Thirteenth Part: Mucsu Maci

Oké, nem tudom mi van veletek, mert az előző -tizenegy- részhez jött egy komment, és 20 nézettség. A legtöbb majdnem kétszáz! Mi bajotok? Ennyire szar lenne? Na mindegy. Amúgy, a 14.-15. rész az ihletem miatt hamarabb fog jönni.
Xx Emma:3

Oké, én most fogadom meg, hogy többé sohasem tanítom meg sem táncolni, sem énekelni a társaságunkat! Hogy miért? MERT: Jade ellenszegült, és nem akart táncolni. Andre viszont, ő talán túl sokat is táncolt, úgyhogy végül ordítva kellett vele közölnöm, hogy maradjon a seggén, és várja meg, míg sorra kerül. Cat pedig, ő mindenen vihorászott, mialatt Robbie azon hisztizett, hogy rálépett Rex-re, akit véletlenül hagyott a földön. Mi Beck-kel azon voltunk, hogy rávegyük Trinát, inkább csak táncoljon éneklés helyett. De, ami a legidegesítőbb, az az, hogy Sikowitz segítség helyett inkább átült egy asztalhoz, egy kókusszal, és kigúnyolta a választott zenét. A sulipszichológus meg felkeresett egy igazi pszichológust, mert sokkot kapott a társaságunkon. Így nem csoda, hogy mikor öt óra, 17 perckor beestem az ajtón, nem az volt a legelső mondatom, hogy:
- Sziiiasztok tündérbögyörők, milyen napotok volt? hanem az, hogy:
- AKI HOZZÁM SZÓL AKÁR EGY MONDATOT IS, ANNAK ÉN RÁGOM KI A MÁJÁT! -sem Bruce, sem anya, sem a húgom Andy, sem Harry nem díjazta. De egyszer én is lehetek ilyen, nem? Amúgy mit keres itt Haroldka? Oké, most azt hiszem, megyek és elbujdosok, mert megaláztam magam egy világsztár előtt. A bujdosás alatt azt értem, hogy felmegyek a szobámba, és ChatBox-ozok. Ez jobb, mint bármelyik más közösségi oldal. Bár én egyiken sem vagyok fent, mert a Twitteren úgy is csak bántanának, hogy "mit képzelsz büdös r*banc, lenyúlod a pasimat, Louist?". Pedig én egy, nem nyúlom le, kettő nem vagyok sem ribanc -eddig egy barátom volt, Oliver, még 15 évesen jöttünk össze a gimiben, ő volt minden első dolog, azonban az egyetem miatt szakítanunk kellett, mert ő azt hiszem, Oxfordra ment, én meg valami helyi kis szar helyre-, és végül három: nem Loui-ra fáj a fogam. Hú, na ez hangzott ribancosan...a facebook meg unalmas.
- Ó, nézd, egy újabb üzenet! -üvöltöttem fel, miután bekapcsoltam a gépemet, és lecsekkoltam a ChatBox-ot. Természetesen Jameswaitinmyprincess-től jött, habár eddig mással nem is beszélgettem. Az üzenet tárgya az volt, hogy küldött egy számot, azzal a címszóval: mondd el a kezdőbetűd nevét! Most! Vagy előbb beszélj meg tanulni, aztán verebelj a csiripeknek...! Hát igen, én jól szórakozok rajta. Csak az a gáz, hogy gondolom most, mivel megmondtam neki, találgatások hada fog érni Ától Zéig. Várjunk csak! A zé nem magánhangzó...egyáltalán van KZ-s név? Szerintem nem, maximum csehországban. Urduban...izé, az talán egy nyelv lenne, nem ország? Mindegy. Egy kicsit elkalandozhattam, mert arra eszméltem fel, hogy Göndörke az ágyam mellett áll, a laptopon váltott üzeneteimet nézegetve. Egy "hé!" kiáltással rávetettem magam, ezzel azt követelve, adja vissza a gépet. Hát, nem jött össze, mert nem csak, hogy leejtette, hanem még egy "olyat tudok, amit te nem tudsz" vigyort is megeresztett.Erre az össz reakcióm:
- Te mindig zakót hordasz?
- Tudom, irigykedsz, mert én még mindig ilyen fess vagyok, nem úgy mint te! -na ez a mondat felbőszített. Arra akar kilyukadni, hogy nem vagyok elég 19 éveshez méltó? Miért? Talán nem vagyok elég sportos? Esetleg nem vagyok elég lányos? Túl lányos? Sokat olvasok? Keveset randizok? Csak teát iszom? Ez baj? MIVAN?! Ezt szóvá is tettem, viszont válasza meglepett -Ha az lennél, elhívnád a kis James hercegedet randizni!
- Hé, honnan tudod a nevét? -hadonásztam a karommal, mire odaköpött egy "ahaahahaha, megbízható forrás"-t. Csak szerintem fura Styles? Á, már megszoktuk -Amúgy miért is jöttél?
- Azért, mert ugye huszonhetedikén elmegyünk, és kábé márciusig nem is találkozunk, szóval szeretném, ha lenne egy emlékünk neked. Szóval szombaton érted jövök és szerzünk egy új konzolt az XBoxhoz. Ahha, mint a ChatBox -jelentette ki vigyorogva, pontosan úgy, mint aki biztos abban, hogy igent fogok mondani. De miből gondolja ezt? Mert nekem jobb programom is van, ahelyett hogy egy álruhás kölyökkel mászkáljak! Ez felségsértés!  Amúgy igent mondtam. És amúgy -mennyi amúgy! - miért is pont Hazza jön? Niall is elkísérhetne! De....istenem, már megint Niall! Pedig pontosan elhatároztam, hogy megpróbálok "kiszeretni" -ez de szánalmasan hangzik így leírva- belőle. Ja, próbálok.
- Izé, Styles, én megértem, hogy élvezed a helyzetet, miszerint kutakodhatsz a holmijaim között, de hahó, szombaton találkozunk, és addig még aludni is szeretnék, meg amúgy is, miért vagy még itt? -néztem felé, olyan fél óra után. Addig a fiú megnézte a képeimet, szétbarmolta az ágyam, megigazította a haját a tükrömben, felforgatta a ruhásszekrényem tartalmát, kiöntött egy üveg vizet, és válaszul csak annyit mondott, hogy -Hát aludj! -de hogy, ha itt koslat mindenfele?! Na mindegy, nyolcra végül sikeresen elüldöztem, de azelőtt még megbeszéltük, hogy szombaton kilenckor találkozunk -ő álruhában- itt, a ház előtt. Éljen. Minek is ekkor? Talán van valami programja? Feladom, ezt a kölyköt én soha az életemben nem fogom kiismerni...
                       Mivel a csütörtök és péntek az unalmas sulin kívül a próbákról és a Pink Panther Coffee-ban való lógásról szólt, ezért inkább egyenesen a szombatra térek:

      

Még mindig imádlak pulcsi!

                        Ne. Ne! NE! És még egyszer: NE! Ismétlés: Neeeeeee....pont mint a könyörtelen, rohadék ébresztőóra. Ő is rákezdi reggel...reggel? Hajnalban, hogy brr! Brr! BRR! Két perc múlva: BRRRRRRRRBRBRRRRBRBRBRBRBRRRRR!! He! Szerintem, én ma fogom tartani a Megöllek-napot, pont mint Grumpy Cat. Zsémbes macska. Zsémbes Kristen. Ugyanaz. Nem fogom ecsetelni reggeli tevékenységemet, legyen elég annyi, hogy először a fürdőben intéztem dolgaimat, aztán ruhát kerestem -fehér pulcsi! Imádlak!! -végül meg lementem a konyhába, és ettem egy almát, sunny-side up eggs-t -tükörtojás. Ami fried eggs is lehetne, de nem értem miért bonyolítom túl-, ittam teát, aztán kávét, végül szereztem fánkot, ami azt hiszem, megromlott, és végül előkerestem az egyik fullcapemet, -amit eddig még sosem hordtam, de 3 napja elkunyeráltam Bruce-tól, aki csak azzal a feltétellel adta oda, hogy ha hordani is fogom, úgyhogy most bizonyítanom kell neki - majd kimentem a ház elé, persze fázva. De legalább sietett a mösziő. Úr. M'lord. Mylord. Milord. Uram. Oké, hagyjuk. És hogy hogy köszöntöttem Styles-t? Természetesen egy nagy zsibbasztóval. Aztán elindultunk, de előtte rávettem, hogy két óra múlva, ha törik, ha szakad, ha van emlékem, ha nincs, de elmegyünk a sulis haverjaimmal szinte már törzshelyünkké vált Pink Panther-be, és szerzek egy teát.
- Harry! Nézd! -kiáltottam fel, egy óra szüntelen keresgélés után. Egy óriási plüssmackó volt kirakva egy hatalmas fém kosárba, és teljesen egyedül volt. Persze, hogy megsajnáltam, hiába egy maci.

Mucsu Maci ♥

- Egy mackó? Komolyan 19 évesen komolyabb dolgokat kellene...IRÁNY AZ ÁLLAT! -ordított fel, majd megragadta a karomat, és a plüss felé kezdett rohanni. Igen, orra buktam. Á, ne zavarjon senkit. És á, nem vérzek. Joey Tribbiani! Szeretlek, kölyök. Ez nem tudom, honnan jött. Viszont, mikor a fiú nagy nehezen kirángatta Mucsu Macit -máris elneveztem, kb mint egy óvodás-, szinte kitéptem a karjai közül, majd szorosan megöleltem. Talán tényleg kellene nekem egy pasi. Boyfriend. Barát. Csávó. Fiú...oké, van több szinonima? Göndörke azonban éppen azzal volt lefoglalva, hogy egy mesteri fotót készítsen rólam, amint egy plüsst ölelek.
- Ezt megvesszük! Nincs vita! Na meg, ha itt hagyjuk, magányos lesz -töröltem meg a szememet, színészien, amivel megpróbáltam rávenni, egyezzen bele. Ötödszörre sikerült meggyőznöm. Mucsu Maci az enyém!!
                A fizetés után Harry végül belement, hogy megmutassam neki a sulis haverjaimmal már szinte a törzshelyünkké vált /ezt már másodjára mondom/ helyet. Aaaaaazaz: hölgyeim és uraim: A PINK PANTHER!!! Hát nem klassz? Egy rohadtnagy plüssel kell beülnöm a kedvenc kávézómba, egy kapucnis, télen napszemcsit viselő kölyökkel. Sebaj! Alig pár száz ember fog megismerni....
Viszont, a ciki dolog az volt, hogy nem fért be az ajtón. Így Haroldka kívülről tolta, én meg belülről húztam, hátha sikerül bejuttatnunk, de nem jött össze. Végül, egy egész helyes srác vette át a helyem, és Mucsu Maci hasát összenyomva berántotta az épületbe. Még szerencse, hogy csak néhányan lézengtek a kávézóban.
- Wow, kösz szépen -töröltem meg a homlokomat, kifejezve azt, hogy elég nehéz dolog volt eme hatalmas küldetés. Úgy érzem, mindenféle értelmetlen dolgot hadoválok itt össze-vissza. Vagy ez a tök cuki sráctól van? Azta, ez az eddigi legértelmesebb gondolatom édes pasik közelében. Haladás Kristen, haladás. Amúgy...csak hogy magamban megjegyezzem, már vagy egy perce csak szemezünk a kölyökkel, habár még a nevemet sem tudja. Aj, be kellene mutatkoznom. Oké, vajon kézfogással, vagy integessek, esetleg puszi? Neeeeeeeeem, azt a sarkon álló személyek szokták csinálni. De akkor? Megvan! Ha egy intéssel véletlenül megérintem a vállát, az tuti nem probléma! Hajrá! -Izé...amúgy hogy hívnak? Csak mert az én nevem egy Kristen. Hopsz, csak simán Kristen! -valósítottam meg a tervemet. Jézus! Komolyan, eddig rendesen ment az angol, de most már valami szörnyű. JÉZUS!! És a fiú csak kanadaiul tud? Egyáltalán a kanadaiak kanadaiul beszélnek, vagy Amcsi angol, angol angol, román, cseh, szlovák, arab, urdu, Günter?! Várjunk csak! Miért beszélnének csehül? Ez hülyeség! Mi?! Oké, bocsánat mindenkitől, de a névtelenhelyessrác-tól teljesen elmegy az eszem.
- Szia "csak simán Kristen" -röhögött fel, amitől rögtön rákvörös lettem -James vagyok!
- Szia Jame....várj csak! Jamest mondtál? -itt bólintott egyet. És most, kivallatás Kristen-módra fog következni, ami azt jelenti, hogy megtudakolom, van-e ChatBoxa? És vele dumáltam-e? És mi  a kedvenc színe? És hogy megadja-e a számát? És hogy....visszaadja-e Mucsu Maci leszakadt karját? Igen, a sok huzavonától leszakadt. Szóval: - Amúgy...van ChatBox-od? Vagy inkább twitterrel nyomod? Mert szívesen bekövetlek! Miután csináltam egyet -javítottam ki magam. Reménytelen. Tuti el fogom üldözni. Jéé, itt van Harry Horan is! Hopsz, az Styles....na jó, tényleg meghülyültem. A legjobb barátom nevét felejtem el.
- Nincs, és twitterem sincs. Inkább fotózok! Magamat...ja, nem kell szerénykedni -nevetett fel megint. Istenem, de édes mosolya van. Oké, a két fiunk neve Harry Harry Stlyes-ról, a másik meg Davis. Az egyik barna hajú, és fekete-barna szemű lesz, a másik meg. Na ITT álljunk meg! Szánalmas, hogy a jövőt tervezgetem. De a gyerekeink neve az nagyon jó....csöndben maradok, esküszöm!
- Figyelj, nincs kedved meginni velem egy kávét? -tettem fel a kérdést, amibe egyhamar bele is egyezett, úgyhogy Göndörkéről tudomást sem véve leültünk egy asztalhoz a medvével, majd hosszas csevegésbe kezdtünk. És egész idő alatt feledésbe merült Szöszi.....na, haladás!

Twelfht Part: I need one more chance!

Na sziasztok! Azt kérném, hogy nézzetek be a fülek közé, például díjak, szereplők és a fontosabb dolgok, például a Megjelenés. És segítséget is szeretnék kérni, amit szintén a Megjelenés ikonban írtam le. Niall! ♥♥♥ Igen, ImádlakNiall feelingem van. Na, nem húzom az időt, jöjjön a várva várt új rész. Legalább egy kommentet kérek! Thanx ♥

Még egy ideig elbohóckodtunk két barátommal, például felénekeltük Jade-nek a kész dalt Andre hordozható elemes zongorája segítségével, néztünk pár Jóbarátok részt -Visszaadod a walkman-emet! NEMÉN! ....például ezt a 4. évados poénsort. Azonban, volt olyan is, mikor csak simán embereket hívogattunk, és ha felvették, Jade egy rémisztő hörgést produkálva beleordított a készülékbe. Jelentenek a rendőrségre? Á, dehogy! Viszooooooooooont..... -direkt ilyen sok o-val- mikor a hörgős barátnőm felszívódott /szerintem egyedül folytatta a hívogatósdit/, kénytelen voltam kedves, félreérthető Andre-tól megkérdeznem, miért akart megcsókolni? Tehát, éppen rózsaszín limonádét készítek -miért baj, ha rózsaszín? Cat haja is pink, mégsem zavar senkit-, miközben zeneírótárshaverom a hordozható szintetizátoron klimpírozik valami felismerhetetlen dallamot.
- Hé -kaptam fel a poharat, majd vigyorogva barátom elé léptem -kész a limonádé!
- Ú, rózsaszín? Egyszer akkor is megtudom, hogy csinálod! -vette el a a színes csíkokkal díszített üvegpoharat, amibe egyből bele is kortyolt. Amúgy még régebben, mikor átjött -NE értsétek félre!- fogadtunk, hogy sosem szerzi meg a receptjét. Ja, mindig elfelejti meglesni, hogy készül. De nekem addig jó, míg nyerésre állok!
- Nem hinném! Amúgy, Andre -huppantam le mellé, egy hajtincsemet rágcsálva...Jézus! Krhh...azt hiszem, le kellene szoknom erről, mert egy elég hosszú szál most tervezett megfullasztani. Hurrá.. -Mi volt az a dolog 2 órája? -oké, most őszintén: ti emlékeznétek arra a dologra, amit 120 perccel a mostani helyzet előtt csináltatok? Jó, mert én sem.
- He? Mi? -nézett rám értetlenül, azonban két másodperccel később leesett neki - Aaaaaaz....az egy hipnotizációs teszt lett volna!
- Te azt akarod bemesélni nekem, hogy hipnotizálni akartál? -nevettem el magam. Ki akarja azt elhitetni egy majdnem-csókjelenet után egy lánnyal, hogy csak meg akarta bűvölni? Jézus...!! Persze Andre megsértődött, amiért kiröhögtem, és nem vettem komolyan. De most őszintén: ti elhinnétek ezt?
- Jó, akkor ne higgy nekem! Hétfőn találkozunk -pattant fel durcáskodva, mialatt felvette az "ádáz vagyok" tekintetét -Megyek is.......! Amint megittam ezt! -emelte fel poharát, majd kiitta az utolsó kortyokat a rózsaszín limonádéból, aminek poharát a kávézóasztalra csapta le, persze feldúltan. Ezek után felkapta a szintetizátorát, amit sikeresen leejtett, mikor a kabátjáért nyúlt, Így plusz öt perc ráadás volt az, amíg összeszedte a 4 darab, óriási emelet. Sikeres "filmbeillően elviharzok" jelenetre sikerült. Én meg sikeresen kiröhögtem, ami miatt fiú létére teljesen besértődött, szóval mikor kicsörtetett a házból, köszönés helyett csak egy bazdmeg-et kaptam, amire egy "de kit?" volt a feleletem, természetesen röhögcsélve. Mivel Andy és Bruce elmélyülten írták meg házijukat -házi gördeszkavideókat bámultak....vajon a húgom hogy-hogy nem irtózik a vértől? Én már magától a szótól is hányingert kapok-, Jade pedig valamit fűrészelt -???????- ezért inkább a "náthás vagyok, ezért fáj a fejem" indokra hagyatkozva felvonultam a szobámba, ahol békésen elhelyezkedtem az ágyon, majd ölembe vettem a laptopot, és azon kezdtem merengeni, mit is csináljak temérdek szabadidőmben. Hallgassak zenét? Minek, ha magam is tudok írni? Írjak verset? HE??!! Írjak házit? Az a strébereknek való! Olvassak blogokat? No><. -bocs, ezt muszáj volt így írnom....-. Hé, egy pillanat! Eszembe jutott, hogy még Londonban Ands azzal a címszóval rohant be a szobámba, hogy "egy édes sráccal dumcsizok a ChatBox-ban!!!". Úgyhogy vállat vonva pötyögtem be a keresőbe; ChatBox. Ameddig a lassú Wifi töltött -komolyan, ebben a házban csak ilyen csiga tempójú netet lehet fogni?-, addig én letrappoltam a földszintre, ahol rémisztő barátnőm SMS-ezett, az írás gyorsaságból ítélve Beck-kel. Nektek is feltűnt -vagy csak nekem, írás közben- hogy mennyi hosszú í-t használok? Ez idegesítő. Hopp, és megint! Á, hagyjuk. Szóval, azért mentem le, hogy csináljak magamnak egy kevés cukor-sok tej-teát visszatérve londoni énemhez! Azért még az sem veszett el. Azsem...így is lehetne mondani, gyorsan, egymás után. Az sem, az sem, az sem, az sem, az sem....oké, térjünk a lényegre: mire visszamentem a szobámba, addigra kidobott /kereső/ egy elég érdekesnek tűnő oldalt, úgyhogy ráklikkeltem, és voil'á! Vagy hogy kell írni. Nini, megint egy í. De ide regisztrálni is kell....na nézzük! Felhasználó név...az mi legyen? Kristen? KP? KristenP? Rákuram? Vagy...ami még nem volt, az mondjuk.....Ahá! Jó, elég szánalmas és egyszerű név, de hát, mit vártatok tőlem? singer416. Mert énekes akarok lenni, és április 16-odikán születtem. Zsír. Jelszó. Nem, nem a LoveNiallHoran-t írtam! Ne képzelődjetek. Hanem a kedvenc számomat választottam. Nem, nem MJ-től. Bár, ha választanom kellene, melyik a kedvenc számom tőle, akkor inkább meghalnék. Nem lehet választani. Madonnától /Jézusom, ki hallgat 19 évesen Madonnát? ÉN, jelen! Jó, lehet hogy ciki, de én még attól szeretem/ a..... lett. A pontsor a jelszó. Mármint a pontsor helyén lenne, HA lenne.

- Ohó! Azta, mennyi ember vár a chat-elésre. -kiáltottam fel, magamnak. Amúgy tényleg, belépésem után 10 mp-cel máris 3 ember írt rám. Hú, király. Amúgy Amúgy, a regisztrációnál a sok mező közöttl volt egy olyan, amibe egy számomra érdekes idézetet írtam:      There's someone, I'm waiting for 

                                                        If i's a day, month, a year,
                                                        I gotta stand my ground even 

                                                        If it rains, or snows,
                                                        But what else can I do, 

                                                        When I'm still in love with him?♥

Na, de a lényeg, hogy a három kölyök közül, az egyik egy fiú volt /bár a neve elég érdekes: waitinmyprincess/. És legelőször egy elég furcsa dolgot kérdezett meg -lusta vagyok angolul írni, és amúgy sem értenétek folyamatosan, úgyhogy magyaruuuuul lesz.Hurrá-:

Waitinmyprincess: nincs nálad véletlenül egy csomag gumicukor?
singer416:  te pedofil vagy? (igen, remek kezdet).
Waitinmyprincess: miért lennék az? 
singer416: mert miért ne? Amúgy csak azért írtál rám, mert gumicukrot akarsz?
Waitinmyprincess: nem! Jöhet csipsz, rágó, hamburger, sültkrumpli....KAJA!!!
singer416: Aha....és? Most akkor mit is kéne tennem? 
Waitinmyprincess: ADJ KAJÁT, EZEN MIT NEM LEHET ÉRTENI?!
singer416: De hogy?? Amúgy miért is "waitinmyprincess" a neved? 
Waitinmyprincess: miért? Zavar? De én most léptem. Ha van számomra valami ehető infód, írj nyugodtan. Csá!  
Oké. Ez érdekes párbeszéd volt....egyáltalán miért írt rám csak azért, hogy kaját követeljen? És amúgy is, be sem mutatkozott! Tulajdonképpen arról dumáltunk, hogy adjak neki kaját. Amolyan "ezmiarákvolt???" arcot vágva meredtem magam elé, majd megráztam a fejemet, és elhatároztam, mivel már este fél hét volt, hogy elmegyek fürdeni. Azonban, miután végeztem, elég erős hidegrázás tört rám, ami akkor sem csillapodott, mikor felöltözve, ötven paplan és százhúsz pokróc alatt feküdtem, forró teát kortyolgatva. Ráadásul még tüsszögtem is, ami miatt nyál került a poharamba. Nem direkt volt! De legalább anya észrevette, mikor bejött jó éjt-et kívánni, hogy mennyire szarul vagyok, és jó anya módjára lázmérő+fejfájáscsillapító+lázcsillapító+borogatás+tea=halál. Nekem ez sok! Elég lett volna egy gyógyszer és tea, nem egy fél gyógyszertár! 
- Anya! Nyugi, csak náthás vagyok, nem halálos beteg! 
- Tényleg? Akkor miért van 39,7 fokos lázad? -nyomta a képembe a lázmérőt, ami tényleg 39,7-et mutatott. Akkor valószínűleg holnap nincs suli -De vajon mit csináljak veled? Nekem muszáj bemennem, te meg nem vagy annyira beteg -itt felháborodottan csaptam a karommal egyet, miközben valami beszólás után kutattam, azonban a tátogáson kívül semmi más nem jött össze. Várjunk csak?! A hangom is elment volna? Nem, csak szimplán nem találtam egy rendes megjegyzést sem.
- Jöjjön át Harry -közöltem vele -mármint anyával-, hosszas köhögés és krahácsolás után. Kaparó torok, lvl 120. Hurrá. 
- Oké, fel is hívom, mondd a számát! -szólított fel, én azonban inkább kikaptam kezéből a készüléket, és bepötyögtem a 7 tagú számot. Gondolom a fiú felvette, mert anya hevesen gesztikulálva távozott. Én meg ott maradtam a nyamvadt ágyban, s tőlem 3 méterre volt a zenelejátszóm. Most mi legyen? Egy beteg nem mászkálhat! 
- ANDY!!!! -üvöltöttem fel, s rá öt másodperc múlva feltűnt a kivágott ajtóban szolgálatra kész húgom -Az IPod-ot, kérlek! -néztem rá a legédesebb pillantásommal. Úgy tűnik, bevált, mert a lány sóhajtva kapta fel a fekete-Keep Calm...tokú IPod-omat, ami az íróasztalomon pihent. Gyorsan kivettem kezéből, majd előkerestem Madonna-Vogue című számát, amire nemrég akadtam rá, s egyből kedvenceim közé került. Békésen hunytam le a szemem a zenét hallgatva, majd a szám végén kivettem a fülhallgatókat fülemből, és elraktam az iPod-ot, majd átfordultam az oldalamra, és 30 perc után sikeresen elaludtam.  

*két héttel később*
Oké. Én értem, hogy november 16.-a van, de attól MIÉRT KELL HAVAZNI? Most őszintén? Ráadásul kint mínuszok repkednek, én meg még csak most lettem teljesen egészséges. Amúgy, Harry rögtön másnap készségesen átjött. És végignéztük a Jóbarátok sorozat 5-7. évadját. Aztán, Louis jött át, Így jártam anyátokkalt nézni. A harmadik betegeskedéses napomon Zayn jött, akivel egész nap kajáltunk és mindenféle zenét hallgattunk, miközben 1D-s blogok -persze a legszarabbak- részleteit olvastam fel neki, például a legromantikusabb Zayn-től a "rosszfiú vagyok, ezért bazdmeg"-esekig is, amiken jókat derült a srác. Bár, ki nem? Csütörtökön Cat jelent meg az ajtómban, mellette Liam álldogált, egy cserepes virágot hozva -kiderült, hogy ez tulipán akar lenni, csak még nem fejlődött ki. Vagy hogy mondják kertésznyelven. Aztán, pénteken, nem az a személy jött, akit annyira vártam, hanem az én kedves kis baráti társaságom, kiegészülve Sikowitz-cal, aki azt hiszem, kifosztotta a hűtőt. Viszont, most már teljesen normális vagyok, néha egy-két tüsszögéssel és orrfolyással, de a lényeg, hogy egészséges. 
- Srácok...kéne valami törzshely, nem? -tettem fel a kérdést, a szekrényem mellett állva, Cat, Jade&Beck, és Andre társaságában. 
- Ja, hozzátok nem mehetünk minden nap -értett egyet a zeneírótársam. Mivel megszólalt a kolompszerű csengő, ezért a szerelmes gerlepár -ezt kedves ijesztő barátnőmre és Beck-re értem-, és Andre is felszívódott, míg én Cat-tel egy éneklős órára indultunk. Ezek az órák általában azzal telnek, hogy egy-két lájtosabb dal eléneklése után meghallgatunk pár embert, és segítünk, hogy minél jobbak legyenek. Viszont, most szerintem a karácsonyi előadásokra fogunk készülni. Nekem van pár ötletem, amiben viszont legalább két osztálynak benne kellene lenni. Egy kis Michael Jackson+egyencuccok=klassz műsor! Hehehehehee! Oké, már önmagamnak is furcsa vagyok. 
                Az óra elég lassan vánszorgott, mert ma olyanokat hallgattunk meg, akik valami szörnyűek voltak. De annyi izgalmas legalább történt, hogy Cat felüvöltött, az ének közepén:
- MEGVAN! -erre mindenki felkapta fejét, mire a lány a hajánál is vörösebb színt öltött fel, és úgy válaszolt -A...az akkord! Rájöttem -erre mindenki tovább aludt. Viszont, a barátnőm a kezembe nyomott egy kis cetlit, amin ennyi díszelgett:

Pink Panther, 
a legjobb kávézó :**

Oké, ezzel nem tudom mit akart üzenni, de azért küldtem felé egy biztató mosolyt, majd felcsaptam karomat.
- Tanárnő, kérdezhetnék valami az osztálytól? -néztem kérdőn az énektanár felé, aki bólintott egyet. Gyors mozdulattal felkaptam a jegyzetfüzetem, amibe az ötletemet írtam, majd a tanár helyét elfoglalva, zavartan kikerestem a teleírott lapot, s amint megtaláltam, bele is kezdtem -Oké, figyelnétek egy kicsit? Köszönöm! Szóval, mielőtt hisztizni kezdenétek, csak annyit fűznék hozzá, hogy ez nem pontosan a karácsonyhoz kapcsolódik, csak gondoltam csinálhatnánk egy közös produkciót. Khömm...tehát. Benne lennétek abban, hogy egy olyan számra táncoltok, amit egy általunk kiválasztott ember énekel? -tettem fel a kérdést, majd ajkamba harapva vártam válaszukat, ami egy igen-t jelző moraj volt. A következő megválaszolandó dolog az volt, hogy és ki legyen az, aki énekel. Erre vagy ötvenen jelentkeztek, és válaszuk különösképp meglepett:
- Legyél te, Kris! -közölték. Vigyorogva mentem a helyemre, és óra végéig egy plakáton ügyeskedtem, amin a választott szám, öltözék, és a próbák ideje volt. Igen, betegségem alatt, mikor senki nem volt nálam, egy produkción gondolkoztam. A tanítási nap után az ajtó előtt gyülekeztünk, s különféle elfoglaltságokat csináltunk, például Cat valamin röhögcsélt, amit egy űrújságban olvasott, mialatt Jade egy ollóval vagdosta szét egy általa utált személy egyik füzetét, közben Becknek hadart valamit arról, hogy mennyire ideges. Pasija közben valamit a telóján bámult, mindeközben én az előadást ecseteltem Andre-nak, aki az ajtó üvegén bámulta a kavargó hópelyheket, merthogy éppen havazott. 
- Oké, akkor most hova? -tette fel kérdését az ásító Beck, mire Cat felnézett a magazinból, és közölte, majd ő mutatja az utat. Végül is, egy sima pénteki nap, amikor mind unatkozunk, úgyhogy beleegyezően követtük, ki, a hidegbe. Az út alatt nem egyszer csúsztunk meg a jeges járdán, de senkinek nem lett nagyibb baja egy-egy alfél sérülésnél. Cat végül egy bazinagy, PINK PANTHER feliratú kávézó előtt fékezett le, ami előtt egy karton tigris állt. Megjegyzem, elfogadnék egy ilyen izét, otthonra. Bármi jöhet belőle. 
- A McLaren's helyére építették! Tudjátok, Kris idejött berúgni, mikor szerelmi bánatban szenvedett -közölte Cat aranyosan nevetgélve, mire kapott egy finom ütést a vállába. 
- Induljunk! Én már most idefagytam -löktem be az ajtót, majd beléptem a helységbe. Azonban, a bútorok a névtől teljesen elütöttek. 
- A tárgyakat meghagyták a McLaren'sből! Csak újra építették, és más neve lett -szólalt meg újra a pink hajú lány, mire Beck egy "jólvan, értjük a barmok éles logikáját" beszólással röhögve levetődött a régi, Így jártam anyátokkal pub-ot utánzó bőrkanapéra. Mi is követtük példáját, majd sorban rendeltünk valami italt, például sima gyümölcslevet, vagy kólát, Fanta, stb. 
- Na, akkor benne vagytok az előadásban?
- A szerelmi életem romokban hever?
- Szerinted kövér vagyok?
- Miért nem ihatunk sört? 
- Ted Mosby, az építész!
Soroltuk fel a problémáinkat, sorrendben: én, Cat, Jade, Beck és végül Andre. Bár az övé inkább csak egy sima megjegyzés volt. Viszont, mielőtt megszólalhattunk volna, egy jelzést hallatott a telefonom, ami szerintem egy üzenet lesz a ChatBox-ból. Igen, letöltöttem a ChatBox-ot, és még rá is írtam arra a Waitinmyprincess kölyökre, aki ugye fiú, és mint megtudtam, 19 éves. És ezalatt a két hét alatt szinte minden nap dumáltunk, bár legtöbbször veszekedtünk, mondjuk arról, hogy melyik a jobb, Titanic, vagy Rómeó és Júlia. De azt még mindig nem tudom, mi a neve, és hogy hogy néz ki, mert megkértem, hogy se képet ne küldjön magáról, se a nevét ne mondja meg, mert így izgalmasabb, és nem tudod, kivel beszélsz. Belement. Vigyorogva vettem elő a készüléket, ami tényleg egy új üzenetet jelzett ki. A szöveg ez volt:




Waitinmyprincess: héjjhó! Mi van veled, kedves singer416? Képzeld: hamarosan új országba megyünk! A haverokkal. Nyugi, nyugi, nem kell aggódnod, szívrohamot sem kell kapnod, még dumálhatsz a nagy James Waitinmyprincess-es! Ne haradudj, de muszáj volt megmondanom a nevem...remélem nem haragszol, de én attól még nem vagyok kíváncsi a tiédre. Egyszerűen csak azért írtam le, mert ez a felh. név túl hosszú. De mondd csak: hogy haladsz az énekesnői álmaiddal? Lesz valami fellépésed? Írj hamar!
Waitinmyprincess

Az üzenet elolvasása után óriási vigyor terült szét arcomon, hiszen, hiába is kértem én, hogy ne mondja meg a nevét, mégis boldoggá tett, hogy megtudtam: James. Akkor ezek szerint angol, hiszen Angliában van a legtöbb James. James, hozna nekem egy teát? Vagy James, uram, itt a napilapja! Esetleg James vagyok, örvendek milédi! Oké, abbahagytam.
- Na mivaaan, csak nem Niallke írt? -kezdett bele a cikizésembe Jade, mire hozzávágtam a táskámat -Hurrá, mindig is egy ilyen ocsmány táskára vágytam!
- Jade, viselkedj! -szólt rá Beck. Válaszul egy "nekem ne parancsolgass!"-t kapott. Éljen, egy újabb vita kezdete. Mostanában csak ezek mennek. Viták viták hátán.
- James! James a neve, és most ő írt rám! Vajon tetszhet-e egy olyan ember valakinek, akit még nem ismer, viszont tudja a kedvenc kajáját, színét, filmjét, és a szerelmi életébe is bebocsájtást nyert? -elmélkedtem hangosan, mire Andre felröhögött, Cat meg nem értette. Hát igen, remek társaság ez. Amúgy azért mondtam a szerelmi életet is, mert  rávettem, nem is ismer, így nyugodtan beszélhet. Szóval megtudtam, hogy van egy csaj, aki tetszik neki, de elég szarul alakulnak az ügyek. Megnyugtattam: velem is ez a helyzet. Aztán közösen kiröhögtük egymást. Vajon ez egy új barátság kezdete?

A hétvége, és az azután következő hétfő-kedd hamar eltelt, s habár nem találkoztam megint Szöszivel, láthattam Louis-t és Harry-t, amint valamit vásárolgatnak. És az egész Niall-haragszik-Kristenre dolog is zavaró, mert ugye a srác, aki tetszett -dolgozom rajta, hogy ne tetsszen, hiszen beláttam: nála nincs esélyem- hamarosan, azaz 5 nap múlva megy turnézni, és még mindig nem beszéltünk. Persze, a többiekkel tartom a kapcsolatot, de Szöszivel nem. Viszont annyi jó dolog történt, hogy James kölyökkel át ChatBox-oztuk a hétvégét, és a hétfő éjszakát. És íme, én is bevallottam szerelmi életem egy kis részét:

Waitinmyprincess: oké. Én is mondtam valamit arról, hogyan élem az életem a csajokkal. Most te jössz!
singer416: mármint úgy értem, mondjam el, hogy mi a helyzet a lányokkal? Ezek szerint lezbikusnak állítasz be?
Waitinmyprincess: haha, humorzsák. Úgy értem, van-e fiúd, stb.
singer416: oké, végül is élőben nem ismersz, annyira nem ciki. Mint minden probléma, én is így kezdem: van egy srác aki tetszik. Viszont legalább 18 napja megharagudott, így nem beszélünk. Én meg megpróbálok nem úgy nézni rá, mint aki tetszik, hanem mint egy sima csávó, de hidd el, ez nehezebb, mint gondolnád!
Waitinmyprincess: nekem mondod? Velem is ez a szitu, csak annyiban, hogy én haragszom arra, aki tetszik. És tényleg, mi sem láttuk egymást legalább 18 napja! Csak velem annyiban más, hogy én érzem úgy, nincs esélyem a csajnál! 
singer416: hát, szar lehet...de nekem is szar! 

Igazán jó dolog, hogy suliba menés előtt is a beszélgetéseinket nézem, de egyrészt ma próba lesz, az első, másrészt, azt hiszem, elkéstem....hurrá. Á, nyomorék suli, semmi kedvem bemenni. Vagy de, de ez mellékes. Legalább már 20.-a van, és a hó is olvad, a 1D mindjárt elmegy -jó, ez nem legalább, inkább és-, karácsonyi ünnepség, mint megtudtuk nem másodikán, hanem ötödikén, aztán 15.-től szünet, én vége, új év, új kezdet. Zsír...szóval lecsuktam a laptopom tetejét, és beraktam a lepedőm alá, nehogy anya elolvassa a levelezésemet, majd felkaptam a táskám, felrángattam magamra a csizmát, magamra húztam a téli kabátot, és elindultam a buszmegálló felé. Vagy felhívom Andre-t, hogy jöjjön értem. Király. 
                    Tíz perc múlva már zeneírótáram fűtött kocsijában ülök.
- Neked kellene egy jogsi, mint minden normális 19 évesnek! -tettet felháborodást barátom, majd kezembe ad egy pohár Pink Panther-es eperteát, amit szinte minden reggel megiszok, ha van időm. 
- Hé! Tudod milyen nehéz levizsgázni?! És lány vagyok! Tuti szarul tolatok -röhögök fel, majd a gőzölgő műanyag pohár tartalmába kortyolok, ami forrón folyik le torkomon. 
- Nem baj! Figyelj, a szünetben megtanítalak! Csak gyere át, és te leszel a világ legjobb sofőrje! Ja várj, az én vagyok -csatlakozott Andre is a nevetésbe. 
                  A suliba érve elkérjük Cat-et, Jade-t, Beck-et, Robbie-t, és persze Mex-et, a bábját -bocsánat, ő NEM báb-, meg Trinát az órákról próbára hagyatkozva, és átvonulunk az ebédlőbe, ahol, miután minden asztalt és széket félretoltunk, megkezdtük a gyakorlást, mialatt Jade elment szólni Sikowitz-nak, hogy jöjjön segíteni. 
- Öt, hat, hét, nyolc és forgás! De ne jobbra! Balra, szerencsétlenek -először még zene nélkül próbáltuk el a mozdulatokat, amiket Jade-del dolgoztunk ki - Cat! Neked még nem adtam szöveget? Nesze, itt egy -nyomtam a hisztiző lány kezébe a papírt, amin a srácok sorai voltak kijelölve. Bár, a legtöbb nekem jutott, hiszen én fogom Michael-t utánozni. Hehehehhehe, remek számot választottam! Mondjuk, én szinte már tudom az egész produkciót, a szövegemmel és a mozgás is megy már. Túl sok szabadidőm lenne? Á, dehogy! Viszont, mikor Jade visszatér Sikowitz-cal és a sulipszichológussal, na akkor kezdődik el tényleg a próba! Hogy ebből mit fogunk kihozni? Hát nem tudom, de remélem, sikerül! Van még....15 napunk. Hajrá! 

Eleventh Part: Nothin'

"Azt akarom, hogy mindig velem maradjon...

hogy sose hagyjon el -Niall Horan"

/Niall szemszög/

A moziban ülve, egy kaszabolós jelenetnél jöttem rá, mennyire fontos nekem. Egyszerűen nem bírnám ki, ha elveszíteném. Mert....iránta valami olyan megmagyarázhatatlan dolgot érzek, ami egyszerre tesz boldoggá és egyben szomorúvá is. Mert tudom, hogy neki is ugyanannyit jelentek, mint ő nekem. Viszont elkeserít, hogy tudom, ha rajtam múlik, sosem jövünk össze. De egyszerűen képtelen vagyok. Képtelen vagyok csinálni bármit is, mert pontosan én kértem, hogy "legyünk barátok!". És hiába akarom jelezni neki, most az egyszer ne vegyen komolyan, nem jön össze. Talán azért, mert fontosabb nekem, minthogy pár hónapnyi szerelem után máshogy nézzen rám. Mint egy "ex"-re. Mert nekem nagyon sokat jelent, azonban nem akarom elveszíteni. És ha járni is kezdenénk, nem tudnám folyamatosan megóvni a rajongóktól, azoktól, akik miatt az egész kapcsolatunk tönkre mehet. Sőt, minden egyes, a közelébe merészkedő fiútól is védeni akarom. S bár hiába akarom egyfolytában óvni, nem lehetek mindig mellette. És itt ugrik a majom a vízbe: mi el fogunk menni 27-én. Még a karácsonyt sem tölthetem vele. Mi lesz, ha addig talál valaki mást? Aki nem rágódik azon, mi lesz az eddigi szép emlékekkel, hanem csak csinálja, a YOLO alapelvén. De ha már az "csak egyszer élsz"-nél tartunk, nekem sem lenne szabad itt őrlődnöm. Ki tudja, mit hoz a holnap, nemde? Valószínűleg, egyszer majd szakítunk, de addig még több közös, számomra az álmaimat jelentő élménnyel és emlékkel fogok/fogunk gazdagodni. És nekem ő mindent megér. 

- Még a moziban is képes volt elaludni -közöltem a mellettem ülő Kristen fölé hajolva. Az említett személy lejjebb csúszva a felettébb kényelmetlen széken, fejét a háttámlára támasztva szuszogott, s még a félhomályban is ki lehetett venni, hogy álmodik. Ezt a szempillái néhai megrezdüléséről, felgyorsult légzéséről, és folyamatos mocorgásából állapítottam meg. Vajon mik keringenek fejében? Mi az, ami ezt a hatást váltja ki ebből a lányból?
- Na ja...pedig én eléggé berezeltem -kúszott közelebb hozzám Louis, aki eddig a térdén könyököléssel támasztotta meg állát, s közben feszülten bámulta a jelenetet. Való igaz, Loui sosem volt a horror filmek imádója, hiszen az nálunk mindig Liam és Harry volt, előbbi azért, mert szerinte nincs valóságalapjuk, utóbbi pedig bátor lélek.
- Szerinted mit érezhet? -kérdeztem, s bár inkább hangosan gondolkodtam, barátom, és egyben bandatársam feltárta elméje "okos" részét, ami azt jelentette, ő bizony most tanácsot/véleményt fog adni. Unottan vártam "megfontolt" válaszát, amit körülbelül két perc után osztott meg velem.
- Haver! Látszik rajta, hogy minden rezdülésedért odavan! Nézz csak rá, fogadok, hogy veled álmodik -röhögött fel mondata végén az Eleanor nevű barátnő boldog fiúja, majd belemarkolt a kartonban pihenő kukoricaszemekbe, amiket alig pár másodperc múlva nagy hévvel hajított el a vele ellenkező irányba. Nos ja, elég rémisztő látványt keltett, ahogy a védtelen áldozat a gyilkos csapdájába sétált, de hát megszokhattuk.
- Azt kétlem -legyintettem Louis hülyesége miatt, majd inkább vissza fordultam a vászon felé, és újra figyelni kezdtem a filmet.

/Kristen szemszöge/
Egy óriási zombihörgésre keltem. Ó, de zsír, majdnem lezuhantam a székről, de sebaj! Riadtan, és szaporán lélegezve helyeztem magam ismét a székbe, majd körülkémleltem a teremben. Hát, izé...most komolyan, értem én, hogy csak pár 16 éves srác, egy 35-40 év körüli pasas /aki jó nagy darab/ meg még egy lezbi pár van itt, de...Oké, a fiők miért viselnek maszkot? Normális az, ha rettegek? Inkább nézem a filmet, igen, az jó lesz.
- Jézus!!! -üvöltöttem fel, talán túl hangosan is, mert a vetítő egy kaszabolós jelenetet mutatott be /csak egy újabb áldozatot pusztítottak el, csoportos hörgés, egy csimpánz menekül, csak a szokásos laza dolgok.../, ami épphogy, de nagyon megijesztett!
- Kussolj már, hülye ribanc -vetette oda az egyik 16 éves kölyök. Milyen aranyos! Á, hagyom a fenébe ezeket a....a. Verebek! Ez az, hagyom a verebeket!

- Te meg fogd be, és húzzál haza aludni -nézett feléjük Beck, aki nagylelkűen megvédett. /amúgy köszönöm eme átköltött beszólást Eszti-nek---> takarodj haza aludni!/ Ez kedves, meg minden, de most egy randin vannak, legalábbis annak indult, szóval nem szabad tönkretennem a marhaságaimmal. Egy legyintéssel elintéztem, majd inkább közelebb húzódtam Niall-hez -már amennyire az ülés engedte-, és elővettem a telefonomat, amin kikerestem egy számot, ami végül a Want U Back lett Cher Lloyd-tól /imádom Cher nevét!! Ha gyerekem lesz, tutibiztos hogy így fogom elnevezni -mit számít a férfi akarata?! De most komolyan! :D Amúgy ez Kristen+Emma megszólalás volt/, s a fülhallgatókat hallókagylómba -oké, ez furcsa volt - helyeztem, majd elmerültem a normális, cseppet sem ijesztő zene hallgatásában. De jóó, klassz zene! Olyan öt percig bírtam ki, mert közben néztem is a filmet, ami....nos. Inkább hadd folytassam a sztorit! 

- Jól vagy? -fordult elém idegesen Szöszi, hiszen már másodszorra sikoltottam fel, azonban pár hangizével halkabban. Ez haladás! Már csak X év, és kibírom ordítás nélkül. Vagy kirángatom Louist, mert ő is riadozik, vagy mi. Ez a megoldás! 

- Hé, Louis! Hopsz, Lewis, nem megyünk? Én egy kissé...khm berezeltem -böktem meg a karját, miközben leporoltam magam, és ölembe kaptam a táskám. Válasza egy "induljunk!" volt. Ja, amúgy ezt mind Niall előtt csináltuk, aki le se szarta, de senkit ne zavarjon. Hát oké, nem tudom, mi játszódhat le a fejében, de kezdem úgy érezni, csak játszik velem. Brühühühhü, most mindenki elszomorodott, igaz? Na, sebaj! Majd...maximum megpróbálom elfelejteni, és kész. Bár ez nem valami egyszerű. 

- Kussolj már, nézném -intett le az említett fiú.Ó, de jó! Most mit csináljak? Mérjük fel a helyzetet: egy zombihorror kellős közepén vagyok. És épphogy, egy kicsitnagyon félek. Hogy miért? MERT AZ OTT SLENDERMAN! Jézus....oké, ennek mi a címe? Egyáltalán ki rendezte? Mert az egy baszotthülye volt. Igen, káromkodtam. De ha ti ülnétek itt, megértenétek a szitut. Ráadásul, senki nem akar hazamenni velem. Én meg egyedül nem fogok bóklászni, az tuti! Inkább...inkább elrejtőzöm a WC-ben. Vagy elbújok az ülés alá. Ez jó lesz, csak valahogy...hopsz. Oké, most, hogy nem önszántamból, de lezuhantam a székről, itt is maradok. Bár, azt Niall nem díjazza. Vajon...azok a kidagadt erek dühöt jelképeznek? Na jó, hagyjuk a töprengést. DE ÉS HA VALAMI A PIROS SZÉK ALATT REJTŐZIK, HOGY ELKAPJON??!!! Tudjátok mit? Maradjunk annyiban, hogy átvészelem valahogy a filmet, aztán otthon zombicsapdát állítok a szobámban, miközben kinyírom Jade-t, hogy képes volt elráncigálni a randijára. Amúgy...a randiról pár szót: Beck és kedves barátnőm elvannak a telefonjukkal. Azt hiszem, egymással SMS-eznek. Hajrá nekik.

                   Még két kerek óra! Még két óráig tartott a film! Ami elég necces, mert körülbelül két világot pusztítottak el a zombik, de legalább vége van. És ha most nem jutok épségben haza, akkor én megölök valakit, az biztos. Vagy nem -de ez nézőpont kérdése. Oké, azt hiszem ez a zombihorror teljesen megőrített. Szóval, bocsánat, ha zagyvaságokat beszélnék.  Szóval, a filmnek vége, és Beck és Jade most sétálni mentek, Niall vissza a 1D többi tagjához -köszönésképp egy "csá"-t motyogott. Úgy látszik, még mindig be van rágva-, míg Louis elment fagylaltot szerezni. Tehát, két lehetőség van: vagy megölnek, vagy utcazenész leszek. Miért érzem úgy, hogy az ötleteim enyhén szólva is furcsák? Ne is válaszoljatok!

- Bú!! -ugrott elém "valaki", mire egy hangos "váááááá, úristen!!!!" hagyta el a számat. És véletlenül kivertem BooBear kezéből a fagyit. Csak remélni tudom, hogy az enyém ment tönkre. 

- Jézus, azt hiszem, be kellene vinned a kórházba, rendellenesen működő szív miatt -fújtam ki a levegőt, mialatt tekintetem a röhögő Loui-ra emeltem -Nagyon vicces!

- Nyugi van! Tessék, ehetsz a fagyimból -tartotta felém a csoki ízesítésű jégkrémet. Csábító ajánlat, de én kifejezetten rühellem a csokoládét. Mármint fagyiban. Mindenki mindig csokisat vesz, arról áradozik, pedig az a világon a legegyszerűbb jégkrémféle! Nem úgy, mint a sárgadinnye, vagy a puncsos! Hé....hirtelen megkívántam a fagyit. Pedig november 2. van. Miért van a 11. hónapban fagylaltárus az utcákon? Á, ez itt Kanada, bármi furcsa dolog történhet. De náthás is vagyok. Mindegy, akkor is veszek citromosat! És ebben senki nem akadályozhat meg! Vagy de. Például az, hogy az árus arrébb ment a kocsijával. Király. 

- Nem köszi -utasítottam el -nem tudnál hazakísérni? Azt hiszem, ha egyedül megyek, a hallucinációm miatt a pszichiátrián kötnék ki -vigyorodtam el saját magam hülyeségén. Loui is ugyanezt tette, annyi különbséggel, hogy csokis volt a foga. Egy legyintéssel nyugtáztam, hogy rajta már nem lehet segíteni, majd felhúztam kapucniját -higgyétek el, még itt Kanadában is megtalálnák- és belekarolva a házunk felé vonszoltam. 

               Mikor biztonságérzetben bezártam Tommo Tomlinson mögött az ajtót, és körbekémleltem, rájöttem, a házban csak én vagyok! Most vagy visszahívom Louis-t, aki már el is rohant -gyors kölyök. Vagy csak ő is berezelt a filmtől-, avagy áthívom Andre-t, hogy írjuk meg a dalt, aztán viszlát. Ez a megoldás. Miután előkerestem a telómat, kikerestem zeneírótársam számát, s a készüléket fülemhez tartva sprinteltem fel a szobámba egy ablak csukódását hallva.

- Andre! Mit csinálsz? -szóltam bele a kagylóba, az ajtómnak dőlve.

-Ráveszem a nagyanyám, hogy bújjon elő az ágy alól. Komolyan mondom, egy gyanútlan ember szörnynek is hihetné -röhögött fel.

- Ezzel ne viccelj! Amúgy most át tudnál jönni, megírni a dalt? -kérdeztem reménykedve, miközben a hajammal játszadoztam.

- Ja, 10 perc és ott vagyok -közölte, s hangjában azt véltem felfedezni, hogy ő jól szórakozik rajtam. Hurrá. Miután lerakta, én elkezdtem eltorlaszolni a szobám bejáratát. Aztán, mikor csöngettek, rájöttem, nem fogok tudni kimenni. Úgyhogy az ablakomon kihajolva leordítottam Andre-nak, hogy másszon fel a falon, pókembert utánozva. Csak egy kicsit nézett hülyének....de szerencsére Ands és Bruce haverja pont akkor futott be, így be tudták engedni az értelmetlen fejet vágó haveromat. És én is visszapakolhattam, mert most már nem fognak megölni, ha vannak mások is a házban. 

- Hé, Andy, hol voltatok? -szökdécseltem le a lépcsőn. Kérdésemet azért tettem fel, mert a lányon egy festékes táska és pulcsi volt, csakúgy, mint szívszerelmén. 

- Mit vársz? Csomó új hely van a graffitizéshez! -jelentette ki teljes hidegvérrel, majd lehámozta magáról a pólót, és kiment a kertbe, gondolom elásni. Vagy valami.

- Oké, kezdjünk hozzá -huppantam le Andre mellé a piros kanapéra. Erre egy "cím?" volt a válasza. Hosszas -öt perc- gondolkozás után csendesen -üvöltve- mondtam meg a kért infót -Countdown? Úgyis visszaszámolunk a karácsonyig, nem? És....most te énekelhetnéd a nagy részét!
- Komoly? A cím oké, de nem fogok szólózni, kösz -fonta keresztbe kezét, s közben hátradőlt. És így lett az, hogy fél órán át győzködtem, mire beleegyezett, hogy ő fog énekelni, én meg segítek neki a refrénben. A nap végére amúgy -3 óra volt- kész lett a dal is, ami akkor tényleg a Countdown nevet viselte -Mikor is lesz az izé, a na, mondjad már mi!

- A második buli? Izé....valamikor decemberben, szerintem, másodika körül -vontam vállat, majd oldalra eldőltem a puha ülőalkalmatosságon. Szemeimet lehunytam, majd azon kezdtem merengeni, hogy milyen is rasztának lenni. Egyáltalán kell hajat mosni? És fésülködni? Na meg, nem esik le egy idő után a hajunk? Ha meg lepotyog, akkor azon a helyen kopaszok leszünk? Na mindegy. Álmos tekintettel ültem fel, majd csodálkozva konstatáltam, hogy Andre-zeneírótárshaver arcát egyre közelebbről tanulmányozhatom. Most meg akar csókolni? Vagy pofon vágni? Esetleg zombi, és megesz? A döbbenettől teljesen leblokkoltam, ugyanis hirtelen vagy ötvenezer rémsztori, és lávsztori is eszembe jutott, na meg Niall, Beck és Jade, Szöszivel ahogy csókolóztunk -egyszer!!-, a zombik, és még megannyi jelentéktelen kis dolog. Amiktől cselekedni is elfelejtettem. Azonban ezt kedves barátnőm megoldotta: 

 






 



- HÁ! -ugrott elő ordítva a kanapé mögül (Jade), mire Andre lezuhant a kanapéról, én meg kisebb szívrohamot kapva sikítottam fel....a horror nem tett rám jó hatást.
- Jade! te hogy kerülsz ide? -mutattam rá csodálkozva.
- Gondoltam, megleplek -vigyorodott el önelégülten, majd a riadt Andre után nézve tapsolni kezdett -Mert te az enyém vagy -ölelt meg kedvesen. Ilyet is ritkán hallani barátnőmtől. Azonban még súgott valamit a fülembe -vagy Niall-é. Ha megjön az esze -mikor ránéztem -kérdőn- egy szemforgatással ajándékozott meg. Erre azért jó rájönni. Hogy vagy a legjobb barátnőmé, vagy Szöszié vagyok. Zsíííííír.

Oké, bevallom, furcsa befejezés lett ez a zsír szó ötven í-vel, de hát, ennyit erről. Ezt jól meg mondtam. Még egyszer sajnálom a fenti káromkodásokat, a hosszú idő utáni részt, meg hogy ilyen unalmas lett. Nézzetek be a Shane's Story-ba is, amiben előbb lett rész, mint itt. Amúgy egyszerre akartam kirakni, csak ebben -nevezzük AWLW1D-nek /túl hosszú név/- nem mentette el, így újra kellett írnom. A következő részt hozom, ha tudom, és nincs kommenthatár! ÉLJEN!
Xx Emma:3

Tenth Part: Feelings

 Sziasztok!:3 Itt a következő rész! Közben Csúcsformában 2-őt néztem, szóval ha elírnék valamit /a rész helyett bankot akartam xDD)
 Nos, köszönöm a kommenteket, amik jöttek a különféle baromságaimra, de néha tényleg úgy érzem, nem olvastok :cc Viszont, a következő részt csak 4 komment és legalább +2 feliratkozó után hozom, szóval akik olvasnak, de nem szoktak véleményt írni, akkor azoknak különösen ajánlom!
És még valami: a részeket általában kedden, csütörtökön és szombaton fogom hozni, ha késés lesz, ne pánikoljatok, igyekszek sietni, de néha nekem sincs időm!
Xx Emma:3

Oké. Niall csak úgy elviharzott! Ti értitek ezt? Egyik percben még meg akar csókolni, a másikban meg már az utcán kaptat, dühtől forrva. Egyáltalán mi baja? Elmebeteg? Vagy csak szimplán ír? Az íreknek vannak különféle problémáik? Például barmok? Döntésképtelenek? Kicsik? Vagy szőkék? Nos, ez mind Niall-re illett. Minek kell elviharzania? Segíthetett volna összeütni egy klassz dalt, de neeeeeem, inkább elviharzott? Normális ez?
- Szia -huppant le mellém Jade. Meglepő, legtöbbször úgy szokott köszönni, hogy "mi a rákok keresel itt?", vagy "csá...ja nem". És különben is, barátnőmön valami furcsa, egész lányos szerelés volt...az rózsaszín? Jé, tényleg! Van egy, szinte már-már vöröses tincs a hajában. Plusz, a ruhája is elég átlagos volt, hiszen a szokásos a "fiús, csipkeharisnya, lánc, mittudomén" helyett inkább egy fekete, "Party-Sleep-Repeat" rövidujjú és egy szaggatott farmert vett fel. Ja, bocs mégsem volt lányos.
- Te meg hova készülsz?
- Mi lett a kezeddel? -kérdezett vissza reflexből, hogy elterelje a témát.
- Én kérdeztem előbb -vágtam rá, majd várakozva néztem a lányra. Aki sóhajtott egy hatalmasat, s közben maga elé meredt -Hahó! -csettintettem egyet szeme előtt, mire végre-valahára méltóztatott felelni.
- Jó, kussolj már! Beck elhívott randizni, de először nemet mondtam, tesztelve, tényleg akar-e... -kezdett bele, majd hajába túrt, s eközben folytatta -de. Ma reggel felhívott, hogy menjek el vele mondjuk moziba, mert randevúzni akar -fejezte be, mire elvigyorodtam, s boldogan hajoltam közel egy öleléshez. Jade persze nem ölelkezős lélek, így egy "mi a faszt csinálsz?" beszólással nyugtázta véghez vitetlen tettemet -És a kezed? -biccentett felém, aminek hatására rájöttem, megégett a kezem.
- Niall idejött, leforráztam a kezem teával, aztán Niall elviharzott -rántottam meg a vállam, majd fájdalmasan lepillantottam a karomra, ami egyre jobban kezdett fájni.
- És nem akarod esetleg bekötni? Vagy valami ilyesmi -nézett rám Jade. Mondatára egy "jé, ez eddig hogy nem jutott eszembe" volt a válaszom. Erre a lány csuklóját végighúzta nyaka előtt, jelezve, ennyire hülye is csak én lehetek- Gyere, segítek! Ne félj már, nem vágom le a kezed -forgatta meg szemeit, majd nagy nehezen felrángatott a kanapéról /megjegyzem, majdnem lezuhantam az ülőalkalmatosságról, mert annyira lökdösött, takarodjak lefelé, hogy elvesztettem egyensúlyomat, és csak barátnőm karjába tudtam kapaszkodni, aki szintén elég instabilnak bizonyult, tehát ez olyan "a halálos kanapé" játszma lehetett/, ezek után pedig a fürdő felé kezdett húzni, miközben én megpróbáltam menekülni. Mi van, ha egy késsel akarja "begyógyítani" a sebet? JÉZUSOM!!
- Jade! Jade! Eressz! Majd magától meggyógyul! JADEEEEE!! -kérleltem, először szépen, majd később üvöltve próbáltam kirántani a szorító fogásból karomat. Nem jött össze, viszont a riasztó látványt keltő lány sikeresen behuzigált a fürdőbe, ahol végül azzal a címszóval, hogy "ülj már le, bazzeg'", lenyomott a wc deszkára, s közben előkeresett egy fehér géz anyagot, meg kevés alkoholt, majd letérdelt elém, és elkérte a kezemet. Nem szó szerint.
- Na, kész is -közölte olyan 10 perc csípős alkoholt öntögetés és géz tekergetés után. Elégedetten pillantott a végeredményre, ami tényleg klassz lett! Nem fáj a kezem!! Viszont most szomorú Kristent fogok játszani, ami azt jelenti, hogy megkérem Jade-t, hagyjon hisztizni. Tehát:
- NIALL ELVIHARZOTT! Ez mekkora ééééégés! És ráadásul Andre sem jön!! És Niall akkora tahó!! És fááj a kezem!! És...
- Fogd már be! Az agyamra mész az ostoba panaszaiddal! Inkább gyere, hagyd a francba a fiúkat, inkább gyere el velem moziba! Egyedül úgyis félek! És Beck valami brutálhorrort választott, amit értékelek, azonban ekkor tuti hogy meg fog csókolni, vagy hazakísér, azonban, ha te velem vagy, előtted nem teszi -tapasztotta be számat, s közben elregélte kérését.
- Jó...de félni fogok, szóval el kellene hívni valaki mást is...megvan! Louis! Na, hívom is -egyeztem bele, majd a készülékem keresésére indultam. Lassan (15 perc) meg is találtam, ezért kikerestem a fiú számát, s izgatottan szóltam bele, amint felvette:
- Szia! Van kedved egy brutálzombihorrort megnézni Jade-el, a randitársával és velem? -kérdeztem vígan.
- Brutálzombihorror? Húsz perc múlva a mozi előtt!

- De CSAK te gyere -kértem meg, mire beleegyezően hümmögött valamit, majd letette. Mivel az átlagos "vasárnap van, bazzeg', ezért laza cuccot veszek fel"szerelésem volt rajtam, ezért felrohantam a szobámba, és kidobálva a szekrényemben található ruhák felét, felkaptam egy fekete hosszúujjút, amin szegecsekből egy összetört szívet raktak ki, és végül egy kissé kiszaggatott farmert, ezek után pedig felvettem a kabátomat, és Jade-el együtt kimentünk a mozihoz. Az egész épület vörösben pompázott, s a filmcímek neon táblákkal voltak kiírva, amik színesen villogtak. A padlószőnyeg is vörös volt, a falak úgyszintén, és néhol arany színű rudak voltak kirakva, hogy az egy emeletes területet megtartsák. Mivel a srácok még nem jöttek meg, ezért elmentünk kiváltani a jegyeket, s ezek után a büfét céloztuk meg, ahol a csávó megpróbált velem flörtölni. Nem sikerült neki, mert elejtette a kukoricát tartalmazó tálat, így a röhögés nem maradt el, sőt, még ráadás popcorn-t is kaptam. Hurrá! Extra kukoricaaaaa!!
- Szevasz -ugrott a hátamra Loui, majd belemarkolt a tálba, miközben kivette jegyét a zacsiból.
- Szia Lou! Ugye nem szóltál a többieknek? -néztem rá alsó ajkamba harapva. Semmi kedvem "áldozatot" játszani, miközben a maradék 4/5 tag utánunk kémkedik.
- Niall bezárkózott a szobájába, míg Zayn egész nap a telefonon lógott, és Perrie-vel beszélt! Liam meg Harry pedig interjún voltak, szóval ezt megúsztuk -lökött oldalba, miközben kacsintott hozzá egyet.
- És Eleanor?! Ugye nem érti félre?!!
- Nem, miért értené? Hiszen ő is naponta csomó férfival találkozik, és én sem vagyok féltékeny -vont vállat majd a szájába dobált néhány szem pattogatott kukoricát.
- Akkor jó! De ha megeszed a kajámat, te veszel újat -tettem fel mutatóujjam, mire vállát megrántva lépett a pulthoz. A rendelése így hangzott: "két adag nagy popcornt, egy óriás tál nachos-t csípős szósszal, a legnagyobb kólát és Oreo-t". Kidülledt szemekkel meredtem arra a mennyiségű kajára, amit nagy nehezen felnyalábolt, majd Beck-nek biccentve elindult a bejárat felé -Hé! Ezt hogy bírod megenni? -néztem rá döbbenten, s válasza meglepett: "ha valaki Niallel él, meg kell tanulnia enni" -Ezek szerint, ha egyszer összejönnénk, nekem is ennyit kellene ennem?!
- Ja...de hé! Várjunk csak! Te össze akarsz jönni a szöszivel? Ide is hívom, én meg lépek -pakolta le élelmeit egy pultra, majd elő kereste a készüléket, és tárcsázta a fiú számát.
- Louis! Ne! Nem kell -hadonásztam előtte, de már késő volt. Beszélgetésükből ennyit vettem ki: "Ja, ja, azt láttam! Hú, azért El-nél nem jobb az a nő! Jó, talán kicsi...mi? Ja, igen, nincs kedves brutálzombihorrot nézni? Ja, ja, tudod, 10 perced van! És kaját is vegyél. Főleg három dobozzal. Igen, jó jó, de siess! Mi? Úh, mondd meg neki, hogy brutálzombihorror estét tartunk, akkor nem fog többet keresni. Ja, na csá!". Hihetetlen, először női keblekről dumálnak, aztán zombihorror, kaja, majd El. Még egy menyasszony is hamarabb végzett volna.
- Oké. Tehát Niall idejön. És mellette fogsz ülni, a sor legszélén, szóval úgy készülj, ha félsz, muszáj megölelned!
- Te kerítő lettél, vagy mi? És honnan veszed hogy ha félni fogok, megölelem? Haragszik "rám", hahó! -legyintettem, majd elindultam a terembe, ahol alig páran ültek. Pontosabban csak 15-16 éves fiúk, akik előszeretettel riogattak a film közben. De ezt majd később.
              Mikor mindenki megérkezett /Niall sokkot kapott, mert állítása szerint "LOUIS! Nem mondtad, hogy ők is itt lesznek! És Jade+Beck randizna!"--->erre mindkét személy (Jade és Beck) rávágta, maradjanak csak nyugodtan/, rá olyan 5 perccel elkezdődött a film, viszont én még a telefonommal babráltam, úgyhogy Niall egy erőteljes "tedd már el azt a vackot" beszólással rákényszerített, hogy a táskám legmélyére süllyesszem. És akkor nézzük: az eleje szokásos sablonfilm volt, viszont a közepénél, mikor a zombi éppen egy embert készült kaszabolni, felénk nézett, így majdnem elsikoltottam magam. Louis tippje bejött, mert rettegve bújtam a számomra menedéket nyújtó Szöszi karjaihoz.
- Mit csinálsz? -nézett rám zavartan.
- Félek -motyogtam bele pulcsijába, ugyanis mindkét 1D tagnak álcáznia kellett magát. Így lett Louisból Lewis, Niallból meg Szöszi.
- Izé...akkor mit csináljak? -fordult kínosan feszengve a mellette ülő, instrukciókkal folyamatosan ellátó Louishoz. Nos, tényleg kerítő lett belőle. A főszakács /ne kérdezzétek, miért főszakács/ erre valami a fiú fülébe súgott, amitől úgy éreztem, én pirulok el -Izé...? Ne félj, én itt vagyok? -suttogta nekem a Louis által mondott szöveget. Erre halkan felnevettem, majd átnyúlva Niall válla felett megböktem Lewis fejét.
- Hadd csináljon azt, amit akar -közöltem vele vigyorral a fejemen.Erre a másik elkezdett arról hablatyolni, hogy neki igenis kell Louis segítsége. Erre az L-betűs elkezdi, Niall totál szarul csajozik. Erre én azt, hogy vettem észre. Aztán Niall jön felháborodva, hogy miaz, hogy ő szarul csajozik, mikor eddig is vagy 4 barátnője volt?! Aztán újra én, hogyha annyira remek lánybarát lenne, má rég járnánk. Erre Louis jött, hogy igaza van Niall-nek, mert eddig csak 4 barátnője volt, és hogy nekem is igazam van, mert Niall nem csinál semmit annak érdekében, hogy járjunk. Erre Niall azt kiáltotta, hogy tessék, és adott egy puszit az arcomra. Ekkor mi összenéztünk Louis-val, és egyszerre vágtuk rá:
- Pocsékul csajozol!! -erre pedig egy ember megdobált minket kukoricával, valaki pedig leöntötte a gatyámat ragadós izé löttyel, így úgy néztem ki, mint aki ijedtében elfelejtette, hogy hol a slozi. Eközben Jade és Beck heves csókcsatát vívtak. És, mivel nem halkítottam le a telefonomat, az egész vita alatt elkezdte játszani Michael Jackson Don't Stop, Til We Get Enough-ját, tehát a tömeg egyöntetű véleményt fejezett ki irántunk...majdnem ki is dobattak.
- Jó, ezt beszéljük meg kint -ragadott karon Niall, majd egyszerre álltunk fel, s miközben én leporoltam magamról a sok-sok nasit, addig Niall kiállt a vászon elé, azt üvöltve -Most kiviszem ezt a csajt, és nem, nem vagyok béna csajozásban, mert mikor visszaérek, már a barátnőm lesz -erre egy elég nagydarab pasi elkezdte: "ki a francot érdekel a te béna csajozási technikád?! Már réges-rég le kellett volna smárolnod!". Na, itt pirultam el teljesen, így hát lecsörtettem a lépcsőn, majd kiráncigáltam a fiút a folyosóra, ahol a falnak dőlve vártam prédikációját. Hát, pont nem tartott hegyi beszédet.Ehelyett csendben várakozott, bár nem tudom, miért, majd olyan 10 perc néma kuss után két kezét a vörös falnak vetette, pontosan a fejem mellé, mind a kettő oldalra, jelezve, el nem menekülök. Aztán, huncut vigyor jelent meg arcán, ami egy kicsit megrémített. Jézusom! Mit akar csinálni? Vajon vámpír lesz, és kiszívja a vérem? Esetleg ő is zombivá fog válni? Nem, ennél egyszerűbbet csinált. Naaaagyon egyszerűt. Tehát, a vigyornál tartottunk. Először csak az ajkaimat bámulta, de azokat jó hosszú ideig. Majd, mikor úgy látszott, rászánta magát, belenézett szemembe. Izé...talán tényleg nem valami csajozós típus, de a szemeitől még a leglegebb directionator is elájulna. Szóval, miután megnézhettem eme perfect fiú arcvonásait, Niall elvette karjait a faltól, e mozdulatsor után pedig a derekamra helyezte azokat. 
- Mit csinálsz? -kérdeztem mit sem sejtve, miközben zavartan hajamba túrtam. Nos, többféle gondolatok is cikáztak fejemben, az egyik közülük például az volt, hogy "JÉÉÉZUSOM!! Most mit csináljak??" vagy "ezek szerint tényleg a véremet akarja", a harmadik pedig "most meg fog csókolni?". Az, hogy melyik győzött, mindjárt kiderül.
- Figyelj! Nem igaz, az egész. Mert én sosem akartam "csak a barátod" lenni, hanem...ugye nem fogsz kiröhögni? -kérdezte bizonytalanul. Na, ezt nem garantálhatom, de mivel egészen idáig egy viccet sem sütött el, valószínűleg nem ma akart poén-napot tartani -oké. Mondom máshogy. Ha megcsókollak, az ki fog fejezni mindent, amit irántad érzek?

Kételyek

Sziasztok. Nem tudom. Lehet, hogy abba fogom hagyni a blogot. Senki nem olvas, egy emberen kívül. Van két olvasóm, de ők sem kommentelnek. Plusz....nem hiszem, hogy annyira nagy blog lenne. Azért meg gondolom, tényleg abba hagyom-e, de ha igen, akkor a Shane's Storynál a szereplők maradni fognak. Màr aki fontosabb.

Xx Emma:3

VIGYÁZAT! CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK!!!

Nos, ezt a "történetet" rajzon és infón írtuk, miközben megpróbáltunk nem a tanár(ok) ádáz pillantásaira figyelni. Szóval, sorry, ha érdekes lett xD

Barnabás, majom= egy fiú, aki nekem tetszik:3
Jason=egy furcsa gnóm, aki jófej, és a barátnőmnek tetszik:3
Lali= régen mindkettőnknek tetszett :pp
Fogszabi=egy kölyök, aki 9-es, kosarazik, és sasfeje van. Barátnőmnek régen (most??) tetszett :p

P:S: lehetőleg ne legyetek öngyilkosok, a hülyeségünk néha fáj...sorry *bűnbánóface*

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Lali. Mikor szökellve ugrálva ment,
haja lobogott, és ezt énekelte:
- Hinnye hinnye hinnye hiny, hinnye hinnye hinnye -Egyszer csak találkozott Emmával és Esztivel. Mikor észrevette őket, azt ordította: "szia Eszti....és Emma!". Erre Emma leütötte. Lali haja pedig /mivel óriási, mint Harry Styles-é, csak hosszabb, nagyobb és bolhásabb/ lerepült a fejéről.
- Úristen! -kiáltott fel Eszti. A fiú felvette a földről a parókát, és könnyes szemmel rakta helyére. Emma annyira röhögött, hogy megbotlott, Eszti pedig döbbenten bámulta. A Lali /nem ez az igazi neve, de hát a titoktartás kötelez xDD/ névre hallgató fiú morcosan felszedegette bolháit (csinos kis jószágok -a tanár pont ezt mondta, mikor írtam xD Bár nem a bolhákra) amik a földön cincogtak, majd vissza tette őket "hajzuhatagába".
- Gonosz lányok -zokogott fel.
- Pusztulj! -üvöltöttek fel a "gonoszak", majd Eszti ellökte, így hátra esett, majd Emma könyökkel ráugrott, mint a Zack&Cody-ban, ha támadnak. Ekkor megjelent Jason.
- Leszel a barátnőm? -kérdezte ősemberhangon, letérdelve Eszti elé,
- Halj éhen! -üvöltött fel Eszti, majd leütötte.
- Légy az enyém! S csitt, mi fény nyilal az ablakon! -jött Lali.
- Jézus fasza! -üvöltött fel Eszti, majd elrohant. /megjegyzem, ez a sulinkban játszódik, és a következő jelenetekre tekintettel, nem, nincsenek bokrok, sem sziklák az épületben!!/. Ekkor megjelent a Barnabás nevű majom.
- Emma! Légy a csajom -mondta magabiztosan.
- Öld meg magad -szólt rá karbafont kézzel -Jézüs /igen, ü-vel írtam véletlenül/, ne ugorj le te barom -igen, a majom a sziklaugrást választotta.
- Hahaha -tapsolt mindenki elégedetten -kivéve Lalit.
- Baszódjatok meg és anyátokat tapsoljátok -üvöltött fel Emma, majd elrohant.
- Mit akarol itten? -kérdezte Lali Emmától /facebookos beszélgetés/
- Azt akarom, hogy baszódj meg -jelentette ki teljes hidegvérrel.
- ESZTI -hördült fel Jason, mire a lány...itt sem volt xD
- HOVA A PICSÁBA MENTEK?? -szólalt meg a majom, levest kanalazva.
- Te miért eszel levest? -értetlenkedett Lali.
- Kérsz? -döntötte meg a srác a tányért, de amilyen béna volt, leöntötte Lalit,
. Te nyomorult -rázta fejét Lali...Pechére leszarta egy madár /ez sincs a sulinkban xd/
- Ez honnan a rákból került ide? -kérdezte Jason.
- Háháháháhno -állt meg Barnabás, majd, hogy segítsen leszedni a szar, Lali fejére öntötte a maradék levest. Jason levette a cipőjét, és arcon vágta vele Fogszabit.
- EZ HOGY KERÜLT IDE? -visított fel a majom.
- Már vagy 10 perce itt állok -vont vállat Fogszabi.
- Mária fasza, SZERELMEM -ugrott elő egy bokorból Eszti, mire fogszabi megdermedt, majd elájult -erős lélek .
- Hozzám jössz? -térdelt le Jason, majd kinyújtotta karját. Lali sem adta fel, mert fellökte Jasont, majd felkapta Esztit.
- Valaki keltse fel fogszabit! -sikította Eszti, tudomást sem véve a 2 másik fiúról.
- De mondd, hogy lehetek a férjed -kérte Jason.
- Te még élsz? -nézett rá Eszti, majd hajon vágta Jasont, de a haj........visszatámadt.
- ELÉG! TE velem fogsz járni -itt Emmára bökött Barnabás -Te meg vele -mutogatott Jasonre és Esztire.
- Meg a halál -szólalt meg egyszerre a 2 lány.
- De...NEE! -üvöltött fel fogszabi, majd előrántott hajából két husángot.
- Úristen! Mamma mia! -ordított fel Eszti, majd a srác nyakába ugrott.
- Félre milédi! -tolta félre -most ezt lerendezem! -azzal a husánggal Jason&Lali felé indult.
- Milord! Ne! Veszélyes! -kiáltotta Eszti.
- Ne aggódj! Megmenekítelek -taszajtott egyet a riadt lányon, mire a lányt leütötte. Az eszmélet nélküli feküdt a földön, de Jason gyorsan mellette termett, ezt hajtogatva:
- Egy csókkal felébresztelek!
- Félre bitang! -kiáltott rá fogszabi, és pofonvágta.
- Kalózkodunk? Ezt neked, parazita -tápászkodott fel, majd tökön "boxolta" a kölyköt. Fogszabi meg sem rezdült.
- Ezt neked, te sünszopó -kiáltott fel, majd Fogszabi elkezdett szoprán hangon kornyikálni.
- Te rasszista állat! -hördült fel Barnabás, majd Emma keresésére indult -szííííííííííívem -nyújtotta el az "í" betűt, miközben a lány nevét ordibálta.
- ANYÁD A SZÍVED -üvöltött vissza (Emma).
- De...én azt hittem, hogy szeretsz -zokogott fel Barnabás. Eközben Fogszabi és Jason a háttérben teáztak.
- Ha vissza növeszted a hajad, és a 3. neved Sanyóca lesz, akkor leszek a barátnőd -bújt elő Emma egy újabb bokorból.
- Sanyóca? -pityergett Barnabás -Te vén giliszta!
- Anyád a vén giliszta! TÁMADÁS!
- NEE! -kiáltott el maghát Barnabás.
- Csak vicceltem, lehet fura a hajad, és nem kell Sanyócának lenned -közölte Emma, majd pofon vágta Barnabást -Ezt bármikor megkaphatod!
Ekkor Jason Eszti felé lépkedett, egy pohár teáva.
- Szerelmem!
- Miért? MOND MIÉRT???!!! -rogyott a lány zokogva a földre. Jason letette a teát, és Eszti mellé lépett.
- A tea tálalva -hörögte el magát /tényleg, félig hörögni szokott xD/, mire a lány haját tépve elfutott. Jason csak értetlenül meredt maga elé, majd versenyfutásba kezdett fogszabival és Lalival. Emma és a majom egyedül maradt....mááááár megint xD Szóval Barnabás dühösen meredt Emmára.
- Lószagú vagy! -jelentette ki, mire Emma pofán baszta.
- Mert...te meg komisz -jelentette ki, majd elment egy csésze teájért.  Ekkor megjelent a portás, és meglátta a zűrzavart, amit okoztak.
- KEZDŐ HULIGÁNOK! -üvöltötte el magát.
- Maga meg 1 balfasz -morogta maga elé Barnabás, mire Emma egy pacsival jutalmazta. Aztán leütötte. Aztán bokán rúgta. A fiú  megtanulta a leckét, s ezután már csak kedveseket mond neki ♥
Ekkor Lali lelőtte Barnabást.

A WONDERFUL LIFE WITH 1D
CHLL OUT WITH ELEANOR ▲
SHANE'S STORY
Remélem tetszett, s bár logikánk érdekes, azért vannak értelmes perceink is. A következő rész holnap jelenik meg
Jó8
Xx Emma

Nineth Part: Almost kiss -almost

Reggel, mikor felkeltem az eső halk kopogására, hirtelen még levegőt sem kaptam. Nos....talán nem tett jót az, hogy tegnap majd' egy óráig álltam a zuhogó esőben. Megdörzsöltem a szemem, s közben megpróbáltam egy kevéske levegőt bejuttatni szervezetembe orromon keresztül. Nem sikerült, viszont elkezdtem könnyezni és tüsszögni egyszerre, miközben zsebkendő után kezdtem kutatni.
- Jézusom -nyögtem fel, levegő után kapkodva. Igen, az orrom teljesen bedugult, igy oxigénhez sem jutottam. Fáradtan, elzsibbadt végtagokkal rúgtam le magamról a paplant, s belebújtam az ágy mellé kikészített strandpapucsba, amit mamusznak használok.
- TIK TOK, ON THE CLOCK!! -hallottam meg kedves húgom, Ands üvöltését, amit éneklésnek mer nevezni. Ha jól tudom, a Tik Tok volt Ke$hától. Szerintem nem a legtisztább volt, de hagyom, hadd éljen abban a hitben, mesés hangja van. Zombiként másztam le a lépcsőn, korlátba kapaszkodva, ugyanis a legtetején lévő lépcsőfokban majdnem pofára baszódtam, szóval egyedül a fa kapaszkodó mentette meg életemet. Viszont, mikor leértem, tényleg elestem, ugyanis a náthának hála megszédültem, s egy zsugorbukfencet bemutatva anya előtt landoltam.
- Élsz még -kérdezte anyám, bár ez inkább kijelentő mondatnak hangzott, de oké.
- Ja...mármint nem -szippantottam egyet, mivel most már kaptam levegőt, azonban az orrom folyni kezdett.
- Kellett neked kint romantikáznod -rázta meg ujját 'fenyegető szülő vagyok' stílusban. Hú, de félek...unottan csavargattam meg egy hajtincsemet, ami már vagy a hátam közepéig ért. Erről jut eszembe: fodrászhoz kéne mennem. Talán majd bejelentem magam a jövő héten. Mivel az orrom megint a bedugulás szélén állt, ezért kimentem a konyhába, és feltettem a teafőzőt a gázra, majd egy orrcsepp keresésre indultam, mikor megszólalt a csengő. Hajamba túrva galoppoztam az ajtóhoz, s mit sem sejtve nyitottam ki.
- Sziaaaa.... -nyújtotta el az illető az "a" betűt -ez komoly? Pizsama?
- Hopsz -néztem végig magamon, a megszólalást követően. És tényleg: egy szürke rövidujjú és egy korallzöld, szabadidő gatyán kívül egyedül a flip-flop "mamuszom" volt rajtam -Izé?!
- Jó, csak siess -legyintett Szöszi, mire felrohantam az emeletre és felkaptam valami....nem pizsamát, majd megfésültem a hajamat, de a tükör előtt bámészkodva észrevettem, hogy az orrocskám totál piros, plusz egy, máris elég nagynak tűnő pattanás keletkezik az arcomon, szóval riadtan nyúltam az alapozóhoz. A végeredmény katasztrofális lett...pedig máskor annyira jól szokott menni! Vagy két évig kísérleteztem, mire remek "sminkmester" lettem, azonban ez azt is bizonyítja, hogy betegen az ember rohadt szarul néz ki. Sóhajtva mostam le, majd törődtem bele, ha eddig nem tetszettem Niallernek, akkor most minek erőltessem meg magam?!
- Itt vagyok -kaptattam le a lépcsőn, majd tanulva a tegnapi estéből, felkaptam egy jó vastag pulóvert. Hm...így már nem is fázok! Ezaz! - Amúgy hogy-hogy itt?
- Gondoltam, amilyen lúzer vagy, úgy is megbetegszel, ezért most sorozatmaratont fogunk tartani.
- Hé! Ki a "lúzer"? -raktam idézőjelbe a lúzer szót, azonban a következő pillanatban egy szép hátast mutattam be, hála a kicsavarodott szőnyegnek. Na, ki a lúzer? Én, uram...Szöszke ledöglött a kanapéra, majd a röhögéstől fulladozva keresni kezdte a távkapcsolót, míg én eszmélet vesztetten feküdtem a földön.
- Oké. Jóbarátok, vagy...oké, mi van még? Jézus! Ki rakta be a Hello Kitty-s szarokat? Na ja, Harry -morgott magában Niall, aki folytatta is -persze ő meg azt néz otthon, amit akar...
- És...mindegy. Milyen sorozatok vannak? -huppantam le mellé a kanapéra. Szöszi közelebb csúszott, majd mutogatni kezdte a tokokat, amik egy-egy évadot jelképeztek. Gondoltam, én megvagyok ezen a helyen, ezért lazán hátradőltem, tarkómra téve kezemet, azonban a szöszi egyre közelebb kúszott, úgyhogy végül zavartan helyeztem magam lányosabb pózba, és igyekeztem nem elröhögni magam.
- Hüm...Famlily Guy? -emelte fel az említett lemezt. Csak bólintottam egyet, majd ijedten pattantam fel, ugyanis hallottam, amint a teának feltett víz szörcsög. Avagy kifut. A konyhába érve gyorsan odaléptem a tűzhelyhez, majd gondoltam, kezemmel fogom lekapni onnan, azonban mikor hozzáértem, égető fájdalom nyilalt tenyerembe, hiszen kesztyű nélkül értem a legalább 50 fokos vízforralóhoz.
- Aúú!! -üvöltöttem fel, s egy laza mozdulattal elhajítottam kezemben lévő edényt, aminek teteje idő közben lerepült a teával teli edényről, így a sötétszínű folyadék ragadósan terült el a földön, miközben én megnyitottam a csapot, és könnyezve tartottam alá a kezemet.
- Mi van? -jött be Niall a hangzavarra felfigyelve /levertem 5 edényt és 9 poharat/ majd érdeklődve lépett közelebb.
- Azt hiszem, másodfokú égési sérüléseim vannak -nyögtem ki összeszorított fogakkal, miközben újból megnyitottam a vizet, hátha elmulasztja az egyre jobban bedagadó, piros foltot, azonban nem jött össze eme zseniális tervem. Fájdalmas pillantásokkal néztem a fiúra, akinek pillantása az egyre több vízhólyaggal teli tenyeremen nyugodott. Ahogy elnéztem semmit mondó arcát, elöntött egy olyan érzés, amit valószínűleg csak akkor érzünk, ha az a srác, akiben reménytelenül szerelmes vagy, csak barát akar lenni.
- Izé....miről is beszéltünk? -szólalt meg a fiú hosszas töprengés után. Vállat vonva feleltem neki;
- Szerintem semmiről....mikor nézzük már a Family Guy-t?? -kezdtem hisztizni, amit egy vigyorral díjazott. Gondoltam, csinálok pattogatott kukoricát is, ezért az egyik szekrény felé léptem, de a hozzám elég közel álló fiú megfogta karomat, ezzel megakadályozva, hogy tovább menjek Zavartan fordultam vissza, mire Szöszi másik kezét derekamra helyezte, s közelebb vont magához. Ajkaimba harapva hátráltam egy lépést, ezzel arra késztetve a fiút, hogy elengedjen. Azonban, nagy sietségem közepette beleütköztem a pultba, ami hirtelen nem tudom, hogy került oda. Persze Nialler ki is használta eme lehetőséget, s mikor már szinte az aurámban taposott, jobb kezét a falnak támasztotta, ezzel jelezve, nincs menekvés. Pipacspiros arccal néztem fel rá, majd lehunytam szemeimet, ugyanis megéreztem csiklandozó leheletét nyakamon. Vágyakozva gondoltam arra, tíz másodperc múlva meg fog csókolni. Résnyire kinyitottam szemhéjaimat, s tekintemmel érdeklődve cikáztam körbe.
- Ezt nem lenne szabad -motyogta maga elé Szöszi, aki immár távolabb állt tőlem.
- Hiszen csak barátok vagyunk -fejeztem be helyette a mondatot, majd indulattal teli csörtettem vissza a nappaliba. Hihetetlen! Mit képzel magáról? Komolyan mondom, itt játszadozik velem, holott tudja, nekem ez az egész egyáltalán nem poénos. Remek. Ez az egész teljesen elrontotta a napomat, pedig még csak reggel tizenegy óra van. Es ráadásul Szöszi még itt lesz vagy négyig, addig meg úgy kell egy légtérben lennem vele, hogy "csak barátok" vagyunk. Vagy el kell üldöznöm. Nem, inkább megpróbálom tűrtőztetni magam, és nem rontok felé késsel, azzal a címszóval, hogy "most azonnal légy a kibaszott barátom"!
- Reggelt' -lépkedett le Ands a lépcsőn. Sóhajtva meredtem rá, végül döntésképtelenség miatt utána eredtem.S mivel reggelizni akart volna édes húgom, ezért a konyha felé vette az irányt.
- Hé! Andy! -rohantam utána, azonban, nem hallotta meg kiáltásaimat, mert a fülhallgató a fülében volt, amiből valami érdekes hangzású dal szólt...legalábbis kívülállóként én érdekesnek tituláltam.
- Kris! -véltem felfedezni Nialler ordibálását -Megy a film! -amint leesett, mit mondott, komótosan kivettem a hűtőből egy doboz Cappy-baracklevet, ami már vagy 2 hete volt a hűtőben, bontatlanul. Visszaballagtam a kanapéhoz, majd elmerültem a furcsa figurák életét bemutató mesefilmben. Viszont, nagyjából semmire sem emlékszem, ugyanis lefoglalt, hogy a folyamatosan kaját rágó Szöszi-t nézzem, aki minduntalan vigyorogva leplezett le -Muszáj bámulni?!
- Nem tehetek róla! -védekeztem, sikertelenül.
- Nem tehetsz róla? Ahá, szóval ennyire helyes lennék? Mindig is tudtam, hogy ilyen hatással leszek a... -kezdte, de monológját meg sem várva szakítottam félbe.
- Igen, rám képzeld ilyen hatással vagy! Hopsz, talán ezt nem kellett volna -raktam gyorsan szám elé a kezem, bár ez már nem segített rajtam. A nyomasztó kínos csend nehezen telepedett ránk, miközben Niall egy kukoricaszemet ropogtatott, s ezalatt egy újabb Family Guy rész kezdődött el. Zavartan dőltem hátra, s közben ujjaimat tanulmányoztam. Hm...vajon jobb lenne, ha nem rágnám le folyton a körmeimet?! Ja, akkor szebb lehetne. Izé...izé. Nos, talán feloldhatnám ezt a zavaró csendet, de hogyan? Essek pofára? Kösz, nem akarok a klinikán kezdeni.
- Kristen! Már megint hol vagy? -csörtetett le anya a lépcsőn, aminek most kifejezetten hálás voltam, ugyanis valaki legalább megtörte a számomra egyre zavaróbb csendet.
- Itt vagyok. És Niall is itt van -intettem egyet anya felé, aki egy ciccegés keretében tovább ment.
- Izé...mi lenne, ha elmennénk....szóval ha elmennénk valahova? Sétálni? Nando's? Valami? -szólalt meg hirtelen Niall...izé. Ez most komoly? JÉZUSOM!!! EZ MÁR EGY MAJDNEM RANDI!! Oké, nyugi Kristen! Ne!! Na ne!! Pont most jutott eszembe, hogy még múlt héten megígértem valamikor Andre-nak, hogy átjön, és írunk ketten egy dalt valami karácsonyi szarságra, azonban még csak november 3-a van, szóval minek sietni?! Bár....biztos lesz téli szünet. Elvileg 17-től. Azta! Ez jó hosszú szünidő lesz, az tuti.
- Figyelj...már megígértem Andre-nak, hogy átjön, és írunk egy dalt.
- Oké...akkor szerintem megyek is, nem zavarok -pillantott rám, s hangjában éreztem azt a bizonyos maró gúnyosságot.
- Menj csak! Remélem nem is jössz vissza -vágtam vissza, meggondolatlanul. A srác szemeit forgatva állt fel, majd angolosan távozott. De jó! Hogy lehetek képes ennyi mindent elszúrni? Kész csapás vagyok...klassz!

Sajnálom, ez nagyon rövid lett, de ígérem, holnap/után hosszabbat fogok hozni, csak már nem húzhattam az időt... Kukkants be: Shane's Story-prológus folyamatban ^^