A fenti képet sajnos át kell javítsam: NO SCHOOL ALL WEEK! Hurrá...most erre mit mondjak? Ülhetek...pontosítok dögölhetek egész nap az ágyon, laptoppal a nyakamban, egy bizonyos Waitinmyprincess James nevű kölyökkel csetelve. Hogy miért? Nos, mivel ebből a pár kusza szóból, amit mondanék, nem értenétek meg, ezért elmesélem mi volt két napja:
Ugye, odáig világos a sztori, hogy a lábamra esett mindenféle szar cucc? Oké. Tehát, nem tudtam rendesen, illetve ordítás nélkül lábra állni, így hát anya ügyesen megoldotta, hogy menjünk el a kocsiig; fogott egy széket, nagy nehezen rápakolt -mármint engem-, s kitolt a kocsihoz, miközben én azt hajtogattam, hogy "fáj, fáj, fáj, fáj...". Senkinek nem kívánom, hogy ez történjen vele, mert egy kicsit nagyon fáj. Mondjuk, az üvöltésem miatt lejött mindenki az emeletről, Andy, Jade és Bruce, ami feszélyező volt, de legalább megembereltem magam, és elhallgattam. Visszaemlékezve, most már csak röhögni van kedvem furcsa viselkedésemen. De hát ez van. Visszatérve, a történetre, nagy nehezen beszálltam a kocsiba, anyával együtt, ezek után pedig rögtön a kórházba mentünk -ezen a héten már másodszorra. Várjunk! Ma milyen nap van? Hétfő...akkor szombaton jöttem haza, és még aznap újra bent voltam. Éljen. Az intézményben (sajna) várni kellett fél órát, mire elkészült a gipsz, meg úgy általánosságban befutott az orvos. A jelenet így zajlott:
- Jó napot kívánok, dr. Turner vagyok -nyújtott kezet a doki anyának.
- Charlotte Hobbs -fogadta el a felkínált kart, nem szó szerint. Azért meg kell mondjam, kissé rosszul érintett, hogy anya nem a Payne nevet használja. Bár, az apa vezetékneve, akitől anyu már elvált szóval megértem. Vagy...nem! Mi van, ha tőlem/tőlünk is elvárja, hogy "Hobbs"-ok legyünk?! Akkor engem Kristen Hobbs-nak fognak hívni, Andy-t meg Andrea Hobbs-nak! Jézus! Jó, annyira nem szörnyű név, mondom annyira. A bemutatkozás után még dumáltak ilyen sablonos dolgokról, én addig meg élveztem az elég nagy adag fájdalomcsillapító hatását. Aztán jött a feketeleves, amikor is az orvos megkérdezte, javult már-e az állapotom. Anya meg csak nézett, mint borjú az új kapura, hogy "ez meg mégis mi a francról beszél?". Dr. Turner velem szemben állt, úgyhogy próbáltam neki olyan filmekbeillően jelezni, NE MONDJON TÖBBET, mégis folytatta:
- Hát Kristen-t ma engedtük haza, ugyanis eddig agyrázkódás miatt bent volt, két napot... -ééééés a halál beállta: 2013. december...hányadika van ma? Na, akkor számoljunk: a buli volt...ötödikén? Yes, azaz csütörtök. Ezek szerint péntek volt 6. és ma van hetedike. Tehát: a halál beállta 2013. december 7., délután 16.27. Khmm. Üdvözlöm kedves nézőinket, ez itt az országos híradó. Szomorú haláleset történt Kanada egyik kórházában, egy bizonyos Kristen Payne-ről van szó, akivel anyja végzett felkavaró tüzes pillantásával -közlik majd a tv-ben. Oké, persze, ez nem teljesen igaz, mert anya csak meg próbált ölni a pillantásával, de nem tudott. Fú, most örülök, hogy nem varázsló. Vagy Darth Vader.
- Öhm. Szabad egy pillanatra? -kérdezte meg az orvostól, aki zavartan bólintott, s diszkréten elfordult. Amúgy egy szójáték: a diszk réten nyúl rohangál! Értitek! Diszkréten= diszk réten! Hagyjuk... - Kristen! Miről beszél az orvos?
- Hát, az úgy volt, hogy... -kezdtem bele a mesélésbe. Hiába, anya előtt nem lehetnek titkaink. Végül mégsem kerültem a híradóba halálért, mert anyu megbocsátott. Gáláns személy. A gipszet is sikeresen rárakták a lábamra, olyan egy óra küszködés után, viszont akadt egy kis bibi: MEGINT bent kell aludnom. Hipp-hipp hurrá. Legalább csak egy éjszaka, holnap meg már mehetek is haza. Habár ebben az egészben van egy jó dolog: az orvos kiíratott a suliból egy hétre, addig meg fekvőgipszesnek nyilvánított. Felőlem, én nem vitatkozom. Egy szerencsém volt ezen a napon: feltöltődött a telóm, amit magammal hoztam.
.jpg)
Unatkoztam. Lefotóztam a mesteri lábamat. Nagyon vonzó, igaz? Várj! Álljunk meg egy percre! Miért kérdezem azt tőletek, hogy helyes-e a lábam? Gipszben? Jézus, ez röhejes! Egyszerűen fantasztikus, hogy mikre képes az unalom. Na gyóó -*jó- inkább válaszolok a James nevezetű kölyöknek.
- Na, hát Kristen, én most megyek, reggel érted jövök, hozok váltóruhát, addig lehetőleg maradj ilyen ép, ne csinálj semmi butaságot -jött be a szobámba anya, hogy elköszönjön. Eddig azt hiszem a doktorral beszélgetett.
- Szia anya! -intettem mosolyogva, majd adtam neki egy puszit, s megvártam míg távozik. A szoba kivételesen nem volt üres, hanem egy másik lány is velem volt, méghozzá lila hajjal. Szerintem nagyon szép lány, illik hozzá az a piercing. Kíváncsi voltam James üzenetére is, de a csajszi jobban érdekelt, főleg az, hogy miért van itt, így letettem a készüléket, amit ezen pillanatig a kezemben tartottam, majd apró vigyorral az arcomon fordultam felé -Hali! Kris vagyok!
- Szia, Bailey -köszönt vissza kislányos hangon, és amint kiejtette nevét, elmosolyodott. Jó, tudom, ez hülyén hangzik, de tényleg mosolyogni kezdett.
- Te miért vagy bent? -kérdeztem rá, amolyan "csapjunk a lecsóba" elven.
- Veseműtétem volt, szóval köszöntsd ez egyveséjű Bailey-t. Neked gondolom a lábad tört el -állapította meg, miután elmondta bentléte okát. Szegény! Liamnek is 1 veséje van...saaaaad - Nyugodtan chatelhetsz, én el vagyok -mutatta fel a hajszínéhez passzoló lila MP3-lejátszót. Vállat vonva megnyitottam a ChatBox alkalmazást, majd elolvastam James üzenetét:
Waintinmyprincess: az szép! Nagyon fájt, mikor eltört? gondoltam válaszolok neki, más dolgom úgy sincs.
singer416: ááá, túl lehet élni! Én még csak nem is sírtam. torzítottam el a valóságot, amin nevetnem kellett.
Waitinmyprincess: képzeld, én is mondok egy izgi dolgot: barátnőőőőőőőm van!
singer416: azta! Grat! És hogy hívják? Amúgy meg éppen találkát akartam kérni tőled, de így már nem annyira tetszetős az ötlet....
Waintinmyprincess: Aubrey-nak. Miért nem?
singer416: hát, izé...mert nem akarom, hogy a csajod kinyírjon. Aubrey. Niall barátnője is Aubrey. Biztosan véletlen. Nem hiszem, hogy Niall azzal töltené a mindennapjait, hogy ChatBoxozik. Baszki...állj! Emlékeztek még Harryre? Amikor átjött, hogy rávegyen, vegyünk valami búcsúajándékot? Nos, hát akkor mondott valamit erről a James nevű srácról. De mi van, ha nem is Niall? Lehet, hogy Liam. Neki a középső neve James. Niallé is az. De az előbbinek barátnője van, régóta. Bár az is megeshet, hogy egy tök másik személyről van szó. Akkor Harry honnan ismeri? Mégis, mi van, ha Niall az? Hiszen minden nyom arra utal, hogy ő az! James is elutazott, Niall is. Jamesnek is csaja van, Niallnek is. Bakkker, három kával! Akkor én ezek szerint Niallnek hisztiztem Niallről? Ezen a ponton muszáj volt óriási nevetésben kitörnöm, amin Bailey furcsán nézett, engem azonban nem zavart! Végül a narancssárgán villogó telóm képernyője térített vissza a valóságba. James/Niall írt!
Waitinmyprincess: haha, nem hiszem, hogy kinyírna. Jó fej.
hahó, Kristen, ott vagy még?
most kajak leléptél? Akkor ezek szerint magamhoz beszélek...király!
singer416: itt vagyok, bocs. Tudsz várni egy kicsit? Valakit muszáj felhívnom!
Waitinmyprincess: persze! Gyorsan kiléptem az alkalmazásból, és előkerestem a névjegyzékek között Harold számát. Pár másodperc alatt el is indítottam a hívást. Arra számítottam, hogy legalább egy év, mire felveszi...tévedtem. 6 csöngés után bele is szólt:
- Kristen! Időeltolódás? Hajnali kettő van... -közölte álmos hangon. Más lányok talán szexinek találnák a reggeli/éjszakai hangját, engem hidegen hagy.
- Niall mit csinál? -idegesen kérdeztem tőle. Válasza az volt, hogy "megnézem".
- Pötyög a kis gépén, azt hiszem... -itt kiabálás hallatszott, majd Niall hangja, ahogy azt mondja, "éppen csetelek, hülyegyerek!". - Ahá! Az a Chatbox dolog. Miért?
- Véletlenül nem egy "singer416" nevű emberrel beszélget? -tettem fel következő kérdésemet.
- Niall! Kristen tudni akarja, hogy kivel csetelsz! Mondd meg! Mert kíváncsi! Nem érdekel sem a magánszférád, sem a titkos kapcsolataid sem, add már meg a nevét! Leszarom, hogy ez fair, vagy sem! Niall, ne akard! Bazd meg, csak hadd nézzem meg a nevét! Kurva anyád, elveszem -szerintem Szöszi visszakérdezett, aztán meg harcolni kezdtek. Éljen a telefonegyenleg csapolás 1D-módra! - Kristen! Megszereztem! Whoaaa, engedj el! Hájjááá, nesze neked kölyök!
- Baszki, fogjátok már be -szólt közbe Liam is -aludni akarok!
- Aha, aludni. A csajoddal, mi? Alszotok, aha, aha -elképzeltem, ahogy Harry most húzogatja a szemöldökét.
- Styles! Te csak kussolj! Ki van a vonalban?
- Kristen vagyok!
- Szia Kristen! Milyen a suli? -jó hogy nálunk szombat éjszaka kezd lenni...akkor nincs suli.
- Eltört a lábam -kacagtam fel, mire Niall felüvöltött, hogy a csajnak is, akivel csetel.
- Az szomorú, de most visszaadlak Stylesnak. Szia -köszönt el, s a hangokból ítélve átadta a telefont Harrynek -Pff! Alszanak mi? Na persze! Niall, ne nyávogj már, majd válaszol! Leszarom, hogy már 5 perce nem írt!
- Harry! Hagyj már aludni -hallatszott Louis álmos hangja. Azt mondom, enni ment. Éjjel. Félálomban. Csá.
- Bocs, Tommo, csendes leszek -suttogta Harold, cuki hangon. Ennyit a Larry Stylinson dologról. Arik - Szóval, igen, ez a név. De miért?
- Azt majd elmondom holnap! Köszi, Harry, jó éjt! -búcsúztam el hálásan, majd letettem a kagylót, és elkezdtem válaszolni Niallnek:
singer416: itt vagyok, bocsi, elhúzódott a hívás. Azt mondod, nem falna fel Aubrey? Pedig szerintem igen szerintem jól döntöttem, hogy nem mondtam el neki, ismerem. Mert akkor itt sem beszélnénk, nem hogy telefonom, és azért szükségem van Szöszire, még úgy is, ha ő azt sem tudja, velem beszél. Királyság. Még folytattuk a beszélgetést, legalább 7-ig, amikortól Niallnek mennie kellett, valami "rettenetesen fontos tevékenység" miatt. Ő tudja...! A csetelés végeztével én is Bailey tevékenységét utánoztam le: elkezdtem zenét hallgatni. Túl sok zene van a mobilomon...legalább 50 szám, amik között van 3 éves is. Hejj, a jó öreg telefon az nagyszerű! Most, ha egy sorozatban lennénk, akkor kiírnák egy fekete háttérre, hogy *2 órával később*, de mivel mi nem egy sorozatban vagyunk, ezért csak megjegyzem, hogy két órája hallgatok zenéket, azaz 2 óra 120 perc, 50 zene meg nem tudom hány perc, a lényeg viszont meg van: áááááálmos vagyok. Ugye te is ásítottál? Mert én igen! Mondd, hogy te is ásítottál! Az olyan klassz lenne..oké, alszom. Jó éjt!
Na, hát ennyi lenne a szombati sztori, azóta kereken két nap telt el, szóval ma hétfő van. Kilencedike. Az egész napom azzal telik, hogy fetrengek az ágyon, felpolcolt lábbal, előttem a fehér laptopom -mutassak róla képet? Mutatok, mert olyan kis cukcsi! Meg mert képeket mutatni jó!-, amin órák óta pötyögök. Általában Niallel dumálok a ChatBoxon, vagy Jade-el, aki a suliban szórakázik az ő saját készülékén. Olyan is van, hogy a Szent és Sérthetetlen Skylarrel beszélgetek -úgy, hogy ő felhív. Unalmas az élet suli nélkül. Hiába mondja pár ember azt, hogy:
 |
| Sony Vaio. Nekem minden cuccom Sony? Annál jobb! |
- Ejj, ha beteg lennék, egész nap csak MC-n lógnék! vagy hogy:
- Baszki, mikor leszek már beteg? én azt gondolom, hogy azért mégis jobb tanulni meg a haverokkal tölteni a szünetet, mint itthon dögleni, kockulni, meg apával telefonálni. Igen, végre, 4 hónap után felhívott!! Cool! Dumáltunk legalább 2 és fél órát, elmesélte, hogy a válás óta gyakran utazgat más-más országokba, kedvtelésből. Állítása szerint volt már Afrikában, amiről az a véleménye, hogy nagyon szép és megható ország...elment Olaszba is, viselt sombrero-t is, meg táncolt...aztán, elutazott Párizsba is, és lefotóztatta magát egy emberrel, amint úgy tesz, mintha az Eiffel-toronynak támaszkodna, mint valamelyik Garfield-filmben. Még Horvát, illetve Németországban is járt, szóval valószínűleg nem viselte meg annyira a válás. Anyát sem, képes volt visszaváltoztatni a nevét a leánykorira. Apa meg utazgat. Jó neki. Azt is mondta, hogy küld nekünk karácsonyi ajándékot, amint visszatér Londonba, csak adjam meg neki az új címünket. Megadtam. Izgatott vagyok. Örömömben akár ugrálnék is, törött lábbal annyira nem könnyű...viszoooooooooooooooont: ma reggel, gyorsan, mielőtt anya elrohant volna dolgozni, rábeszéltem, hogy itthoni, begipszelt lábas hajfestést szervezünk, pár haverral, amikor is majd befestjük a hajam vörösre. Vörösesbarna leszek! Ezazzzzzz! Elvileg még ma szerez anyu hajfestéket -megbíztam, hogy csak VÖRÖSESBARNA festéket vehet-, tehát akár már kedden új hajam lesz. Ez azért olcsóbb, mint egy fodrászos hercehurca, ráadásul poénosabb is. Szerintem Catet, Jade-t, meg talán Andyt hívom így szórakozgatni, az utolsót akkor, ha ráér. Meg persze anya is itt lesz, hogy segítsen. Vörös lesz a haaajam, vörös lesz a haaajam, vörös lesz a haaajam...abbahagyom. A mai program: innivalót szerezni. Narancslé, víz, pálesz, sör, bor, vagy csak sima almalé. Mikor kigyüttem a kórházból, kaptam két szép mankót. Na már most, ezt konkrétan még az életben nem használtam, és azt hiszem, nem most van a próbálgatásnak itt az ideje, de hát pisilnem is kell, plusz szomjas vagyok, úgyhogy álljunk fel. Baszki, baszki, baszki!!!! Fáj...embereljük meg magunkat, s álljunk egylábra. Huh, zsír. A mankó...ééééééééééés megvan!!! Király vagyok! Megatuti! Egy megatuti zsírkirály Kristen! Jézus! Áááá! Megbotlottam...az első lépcsőfokon!! Mégsem vagyok megatuti zsírkirály Kristen. Szomorú. Legalább leértem. Irány a hűtő! Lássuk, mi van itten itthon. víz. Eddig jó. És ennyi az össz. Akkor maradunk az eredeti tervnél: vííííííííízet iszunk. Ameddig el nem töröm a poharat. Erről eszembe jutott egy dolog: milyen hülyék már azok, akik egy pasi miatt vagdossák magukat? Pff! Vadlámák. Láma. Vadla-vadla-vadlámaaaaaa! Pofán köp vízzel/nyállal, ha felidegesíted! Ezt képregényben is láttam, méghozzá egy Tintin példányban, aminek elvileg az a címe, hogy "A Naptemplom". Kúúúúúúlstyle. Oooooké. Csörög a telefonom. Az emeleten hagytam. Irány felfelé! Igenis kapitány! Hangosabban! IGENIS KAPITÁNY! Óóóóóóóóóóóóó! Ki lakik odalent, kit rejt a víz? Spongyabob kocka!!! Sárga színe és lyuk rajta tíz! Spongyabob nadrág! Tataratattata....mondtam már, hogy szeretem Spongyabobot? Van egy ilyen fülhallgatóm is, a füles részén rajta van az új férjem. Cukiiiii! Izé, amúgy fel értem. Csak közben énelgettem, megjegyzem hamisan. Mi van? Egyszer én is lehetek hamis! Jé, letette. Szomorúúúúú. Ja, jött egy SMS-m is. Skylartól. Azt kérdezi, akkor akarok-e randizni vele. Törött lábszárral? Szívesen! Hova megyünk? Korcsolyázni? Hadd törjön ki a másik lábam is! Vagy Bungee-Jumpingozni? Hátha nyakamat is szegem! Esetleg kiugrunk egy helikopterből! Nanáhogy! Remélem a befagyott óceánra esek, akkor legalább kitöröm mindenemet...komolyra fordítva a szót (egy kibaszott csimpánz vagyok! uuhuhuhuhuhuhuh!!), fogggggggalmam sincs. Az az igazság, hogy egy részem...egy. Jól van, szép volt. EgyIK részem menne, a másik meg azt várná, hogy Niall szakítson, összejöjjünk, családunk legyen, stb. Ez hülyeség! Háromszor kért meg, -kétszer nem is személyesen- arra, maradjunk barátok. Barátok. Barátság extrákkal. Ezt a poént hányszor sütöttem el egyelőre? Hagyjuk. Ebből a szempontból viszont tényleg nem ártana, ha kimozdulnék. Randizás szempontjából. Sky erre tökéletes alany. Így hát válaszoltam neki, mégpedig azt, hogy amennyiben nem kell elmennem itthonról, benne vagyok. Két perc, két percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy vissza writeoljon. Megdumáltunk, hogy csütörtökön átjön, hoz filmeket, elkerüli anyámat, ééééééés: tudjátok mit hoz még? Azta, milyen izgi! Magát! Ez hihetetlen. Nem, magán kívül még elhozza: néhány CD-jét. Vegyesek, tehát van olyan, amelyiken ő énekel, olyan is, amik a kedvencei. Most viszont hagyjatok aludni. Mást úgysem tehetek.
Azannanyát! De hamar eltelt ez a hét! Akkor sorjában: hétfő este sikerült úgy megfürödnöm, hogy nem ázott le a gipsz. Habár bevágtam a törött lábam a vécébe, amitől ordítottam egy-két évet. Éljen a duplán-eltört láb. Ami fontos, és meg kell említenem, az az, hogy éjjel kettőig üzengettünk egymásnak églar-nak /értitek: SKYlar/, mindenféle értelmetlen dologról, például szóba kerültek a bogarak, a gyufa, a vörös haj, az idegesítő "nagyobbítsd meg péniszedet" e-mailek. Szóval nem csodálom, hogy 10.58-kor ébredtem fel, mellettem Jade vigyorgott önelégülten, mert körbetekerte az ágyamat fonallal, aki mögött Cat integetett, aranyos tüllszoknyában. Jól nézett ki benne.
- Mi van?
- Hajfestés? Cat ezért átjött hozzánk, pedig meghallgatásra ment volna -felelt arrogáns hangnemben lakótársam.
- Ez igaz? -ültem fel az ágyban. Általában felpolcolt lábbal alszok. Miért mondtam el ezt? Fuck Logic.
 |
| ELŐTTE |
 | ||
| UTÁNA |
A szerda szintén unalmasan telt, azzal a különbséggel, hogy anya most itthon volt. Szerintem kivett egy nap szabit, vagy mint az egyetemen vagy hol, nem mindig kell bemenni. Ő tudja. De legalább meg tudtam vele beszélni, hogy holnap átjönne hozzám egy srác, csak dumálni meg filmezni, semmi extra. Fél év után belement. Azt azért nem említettem meg neki, hogy nem átlagos srác. Minek is tudnia? Bár, akkor elvileg dolgozni fog, tehát lehet, hogy nem is olyan nagyon nagy baj, hogy nem tudja, hogy tele van tetkókkal, meg piercingje is van...ezen a napon még beszélgettem Szöszivel is. Róla csak azt tudtam meg, hogy összeveszett a barátnőjével. Szakítanak! HAHAHAHAno. Hisz Niall nem az a fiú típus, aki egy összezördülés miatt szakít valakivel. Sajnos. Azonban nincs mit mesélnem ezeken kívül, úgyhogy inkább át is térek a "randira". Reggel felkeltem -de nem a megszokott időpontban. És nem a megszokott módon. Ugyanis, anya Andyvel ordibált, Jade Beckkel a telefonon, Bruce járatta a motorját, jó hangosan, mialatt valaki porszívózott. Egy pozitívum volt 7. 25-kor. A lábam nem fájt! Annyira...szívesen készültem volna el, egy barátnő társaságában, azonban mindenki iskolában volt. Arra készült. Valami. Lerúgtam magamról a paplant, és lassan kimásztam az ágyból, majd a komódomhoz léptem. Imádom a komódokat. Olyan hercegnősek. Szerintem. Hogy őszinte legyek, valójában semmi ötletem nem volt arra, hogy mit vegyek fel, mert ugye ez nem rendes randi, de nem is haverilag jön át. Mire találtam egy viselhető darabot, elkezdődött a 9 órás "Rekordok -egyenesen Kanadából" műsor, amiben olyan rekordokat mutatnak be, amiket itt, ebben az országban vittek véghez. Egész érdekes. Például, tudtátok, hogy...oppá, csöngetnek! Ez biztos Sky lesz! Fogtam a két mankót, és legaloppoztam a földszintre, onnantól pedig az ajtóhoz, amit hatalmas vigyorral nyitottam ki.
- Szia -intettem esetlenül az előttem álló fiúnak, majd kitártam az ajtót.
- Na csá -köszönt ő is, miközben jobban szemügyre vett. Zavartan néztem le a mindennapi ruhámra. Tulajdonképpen felkaptam egy leggingset, ami volt olyan régi, és kinyúlt, hogy simán ráfért a gipszre, meg valami piros/pink kockás inget, a hajamat meg csak kifésültem, és kéééééész - Vörike.
- Ez nem igaz! Nem vörös vagyok, hanem VÖRÖSES barna -fontam karba a karomat magam előtt, kifejezve sértettségem.
- Vicc volt. Tudod, poénkodás...
- Igenis szoktam viccelődni. A házban csak "vicceskének" hívnak!
- Ch -cáfolt meg - Akkor térjünk rá. Hoztam két filmet. Az egyik a Garfield, a másik meg valami horror, nem figyeltem rá, mert a Garfielden gondolkodtam, de kérlek nézzük a Garfieldet!
- Nagyokos. Minek hoztál két filmet, ha csak az egyiket akarod nézni? De...legyen. Mid van még? -böktem fejemmel a táska szerű valami felé, ami a vállán lógott.
- Hát, van szőlőcukrom, pár cédém....Szereted Lady Gagát? -kezdett kotorászni a táskában.
- Nem. Harmadikban voltam egy nappali táborban. A sofőr mindig Lady Gagát hallgatott, egész nap, mindig ugyanazt, így megutáltam -meséltem el röviden életem egyik legfosabb táborának élményét. Nem csak Gagát hallgatott, hanem még üvöltött is velünk. És fogdosta a lányokat. Brrrrrr - Miért? Csak nem azt hallgatsz?
- Nem, kölcsönkértem a nővéremtől, hátha kell neked -vont vállat. Azért kedves gesztus volt.
- Van nővéred? Hogy hívják? -néztem rá, közben meg az ingem alját gyűrögettem. Jó, hogy egy randin vagyunk...na jó, ez inkább találka, mintsem randi. Én mégis izgulok. Tudjátok, az a tipikus feeling, amikor előtted áll a pasi, neked pillangók repkednek a gyomrodban, izzad a tenyered, s úgy érzed, menten meghalsz, ha nem történik valami.
- Aha, Bailey. Veseműtéten volt, most engedték haza -milyen furcsa! Az én szobatársam is Bailey volt. Veseműtétes. Mondjuk, szerintem tényleg elmenne Sky nővérének. Hasonlítanak - Akkor, hoztam neked egy T. Mills lemezt, mert jók a számai, és meg kell hallgatnod -adta át az emlegetett tokot -Plusz, neked van egy McDonald'sos Cézár-salátám, magamnak meg egy széééép nagy BigMac -most, hogy minden kipakolt az ajtó mellett álló kis "tárolóasztalra", elégedetten pillantott rám. Őszintén, a Garfieldon kívül még a salinak örültem legjobban.
- Nézzük a szobámban, vagy itt lent?
- Szoba -felelt rögtön. Oké, attól tartok, a TV-met még csak most használom DVD nézésére, szóval tuti, hogy bénázni fogok. És nem akarok egy fiú előtt leégni...Jézus ereje! Hee! Nem, ez alkalommal nem a DVD-lejátszótól riadtam meg, hanem attól, hogy a lépcsőn felfelé mászva elvesztettem az egyensúlyomat, és majdnem lezuhantam. A majdnem két dolognak köszönhető, részben annak, hogy megkapaszkodtam a korlátban, részben meg annak, hogy Skylar elkapta a karomat, majd közelebb húzott magához, de csak annyira, hogy ne essek vissza.
- Köszi -motyogtam vörös fejjel. Pirosabb volt az arcom, mint a hajam. Ez jelent valamit. Azt hiszem, ti is ki tudjátok találni, mit...
- Kris, gyere már! -ütötte meg fülem Sky hangja, amint a szobámból kiált. Hm. Kicsit elgondolkodhattam. Gyors tempóban felmankóztam a szobámig, ahonnan már nem a fiú hangja, hanem a Garfield főcímdala szűrődött ki. Most, mielőtt belépek, még eldönthetek valamit. Egyáltalán akarok fiút? Eddig tökéletesen elvoltam szingliként. Azonban, Oliver óta nem volt pasim. Ez a szó olyan ribancos. Pasim. Ő a pasim. Szia, bemutatom a pasimat, Sky-t. Visszatérve, utoljára 17 évesen öleltem meg a barátomat, vagy mit tudom én. Azóta...szinte már 3 év telt el. És Niallel semmi közös jövő. Más fiú sincs nagyon képben. Max Skylar. De őt még nem ismerem annyira. Csak 1 hete. Azóta viszont rájöttem, nem átlagos. Szerintem ő lenne a világon a legjobb boyfriend. Ha mondjuk jobban megismerném. Oké, Kristen, döntsd el! Eldöntöttem. Akkor nyomás befelé. Öhm, egy pillanat. A hajam szarul áll. Aha, így jó lesz. Whoa, nem. Akkor ez? Nonononono. Túrjunk bele...ez az! Kész vagyok! Király, akkor told be a szobába a segged. Igenis kapitány! Végre.
- Itt vagyok. Hol tartunk? -ültem le én is ágyra, Skylar mellé.
- Ott, hogy Garfield a pulykával táncol. Na, nézzük -vázolta fel az ezidáig történteket, majd átkarolta a vállamat, amitől megint csak paradicsom színűre váltott arcszínem. Mivel a randi többi része a szokásos dolgokkal telt, ezért zárómondatnak -a csütörtökének- megjegyezném, hogy igaz, nem a legötletesebb helyen, nem a leghelyesebb személlyel, nem a legjobb programmal, de ez akkor is a legtökéletesebb randi volt. Éljen!
Na, ezek történtek a héten. Ez a nap éppenséggel vasááááááárnap. Erre mondtam, hogy gyorsan eltelt ez a hét. Holnap újra suli. És...állj, át kell javítanom az időt: ez a nap éppenséggel vasááááááárnap, 22 óra 43 perc. Mindjárt 11. Viszont nem tudok aludni, mert az agyam mindenféle dolgokon jár. Felvázolom a helyzetet százalékban. 75%-ban Skylarről elmélkedek. 15, 5% a dalszövegek százaléka. 4% arra jár, hogy holnap mennyi az esélye annak, hogy elkések. Ez eddig, ha jól számolom 94,5. De nem biztos. Akkor számoljunk: 75+15=90+0,5=90,5. Ehhez hozzáadunk 4-et, így kijön az, hogy 94,5%. Menőőőőő. A maradék 6 eloszlik Niall, San Francisco és a bepótolni való házik között. Király. Úúúúúúúúúúúgy szeretnék aludni. De nem megy. Fáj a lábam. Skylar nem válaszolt az SMS-emre. A hétvégén csak Harryvel és Louissal beszéltem telefonon. Sky meg csak egy üzenetet írt. Ennyire szörnyű randizó lennék? Áááááháh. Azt hiszem, egy napon meg fogok őrülni. Huh, kell valami elfoglaltság. Megvan! Gameplayeket fogok nézni a telómon. Legyen Slenderman. Lássuk a medvét. Ott egy cetli. Follow...baszkibaszkibaszkivelemnebasszki. Áá! Egy feldöntött szék. Itt járt. Egy cetli. Bakker, ez ijesztő. Ne, ne,ne ne! Fordulj meg, fordulj meg! Ne! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! A kurva életbe! Elkaptak, és a játékos akkorát sikoltott fel, hogy én is megijedtem. Hogy rohadnál meg. Oké, nyugszik, hallgassunk zenét. Rihanna, We Found Love. Lálálálá, we found love in a hopeless place...mi volt ez a zaj? Atya fasza! Zene stop. Ezért nem jó, ha te vagy egyedül fent. Éjjel. Éjfél előtt. Mert akkor a gyilkos téged szúr ki legelőször. A padló! Jézus! Nyikorog. Egy árny! Ja, az csak a macska. DE NEKÜNK NINCS IS MACSKÁNK!Áháháháháháá! Andy! Jade...ő inkább nem. Bruce! Fúúúúúj, ő se. Anya!Segíts! Megvan! Fel kell ébresztenem valakit. Földhöz vágok valamit. De megmoccanni sem merek. A fejemre húzom a takarót. Ez az, így jó lesz. Húúúh....amúgy, hogy eltereljem a figyelmemet, meghallgattam azt a
 |
| No cat... |
- Kristeeeeeeeeeeen -suttogta valami a fülembe, amitől szívbajt kaptam, és reflex-szerűen ültem fel az ágyban, a takarót ledobva magamról.
- Ááááááááá! -üvöltöttem fel, nem sok sikerrel, mert a kölyök befogta a számat.
- Skylar vagyok -jelentette ki, mire abbahagytam az ordítást.
- Bazd meg! Szerintem mehetek egy pszichológushoz. Mit keresel itt? -fújtattam hangosan, kifejezve a szívrohamomat.
- Gondoltam megleplek -vont vállat totál lazán.
- De....nekem holnap suli, és...Hé, te hogy jöttél be?
- Nyitva volt az ablakod, így felmásztam a falon -vigyorodott el amolyan "na ehhez mit szólsz?" stílusban.
- Mi vagy te, Pókember? -röhögtem fel hitetlenül.
- Bocs, az én kurva anyámat, de engem és pókembert még sose látott senki egy szobában -huppant/vetette le magát az ágyamra. Azért örültem annak, hogy itt van - Na, meddig van időd? Hétig maradok, ok? Ok -éééééés kezdődhet a beszélgetés. Vagy a fáradtság.
Reggel arra keltem, hogy a telefonom ébresztője azt kiabálja: "Wake Up, Bitch!!!". Igen, ez az ébresztőm. Egy "WTF???" fejjel feltápászkodtam valahonnan -a korai órákban még nem esett le-, majd lekapcsoltam a most már üvöltő női hangot. Bitch? Az anyád! Kétfelé álló szemmel beletúrtam a hajamba, s körbekémleltem. Hát, a következő látvány miatt asszem' sokkot kaptam. Egy fiú terült szét az ágyon, totál nyugodtan aludva. A fiú persze hogy Skylar volt. Hurr...felébredt. Anyám meg...ha sok időt elvesztegetünk, akkor felébred, és lelepleződünk! Jézus!
-Skylar! Kelj fel! -próbáltam felébreszteni halk suttogással. Ch, ez de hülye példa volt. Suttogni csak halkan lehet...mivel nem nagyon akaródzott felkelni, ezért gondoltam, megnézem közelebbről azt a fültágeszt.
- Ááááá, a fülem! Jézus! Vérzik? -ült fel hirtelen az ágyban, miután megérezte azt, ahogy rángatom azt a bizonyos "érzékeny területet".
- Nem, de ne ordítsd! Rajtunk kívül még négyen vannak a házban, és anyám ki fog nyírni! Szóval készülj, indulás van -csettintettem egyet, felhívva azt indulásra figyelmét.
- De meghallgattad T. Millst? -kérdezte, miközben felvett egy random pulcsit a földről. Az vajon kié volt? Á, mindegy,
- Igen, jó, meg minden, de anyám ilyenkor szokott felkelni! -sürgettem megint. Úgy látszik bevált ez az indok, mert kivágta a szobám ajtaját, megragadta a karomat, s a fürdő felé kezdett húzni -Te komolyan most akarod megcsinálni a hajad?
- Nem, csak tegnap még elmentem vécére, és otthagytam a telóm -közölte, majd bement az említett helységbe, és két pillanat múlva büszkén felemelt fejjel jött ki.
- Mehetünk? -bólintott egyet, így lerángattam a lépcsőn, át a nappalin, egyenesen a bejárati ajtóhoz.
- Oké. Találkozunk később -ígérte meg. Gáláns. Erre csak egy szemforgatással válaszoltam - Szia Krisss -köszönt el, én viszont egy tök rémisztő macskát bámultam. Brrr...biztos a szomszédé. Aztán mikor visszafordultam, hirtelen az előttem álló fiú búcsúpusziját éreztem -a számon. Persze, ilyen béna is csak én lehetek...
- Szia -intettem én is egy utolsót, amikor feleszmélt a sokkból, miszerint "totál más helyre ment a puszi!!!", s elindult. "Kristen, hol a fenében vagy? Mit álldogálsz ott kint? Ki az a fiú? Kristen! Az Isten szerelmére, gyere már be, megfázol"- kárált anyám a hátam mögött. Semmire nem tudott most rábírni, hiszen sokkot kaptam, plusz a szívem kiugrott a helyéről, azok a fránya lepkék repkedtek....ennyit a szerelemről.
Tudoooom, ez is egy ritka szar rész lett, de azért remélem egy kicsit élveztétek!!! :DD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése