Fourth Part: Paintball

*Kristen szemszöge~
Mivel Jade kedélyesen felajánlotta, elfuvaroz haza, ezért egy elég kényelmes kocsiban utazhattam, a szokványos londoni fekete taxik helyett. Bár, őszintén bevallom: imádok taxizni! Szerintem a megbízhatatlan sofőrök a szélsőséges vezetési technikájukkal, na meg az 'áthajtok a piroson' módszerükkel elég izgalmas. Én őszintén szeretem a kalandokat, mondhatni, adrenalinfüggő vagyok, bár ez annyira nem teljesen igaz. Igaz, hogy minden nyáron legalább 10x elmegyek egy kalandparkba, ahol a gyerekpályákon kívül mindent megcsinálok, legyen az falmászás, vagy kötélpálya, bármi! Sőt, valósággal rajongok a Paintball-ért, rendkívül sokat játszottam a nyári szünidőben. Barney Stinson megirigyelné.
- Itt vagyunk! Anyád mit akart már megint?! Nem tudná felfogni, hogy 19 éves vagy, haza tudsz jönni? -ébresztett fel barátnőm a merengésből, majd jó erősen oldalba lökve próbált rávenni arra, hogy lóduljak meg,
- Köszönöm, hogy elhoztál! Szia, Niall -köszöntem meg Jade-nek, s miközben kinyitottam az ajtót, mosolyogva intettem a fiúnak, aki csak egy bólintással reagált erre a megjegyzésemre. Felkaptam a táskámat, amiben most benne volt a kulcs, majd kikászálódtam a járműből, s egy intéssel elbúcsúztam az érintettektől, majd kíváncsian lépkedtem fel a betonlépcsőn, amin a tornacsukám talpa kellemesen csúszkált. Hiába mondja bárki is, a 19-20 éves lányok éppen ebben a korban élük ki női énjüket, én maradok a 'laza vagyok, tornacipőm van' style-nál. A bejárati ajtó előtt előkaptam a kulcsom, majd miután sikeresen kattant a zár, ami a bejutást jelentette, érdeklődve néztem körbe, azonban jelenleg senki nem tartózkodott itthon. Mindegy, végül is elütöttem valahogy azt a fél órát, hiszen megzabáltam két szendvicset, megpróbáltam mandarinlevet csinálni /rohadt finom, csak kb 7 manda(rin)t kell kifacsarni, majd kis vízzel hígítani.../, azonban amikor kettészeltem a gyümölcsöt, amilyen 'ügyes' vagyok, megvágtam az ujjamat a késsel, úgyhogy émelygéssel és remegő kézzel rogytam a kanapéra, imádkozva, nehogy elvérezzek. Nos, nem leszek sebész, az tuti.
- Kristen, összepakoltál? -lépett be anya, aki mellett Andy kullogott. Riadtan ültem fel, immár bekötözött ujjal.
- Nem is mondtad, hova megyünk, plusz azt se tudom, mit kellett volna cuccolnom -vontam vállat, miközben egy tinimagazint csuktam be, s raktam magam mellé. Interjú: Austin Carter Mahone-nal. Milyen 'izgi'...
- Úgy terveztem, Kanadába megyünk házat nézni -jelentette ki, miközben a papírzsebkendő+cellux 'sebtapaszomat' mustrálta. Erre a kijelentésre kétfelől is egy hatalmas sóhaj érkezett. Végül húgom volt bátor:
- De anya...csak 2 hónap múlva költözünk, és te is tudnál házat nézni!
- Ja, menj egyedül, addig majd vigyázok Andy-re, na meg te is pihenhetsz -néztem rá mosolyogva, majd testvéremre pillantottam, aki reménykedve bámult, hátha meg tudom anyát győzni -csak legalább 4 hálószobást nézz, mert lehet, Jade is jön!
- Mi? Akkor nem kell itt hagynom Bruce-t! Ő is jöhet velünk!! -hallatott örömkiáltást Andy, bár boldogsága alig 2 percig tartott, mivel anya amolyan 'Bruce még csak 16 éves, ezért a szülei nem engedik el, nem úgy mint Jade-t, aki már 20, és örülnek, ha megszabadulnak tőle' vitába kezdett. Nagyon élveztem, ahogy egymást marják, viszont még egy esszét is kell írnom a reneszánsz korból, úgyhogy lesújtva mentem fel szobámba, ahol a magnót benyomva ültem le az íróasztalhoz egy tollat, s 5 üres lapot előszedve. Kezdődjék a tanulás!
               Egy óra 23 perc után elégedetten nyújtóztam ki, miközben megpróbáltam figyelmen kívül hagyni a ropogó gerincem és a lüktető fejem. Viszont, a végeredmény klassz lett! Valójában, 17 éves középsulis koromban nem is hittem volna el, hogy le tudok érettségizni, viszont, most már azt tartom csodának, ha meg tudok írni egy fogalmazást. Egy kicsit eltunyultam a nyári lazítás közepette, ami inkább fejbeli, mintsem erőnléti volt. Gondolkozásomból a mobil ébresztett fel, amit ijedtemben nagy lendülettel söpörtem le az asztalról. Hupsz, bocsi telefon. Sajnálkozva meredtem a képernyőre, mikor ráeszméltem, hogy egy mobilhoz beszélek, miközben az éppen csörög.
- Tessék? -kaptam fel, olyan 5 perc után. Türelmes telefonáló.
- Ha mindannyian meghívunk téged, és haverjaidat, jöttök Paintballozni? Please, már két hete lefoglaltuk az egész pályát, kb 10 személyre, viszont nem akarunk idegenekkel játszani, ezért... -kezdett bele a sztoriba Louis, aki annyira hadart, hogy alig értettem meg. Bár londoni a srác, akik általában rendesen hadarnak, ezt már lehetetlenség volt megérteni. De a lényege körülbelül az volt, hogy jön Jade, a testvére és Bruce is, akit gondolom Andy /ő is jön/ ajánlott, szóval nekem is kötelező mennem.
- Legyen...de kössünk fogadást: az ÉN csapatom fog nyerni!
- Azt nem hiszem...áll az alku, holnap fél négykor a házatok előtt, csá -bontotta a vonalat. Remek, akkor holnap, a számomra Party Time! jön. Zsír a buli /milyen buli?! xD/. Viszont, mivel az óra a 'van még idő' helyett hat óra ötvenhetet mutatott, gondoltam, elmegyek fürdeni, azonban, lent a nappaliban rájöttem, még azt se tudom, anya miért rohant el úgy hirtelen.
- Mert Andy és kedves barátja bezárta magát egy wc-be -válaszolt kérdésemre a mamám, miközben megejtett egy szemforgatást is. Na igen. Nem mondom, szerintem a lehető legjobb szülő(ke)t fogtam ki, s bár anya néha elég mogorva, azért engedelmes is tud lenni.
- Mikor indulsz Kanadába? -ejtettem meg a következő kérdést.
- A lehető leghamarabb akarok menni, hiszen az iskolát sem könnyű átíratni, plusz valami ház is kell, úgyhogy várhatóan holnap negyed négykor -mosolygott rám, miközben füle mögé tűrte a kusza hajtincseit. Válaszára csak egy bólintással reagáltam, majd folytattam utamat a fürdőszoba felé. Amint elértem a tölgyfa ajtót, két kopogással teszteltem, hátha édes húgom bent van-e, de szerencsé(m)re éppen a szobájában firkálgatott.
               Fáradtan dőltem be az ágyba, s mivel kerek 24 percig engedtem magamra a forró vizet, a pizsamám melegsége és a bőröm kellemesen átmelegedett, így békésen tudtam alvást színlelni, ami azért kellett, mert húgom kb félpercenkét nyitott be, ellenőrizve, alszom-e, hiszen meg akarta beszélni, mi lesz a holnapi paintballon... de, végül sikeresen el tudtam aludni, habár nem volt valami kellemes este, mivel szokás szerint eleredt az eső, ami miatt az ereszben folyó víz idegesítő zaja a szobámig is eljutott. Végül, mikor már a mennydörgésnek hála ébren húztam fejemre a takarót, anya benyitott, hogy menjek lefele, mert valaki/vihar betörte az ablakot. Gyorsan ugrottam ki az ágyból, ezzel lerúgva a paplant a földre, majd lerobogtam a többiekhez, akik a törött üveget vizslatták, látszólag úgy téve, mintha értenének is valamit hozzá.
- Hívom az üvegest!
- Viccelsz? Hat óra lesz, biztos nincs még ébren, plusz ez ráér még -vetette el az ötletemet anya, akinek hála rájöttem, már csak 4 óra, és hivatalosan minden londoni lakos fent lesz -amúgy milyen nap van ma?
- Elvileg szombat...vagy vasárnap? Nem, vasárnap van -szólalt meg Andy is, aki eddig egy pohár kakaó fölött olvasgatott valami tinimagazint, főszerepben JB-vel. Miután már nem jött álom a szememre, s a reggelin is túlestem /rántotta bacon-nel, plusz narancslé, tipikus angol reggeli/ a szobámba indultam, ahol a rádiót benyomva egy tetszetős dal fogadott, amit, mint rájöttem, hála a riporternek, a WMYB volt. Mivel az eső még mindig szemerkélt, s ez eléggé lelombozott, ezért egy sima szabadidő gatyát és egy bő pólót felkapva összefogtam hajam, majd segítettem anyának pakolni, aki számításai szerint 3 napig lesz ott, házat nézni, beíratni a suliba, és a harmadik napon jön haza. Kíváncsian várom, mit fog mesélni!
               Három órára már kitisztult az ég, s viszonylag felmelegedett az idő, habár a talaj még nem szívta be a pocsolyákat, de ez számomra izgalmassá teszi az egész délutáni Paintball-t. Mivel anyának a reptéren kellett lennie olyan fél háromra, ezért tőlünk már legalább 40 perce elköszönt, ezért most itthon készülődtünk, kiegészülve Jade és Lisa társaságával.
- Mit érdemes felvenni egy Paintball harcra? -ordított Lisa, hozzám címezve szavait, aki húgommal együtt készült a szobájában, s mivel én is a barátnőmmel voltam 'összezárva', segítettem neki.
- Ne a kedvenc pólódat! Figyeljetek, Louis-val tegnap fogadást kötöttünk, hogy én vagy ő nyer-e, ezért most, ha nem bánjátok, főnök lennék -üvöltöttem vissza a többiekhez, akik végül átjöttek a szobámba.
- Hát...nem tudom. Sosem Paintballoztam, viszont Andy szerint te minden nyáron voltál, úgyhogy legyen -egyezett bele Lisa, akin egy zöld-barna kockás ing és fekete farmer volt.
- Oké, akkor! Kérlek, hadd legyek veled! Ne hagyj a fiúkkal -nézett rám könyörgően Andy, mire sóhajtva körbenéztem.
- Nem, Lisa, te és Bruce együtt lesztek, de nem velem...viszont, Jade, neked muszáj velem lenned -kezdtem bele a szervezkedésbe. Mivel Andreának kecsegtető ajánlat volt ez, feldobódva vonult átöltözni, miközben Lisa lerohant ajtót nyitni a beérkező Bruce-nak. Végül Jade egy szimpla farmer és szürke trikó mellett döntött, én pedig a tipikus, festékes, de annál inkább szeretett barackszínű /eredetileg az volt- most már zöld,sárga, kék és piros tintafoltok vannak rajta/ pulcsimat, és egy farmersortot kaptam fel. Pontosan félre el is készültünk, amikor is a One Direction befutott, kész katonás cuccban. Érdekes mérkőzés lesz.
- Louis -álltam vetélytársam elé, aki szintén kiejtette nevemet, s hangjában némi gúnyt véltem felfedezni, úgyhogy mikor kimentem, egy jó erős lökéssel arrébb toltam, majd a srácok elé álltam, s vigyorogva meredtem rájuk. Egészen addig, amíg Bruce egy 'Bruce vagyok. Csá' mozdulatsorral be nem mutatkozott, amikor is kénytelen voltam elhalasztani a győztes mosoly bemutatását, mert be kellett ülnöm valamelyikük kocsijába, ami számomra elég feszélyező volt, ugyanis az út egészében éneklés és baromkodás volt a terítéken, amit nem csípek. Viszont, a pályához érve egy kedves faszi fogadott, aki, miután elmagyarázta Lisának és Bruce-nak, mit kell tenniük, valami öltözőhöz vezetett.
- Oké, két csapatkapitány kell -nézett ránk, de egyhamar rájött, bizony mi vagyunk azok Loui-val -remek. Akkor most válasszatok 5 fős csapatokat, addig hozom a fegyvereket -kacsintott egyet, majd lelépett, ami után ellenségemmel egymásra néztünk, és szinte egyszerre hadartuk el a felosztást:
- Zayn, Bruce, Lisa, és Niall -kiáltotta el magát.
- Akkor gyere Jade, HaroldKA, Ands és Liam -sóhajtottam, majd várakozva néztünk a felénk közeledő Bob felé, aki a fegyvereinket hozta -Niall! A harc hát legyen harc! -fordultam a szöszi felé, aki 'ellenség vs. szimpi csaj' fejjel méregetett.
- Kék, és piros! Ha valaki megsérülne, csak szóljon! Ja, és az időtök 2 és fél óra, ugye a zászlókat kell megszerezni. Van 15 percetek védett helyet találni, viszont mikor meghalljátok a sípszót, vagy akármit, kezdődik a játék. Sok szerencsét -nyomta a két főnök kezébe az említett zászlókat, na meg a csapattagoknak a fegyvereket is odatartotta, amiken piros-vagy kék jelzés volt látható. Mivel a töltényből csak egy tartalék volt, ezért vigyáznunk kellett, kire/mire lövünk. Amint felkaptuk a mellényt, ami jelezte, kiestél-e, elindulhattunk, méghozzá be az erdőbe, ami közel terült el a parkolóhoz.
- Valami tipp? -néztem körbe.
- Nekem van...menjünk arra -bökött fegyverével egy sötét rész felé Andy, aki szintén elég jártas volt a Paintballban. A többiek áldásukat adva követtek minket, s mikor elértük a kiszemelt helyet, leszúrtuk a földbe a zászlót, és eldöntöttük, ki fogja őrizni ezt, és ki lesz támadó. A felállás végül így nézett ki:

PIROS: Liam+Harry=zászló őrzők
             Andy+Jade+én=támadóóóóóóóóók!!!

KÉK: Lisa+Zayn=zászlóvédők
          Bruce+Niall+Louis= támadók

Mikor felhangzott a sípszó, mindhárman elváltunk egymástól, ezzel otthagyva a két őrzőt, s megkeresni a KÉKek szálláshelyét. Amúgy, ha pontosan akarom leírni az egész pályát, az valami ilyesmi: egy apró erdővel kezdődik, ami után valami régi templom, vagy kőépület következik, amiben több akadály is van, például vízesés, vagy folyó, talál néha egy-egy fatörzs is útba kerül, s habár ezt elég nehéz végigvinni, ugyanis a két zászló egymástól akár 3 km-re is lehet, vagy csak alig 500 méter választja el őket, az embert rendesen lefárasztja a folytonos rohanás, meg a koncentrálás. Visszatérve a sztorihoz, én egyenesen indultam el, először egyenesen, s olyan 20 perc múlva elértem valami patakot, ami mellől Niall és Bruce hangját véltem felfedezni, amint olyanokat dumálnak: 'te, ezt hogy a francba ugorjuk át??'+'nem tudom...nézd! Ott valami mocorog! Egy kém lesz az, az FBI-tó! Jézusom, menekülj!!'. Igen, itt lepleződtem le.
- Ez Kristen! Lődd le! Lődd már le -ordított fel Niall kedvesen, de én gyorsabb voltam, s a fegyvert felkapva belenéztem a célzóizébe, majd meghúztam a ravaszt, ami ebben a pillanatban egy piros lövedéket lőtt ki a szöszire, aki a lassú reakcióideje miatt mozdulni sem tudott, úgyhogy a csapatom színe ott virított a mellkasán -Gyerünk, Bruce, kapd el! -üvöltött fel Nialler, amint feleszmélt a sokkból. Szinte egy időben ugrottunk fel, s bár Bruce a patak túloldalán volt, hihetetlen gyorsasággal ugrotta át azt, s iramodott neki. Ha harc, hát legyen harc! Rohanni kezdtem, ami elég nehéz volt, ugyanis a mögöttem jövő Bruce folyamatosan lődözött, amik elől megpróbáltam kitérni, azonban egy föld felett fekvő gyökérben egy szép hasast mutattam be.
- Ne lőj!! -fordultam hátra, s közben megpróbáltam feltápászkodni, de mivel a fiú már a mellényemhez szegezte a fegyverét, hirtelen lefagytam -Összehozlak Andyvel?
- Hm...legyen, de erről szót se -egyezett bele, majd egy utolsó pillantás vetve rám, elrohant. Ez necces volt. És most: tovább, a célhoz!!!
- Kristen? -hallottam meg egy hangot magam mögül, mire óriásit ugorva fordultam meg.
- Ands? Ki ejtett ki? Csak nem...
- De! Már majdnem megszereztem a zászlót, de neeeeeem, Zaynnek és Bruce-nak muszáj volt lelőnie! Ezt nézd -pördült meg, s ezzel láthatóvá tette a szakadást a farmerén, ami alatt egy elég nagy, alvadt véres seb volt, egy kék folttal.
- Hát..a Paintball kemény meló! Amúgy merre kell menni? -pillantottam arcára, mire egy 'de csak a feléig viszlek el' beszólás volt a válasz. Éljen, ez is több, mint a semmi!
               45 perc múlva: 3 lelőtt ember --->Zayn, Niall és Lisa.
                                      2 veszteség ---> Andy és Liam.
Helyszín: a srácok zászlója mellett, megfigyelő akción, hátam mögött Jade fedez. Szóval: ugye a húgocskám megmutatta a fiúk táborhelyét, s bár útközben hallottam, amint Liamet lelőtte valaki, gondolom Louis, aki végül mégsem szerezte meg a zászlónkat, gondolom Haroldka megvédte azt. Végül, viszonylag nyugodtan elértem az út felét, viszont akkor is csatlakozott Jade, aki körülbelül 10 perccel ezelőtt lőtte ki Zayn-t, így már Louison kívül senki nem őrizte azt. Persze még Bruce ott volt, de ő gondolom a mi zászlónkat próbálta megszerezni. Körülkémleltem, tiszta-e a levegő, de csak a másik csapatkapitányt véltem felfedezni.
- Remek...mi a terv? -támasztottam meg magam, guggolás közben, hogy ne dőljek fel.
- Közelebb kell menned! Majd elterelem a figyelmét, csak fogd meg a zászlót, és rohanj vele Harry-hez! Háromra, oké? -vázolta fel a tervet Jade, miközben egy bottal firkálgatott a porba. Bólintottam egyet, beleegyezésem jeléül, mire a lány ujjaival mutogatni kezdett, mégpedig az 1, 2, és 3 számokat. Amint elérte a hármat, egy üvöltéssel kiugrott eddigi rejtekhelyünkről, ami pár hordó volt -Louis Tomlinson! Ha nem jössz ide, letépem a golyóidat és a füledbe dugom őket -hallottam meg az indulatos lány hangját, amint a fiút kereste. Szerencsémre a srác figyelmét tejesen lekötötte a csajszi keresése, ezért lapulva kimásztam rejtekhelyemről, majd szinte már kúszva a zászló felé vettem az irányt, miközben fegyveremmel gondosan szemlélődve egyre közelebb kerültem a tárgy felé, ami nyugisan lobogott a helyén.
- Há! Nesze neked kölyök! Ezt kapd ki -üvöltött fel Jade, miközben sebesen rohangált körbe körbe, Louis-t célozgatva a pisztollyal, ami a kiürülés szélén állt. Gyorsan kell cselekednem -gondoltam, s felpattanva iramodtam a győzelmet jelentő eszköz felé, de pechemre megcsúsztam a földön, ezért hangos puffanást hallatva terültem szét a homokos porúton.
- Kristen?! A zászlót neeeeeeeeeeeee! -tért ki Louis barátnőm támadásai elől, majd kezét előrenyújtva rohanni kezdett.
- Azt már nem! -tápászkodtam fel, majd a tőlem két méterre álló rúd felé kezdtem futni, versenyben Louis-val -Ezaz! -üvöltöttem fel, mivel sikeresen kaptam el a vasrudat, tetején a lobogó, Anglia zászlajának másával, s ezután az erdő túloldalán várakozó Harry felé indultam. Sajnos, Jade-nek elfogyott a piros festékpatronja, viszont az ellenséges csapat vezetőjének ott volt a kezében a pisztolya, amit kézségesen használt is. Rohanás közben nem törődtem a homlokomon csillámló izzadságcseppekkel, amik egyre jobban megszaporodtak, s lefelé csordogáltak.
- Harry! A zászló!! -kiáltottam el magam, amint megláttam a fiút, aki hirtelen megdöbbent, de aztán végül feleszmélt a sokkhatásból, s mikor tőle már csak két és fél méterre voltam, egy azon pillanatban dobtam felé a kék-fehér-piros mintás agyagot hordozó rudat, mikor Louis meghúzta a ravaszt, majd a rugók hatására kilőtte az utolsó kék színezéket, ami a hátamon landolt, a mellényen. Filmbe illő jelenet volt: Harold éppen a pisztolyt emelte fel, s nyomta le ujjával a kilövést jelző szerkentyűt, miközben egy diadalittas üvöltést hallatva vetette magát a zászló után. Louis egy 'neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!!' kiáltást hallatva rogyott a földre, persze azért, mert eltalálta egy piros folt a mellén, s mert elvesztette a mérkőzést, miközben én a térdeimen siklottam a porban /zárójelben megjegyzem, kiszakadt a térdemnél a gatya, lehorzsolódott a könyököm, és a lyukas farmer résznél véres sebek keletkeztek/.
- Megvan! OMG, én győztem!!
- Azt kétlem -állt meg vele szemben Jade, készenléti állapotba helyezett fegyverrel, amibe, úgy látszik, belehelyezte az utolsó-póttöltényt. Harry hirtelen megperdült tengelye körül, s megcélozta a lányt, bár elvesztette a küzdelmet, hiszen Jade jóval előtt lőtte el a fegyvert, amiből az utolsó piros pötty is kivetődött.
- Ne -rogyott össze a fiú, miközben eldobta a zászlót, amit barátnőm felkapott, s nagy lendülettel emelte magasba, ordítva:
- Én, Jade Gillins, megnyertem a Paintball meccset!! Ez igen! Szép volt Jade! Köszönöm, Jade!
- Hú. Gratula! Tessék -léptek elé sorban a fiúk, élükön pedig Zayn állt, akinek kezében egy aranyozott, ámde fém/bizsu medál lógott, belekarcolva Anglia és a PB-pálya címerével. Mindenki sorban kezet fogot, majd fáradtan ültek le egy padra, miközben a befutó Niallt bámulták árgus szemekkel, akinél vagy egy tucat fagylalt volt.
- Jó voltál Louis...és bár, nem én nyertem, és nem is te, akkor a fogadás érvénytelen! Szép volt -nyújtottam felé a kezem, amibe önelégülten csapott bele, majd jó erősen megrázta.
             A haza vezető úton szinte az összes utas valami hideg kaját evett, miközben én a sebeimet próbáltam letörölgetni Ands társaságában.
- Ezt meg kell ismételnünk...olyan 20 év múlva -mosolygott rám, s ezalatt egy alkohollal átitatott zsebkendőt nyomott vádlijára, aminek hatására egy szisszenés keretében lekapta azt onnan, ezután pedig egy ragtapaszt tett rá, jelezve, így nem fertőződik el, és 'menőbb' lesz tőle. Vigyorogva néztem előre, azon merengve: ez egy igazi küzdelem volt! Hirtelen egy kéz riasztott fel a bambulásból.
- Hé! Az eső ÚJRA eleredt, viszont asszem' a kocsi TÉNYLEG lerobbant -krahácsolt Niall, miközben a többiek kikászálódtak, hogy megnézzék, van-e valami nagyobb baja-e az autónak.
- Jézus! Ez...ez szörnyű! Az autóm! A motor tönkrement! Pedig alig egy éves -kezdett sopánkodni Zayn, akinek, mint kiderült ez volt az autója.
- Figyeljetek! Anyám elutazott 3napra, és a házunk elég közel van, nincs kedvetek átjönni? Úgysem áll el az eső reggelig -vetettem fel, mire egyhangúan közölték: 'felőlem'. Így hát elindultunk, kocsi és esőkabát híján az alig 100 méteres körzetben lévő házunkhoz. S bár Lisa és Andy egy kicsit elájultak a döbbenettől, miszerint:
- A One Directionnal leszek egy házban, azután hogy megverte őket a csapatok Paintballban! -élvezet volt hallgatni, de szerencsére hamar elértük a lakást, s így csurom vizesen, de végül bejutottunk.
- Harry Pottert akarok nézni...méghozzá a négyest -szólalt meg Liam. Erre a válasz egy 'nocsak, nem a Toy Storyt szereted??' -de igen, csak most a HP jobb -röhögött fel, mint vele mindenki. Gondoltam, addig kerítek mindenkinek valami száraz ruhát, amíg összeszerelik a DVD-t, és csinálnak popcorn-t, szóval felmentem az emeletre, és apám régi ruhái között találtam pár egész normális szerelést, amiket a leány cuccokkal együtt levittem a srácokhoz, akik örömmel vették fel a száraz/meleg ruhát. 43 perccel később, mikor is Harry /Potter/ a második küldetésnél, azaz a hableányos szarnál járt, Zayn feltett egy egyszerű kérdést:
- Jade, ki a kedvenced?
- Piton -felelte könnyedén, s szájába dobott pár kukoricaszemet. Ezek után 10 fős vita alakult ki azzal kapcsolatban, ki a legbestebb szereplő. Végül Voldemort győzött. Az egész este remekül alakult, viszont a reggel már pár százalékkal furcsábban.............

Xx Emma