Fifteenth Part: ...be Good Things

FOLYTATÁS 

 

 Hát, eléggé ijesztő egy kórházi ágyon ébredni, fájó fejjel. Valójában arra sem emlékszem, hogy kerültem ide...igazából a tegnapi nap sem rémlik. Jézusom! Egyáltalán tudom a nevem? Kristen Payne, oké. Ez megvan. Most azt ellenőrizzük, hogy mennyi idős vagyok. Szóval, 1994. április 16-a, szombat, ekkor születtem, tehát most 19 vagyok. Ezt jó tudni. Mi van még? Na jó, összesen ennyi rémlik, ami nem olyan jó 

dolog. Van ilyen. Amúgy meg kell jegyeznem, ez a kórházi szoba nem is annyira vészes. Csak a szokásos, fehér falak, az átlagosan kényelmetlen ágyak, minimális fényt beengedő ablakok...de legalább TV-m van! Ahhoz pedig kellene a távkapcsoló, ami tőlem egy kissé messze van. Túl messze. Két méterre. Jó, az éjjeliszekrényen van, de lusta vagyok. Valaki! Adja már ide a távkapcsit! Távkapocst! Távirányítót! Remote Contorlt! Van más szó rá? Érzékelőt. Azt csá. Oké, kell valami, ami leköti a figyelmem. Rágjuk a körmünket. A hajunkat. Gondolkozzunk. Ez jó terv, de min. Beszéljünk...a spagettiről. Finom. Ketchuppal még inkább. Hú, azt hiszem, elkaptam Jade-től a "Ketchup-kórt". Az olyan, hogy lassan már mindenhez azt kezdünk el enni. Húshoz, krumplihoz, ketchuphoz, chipshez, leveshez, tésztához, komolyan mindenhez. Na, most éhes lettem. Bárcsak lenne valami kaja! Mondjuk húsgolyó, mert azt mindenki szereti. De akár túrótortát is hozhattok. Krémlevest. Á, tökmindegy, csak adjatok valami ételt! Vagy megeszem a hajam. Pff, vagy nem. Mikor mostam meg utoljára? Az íze alapján bő másfél hete. Ha hazaérek, első dolgom lesz, hogy megmosom. És majd málnás illatú balzsamot is teszek rá, mert akkor ha megrágom -mármint a hajam-, klassz málnás íze lesz. Álmodozz csak, Kristen. Viszont, ezek az ósdi gondolatok nem vonják el figyelmemet a kórház-feelingről. Legalább egy orvos bejöhetne! Egy kevés kajával. Várjunk csak! Én bőszen próbálok vega lenni, de a "nem-vega-Kristen" az ínycsiklandozó húsgolyókra gondol! Ejj, Kristen, /a nem-vega/ inkább képzeld el, ahogy finom retket eszel. Bah, azt ki nem állhatom. Jó, legyen brokkoli. Sóska. Répa. Keksz. Tiramisu. Gyümölcsös torta. Kekszgolyó. Húsgolyó. Nem fog menni! Túl finomak a húsok ahhoz, hogy vegetáriánus legyek. Viszont olyat eszek, ami egykoron élt! Evett, kakált...ez igazán guszta volt, Kris. Tudom, Kristen, ezért mondtam. Peeeersze, Kris...na jó, ne kérdőjelezzetek meg. Szóval igen, az a csirke élt! Vagy kecske, tehén, birka, mókus...mókus? Ki eszik mókust? A kínaiak. Erről jut eszembe, egyszer rendeltem egy tök jó gatyát, meg is jött. DE kínai méretben! Milyen szívás már, hogy minden jó cuccot a kínaiakra terveznek! Ráadásul a modellcsaj tuti anorexiás volt. Lógott a lábán a gatya! Jó, bevallom, visszanéztem a képeket. De hogy másról is beszéljünk, azt hiszem, imáim meghallgatásra találtak, mert bejött egy doki, csak sajna kaja nélkül. Sebaj, ez is valami. 

- Jó napot, dr. Turner vagyok. Hogy érzi magát? -miféle kérdés ez? Az orvosok általában úgy kezdenek, hogy helyes, fiatal krapekok. De ez itt egy csotrogány! Haja sincs! Van vagy legalább 50 is. Remélem, azért tud is valamit...

- Fáj a fejem -közöltem amolyan "adjon valami gyógyszert, vagy hisztizek" stílusban. Hát, gyógyszert nem kaptam, azonban kérdéseket annál inkább. Feltett legalább 15-öt,viszont ebből maximum 4-re ha tudtam a választ. Éljen az emlékezetkiesés! Hurrá.

- Rendben, azt javaslom, aludjon egy keveset, addig értesítjük valamelyik hozzátartozóját. Tudna egy telefonszámot mondani? -vett elő egy tollat, felkészülve az írásra, míg én riadtan keresgéltem memóriámban egy rendes mobilszámot, mígnem fedetlen alkaromra tévedt a tekintetem. Jobb mint a semmi, gondoltam, majd lediktáltam a kezemen ékeskedő számot. Ha még az is eszembe jutna, kié...addig viszont aludjunk!

- Skylar! -ültem fel hirtelen az ágyban. Igen, alvás közben beugrott, hogy Skylar számát adtam meg az orvosnak, így valószínűleg ő fog idejönni. Amúgy az alvás tényleg hatott, mert csillapodott a fejfájásom, és még az is eszembe jutott, hogy Niall. Konkrét, mi? Nem, azért beugrott pár olyan dolog, ami eddig nem "jött felszínre". Ha értitek.
- Igen? -szólalt meg egy vidám hang, valahonnan mellőlem.
- Jézus! Muszáj ijesztgetned? -néztem oldalra, ahol megpillantottam a vigyorgó Skylart, kezében egy muffinnal és egy cserepes rózsával. Vajon gondolatolvasó? Csak mert az éhhalál szélén állok, erre ő jön, és hoz egy finom süteményt, amit mindjárt meg is eszek. Illetve, ha ideadja.
- Nézd, hoztam neked békítő ajándékot! -közölte, majd felpattant -akkora lendülettel, hogy felborult alatta a szék- , és az ágyamhoz lépve átnyújtotta a két tárgyat. Pontosabban, a növényt meg a kaját. Azonban én még mindig csak értetlenül néztem, hiszen nem értettem, milyen "békítő ajándék", és minek az nekem.
- Szóval...ezeket miért is hoztad?
- He? -nézett vissza rám "értelmet sugárzó" tekintettel, mire elismételtem, nem emlékszem a tegnapi napra -Ja! Hát az úgy volt, hogy éppen felhívtad a haverodat, mikor én kivettem a kezedből a telódat, kinyomtam a hívást, és elkezdtem szórakozni a mobilodon, amiért megharagudtál, és szét akartál verni, de én elrohantam előled, ki a suliból, te meg utánam, viszont elvágódtál, méghozzá pont fejre baszódtál, szóval valszeg' agyrázkódásod lett. Tessék, egyél -hadarta el a sztorit, majd a kezembe nyomta a nasit és lerakta a virágot az éjjeliszekrényre, majd leült az ágyam szélére, s kíváncsian figyelte, ahogy tanulmányozom a sütit.

 - Ezt te sütötted? -kérdeztem,miközben éhesen vetettem rá magam a sütemény körüli muffintartó papírra, ami akadályozott az evésben.
- Aha, miután hívott a doki -vont vállat, mialatt széles vigyorral figyelte szenvedésemet - Nincs kedved megkérni, hogy szedjem le?
- Nincs -utasítottam el kecsegtető ajánlatát, majd letéptem a papír felét. A többi nem jött le -oké, segíts! -átnyújtottam a kaját, s hátradőltem az ágyon, ami nyikorgó hangot hallatott. Viszont, Skylar hamar leszakította az evést meggátoló izét, így végre rávethettem magam. Persze a sütire, nem a fiúra. Ki gondolna ilyet is...hiszen csak egy tök helyes fiú ül mellettem, aki éppen csomót köt a hajamra. Oké, ennyit arról a dologról, hogy "nem tetszik Skylar". Tévedtem. -Amúgy hogy-hogy bejöttél? Azt hittem, átpasszolod másnak a látogatási lehetőséget -mosolyodtam el utolsó hülye szavaimon.
- Hát -kezdett bele, miközben kibogozta a csomót, s összekócolta eddig nem annyira vészesen kinéző hajamat -Először nem is tudtam, hogy ki az a Kristen, aztán leesett, hogy te voltál az tegnap, aki énekelt, és mivel a bulin nem akartál velem dumálni, ezért gondoltam, itt megtörlek -röhögött fel. Fogalmam sincs min. Viszont annyira idiótán viselkedett, hogy én is nevetgélni kezdtem. Éljenek a vicces emberek!
-  Oké,unatkozom -nyögtem fel, pár óra röhögcsélés után. Plusz a kajám is elfogyott. Már csak a rózsa maradt. Vajon, ha megeszem, Sky megharagszik?
- Na, akkor majd én elszórakoztatlak -vigyorodott el, majd felállt az ágyamról, és idióta ugrabugrálásba, meg ilyen baromságokba kezdett. Igazán röhejes volt, ahogy megpróbálta adni a "vicces vagyok, bazdmeg"

szerepet, kisebb-nagyobb sikerrel. Habár néha annyit röhögtem rajta, hogy elhatároztam, na akkor én most lefotózom. Készségesen beállt valami izé pózba. Előnyös kép lett, mondhatom. Viszont, tudjátok mi a furcsa? Jó, honnan is tudhatnátok...szóval, hogy eddig minden fiúval, akivel voltam -mindegy, hogy jártam-e, vagy csak flörtöltem vele- olyan érzésem volt, mintha meg kellett volna felelnem. Értitek, tökéletes haj, profi smink, menő ruhák, stb. De most, hogy egy olyan emberrel beszélgetek, aki tele van tetoválásokkal, van legalább 2 piercingje, fura stílusa, ez teljesen kiesett. Szó szerint, leszartam, hogy kócos vagyok, hogy a tegnapi ruhámban ülök itt, hogy nem mostam fogat, és hogy a muffinról rám is ragadt egy kis krém: nem, vele végre rendes embernek érezhettem magam. És, mikor véletlenül "jobb kint, mint bent" elven...ezt hogy lehet szépen megfogalmazni. Á, tökmindegy, böfögtem egyet -végtelenül lányos cselekedet-, inkább csatlakozott, és próbáltuk meg elböfögni az ÁBÉCÉt, mintsem kiröhögött volna. Már legalább 4 órája hülyéskedtünk, mikor megpillantottam egy hangszert a falnak támasztva. Mivel irtóra kíváncsi vagyok /aki kíváncsi hamar megöregszik...és lám, már 20 vagyok. Leszek/, persze rákérdeztem:
- Min játszol? 
- Gitár -feküdt el a kényelmetlen matracon, így barna szemeivel most már végig tudta pásztázni arcomat, ami elég feszélyező lett fél perc után, hiszen én törökülésben ültem, s néztem le rá, ő meg fekve bámult.
- Játszol nekem valamit? -kérdeztem, hiszen csodálkoztam, hogy annak ellenére, hogy ő azt mondta, DJ-zni szeret, még gitározik is. Ezen ki lehet igazodni? Ha nem, bocs emberek.
- Ja -felet rövid válasszal, majd odament a gitártokhoz, és kiszedte belőle a hangszert, amin -teljesen meglepődtem- semmi dísz nem volt. De hát az ő dolga - Oké, ezt én írtam, és még sosem adtam elő lánynak, szóval... -biztatóan bólintottam egyet, jelezve értem, és csendben hallgatom végig - Coffee and Cigarettes, are my only escape... -kezdett bele a dalba, mint mindenki, először csak halkan, majd a közepétől már rendes hangerőn énekelte. Én valójában mindig is csodáltam azokat az embereket, akik egyszerre tudnak gitározni, vagy játszani valamilyen hangszeren, miközben énekelnek. Nekem maximum ez dobon menne; vagy még ott sem. A számról, meg a hangjáról az a véleményem, hogy úl jó volt ahhoz, hogy csak ilyen könnyű dalokat énekeljen! Persze tudom, nagy cucc, hogy ő írta egyedül, meg minden, de sokkal nehezebb zenék kellenek neki. Ja, mondom ezt én, aki szintén ilyen szinten jár. Mikor befejezte, rájöttem, véleményt kellene mondanom, szóval el is kezdtem:
- Mikor akarsz fellépni velem? Csak mert ez kibebaszott jó volt -bókoltam neki, amit egy szerény mosollyal fogadott - Oké. Kérdezhetek valamit?
- Már kérdeztél -vigyorodott el, pakolászás közben.
- Oké, akkor most kérdezek valamit. Neked nincs valami álmod? Olyan, amit még kiskorodban döntöttél el, vagy nagyon szeretnél? -húztam fel térdeimet, és könyököltem fel rájuk.
- Én szakács akarok lenni, de persze anyámék ügyvédnek akarnak. Képzelj csak el öltönyben, amint éppen tárgyalok -röhögött fel úgy, mint aki maga sem hiszi, amit mond -És te?
Hát, az én álmom jóval komolytalanabb, hiszen az ember 19 évesen már nem ez akar lenni....
- Mindig hercegnő szeretnék lenni! Tudod, olyan hosszú, dögnehéz ruhákban császkálni, koronával a fejünkön, azt kántálva: köszönöm, cseléd. Tudom, ezzel az angol királynőhöz kéne mennem, de hát válság van -nevettem el magam - Amúgy hol tanulsz? Gondolom nem nálunk, mert ott még sosem láttalak...
- Burnsben járok bentlakásos középsuliba. Csak anyámékat jöttem meglátogatni -tényleg! Én miért nem középsuliba mentem? Mert anya azt akarta, hogy "legyek okos". Na meg, állítása szerint az egyetemen nem énekespalánták tanulnak, hanem jó tanuló, kitűnő érettségijű gyerekek. Komolyan, értem én, hogy ez minden szülő álma, de nem az ő jövőjük! Ez olyan, mintha elleneznék a tetoválást, pedig az is az én testemen van. De hát van ilyen.
- Jó napot, fel kell tennem még pár kérdést -csörtetett be a doki,s mintha csak célzást tett volna, Skylar fel is állt, majd megkérdezte az orvostól, holnap még bent maradok-e, mert akkor hozna valami ruhát -Igen, még kivizsgáljuk, tehát a holnapi napon bent tartjuk -éljen. Zsírkirály. Dumáljatok úgy, mintha ott se lennék...kösssz. Mire feleszméltem -ásítottam egyet, szóval rám tört a fáradság, és kérdőn néztem körbe- Sky szokásosan vigyorgó fejével találtam szemben magam, aki két másodperc után adott egy puszit, felkapta cuccait, s lelépett. - Nos, látom jobban van, úgyhogy kezdjük is az elején...a legelején -vette kezébe a jegyzetlapját a doki, s sorban feltette az összes kérdését. Mire végeztünk, eltelt legalább két óra -Rendben! Még egy napot bent tartjuk megfigyelésre. Akarja, hogy felhívjam az édesanyját? -tett fele gy újabb kérdést, amitől belül idegbajt kaptam, viszont muszáj volt rendesen válaszolnom, különben bent tartanak még egy évig.
- Nem kell, de egy mobil jól jönne -rántottam meg vállam, amivel csak az volt a baj, hogy az orvos nem értette -Elkérhetném a telefonját?
- Tessék -nyújtotta oda nekem a tárgyat, amibe beleírtam kishúgom számát, aki pár másodperc múlva fel is vette:

A: Mit akarsz? He? Válaszolj!
K: Andy, én vagyok!
A: Ki az az én? Valld be, hogy te hívogatsz!
K: A nővéred, te majom!
A: Ja! Mit akarsz?
K: El kellene hitetned anyával, hogy a hétvégén valamelyik haveromnál alszom...
A: Hüm! Lehetséges...de cserébe kérek valamit.
K: Andy! Muszáj!
A: Miért is?
K: Mert csak!
A: Mondd, vagy beköplek.
K: De azt se tudod, mit csináltam! Á, mindegy...és ha kapsz pár új festéket? Tudom, hogy anya elvette a régieket.
A: Oké, akkor Catnél leszel. Ne felejtsd jössz egy festékkel! Na cs.

Nos, ez letudva -most már csak kellene valami elfoglaltság. Ha jól emlékszem, a tegnapi bulira vittem valami táskát, hátha megtalálom. De előtte kérek egy pizsamát.

                 Akkor nézzük: itt a mobilom. Le fog merülni. Itt van egy csomag rágó. Hát, együk meg egyszerre az összeset, mert az poén. Háhőjíííí! Ez mentolos! Fúú, baszottul csíííííp!!! Bocs a szóért, de leég a szám. Ha vizet iszom rá, elmúlik a halál-feeling? Nincs vizem. Úgyhogy utolsó szavaimat halljátok. Ja nem, találtam egy kissé felrázódott Sprite-ot. Mennyei! Isteni ízek! Ha meghalok, egy tucatnyi ilyen itallal temessetek el. 

Mondjuk California partján. Az klassz lenne. Basszus! Hiába papolok itt mindenféléről, attól még beleőrülök az unalomba. Á, alszom. Jó éjt mindenkinek, Kristen Payne üzeni a népnek, hogy...ELÉRKEZETT A LEGROSSZABB RÉMÁLMOTOK!! Muhaha. Erre ne, ismétlem ne, és még egyszer NE kérdezzetek rá. Hé! Teljesen elfelejtettem a ChatBoxot. Meg is nézem, amíg le nem merül a telóm. Jelszó. Mi is a jelszóm? Nem, nem Niall Horan...ja, megvan! Hopp, egy üzenet:

Waitinmyprincess: szia! Tudom, elég régen írtam, de összejöttek a dolgok. Veled mi újság? Írj hamar J.

Lusta voltam neki visszaírni, ezért csak kiléptem az oldalról, s már épp kikapcsolni készültem a készüléket, mikor jelzett, hogy SMS-t kaptam:

Na csá, milyen a kórházi ágy? Képzeld, lehet hogy valaki pont a te helyeden halt meg. Jó éjt, Sky

Kedves Skylartól, hogy elmentette a számát a telómba. Úgy hogy én nem is tudtam róla. Erre azonban válaszoltam. Fú, basszus, most félek:ss Neked is jó8 Kris

Na jó, akkor most kapcsolom ki a mobilt, s helyette alszok. Várjuk a holnapi napot. És üzenem Sky-on kívül mindenkinek, hogy jó éjt! ♥

Na, hát itt az új rész, remélem tetszett,bocs a szóismétlésekért, és az unalmas fejezetért, jövő héten megpróbálom hozni a 16.részt.Azt viszont még megjegyzem, hogy átgondoltam, és biztos nem 21 részes lesz. a blog. Legalább 29. Há, csak hogy ne 30 legyen. És pár kép Skylar-ról, csak mert kibebaszott helyes a kölyök ♥ u.i.: bocsánat mégegyszer a káromkodásért.

Na jó, komolyan annyi jó kép van róla, hogy nem tudnám az összeset berakni ide.Nekem a "Don't Worry, Be Happy"-s pólós kép tetszik a legjobban. De annyira helyes....ő az új férjem. Nem szoktam elárulni a szereplőket, de nála most megteszem: ha akartok még olvadozni tőle, írjátok be tökmindegy hogy hova, hogy Chris Drew, és kész!

           <-----EZ!!