sem kellett! Sőt, kor sem. Ez a tuti-Így nem csoda, hogy 21.59-re már mind a ketten kissé becsiccsentve táncoltunk a sarokban álló zenegép régi számaira.
- Kris! Kössünk egyezséget -vetette fel dülöngélve ötletét Sky. Kíváncsian, szerte álló szemmel fordultam felé.
- Oké!
- Ha legkésőbb új évig nem találunk senkit, itt most pasira meg lányra gondolok, akkor neked kötelességed járnod velem, vagy meg kell enned egy hernyót! -jött oda hozzám, majd kalimpálva felém nyújtotta kezét, hogy egyezzek bele.
- Oké! Kössünk vérszerződést is -ajánlottam fel hirtelen. Túl jó ötlet volt, hiszen mindketten egyszerre akartunk egy kést szerezni a pultostól. Először nem akart adni, viszont mikor elmondtuk neki, mihez kell, már kaptunk.
- Maga lesz a tanú! Írja, írja, gyerünk írja le az egyezséget -Skylar a pultosra, aki elővett egy számlatömböt, kitépett egy lapot, s körmölni kezdte a mellettem álló fiú diktált szövegét -Most, hozzon nekem egy sört, meg egy olyan kicsi üveget, amit elvihetünk -parancsolta a srác. Két perc múlva meg is kaptuk, s miután Sky felbontotta a sört, elkezdtük az akciót.
- Jó, mondd utánam! Én, Kristen Hobbs -kezdtem.
- Én, Kristen Hobbs -kezdte ő is.
- De ne az én nevemet, hanem a sajátodat! Tehát: Én, Kristen Hobbs, egyezséget kötök...
- Én, Skylar Lawson, egyezséget kötök...
- Hogyha nem találok magamnak barátot vagy barátnőt, járni fogok Skylar Lawsonnal! Ha nem, meg kell ennem egy hernyót! -fejeztem be ünnepélyesen.
- Hogyha nem találok magamnak barátot vagy barátnőt, járni fogok Kristen Hobbssal! Ha nem, meg kell ennem egy hernyót!- drámai hatással mormoltunk a szöveget, majd kezünket a pultos elé tartottuk, hogy vágja meg valami kevésbé érzékeny, biztonságos helyen a karunkat. Meg is tette.
- Bah, vér, hányni fogok -szaladtam ki a mosdóba a vér látványa miatt. Aztán vissza is rohantam, mert rájöttem, az üvegbe kéne folynia, nem a ruhámra. Sky már végzett az akcióval, úgyhogy én is megvártam, amíg alábbhagy a vérzés, s leragaszthatom a sebet.
- Tessék, most már hivatalos -adta át nekünk a csávó a két Szent Tárgyat.
- Kössssssz -vettem el a papírt.
Nos, így telt a 24.-e. Hazaérve anyám leszidott. Akkor meg pláne, mikor meglátta a ragtapaszt. De amúgy nem volt különösebb gond. Én meg 11 óra 25-től már békésen aludtam. Éljenek az ünnepek!
December 25., reggel nyolc, ötvenhárom. Titkos kémbevetés. Helyszín: a szobám ágya alatt. Helyzet: elég kényelmetlen...Cél: mindig megfigyeltem, hogy a "Mikulás bácsi" kilenc előtt teszi le a csomagjait. Na, most ezt fogom kinyomozni. Szükséges kellékek: Titkos Kémóra. Óra -egy, kettő, három...pontos. Kamera. Pipa. Fekete felszerelés...bingó! Indulhat a menet! Fedélzeti napló, alias kamera. Felvétel:
REC!!! - Ez itt a...Karácsonyi Titkos Kémbevetés! A vezető Kristen Hobbs! Célunk, hogy elkapjuk a Mikulást...Öhm, szia anya...ja, hogy még éjjel van...jó éjt! Huh, ez meleg volt...majdnem lebuktam...sszóval a célunk az, hogy elkapjuk a Mikit. Let's Go! Miközben osonok a lépcsőn, elmondom, hogy a bugyi kicsit feljebb csusszant a kelleténél. Vhoa, ez már túl fent van...brr. Oké, kamerát letesszük...elrejtőzünk...aha! Anya hordja a csomagokat...tudtam én! Mától...észrevett.
- Kristen Hobbs! Mit csinálsz a dívány mögött?? Nem, nem érdekel, hogy ez kanapé-e vagy sem, azonnal gyere elő! És mi ez a hacuka? Te tegnap ittál? Ó, dehogynem! Azt mondtad, egyezséget kötöttél. Nem hiszek neked...azt mondja, hetyetyehetyetyehe...vérszerződés? Akkor értem a ragtapaszt. Nyomás fel, öltözz át valami rendes ruhába! -titkos kémnapló. Ennyit a kéméletről. Legalább elértem célomat. És akkor most megmutatom Andynek.
- Jézushhahahahahahahahaahahafaszahahhaaa- ez volt a reakciója. Őrült röhögés. Hirtelen csörögni kezdett a telefonja, méghozzá Justin Biebertől a Beauty And a Beat-szólt, akusztikus verzióban. Mikor felvette, egy ismerős hang szólt bele, aki nem más volt, mint James. Az, akivel a kávézóban találkoztam. Micsoda véletlen! Na de hagytam Ands-et, így is eléggé feszélyezve érezhette magát, inkább átvettem egy szürke pulcsit, valami terepszínű baseball sapit, meg egy farmert, s lebaktattam a nappaliba, ahol a család ott ült, s vígan falatozott. Kösz, édesek vagytok, meg sem vártok...mindegy, leültem anya és Jade mellé, aki valami húst vágott széjjel, túl vadorzóan ahhoz, hogy leessen a földre. Szedtem magamnak csak olyan kajából, ami vega, majd enni kezdtem. Hát, rosszabbra számítottam, de annak ellenére, hogy anya nem nagyon főz jól, ez egész ehető lett. A reggeli után mindannyian a "Mikulás által hozott ajándékok" széttépéséhez kezdtünk. Én tök kínosan léptem oda az egyik nekem címzett dobozhoz, s már épp bontani kezdtem volna, mikor Andy akkorát sikoltott, mint A HÁZ. Ennyi.- Andy, mi van? -rohant oda hozzá mindenki. Az egész ház népe arra számított, hogy vérzik, vagy hogy leszakadt a karja, vagy mit tudom én, de ehelyett csak egy levelet meg rengetegnek tűnő pénzt tartott a kezében!
- Ezt nem hiszem el! Apa írt!!! -pattant fel, s örömében ugrálni kezdett.
- Az apád? Hadd nézzem! -nyúlt a papír után anya, Ands viszont elrántotta a kezét, azt üvöltve "EZT CSAK ÉN TUDHATOM!!!!". Aztán megfogta a karomat, s felrángatott a szobájába, persze nehezen, mert ugye még gipszben van a lábam. Mikor felértünk a "védett területre", beavatott a dologba:
- Apa! Azt írja, hogy ezzel az ajándék-pénzzel nyáron vagy tavasszal elmehetünk bármilyen országba, azért, mert ő is utazgat, és szeretné, ha világot látnánk! Ezt mindkettőnknek küldte, szóval ketten is mehetünk. A kérdés a következő -hallgattam figyelmesen -Elmegyünk egy bármilyen országba, vagy elköltjük a pénzt? -fogós kérdés. Nagyon rég utaztam már el, de kellene egy kocsi. Meg mondjuk jogsi is ahhoz, de ez mellékes...
- Hát... -na jó....kocsit akár a bontó szar helyről is lehet szerezni. Nekem nem a legújabb fajta kell...a lényeg, hogy legyen valami - Utazzunk el!
- EEEEEEZ AZ!! Menjünk Franciaországba! Nem is, Kaliforniába! Olaszba! Olaszországba menjünk! Vagy mindháromba!
- Andy, csak egy helyre mehetünk. Azt viszont jól meg kell választanod! -biztattam, majd otthagytam a gondolataival. Helyette bontsunk ajándékot! Ha a húgom is ilyen hiperszuper cuccost kapott, akkor én is ilyet fogok! A nappaliban még nagyban folyt a bontogatás, így én is csomagolni kezdtem. azt a pár nekem címzett dobozt.Az első az apától kapott volt. Boldogan láttam hozzá, abban a tudatban, hogy ez lesz a világon a legjobb ajándék. Hát mekkorát tévedtem! A doboz már alapból is szörnyen egyszerű volt, de az
 |
| EZT a....áh! |
- Mit kaptál, Kris? -ült le mellém anya.Csak csalódottan néztem rá, a koronát a kezemben fogva, miközben azon tanakodtam, összetörhetem-e.
- Anya...baj, ha nem most nyitom ki a többit? -kérdeztem bő öt perc után. Anyám magadóan bólintott, tehát felmásztam a szobámba, miközben bekapcsoltam a gépemet. Most Michael Jacksonra van szükségem, viszont az a száma nekem nincs meg, meg úgy is, mindenkinek tudnia kell, mit akarok. -Michael Jackson, Lea... -pötyögtem be a szám címét. Mikor betöltöte a lehetőségeket, rámentem az elsőre, feltekertem a hangerőt 99-esre, és elindítottam a számot - SO JUST LEAVE ME ALONE!! -ordítottam a lentieknek. Pompás. Boldog karácsonyt mindenkinek! Mikor véget ért a szám, újat akartam indítani, azonban a székre terített tegnapi ruhámból kiesett egy pendrive. Oké, ez így laposan hangzik, meg fura, de tényleg hirtelen minden előjel nélkül kiesett egy Spongyabobos pendrive a gatyám zsebéből. Oké, mondom nézzük meg. Csak nem valami halálos cucc. Rácsatlakoztattam a gépemre, megnyitottam ééééés vártam. Nos, a képen Skylar jelent meg, bohóckodott egy ideig, aztán rappelni és táncolni kezdett. Macklemore Trift Shop-jára, amin komolyan szakadtam. Mármint a röhögéstől.
- I'm gunna pop some tags, only got 20$ in my pockeeeeeet -énekeltem vele. Ez a kölyök tényleg jobb kedvre derített. Mindezek után kijelentette, hogy "All I Want 4 C
hristmas is YOUUUUUU!!", végül közölte, hogy reméli, jó a kedvem, s hogy boldog karácsonyt. Ez profi. Elmehetne komikusnak. Ez a szó...röhögésre késztet. Jó, terv? Semmi. Az ég világon semmi. Harry! Felhívom! Ez az, meg is van a száma...
- Szia Harrds -köszöntem boldogan.
- Új nevem van? -szólt vissza.
- Ahhaaaa! Amúgy boldog karácsonyt!!
- Kössssssz, neked is! Várj, egy pillanat -közölte. Bólintottam egyet, bár ezt nem láthatta. Pár pillanat múlva jelezte a telóm, hogy üzenetem érkezett. Gyanakodva nyitottam meg, s mikor megláttam, óriási röhögésben törtem ki -Hé! Ez egy igazán szép ajándék neked! Erre te meg kiröhögöd! Ch, milyen barát vagy te? Ez sértő! - Harrds nyugi! Én is küldök neked valamit... -próbáltam megbékéltetni, miközben a telefonálás menüből átváltottam kamerába, éééééééés lefotóztam magam. Profi kép lett. Nagy nehezen sikerült átküldenem neki, amit egy "na véééééééégre" felkiáltással értékelt.
- Vörös! Vörike vaaaaagy! Muhaha!! Várjunk...te jobban nézel ki, mint én! Ez nem fair! Amúgy ráérsz most?- Aha. De hol vagytok most? -kérdeztem vissza.
- Horvátország...lazulunk. Van a gépednek kamerája?
- Lazultok...de hisz tél van! Amúgy van, csak még sose használtam.
- Ja. Befagyott a tenger. De ki mondta, hogy a tengerben fürdünk? Tudod, uszodák...amúgy van valamilyen csetelős programod? Pl Skype?
- Amúgy okos, és amúgy van. Kapcsoljam?
- Kérlek. Mi a neved?
- Kris Hobbs -adtam választ neki, mialatt átváltottam Skypera.
- Hobbs? Nem Payne?
- Nem, anyám lánykori neve a Hobbs, és elvált, szóval mi is Hobbs-ok lettünk -vázoltam fel neki a helyzetet. Közben videóhívásom érkezett egy bizonyos "Harry a Menő Kecské"-től. Röhögve elfogadtam kérelmét, de mivel sosem webcamoztam, ezért váratlanul ért Harry vigyorgó feje. Szóval -ahogy Jade mondaná- hátrabaszódtam a székről. A telefont közben kinyomtam.
- Ez kész -röhögött Harry a kamera másik feléről, viszont két másodperc után ő is hátraesett. Na ekkor jött el az a pont, hogy nem az eséstől, hanem a megakadályozhatatlan nevetéstől fetrengtem a földön. Jelen pillanatban senki nem tudott volna lenyugtatni, azért megakadályozhatatlan.
- Nem bírom...segítség -már a sminkemet is lekönnyeztem, annyit kacarásztam.
- Szia Kris -köszönt egy ismerős hang, mire azon nyomban felültem a földről, s a kamerába meredtem.
- Csá Niall -intettem neki zavartan, aztán eszembe jutott, hogy furcsán nézek ki a könnyezés miatt, ezért előkerestem egy zsepit, és letöröltem a szempillaspirált.
- Bocs, de megyek is, randim van! Aubrey, vigyázz, jövök -ennyit a szakításról. Meg a veszekedésről.
- Csá Niall -megvártam amíg elmegy, s csak ezután folytattam -Az esküvőjükre azért majd meghívnak?
- Ugyan, ne is törődj vele! Mi újság veled?
- Hát... -mondjam el, vagy sem? Nem, nem mondom el...na jó, mégis elmondom - Vérszerződést kötöttem...
- Kivel? -érdeklődött kíváncsian.
- Egy fiúval... -reakció. Három, kettő, egy:
- HINNYE!!! Ugye írtatok sima egyezséget is? Hadd halljam! Krisssss, légyszííííííí! -könyörgött. Nem volt más választásom, mint felolvasni neki, ezét megtettem -Úúú! Ez olyan hepi -ugrált lányosan, mikor befejeztem -És? Akarsz járni vele?
- Harry drága, ugye tudod, hogy ezt nem veled akarom leginkább megosztani? Viszont...ja. Egy kicsit biztos.
- Na, akkor a terv a következő! Szerzel egy pasit, és nem jársz vele! -jelentette ki, mire én értelmetlenül rávágtam egy "miért is? választ -Mert baráttal nem járunk, cicuka, azért.
- Miféle cicuka? Jézus...és képzeld, nem a barátom. De tudod mit, nem is kell a segítséged! Megoldom egyedül is -vágtam a fejéhez, majd lecsaptam a laptop tetejét, ezzel befejezve a dumálást. Hogy az a....minek neki beleszólnia? Azzal járok, akivel akarok! És Sky nem a haverom! Egyszer véletlenül már meg is csókolt! A haverok nem smárolnak. Ch, akkor is megoldom! Van még időm. Addig meg tervet szövök. De még milyen tervet!
Hej, it's újév, it's újév!!! A sztori befejezése előtt még megosztanék veletek egy-két dolgot. Egy, szemüveges vagyok...blahh.Utálom a szemüvegem. Egyszerűen hülyén nézek ki benne. Pff...nyeeeeee. Ráadásul egész nap hordanom kell. I Hate Glasses. Azonban egy jó hírem is van. Levették a gipszem! És tudok sátikálni!
Reggel, mikor felkeltem, egyből az ugrott be: a mackónak szar színű a szőre. Ilyen laza dolgok. Miután átöltöztem valami otthoni ruhába, ettem, elkészültem, stb, megpróbáltam meggyőzni anyát, hogy engedjen el bulizni. Hiába győzködtem két órán keresztül, különféle indokokkal /de már van ruhám! Valaki vigyázni fog rám! Nincs messze/, nem akart elengedni. Viszont Jade meghallotta, hogy bulizni mennék, s közölte, hogy Andre és Beck "Burty"-t szervez, ami az ő nyelvükön a buli és a party összevonva. És mivel kedves barátnőm is bulizni akart, meg én is, ezért ketten győzködtük anyát, hogy engedjen el minket. Talán végül odaégett az ebéd, de legalább ELMEHETÜÜÜÜÜÜNK! Azzal a feltétellel, hogy egyre itthon vagyunk. Mesés.
Miután elfogyasztottuk a fenséges, odakozmált, átlagos kaját, felmentünk az emeletre Jade-el, hogy összekészüljünk. Az én szobámra esett a választás, mert az valamivel tágasabb két személynek. Már éppen öltöztünk volna, mikor a bekapcsolt állapotban lévő gépem videóhívást jelzett. Cat volt az, s mint később kiderült, ő is jön a buliba. Tehát vele dumáltunk, miközben készültünk. Tudjátok, milyen az az érzés, amikor egy burtyra készülsz, és nem tudsz dönteni két ruha között...na már most, én tökéletesen így voltam vele.
Mondjuk, egy év után rájöttem, hogy a másik variáció nem egy házibuliba illik, úgyhogy örömmel vettem fel a rucit. Menő. A hajammal nagyon semmit nem csináltam, hagytam olyannak, amilyen egész nap volt. A sminkemmel viszont annál többet szarakodtam, mivel olyat szerettem volna készíteni, amire mindenki felfigyel. Hiába próbálkoztam, hiába adtam bele minden sminkelési képességemet, semmi nem volt jó. Vagy ribancos lett, vagy fiús, vagy általános. Tényleg minden sminklemosóm elhasználódott, mire sikerült valami feltűnőt összeütnöm. Mivel gondolom szörnyen kíváncsiak vagytok rá, ezért megmutatom. De psssssszt! Senki nem tudhatja meg...csak ma, csak most.Éljen. Még nagy nehezen rászántam magam, hogy felvegyem azt a hülye kis tiarát -de hülye név!- aztán olyan 7 körül elindultunk, hogy többet bulizhassunk. Ez aztán a lázadás! Út közben -kivételes alkalom volt, de muszáj volt taxit hívnunk a fagyás elkerülésének érdekében- nem is nagyon beszélgettünk, mindketten gondolatainkba voltunk merülve. Amúgy jó hogy most jut eszembe, de még induláskor felhívtam Sky-t, hogy megváltozott a buli helyszíne, oda jöjjön, ahova mondtam. Imádom, hogy mindent akkor közlök, amikor mást kellene...a helyszínre érve hálásan fizettünk közösen a taxisnak, aki egy pillanat alatt elhúzott. Nyugodjon békében...Óvatosan körbekémleltem, hátha meglátom az ál-pasimat, aki tényleg ott volt. Hihetetlen, hogy pont őt kértem meg, de muszáj volt.
- Szia Rob -intettem Robbie-nak, mikor megálltam előtte. Ja, várjunk. Fázom. Ez jogos, Kris, mivel mínusz ezer fok van, te meg kint állsz, egy szál szoknyában.
- Hali, mehetünk? -kérdezte, mire bólintottam egyet, majd egymásba karolva bementünk. Ez olyan cink...ó, megvan Skylar! Mellette pedig egy ribanc. Tényleg egy ribanc. Miniszoknya, kivágott felső, szőke haj. Ennél még Rob is jobb! Igen, most jöhetnek azok a question-ök, amik arról faggatnak, hogy ha bejön Sky, akkor miért nem egyedül jöttem. Nos, azért drága csibéim, mert van becsületem. Neki is van. Így valszeg' nem járunk. De hadd dumáljak egy kicsit a buliról. Rengetegen voltak,egy csomó ismeretlen ember -szerintem a suliból- , akik táncoltak az üvöltő zenére (Pitbull-Back in time), vagy ittak mindenféle italt (sört, pezsit, koktélokat, pucsot, stb). Én is igyekeztem elvegyülni a tömegben, ami nem volt olyan könnyű, mivel félpercenkét belenyilalt a lábamba. Ezt nevezzük partyhard-nak. Na jó, bevallom, tök király buli volt, mert voltak mindenféle fények, stroboszkóp, tánctér, sőt, még DJ-zők is voltak. Skylar elhesegette őket, mikor észrevette a pultot a különféle szerkezetekkel. Aztán, amikor meghallottam a Thrift Shop-ot Macklemoretól, én is ugrabugrálni kezdtem. És innentől indult be a buli. Mondjuk úgy, éjfélre már lenyomtunk pár felest, táncoltunk folyamatosan, megállás nélkül legalább 30 percet, de a legfontosabb az, hogy Rob lelépett valami csajjal, Skylar "csaja" meg Andre-val ment "körbevezetem a házban" hadjáratra. Szerintem inkább csak a hálószobát mutatta meg neki, de mindegy.
- Szia Sky! Sört? -lépkedtem oda hozzá, kezemben két üveggel. Alapból nem kedvelem a sört, túl...fura az íze, de most kivételt tettem.
- Mi?
- SÖRT?
- Ja, jöhet, kösz -fogadta el a kedvező ajánlatomat, majd elvette a palackot, s jól meghúzta. Mármint. Ivott belőle, nem...hagyjuk félbe a mondatot - Nem jössz táncolni a parkett ördögével?
- Ha előtte feltehetek egy kérdést!
- Tegyél -kortyolt újra egyet az üvegből.
- Te lennél a parkett ördöge? -kérdeztem, mire hangosan felröhögött, majd berakott valami lassú számot, lejjebb tekerte a hangerőt, bemondta, hogy "nagyon lassúúú szám következik, mindenki densz", feltekerte a hangerőt, felállt, lerakta az üveget, elbúcsúzott tőle, megfogta a kezem, lerángatott a táncoló tömegbe, és kb ennyi.
- Mennyi is az idő? Jé, nézd -tolta képembe a telefonját, ami 23. 49-et mutatott. Hőőőőő....Van 11 percem arra, hogy járjak valakivel? Mission Impossible -Alig 10 perc...addig nem mutatsz be a haverjaidnak?
- Nem! Miért mutatnálak be?
- Mert pár perc múlva kötelező lesz járnod velem, és szerintem mindenki kíváncsi lesz az új boyfriend-edre -hogy ez mekkora...pöcsfej. Ááááá...kellett nekem egyezséget kötni. Már csak 7 perc...és éjfél! És új év! És járnom kell Skylarrel! Kösz nem, inkább megszököm. De amúgy hogy, ha éppen táncolunk?
- Skylar! Nézd, elfoglalták a DJ-s pultot! -mutattam hirtelen "riadtan" a pult felé, ahol a particuccok pihentek. Bár, nem pihentek, mert működtek, de mindegy. A srác ijedten fordult oda, -tényleg elfoglalták-, amit én kihasználtam, s szökni próbáltam, viszont ez a kölyöknek is leesett, mert rohadt gyorsan elkapta a karom, és felhúzott a DJ-pulthoz, ahonnan elzavarta az ólálkodókat, majd berakta a Gentleman-t PSY-tól, amire mindenki egyszerre kezdett denszelni. A lényeg, hogy tudok angolul. Ja várjunk, ez az anyanyelvem. Opsssszi...mennyi lehet az idő? Szerintem eltelt legalább 3 perc a Gentleman-nal, akkor még négy percünk van.
- Kris! Melyiket rakjam be? Mindjárt vége a számnak, és nem tudok dönteni -bökött oldalba a DJ-Sky, mire közelebb hajoltam a képernyőhöz, amin két szám címe volt, az egyik Cher Lloyd-tól a Swagger Jagger, a másik pedig a Girl On The Dance Floor a Far East Movementtől. Nehéz döntés. Cher száma is jó, de a Stereotypes-é sem szar...oké. Hozzunk döntést fél perc alatt. Az Apa Ég!-ben is erre buliztak. De A swagger j. meg jobban hangzik. Ajj!
- Legyen a Girls stb, a bulit meg zárd Cherrel -javasoltam. Elfogadta! Világhírű dídzsés leszek!! Hinnye, már csak egy perc...na jó, inkább iszom valamit, hátha elfelejtem...bah. Lássuk a kínálatot. Vodkinariiiiii! Drink Me -suttogta nekem, szomorúan, így hát megittam. Takarodjatok röcsögébe! Vagy cseregébe...ja, rájöttem. Mucsaröcsögébe. Röcsöge, ez a szó vicces. Hahaha.
- Na, csövi, annyit akarok közölni, hogy van fél percetek...bocs, húsz másodpercetek arra, hogy felkészüljetek 2014-re!!!!!! Let's do it! -kiáltotta a mikrofonba, minek hatására mindenki egy emberként fordult a mellette állóhoz azzal a címszóval:
- SMÁROLJ VELEM ÉJFÉLKOR!! -itt a lehetőség! Szökés. Szaladjunk! Hopp, egy kecske, bocsi, veszel egy új felsőt. Baaaaaaazdmeg! Félre állni luxus? Sebaj! Még két méter! Másfél! Egy, kint vagyok! És Skylar is! Jajj ne! Nincs mit tennem, elvesztem. A küzdelemnek vége és tíz, kilenc, nyolc, hét, hat. Mindjárt öt, églar maga felé fordít, négy, églar méreget, három, églar közelebb von magához, kettő, bentről felcsendül Austin Mahone Say Somethingja, egy, mindenki ordít, églar a lehető legközelebb húz magához, nulla, mindenhol tűzijátékokat lőnek fel, mindenki kiabál, az eget milliónyi kis szikra lepi el, Austin (Carter) énekel, végül pedig Skylar pontosan éjfélkor megcsókol. Teljesen direkt, teljesen úgy, hogy még élvezem is...ez még az én
- Boldog újévet -motyogta úgy maga elé, mikor hajlandó volt elengedni. Mint a tejbetök, úgy vigyorogtam, majd, magam sem tudom miért, újra KISSED HIM! Milyen cukika vagyoki! Puszipuszi, nyenyenye. Most mondjam nektek azt, hogy b***tt jól csókol? Vagy hogy legalább 00.7-kor hagytuk abba a smárolást? Aztán észbe kaptam, hogy fel kellene hívnom anyut, Andy-t, apát, meg kéne ölelnem az osztályom, stb, szóval egy "csövicsövicsáószia" köszönéssel távoztam a sokkot kapott Skylar mellől, majd minden egyes családtagomnak küldtem egy Happy NY-smst, azután megkerestem az osztályom hozzám közelebb álló tagjait, és sorban megöleltem őket.
- Boldog újévet Jade -mondtam barátnőmnek, miközben játékosan belebokszoltam a vállába.
- Új év, új bosszú! Mit gondolsz, Beck fél a siklóktól? -karolta át a vállamat. Öhm...megint összevesztek.
- Minden bizonnyal -nevettem fel. Oké, bevallom, érdekes baráti köröm van. Nemrég játszottam -itt a nyelv, hol a nyelvet /if you know, what i mean/ egy majdnem emós csávóval, a legjobb barátnőm plüss helyett ollóval alszik, nagyjából ennyi. Hát, sok sikert (CSÁRLI) az NEW YEAR-hoz! Kircsi. Na jó, inkább hazamegyek. Sziasztok! További jó újévi bulizást!
Na csá, elértünk az új évhez a blogban: csak hogy tudjátok, 2014-et írunk. :DD
2013. június 1., szombat
Seventeenth Part: No school, no adventures
A fenti képet sajnos át kell javítsam: NO SCHOOL ALL WEEK! Hurrá...most erre mit mondjak? Ülhetek...pontosítok dögölhetek egész nap az ágyon, laptoppal a nyakamban, egy bizonyos Waitinmyprincess James nevű kölyökkel csetelve. Hogy miért? Nos, mivel ebből a pár kusza szóból, amit mondanék, nem értenétek meg, ezért elmesélem mi volt két napja:
Ugye, odáig világos a sztori, hogy a lábamra esett mindenféle szar cucc? Oké. Tehát, nem tudtam rendesen, illetve ordítás nélkül lábra állni, így hát anya ügyesen megoldotta, hogy menjünk el a kocsiig; fogott egy széket, nagy nehezen rápakolt -mármint engem-, s kitolt a kocsihoz, miközben én azt hajtogattam, hogy "fáj, fáj, fáj, fáj...". Senkinek nem kívánom, hogy ez történjen vele, mert egy kicsit nagyon fáj. Mondjuk, az üvöltésem miatt lejött mindenki az emeletről, Andy, Jade és Bruce, ami feszélyező volt, de legalább megembereltem magam, és elhallgattam. Visszaemlékezve, most már csak röhögni van kedvem furcsa viselkedésemen. De hát ez van. Visszatérve, a történetre, nagy nehezen beszálltam a kocsiba, anyával együtt, ezek után pedig rögtön a kórházba mentünk -ezen a héten már másodszorra. Várjunk! Ma milyen nap van? Hétfő...akkor szombaton jöttem haza, és még aznap újra bent voltam. Éljen. Az intézményben (sajna) várni kellett fél órát, mire elkészült a gipsz, meg úgy általánosságban befutott az orvos. A jelenet így zajlott:
- Jó napot kívánok, dr. Turner vagyok -nyújtott kezet a doki anyának.
- Charlotte Hobbs -fogadta el a felkínált kart, nem szó szerint. Azért meg kell mondjam, kissé rosszul érintett, hogy anya nem a Payne nevet használja. Bár, az apa vezetékneve, akitől anyu már elvált szóval megértem. Vagy...nem! Mi van, ha tőlem/tőlünk is elvárja, hogy "Hobbs"-ok legyünk?! Akkor engem Kristen Hobbs-nak fognak hívni, Andy-t meg Andrea Hobbs-nak! Jézus! Jó, annyira nem szörnyű név, mondom annyira. A bemutatkozás után még dumáltak ilyen sablonos dolgokról, én addig meg élveztem az elég nagy adag fájdalomcsillapító hatását. Aztán jött a feketeleves, amikor is az orvos megkérdezte, javult már-e az állapotom. Anya meg csak nézett, mint borjú az új kapura, hogy "ez meg mégis mi a francról beszél?". Dr. Turner velem szemben állt, úgyhogy próbáltam neki olyan filmekbeillően jelezni, NE MONDJON TÖBBET, mégis folytatta:
- Hát Kristen-t ma engedtük haza, ugyanis eddig agyrázkódás miatt bent volt, két napot... -ééééés a halál beállta: 2013. december...hányadika van ma? Na, akkor számoljunk: a buli volt...ötödikén? Yes, azaz csütörtök. Ezek szerint péntek volt 6. és ma van hetedike. Tehát: a halál beállta 2013. december 7., délután 16.27. Khmm. Üdvözlöm kedves nézőinket, ez itt az országos híradó. Szomorú haláleset történt Kanada egyik kórházában, egy bizonyos Kristen Payne-ről van szó, akivel anyja végzett felkavaró tüzes pillantásával -közlik majd a tv-ben. Oké, persze, ez nem teljesen igaz, mert anya csak meg próbált ölni a pillantásával, de nem tudott. Fú, most örülök, hogy nem varázsló. Vagy Darth Vader.
- Öhm. Szabad egy pillanatra? -kérdezte meg az orvostól, aki zavartan bólintott, s diszkréten elfordult. Amúgy egy szójáték: a diszk réten nyúl rohangál! Értitek! Diszkréten= diszk réten! Hagyjuk... - Kristen! Miről beszél az orvos?
- Hát, az úgy volt, hogy... -kezdtem bele a mesélésbe. Hiába, anya előtt nem lehetnek titkaink. Végül mégsem kerültem a híradóba halálért, mert anyu megbocsátott. Gáláns személy. A gipszet is sikeresen rárakták a lábamra, olyan egy óra küszködés után, viszont akadt egy kis bibi: MEGINT bent kell aludnom. Hipp-hipp hurrá. Legalább csak egy éjszaka, holnap meg már mehetek is haza. Habár ebben az egészben van egy jó dolog: az orvos kiíratott a suliból egy hétre, addig meg fekvőgipszesnek nyilvánított. Felőlem, én nem vitatkozom. Egy szerencsém volt ezen a napon: feltöltődött a telóm, amit magammal hoztam.
.jpg)
Unatkoztam. Lefotóztam a mesteri lábamat. Nagyon vonzó, igaz? Várj! Álljunk meg egy percre! Miért kérdezem azt tőletek, hogy helyes-e a lábam? Gipszben? Jézus, ez röhejes! Egyszerűen fantasztikus, hogy mikre képes az unalom. Na gyóó -*jó- inkább válaszolok a James nevezetű kölyöknek.
- Na, hát Kristen, én most megyek, reggel érted jövök, hozok váltóruhát, addig lehetőleg maradj ilyen ép, ne csinálj semmi butaságot -jött be a szobámba anya, hogy elköszönjön. Eddig azt hiszem a doktorral beszélgetett.
- Szia anya! -intettem mosolyogva, majd adtam neki egy puszit, s megvártam míg távozik. A szoba kivételesen nem volt üres, hanem egy másik lány is velem volt, méghozzá lila hajjal. Szerintem nagyon szép lány, illik hozzá az a piercing. Kíváncsi voltam James üzenetére is, de a csajszi jobban érdekelt, főleg az, hogy miért van itt, így letettem a készüléket, amit ezen pillanatig a kezemben tartottam, majd apró vigyorral az arcomon fordultam felé -Hali! Kris vagyok!
- Szia, Bailey -köszönt vissza kislányos hangon, és amint kiejtette nevét, elmosolyodott. Jó, tudom, ez hülyén hangzik, de tényleg mosolyogni kezdett.
- Te miért vagy bent? -kérdeztem rá, amolyan "csapjunk a lecsóba" elven.
- Veseműtétem volt, szóval köszöntsd ez egyveséjű Bailey-t. Neked gondolom a lábad tört el -állapította meg, miután elmondta bentléte okát. Szegény! Liamnek is 1 veséje van...saaaaad - Nyugodtan chatelhetsz, én el vagyok -mutatta fel a hajszínéhez passzoló lila MP3-lejátszót. Vállat vonva megnyitottam a ChatBox alkalmazást, majd elolvastam James üzenetét:
Waintinmyprincess: az szép! Nagyon fájt, mikor eltört? gondoltam válaszolok neki, más dolgom úgy sincs.
singer416: ááá, túl lehet élni! Én még csak nem is sírtam. torzítottam el a valóságot, amin nevetnem kellett.
Waitinmyprincess: képzeld, én is mondok egy izgi dolgot: barátnőőőőőőőm van!
singer416: azta! Grat! És hogy hívják? Amúgy meg éppen találkát akartam kérni tőled, de így már nem annyira tetszetős az ötlet....
Waintinmyprincess: Aubrey-nak. Miért nem?
singer416: hát, izé...mert nem akarom, hogy a csajod kinyírjon. Aubrey. Niall barátnője is Aubrey. Biztosan véletlen. Nem hiszem, hogy Niall azzal töltené a mindennapjait, hogy ChatBoxozik. Baszki...állj! Emlékeztek még Harryre? Amikor átjött, hogy rávegyen, vegyünk valami búcsúajándékot? Nos, hát akkor mondott valamit erről a James nevű srácról. De mi van, ha nem is Niall? Lehet, hogy Liam. Neki a középső neve James. Niallé is az. De az előbbinek barátnője van, régóta. Bár az is megeshet, hogy egy tök másik személyről van szó. Akkor Harry honnan ismeri? Mégis, mi van, ha Niall az? Hiszen minden nyom arra utal, hogy ő az! James is elutazott, Niall is. Jamesnek is csaja van, Niallnek is. Bakkker, három kával! Akkor én ezek szerint Niallnek hisztiztem Niallről? Ezen a ponton muszáj volt óriási nevetésben kitörnöm, amin Bailey furcsán nézett, engem azonban nem zavart! Végül a narancssárgán villogó telóm képernyője térített vissza a valóságba. James/Niall írt!
Waitinmyprincess: haha, nem hiszem, hogy kinyírna. Jó fej.
hahó, Kristen, ott vagy még?
most kajak leléptél? Akkor ezek szerint magamhoz beszélek...király!
singer416: itt vagyok, bocs. Tudsz várni egy kicsit? Valakit muszáj felhívnom!
Waitinmyprincess: persze! Gyorsan kiléptem az alkalmazásból, és előkerestem a névjegyzékek között Harold számát. Pár másodperc alatt el is indítottam a hívást. Arra számítottam, hogy legalább egy év, mire felveszi...tévedtem. 6 csöngés után bele is szólt:
- Kristen! Időeltolódás? Hajnali kettő van... -közölte álmos hangon. Más lányok talán szexinek találnák a reggeli/éjszakai hangját, engem hidegen hagy.
- Niall mit csinál? -idegesen kérdeztem tőle. Válasza az volt, hogy "megnézem".
- Pötyög a kis gépén, azt hiszem... -itt kiabálás hallatszott, majd Niall hangja, ahogy azt mondja, "éppen csetelek, hülyegyerek!". - Ahá! Az a Chatbox dolog. Miért?
- Véletlenül nem egy "singer416" nevű emberrel beszélget? -tettem fel következő kérdésemet.
- Niall! Kristen tudni akarja, hogy kivel csetelsz! Mondd meg! Mert kíváncsi! Nem érdekel sem a magánszférád, sem a titkos kapcsolataid sem, add már meg a nevét! Leszarom, hogy ez fair, vagy sem! Niall, ne akard! Bazd meg, csak hadd nézzem meg a nevét! Kurva anyád, elveszem -szerintem Szöszi visszakérdezett, aztán meg harcolni kezdtek. Éljen a telefonegyenleg csapolás 1D-módra! - Kristen! Megszereztem! Whoaaa, engedj el! Hájjááá, nesze neked kölyök!
- Baszki, fogjátok már be -szólt közbe Liam is -aludni akarok!
- Aha, aludni. A csajoddal, mi? Alszotok, aha, aha -elképzeltem, ahogy Harry most húzogatja a szemöldökét.
- Styles! Te csak kussolj! Ki van a vonalban?
- Kristen vagyok!
- Szia Kristen! Milyen a suli? -jó hogy nálunk szombat éjszaka kezd lenni...akkor nincs suli.
- Eltört a lábam -kacagtam fel, mire Niall felüvöltött, hogy a csajnak is, akivel csetel.
- Az szomorú, de most visszaadlak Stylesnak. Szia -köszönt el, s a hangokból ítélve átadta a telefont Harrynek -Pff! Alszanak mi? Na persze! Niall, ne nyávogj már, majd válaszol! Leszarom, hogy már 5 perce nem írt!
- Harry! Hagyj már aludni -hallatszott Louis álmos hangja. Azt mondom, enni ment. Éjjel. Félálomban. Csá.
- Bocs, Tommo, csendes leszek -suttogta Harold, cuki hangon. Ennyit a Larry Stylinson dologról. Arik - Szóval, igen, ez a név. De miért?
- Azt majd elmondom holnap! Köszi, Harry, jó éjt! -búcsúztam el hálásan, majd letettem a kagylót, és elkezdtem válaszolni Niallnek:
singer416: itt vagyok, bocsi, elhúzódott a hívás. Azt mondod, nem falna fel Aubrey? Pedig szerintem igen szerintem jól döntöttem, hogy nem mondtam el neki, ismerem. Mert akkor itt sem beszélnénk, nem hogy telefonom, és azért szükségem van Szöszire, még úgy is, ha ő azt sem tudja, velem beszél. Királyság. Még folytattuk a beszélgetést, legalább 7-ig, amikortól Niallnek mennie kellett, valami "rettenetesen fontos tevékenység" miatt. Ő tudja...! A csetelés végeztével én is Bailey tevékenységét utánoztam le: elkezdtem zenét hallgatni. Túl sok zene van a mobilomon...legalább 50 szám, amik között van 3 éves is. Hejj, a jó öreg telefon az nagyszerű! Most, ha egy sorozatban lennénk, akkor kiírnák egy fekete háttérre, hogy *2 órával később*, de mivel mi nem egy sorozatban vagyunk, ezért csak megjegyzem, hogy két órája hallgatok zenéket, azaz 2 óra 120 perc, 50 zene meg nem tudom hány perc, a lényeg viszont meg van: áááááálmos vagyok. Ugye te is ásítottál? Mert én igen! Mondd, hogy te is ásítottál! Az olyan klassz lenne..oké, alszom. Jó éjt!
Na, hát ennyi lenne a szombati sztori, azóta kereken két nap telt el, szóval ma hétfő van. Kilencedike. Az egész napom azzal telik, hogy fetrengek az ágyon, felpolcolt lábbal, előttem a fehér laptopom -mutassak róla képet? Mutatok, mert olyan kis cukcsi! Meg mert képeket mutatni jó!-, amin órák óta pötyögök. Általában Niallel dumálok a ChatBoxon, vagy Jade-el, aki a suliban szórakázik az ő saját készülékén. Olyan is van, hogy a Szent és Sérthetetlen Skylarrel beszélgetek -úgy, hogy ő felhív. Unalmas az élet suli nélkül. Hiába mondja pár ember azt, hogy:
 |
| Sony Vaio. Nekem minden cuccom Sony? Annál jobb! |
- Ejj, ha beteg lennék, egész nap csak MC-n lógnék! vagy hogy:
- Baszki, mikor leszek már beteg? én azt gondolom, hogy azért mégis jobb tanulni meg a haverokkal tölteni a szünetet, mint itthon dögleni, kockulni, meg apával telefonálni. Igen, végre, 4 hónap után felhívott!! Cool! Dumáltunk legalább 2 és fél órát, elmesélte, hogy a válás óta gyakran utazgat más-más országokba, kedvtelésből. Állítása szerint volt már Afrikában, amiről az a véleménye, hogy nagyon szép és megható ország...elment Olaszba is, viselt sombrero-t is, meg táncolt...aztán, elutazott Párizsba is, és lefotóztatta magát egy emberrel, amint úgy tesz, mintha az Eiffel-toronynak támaszkodna, mint valamelyik Garfield-filmben. Még Horvát, illetve Németországban is járt, szóval valószínűleg nem viselte meg annyira a válás. Anyát sem, képes volt visszaváltoztatni a nevét a leánykorira. Apa meg utazgat. Jó neki. Azt is mondta, hogy küld nekünk karácsonyi ajándékot, amint visszatér Londonba, csak adjam meg neki az új címünket. Megadtam. Izgatott vagyok. Örömömben akár ugrálnék is, törött lábbal annyira nem könnyű...viszoooooooooooooooont: ma reggel, gyorsan, mielőtt anya elrohant volna dolgozni, rábeszéltem, hogy itthoni, begipszelt lábas hajfestést szervezünk, pár haverral, amikor is majd befestjük a hajam vörösre. Vörösesbarna leszek! Ezazzzzzz! Elvileg még ma szerez anyu hajfestéket -megbíztam, hogy csak VÖRÖSESBARNA festéket vehet-, tehát akár már kedden új hajam lesz. Ez azért olcsóbb, mint egy fodrászos hercehurca, ráadásul poénosabb is. Szerintem Catet, Jade-t, meg talán Andyt hívom így szórakozgatni, az utolsót akkor, ha ráér. Meg persze anya is itt lesz, hogy segítsen. Vörös lesz a haaajam, vörös lesz a haaajam, vörös lesz a haaajam...abbahagyom. A mai program: innivalót szerezni. Narancslé, víz, pálesz, sör, bor, vagy csak sima almalé. Mikor kigyüttem a kórházból, kaptam két szép mankót. Na már most, ezt konkrétan még az életben nem használtam, és azt hiszem, nem most van a próbálgatásnak itt az ideje, de hát pisilnem is kell, plusz szomjas vagyok, úgyhogy álljunk fel. Baszki, baszki, baszki!!!! Fáj...embereljük meg magunkat, s álljunk egylábra. Huh, zsír. A mankó...ééééééééééés megvan!!! Király vagyok! Megatuti! Egy megatuti zsírkirály Kristen! Jézus! Áááá! Megbotlottam...az első lépcsőfokon!! Mégsem vagyok megatuti zsírkirály Kristen. Szomorú. Legalább leértem. Irány a hűtő! Lássuk, mi van itten itthon. víz. Eddig jó. És ennyi az össz. Akkor maradunk az eredeti tervnél: vííííííííízet iszunk. Ameddig el nem töröm a poharat. Erről eszembe jutott egy dolog: milyen hülyék már azok, akik egy pasi miatt vagdossák magukat? Pff! Vadlámák. Láma. Vadla-vadla-vadlámaaaaaa! Pofán köp vízzel/nyállal, ha felidegesíted! Ezt képregényben is láttam, méghozzá egy Tintin példányban, aminek elvileg az a címe, hogy "A Naptemplom". Kúúúúúúlstyle. Oooooké. Csörög a telefonom. Az emeleten hagytam. Irány felfelé! Igenis kapitány! Hangosabban! IGENIS KAPITÁNY! Óóóóóóóóóóóóó! Ki lakik odalent, kit rejt a víz? Spongyabob kocka!!! Sárga színe és lyuk rajta tíz! Spongyabob nadrág! Tataratattata....mondtam már, hogy szeretem Spongyabobot? Van egy ilyen fülhallgatóm is, a füles részén rajta van az új férjem. Cukiiiii! Izé, amúgy fel értem. Csak közben énelgettem, megjegyzem hamisan. Mi van? Egyszer én is lehetek hamis! Jé, letette. Szomorúúúúú. Ja, jött egy SMS-m is. Skylartól. Azt kérdezi, akkor akarok-e randizni vele. Törött lábszárral? Szívesen! Hova megyünk? Korcsolyázni? Hadd törjön ki a másik lábam is! Vagy Bungee-Jumpingozni? Hátha nyakamat is szegem! Esetleg kiugrunk egy helikopterből! Nanáhogy! Remélem a befagyott óceánra esek, akkor legalább kitöröm mindenemet...komolyra fordítva a szót (egy kibaszott csimpánz vagyok! uuhuhuhuhuhuhuh!!), fogggggggalmam sincs. Az az igazság, hogy egy részem...egy. Jól van, szép volt. EgyIK részem menne, a másik meg azt várná, hogy Niall szakítson, összejöjjünk, családunk legyen, stb. Ez hülyeség! Háromszor kért meg, -kétszer nem is személyesen- arra, maradjunk barátok. Barátok. Barátság extrákkal. Ezt a poént hányszor sütöttem el egyelőre? Hagyjuk. Ebből a szempontból viszont tényleg nem ártana, ha kimozdulnék. Randizás szempontjából. Sky erre tökéletes alany. Így hát válaszoltam neki, mégpedig azt, hogy amennyiben nem kell elmennem itthonról, benne vagyok. Két perc, két percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy vissza writeoljon. Megdumáltunk, hogy csütörtökön átjön, hoz filmeket, elkerüli anyámat, ééééééés: tudjátok mit hoz még? Azta, milyen izgi! Magát! Ez hihetetlen. Nem, magán kívül még elhozza: néhány CD-jét. Vegyesek, tehát van olyan, amelyiken ő énekel, olyan is, amik a kedvencei. Most viszont hagyjatok aludni. Mást úgysem tehetek.
Azannanyát! De hamar eltelt ez a hét! Akkor sorjában: hétfő este sikerült úgy megfürödnöm, hogy nem ázott le a gipsz. Habár bevágtam a törött lábam a vécébe, amitől ordítottam egy-két évet. Éljen a duplán-eltört láb. Ami fontos, és meg kell említenem, az az, hogy éjjel kettőig üzengettünk egymásnak églar-nak /értitek: SKYlar/, mindenféle értelmetlen dologról, például szóba kerültek a bogarak, a gyufa, a vörös haj, az idegesítő "nagyobbítsd meg péniszedet" e-mailek. Szóval nem csodálom, hogy 10.58-kor ébredtem fel, mellettem Jade vigyorgott önelégülten, mert körbetekerte az ágyamat fonallal, aki mögött Cat integetett, aranyos tüllszoknyában. Jól nézett ki benne.
- Mi van?
- Hajfestés? Cat ezért átjött hozzánk, pedig meghallgatásra ment volna -felelt arrogáns hangnemben lakótársam.
- Ez igaz? -ültem fel az ágyban. Általában felpolcolt lábbal alszok. Miért mondtam el ezt? Fuck Logic.
 |
| ELŐTTE |
 | ||
| UTÁNA |
A szerda szintén unalmasan telt, azzal a különbséggel, hogy anya most itthon volt. Szerintem kivett egy nap szabit, vagy mint az egyetemen vagy hol, nem mindig kell bemenni. Ő tudja. De legalább meg tudtam vele beszélni, hogy holnap átjönne hozzám egy srác, csak dumálni meg filmezni, semmi extra. Fél év után belement. Azt azért nem említettem meg neki, hogy nem átlagos srác. Minek is tudnia? Bár, akkor elvileg dolgozni fog, tehát lehet, hogy nem is olyan nagyon nagy baj, hogy nem tudja, hogy tele van tetkókkal, meg piercingje is van...ezen a napon még beszélgettem Szöszivel is. Róla csak azt tudtam meg, hogy összeveszett a barátnőjével. Szakítanak! HAHAHAHAno. Hisz Niall nem az a fiú típus, aki egy összezördülés miatt szakít valakivel. Sajnos. Azonban nincs mit mesélnem ezeken kívül, úgyhogy inkább át is térek a "randira". Reggel felkeltem -de nem a megszokott időpontban. És nem a megszokott módon. Ugyanis, anya Andyvel ordibált, Jade Beckkel a telefonon, Bruce járatta a motorját, jó hangosan, mialatt valaki porszívózott. Egy pozitívum volt 7. 25-kor. A lábam nem fájt! Annyira...szívesen készültem volna el, egy barátnő társaságában, azonban mindenki iskolában volt. Arra készült. Valami. Lerúgtam magamról a paplant, és lassan kimásztam az ágyból, majd a komódomhoz léptem. Imádom a komódokat. Olyan hercegnősek. Szerintem. Hogy őszinte legyek, valójában semmi ötletem nem volt arra, hogy mit vegyek fel, mert ugye ez nem rendes randi, de nem is haverilag jön át. Mire találtam egy viselhető darabot, elkezdődött a 9 órás "Rekordok -egyenesen Kanadából" műsor, amiben olyan rekordokat mutatnak be, amiket itt, ebben az országban vittek véghez. Egész érdekes. Például, tudtátok, hogy...oppá, csöngetnek! Ez biztos Sky lesz! Fogtam a két mankót, és legaloppoztam a földszintre, onnantól pedig az ajtóhoz, amit hatalmas vigyorral nyitottam ki.
- Szia -intettem esetlenül az előttem álló fiúnak, majd kitártam az ajtót.
- Na csá -köszönt ő is, miközben jobban szemügyre vett. Zavartan néztem le a mindennapi ruhámra. Tulajdonképpen felkaptam egy leggingset, ami volt olyan régi, és kinyúlt, hogy simán ráfért a gipszre, meg valami piros/pink kockás inget, a hajamat meg csak kifésültem, és kéééééész - Vörike.
- Ez nem igaz! Nem vörös vagyok, hanem VÖRÖSES barna -fontam karba a karomat magam előtt, kifejezve sértettségem.
- Vicc volt. Tudod, poénkodás...
- Igenis szoktam viccelődni. A házban csak "vicceskének" hívnak!
- Ch -cáfolt meg - Akkor térjünk rá. Hoztam két filmet. Az egyik a Garfield, a másik meg valami horror, nem figyeltem rá, mert a Garfielden gondolkodtam, de kérlek nézzük a Garfieldet!
- Nagyokos. Minek hoztál két filmet, ha csak az egyiket akarod nézni? De...legyen. Mid van még? -böktem fejemmel a táska szerű valami felé, ami a vállán lógott.
- Hát, van szőlőcukrom, pár cédém....Szereted Lady Gagát? -kezdett kotorászni a táskában.
- Nem. Harmadikban voltam egy nappali táborban. A sofőr mindig Lady Gagát hallgatott, egész nap, mindig ugyanazt, így megutáltam -meséltem el röviden életem egyik legfosabb táborának élményét. Nem csak Gagát hallgatott, hanem még üvöltött is velünk. És fogdosta a lányokat. Brrrrrr - Miért? Csak nem azt hallgatsz?
- Nem, kölcsönkértem a nővéremtől, hátha kell neked -vont vállat. Azért kedves gesztus volt.
- Van nővéred? Hogy hívják? -néztem rá, közben meg az ingem alját gyűrögettem. Jó, hogy egy randin vagyunk...na jó, ez inkább találka, mintsem randi. Én mégis izgulok. Tudjátok, az a tipikus feeling, amikor előtted áll a pasi, neked pillangók repkednek a gyomrodban, izzad a tenyered, s úgy érzed, menten meghalsz, ha nem történik valami.
- Aha, Bailey. Veseműtéten volt, most engedték haza -milyen furcsa! Az én szobatársam is Bailey volt. Veseműtétes. Mondjuk, szerintem tényleg elmenne Sky nővérének. Hasonlítanak - Akkor, hoztam neked egy T. Mills lemezt, mert jók a számai, és meg kell hallgatnod -adta át az emlegetett tokot -Plusz, neked van egy McDonald'sos Cézár-salátám, magamnak meg egy széééép nagy BigMac -most, hogy minden kipakolt az ajtó mellett álló kis "tárolóasztalra", elégedetten pillantott rám. Őszintén, a Garfieldon kívül még a salinak örültem legjobban.
- Nézzük a szobámban, vagy itt lent?
- Szoba -felelt rögtön. Oké, attól tartok, a TV-met még csak most használom DVD nézésére, szóval tuti, hogy bénázni fogok. És nem akarok egy fiú előtt leégni...Jézus ereje! Hee! Nem, ez alkalommal nem a DVD-lejátszótól riadtam meg, hanem attól, hogy a lépcsőn felfelé mászva elvesztettem az egyensúlyomat, és majdnem lezuhantam. A majdnem két dolognak köszönhető, részben annak, hogy megkapaszkodtam a korlátban, részben meg annak, hogy Skylar elkapta a karomat, majd közelebb húzott magához, de csak annyira, hogy ne essek vissza.
- Köszi -motyogtam vörös fejjel. Pirosabb volt az arcom, mint a hajam. Ez jelent valamit. Azt hiszem, ti is ki tudjátok találni, mit...
- Kris, gyere már! -ütötte meg fülem Sky hangja, amint a szobámból kiált. Hm. Kicsit elgondolkodhattam. Gyors tempóban felmankóztam a szobámig, ahonnan már nem a fiú hangja, hanem a Garfield főcímdala szűrődött ki. Most, mielőtt belépek, még eldönthetek valamit. Egyáltalán akarok fiút? Eddig tökéletesen elvoltam szingliként. Azonban, Oliver óta nem volt pasim. Ez a szó olyan ribancos. Pasim. Ő a pasim. Szia, bemutatom a pasimat, Sky-t. Visszatérve, utoljára 17 évesen öleltem meg a barátomat, vagy mit tudom én. Azóta...szinte már 3 év telt el. És Niallel semmi közös jövő. Más fiú sincs nagyon képben. Max Skylar. De őt még nem ismerem annyira. Csak 1 hete. Azóta viszont rájöttem, nem átlagos. Szerintem ő lenne a világon a legjobb boyfriend. Ha mondjuk jobban megismerném. Oké, Kristen, döntsd el! Eldöntöttem. Akkor nyomás befelé. Öhm, egy pillanat. A hajam szarul áll. Aha, így jó lesz. Whoa, nem. Akkor ez? Nonononono. Túrjunk bele...ez az! Kész vagyok! Király, akkor told be a szobába a segged. Igenis kapitány! Végre.
- Itt vagyok. Hol tartunk? -ültem le én is ágyra, Skylar mellé.
- Ott, hogy Garfield a pulykával táncol. Na, nézzük -vázolta fel az ezidáig történteket, majd átkarolta a vállamat, amitől megint csak paradicsom színűre váltott arcszínem. Mivel a randi többi része a szokásos dolgokkal telt, ezért zárómondatnak -a csütörtökének- megjegyezném, hogy igaz, nem a legötletesebb helyen, nem a leghelyesebb személlyel, nem a legjobb programmal, de ez akkor is a legtökéletesebb randi volt. Éljen!
Na, ezek történtek a héten. Ez a nap éppenséggel vasááááááárnap. Erre mondtam, hogy gyorsan eltelt ez a hét. Holnap újra suli. És...állj, át kell javítanom az időt: ez a nap éppenséggel vasááááááárnap, 22 óra 43 perc. Mindjárt 11. Viszont nem tudok aludni, mert az agyam mindenféle dolgokon jár. Felvázolom a helyzetet százalékban. 75%-ban Skylarről elmélkedek. 15, 5% a dalszövegek százaléka. 4% arra jár, hogy holnap mennyi az esélye annak, hogy elkések. Ez eddig, ha jól számolom 94,5. De nem biztos. Akkor számoljunk: 75+15=90+0,5=90,5. Ehhez hozzáadunk 4-et, így kijön az, hogy 94,5%. Menőőőőő. A maradék 6 eloszlik Niall, San Francisco és a bepótolni való házik között. Király. Úúúúúúúúúúúgy szeretnék aludni. De nem megy. Fáj a lábam. Skylar nem válaszolt az SMS-emre. A hétvégén csak Harryvel és Louissal beszéltem telefonon. Sky meg csak egy üzenetet írt. Ennyire szörnyű randizó lennék? Áááááháh. Azt hiszem, egy napon meg fogok őrülni. Huh, kell valami elfoglaltság. Megvan! Gameplayeket fogok nézni a telómon. Legyen Slenderman. Lássuk a medvét. Ott egy cetli. Follow...baszkibaszkibaszkivelemnebasszki. Áá! Egy feldöntött szék. Itt járt. Egy cetli. Bakker, ez ijesztő. Ne, ne,ne ne! Fordulj meg, fordulj meg! Ne! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! A kurva életbe! Elkaptak, és a játékos akkorát sikoltott fel, hogy én is megijedtem. Hogy rohadnál meg. Oké, nyugszik, hallgassunk zenét. Rihanna, We Found Love. Lálálálá, we found love in a hopeless place...mi volt ez a zaj? Atya fasza! Zene stop. Ezért nem jó, ha te vagy egyedül fent. Éjjel. Éjfél előtt. Mert akkor a gyilkos téged szúr ki legelőször. A padló! Jézus! Nyikorog. Egy árny! Ja, az csak a macska. DE NEKÜNK NINCS IS MACSKÁNK!Áháháháháháá! Andy! Jade...ő inkább nem. Bruce! Fúúúúúj, ő se. Anya!Segíts! Megvan! Fel kell ébresztenem valakit. Földhöz vágok valamit. De megmoccanni sem merek. A fejemre húzom a takarót. Ez az, így jó lesz. Húúúh....amúgy, hogy eltereljem a figyelmemet, meghallgattam azt a
 |
| No cat... |
- Kristeeeeeeeeeeen -suttogta valami a fülembe, amitől szívbajt kaptam, és reflex-szerűen ültem fel az ágyban, a takarót ledobva magamról.
- Ááááááááá! -üvöltöttem fel, nem sok sikerrel, mert a kölyök befogta a számat.
- Skylar vagyok -jelentette ki, mire abbahagytam az ordítást.
- Bazd meg! Szerintem mehetek egy pszichológushoz. Mit keresel itt? -fújtattam hangosan, kifejezve a szívrohamomat.
- Gondoltam megleplek -vont vállat totál lazán.
- De....nekem holnap suli, és...Hé, te hogy jöttél be?
- Nyitva volt az ablakod, így felmásztam a falon -vigyorodott el amolyan "na ehhez mit szólsz?" stílusban.
- Mi vagy te, Pókember? -röhögtem fel hitetlenül.
- Bocs, az én kurva anyámat, de engem és pókembert még sose látott senki egy szobában -huppant/vetette le magát az ágyamra. Azért örültem annak, hogy itt van - Na, meddig van időd? Hétig maradok, ok? Ok -éééééés kezdődhet a beszélgetés. Vagy a fáradtság.
Reggel arra keltem, hogy a telefonom ébresztője azt kiabálja: "Wake Up, Bitch!!!". Igen, ez az ébresztőm. Egy "WTF???" fejjel feltápászkodtam valahonnan -a korai órákban még nem esett le-, majd lekapcsoltam a most már üvöltő női hangot. Bitch? Az anyád! Kétfelé álló szemmel beletúrtam a hajamba, s körbekémleltem. Hát, a következő látvány miatt asszem' sokkot kaptam. Egy fiú terült szét az ágyon, totál nyugodtan aludva. A fiú persze hogy Skylar volt. Hurr...felébredt. Anyám meg...ha sok időt elvesztegetünk, akkor felébred, és lelepleződünk! Jézus!
-Skylar! Kelj fel! -próbáltam felébreszteni halk suttogással. Ch, ez de hülye példa volt. Suttogni csak halkan lehet...mivel nem nagyon akaródzott felkelni, ezért gondoltam, megnézem közelebbről azt a fültágeszt.
- Ááááá, a fülem! Jézus! Vérzik? -ült fel hirtelen az ágyban, miután megérezte azt, ahogy rángatom azt a bizonyos "érzékeny területet".
- Nem, de ne ordítsd! Rajtunk kívül még négyen vannak a házban, és anyám ki fog nyírni! Szóval készülj, indulás van -csettintettem egyet, felhívva azt indulásra figyelmét.
- De meghallgattad T. Millst? -kérdezte, miközben felvett egy random pulcsit a földről. Az vajon kié volt? Á, mindegy,
- Igen, jó, meg minden, de anyám ilyenkor szokott felkelni! -sürgettem megint. Úgy látszik bevált ez az indok, mert kivágta a szobám ajtaját, megragadta a karomat, s a fürdő felé kezdett húzni -Te komolyan most akarod megcsinálni a hajad?
- Nem, csak tegnap még elmentem vécére, és otthagytam a telóm -közölte, majd bement az említett helységbe, és két pillanat múlva büszkén felemelt fejjel jött ki.
- Mehetünk? -bólintott egyet, így lerángattam a lépcsőn, át a nappalin, egyenesen a bejárati ajtóhoz.
- Oké. Találkozunk később -ígérte meg. Gáláns. Erre csak egy szemforgatással válaszoltam - Szia Krisss -köszönt el, én viszont egy tök rémisztő macskát bámultam. Brrr...biztos a szomszédé. Aztán mikor visszafordultam, hirtelen az előttem álló fiú búcsúpusziját éreztem -a számon. Persze, ilyen béna is csak én lehetek...
- Szia -intettem én is egy utolsót, amikor feleszmélt a sokkból, miszerint "totál más helyre ment a puszi!!!", s elindult. "Kristen, hol a fenében vagy? Mit álldogálsz ott kint? Ki az a fiú? Kristen! Az Isten szerelmére, gyere már be, megfázol"- kárált anyám a hátam mögött. Semmire nem tudott most rábírni, hiszen sokkot kaptam, plusz a szívem kiugrott a helyéről, azok a fránya lepkék repkedtek....ennyit a szerelemről.
Tudoooom, ez is egy ritka szar rész lett, de azért remélem egy kicsit élveztétek!!! :DD
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)