Twelfht Part: I need one more chance!

Na sziasztok! Azt kérném, hogy nézzetek be a fülek közé, például díjak, szereplők és a fontosabb dolgok, például a Megjelenés. És segítséget is szeretnék kérni, amit szintén a Megjelenés ikonban írtam le. Niall! ♥♥♥ Igen, ImádlakNiall feelingem van. Na, nem húzom az időt, jöjjön a várva várt új rész. Legalább egy kommentet kérek! Thanx ♥

Még egy ideig elbohóckodtunk két barátommal, például felénekeltük Jade-nek a kész dalt Andre hordozható elemes zongorája segítségével, néztünk pár Jóbarátok részt -Visszaadod a walkman-emet! NEMÉN! ....például ezt a 4. évados poénsort. Azonban, volt olyan is, mikor csak simán embereket hívogattunk, és ha felvették, Jade egy rémisztő hörgést produkálva beleordított a készülékbe. Jelentenek a rendőrségre? Á, dehogy! Viszooooooooooont..... -direkt ilyen sok o-val- mikor a hörgős barátnőm felszívódott /szerintem egyedül folytatta a hívogatósdit/, kénytelen voltam kedves, félreérthető Andre-tól megkérdeznem, miért akart megcsókolni? Tehát, éppen rózsaszín limonádét készítek -miért baj, ha rózsaszín? Cat haja is pink, mégsem zavar senkit-, miközben zeneírótárshaverom a hordozható szintetizátoron klimpírozik valami felismerhetetlen dallamot.
- Hé -kaptam fel a poharat, majd vigyorogva barátom elé léptem -kész a limonádé!
- Ú, rózsaszín? Egyszer akkor is megtudom, hogy csinálod! -vette el a a színes csíkokkal díszített üvegpoharat, amibe egyből bele is kortyolt. Amúgy még régebben, mikor átjött -NE értsétek félre!- fogadtunk, hogy sosem szerzi meg a receptjét. Ja, mindig elfelejti meglesni, hogy készül. De nekem addig jó, míg nyerésre állok!
- Nem hinném! Amúgy, Andre -huppantam le mellé, egy hajtincsemet rágcsálva...Jézus! Krhh...azt hiszem, le kellene szoknom erről, mert egy elég hosszú szál most tervezett megfullasztani. Hurrá.. -Mi volt az a dolog 2 órája? -oké, most őszintén: ti emlékeznétek arra a dologra, amit 120 perccel a mostani helyzet előtt csináltatok? Jó, mert én sem.
- He? Mi? -nézett rám értetlenül, azonban két másodperccel később leesett neki - Aaaaaaz....az egy hipnotizációs teszt lett volna!
- Te azt akarod bemesélni nekem, hogy hipnotizálni akartál? -nevettem el magam. Ki akarja azt elhitetni egy majdnem-csókjelenet után egy lánnyal, hogy csak meg akarta bűvölni? Jézus...!! Persze Andre megsértődött, amiért kiröhögtem, és nem vettem komolyan. De most őszintén: ti elhinnétek ezt?
- Jó, akkor ne higgy nekem! Hétfőn találkozunk -pattant fel durcáskodva, mialatt felvette az "ádáz vagyok" tekintetét -Megyek is.......! Amint megittam ezt! -emelte fel poharát, majd kiitta az utolsó kortyokat a rózsaszín limonádéból, aminek poharát a kávézóasztalra csapta le, persze feldúltan. Ezek után felkapta a szintetizátorát, amit sikeresen leejtett, mikor a kabátjáért nyúlt, Így plusz öt perc ráadás volt az, amíg összeszedte a 4 darab, óriási emelet. Sikeres "filmbeillően elviharzok" jelenetre sikerült. Én meg sikeresen kiröhögtem, ami miatt fiú létére teljesen besértődött, szóval mikor kicsörtetett a házból, köszönés helyett csak egy bazdmeg-et kaptam, amire egy "de kit?" volt a feleletem, természetesen röhögcsélve. Mivel Andy és Bruce elmélyülten írták meg házijukat -házi gördeszkavideókat bámultak....vajon a húgom hogy-hogy nem irtózik a vértől? Én már magától a szótól is hányingert kapok-, Jade pedig valamit fűrészelt -???????- ezért inkább a "náthás vagyok, ezért fáj a fejem" indokra hagyatkozva felvonultam a szobámba, ahol békésen elhelyezkedtem az ágyon, majd ölembe vettem a laptopot, és azon kezdtem merengeni, mit is csináljak temérdek szabadidőmben. Hallgassak zenét? Minek, ha magam is tudok írni? Írjak verset? HE??!! Írjak házit? Az a strébereknek való! Olvassak blogokat? No><. -bocs, ezt muszáj volt így írnom....-. Hé, egy pillanat! Eszembe jutott, hogy még Londonban Ands azzal a címszóval rohant be a szobámba, hogy "egy édes sráccal dumcsizok a ChatBox-ban!!!". Úgyhogy vállat vonva pötyögtem be a keresőbe; ChatBox. Ameddig a lassú Wifi töltött -komolyan, ebben a házban csak ilyen csiga tempójú netet lehet fogni?-, addig én letrappoltam a földszintre, ahol rémisztő barátnőm SMS-ezett, az írás gyorsaságból ítélve Beck-kel. Nektek is feltűnt -vagy csak nekem, írás közben- hogy mennyi hosszú í-t használok? Ez idegesítő. Hopp, és megint! Á, hagyjuk. Szóval, azért mentem le, hogy csináljak magamnak egy kevés cukor-sok tej-teát visszatérve londoni énemhez! Azért még az sem veszett el. Azsem...így is lehetne mondani, gyorsan, egymás után. Az sem, az sem, az sem, az sem, az sem....oké, térjünk a lényegre: mire visszamentem a szobámba, addigra kidobott /kereső/ egy elég érdekesnek tűnő oldalt, úgyhogy ráklikkeltem, és voil'á! Vagy hogy kell írni. Nini, megint egy í. De ide regisztrálni is kell....na nézzük! Felhasználó név...az mi legyen? Kristen? KP? KristenP? Rákuram? Vagy...ami még nem volt, az mondjuk.....Ahá! Jó, elég szánalmas és egyszerű név, de hát, mit vártatok tőlem? singer416. Mert énekes akarok lenni, és április 16-odikán születtem. Zsír. Jelszó. Nem, nem a LoveNiallHoran-t írtam! Ne képzelődjetek. Hanem a kedvenc számomat választottam. Nem, nem MJ-től. Bár, ha választanom kellene, melyik a kedvenc számom tőle, akkor inkább meghalnék. Nem lehet választani. Madonnától /Jézusom, ki hallgat 19 évesen Madonnát? ÉN, jelen! Jó, lehet hogy ciki, de én még attól szeretem/ a..... lett. A pontsor a jelszó. Mármint a pontsor helyén lenne, HA lenne.

- Ohó! Azta, mennyi ember vár a chat-elésre. -kiáltottam fel, magamnak. Amúgy tényleg, belépésem után 10 mp-cel máris 3 ember írt rám. Hú, király. Amúgy Amúgy, a regisztrációnál a sok mező közöttl volt egy olyan, amibe egy számomra érdekes idézetet írtam:      There's someone, I'm waiting for 

                                                        If i's a day, month, a year,
                                                        I gotta stand my ground even 

                                                        If it rains, or snows,
                                                        But what else can I do, 

                                                        When I'm still in love with him?♥

Na, de a lényeg, hogy a három kölyök közül, az egyik egy fiú volt /bár a neve elég érdekes: waitinmyprincess/. És legelőször egy elég furcsa dolgot kérdezett meg -lusta vagyok angolul írni, és amúgy sem értenétek folyamatosan, úgyhogy magyaruuuuul lesz.Hurrá-:

Waitinmyprincess: nincs nálad véletlenül egy csomag gumicukor?
singer416:  te pedofil vagy? (igen, remek kezdet).
Waitinmyprincess: miért lennék az? 
singer416: mert miért ne? Amúgy csak azért írtál rám, mert gumicukrot akarsz?
Waitinmyprincess: nem! Jöhet csipsz, rágó, hamburger, sültkrumpli....KAJA!!!
singer416: Aha....és? Most akkor mit is kéne tennem? 
Waitinmyprincess: ADJ KAJÁT, EZEN MIT NEM LEHET ÉRTENI?!
singer416: De hogy?? Amúgy miért is "waitinmyprincess" a neved? 
Waitinmyprincess: miért? Zavar? De én most léptem. Ha van számomra valami ehető infód, írj nyugodtan. Csá!  
Oké. Ez érdekes párbeszéd volt....egyáltalán miért írt rám csak azért, hogy kaját követeljen? És amúgy is, be sem mutatkozott! Tulajdonképpen arról dumáltunk, hogy adjak neki kaját. Amolyan "ezmiarákvolt???" arcot vágva meredtem magam elé, majd megráztam a fejemet, és elhatároztam, mivel már este fél hét volt, hogy elmegyek fürdeni. Azonban, miután végeztem, elég erős hidegrázás tört rám, ami akkor sem csillapodott, mikor felöltözve, ötven paplan és százhúsz pokróc alatt feküdtem, forró teát kortyolgatva. Ráadásul még tüsszögtem is, ami miatt nyál került a poharamba. Nem direkt volt! De legalább anya észrevette, mikor bejött jó éjt-et kívánni, hogy mennyire szarul vagyok, és jó anya módjára lázmérő+fejfájáscsillapító+lázcsillapító+borogatás+tea=halál. Nekem ez sok! Elég lett volna egy gyógyszer és tea, nem egy fél gyógyszertár! 
- Anya! Nyugi, csak náthás vagyok, nem halálos beteg! 
- Tényleg? Akkor miért van 39,7 fokos lázad? -nyomta a képembe a lázmérőt, ami tényleg 39,7-et mutatott. Akkor valószínűleg holnap nincs suli -De vajon mit csináljak veled? Nekem muszáj bemennem, te meg nem vagy annyira beteg -itt felháborodottan csaptam a karommal egyet, miközben valami beszólás után kutattam, azonban a tátogáson kívül semmi más nem jött össze. Várjunk csak?! A hangom is elment volna? Nem, csak szimplán nem találtam egy rendes megjegyzést sem.
- Jöjjön át Harry -közöltem vele -mármint anyával-, hosszas köhögés és krahácsolás után. Kaparó torok, lvl 120. Hurrá. 
- Oké, fel is hívom, mondd a számát! -szólított fel, én azonban inkább kikaptam kezéből a készüléket, és bepötyögtem a 7 tagú számot. Gondolom a fiú felvette, mert anya hevesen gesztikulálva távozott. Én meg ott maradtam a nyamvadt ágyban, s tőlem 3 méterre volt a zenelejátszóm. Most mi legyen? Egy beteg nem mászkálhat! 
- ANDY!!!! -üvöltöttem fel, s rá öt másodperc múlva feltűnt a kivágott ajtóban szolgálatra kész húgom -Az IPod-ot, kérlek! -néztem rá a legédesebb pillantásommal. Úgy tűnik, bevált, mert a lány sóhajtva kapta fel a fekete-Keep Calm...tokú IPod-omat, ami az íróasztalomon pihent. Gyorsan kivettem kezéből, majd előkerestem Madonna-Vogue című számát, amire nemrég akadtam rá, s egyből kedvenceim közé került. Békésen hunytam le a szemem a zenét hallgatva, majd a szám végén kivettem a fülhallgatókat fülemből, és elraktam az iPod-ot, majd átfordultam az oldalamra, és 30 perc után sikeresen elaludtam.  

*két héttel később*
Oké. Én értem, hogy november 16.-a van, de attól MIÉRT KELL HAVAZNI? Most őszintén? Ráadásul kint mínuszok repkednek, én meg még csak most lettem teljesen egészséges. Amúgy, Harry rögtön másnap készségesen átjött. És végignéztük a Jóbarátok sorozat 5-7. évadját. Aztán, Louis jött át, Így jártam anyátokkalt nézni. A harmadik betegeskedéses napomon Zayn jött, akivel egész nap kajáltunk és mindenféle zenét hallgattunk, miközben 1D-s blogok -persze a legszarabbak- részleteit olvastam fel neki, például a legromantikusabb Zayn-től a "rosszfiú vagyok, ezért bazdmeg"-esekig is, amiken jókat derült a srác. Bár, ki nem? Csütörtökön Cat jelent meg az ajtómban, mellette Liam álldogált, egy cserepes virágot hozva -kiderült, hogy ez tulipán akar lenni, csak még nem fejlődött ki. Vagy hogy mondják kertésznyelven. Aztán, pénteken, nem az a személy jött, akit annyira vártam, hanem az én kedves kis baráti társaságom, kiegészülve Sikowitz-cal, aki azt hiszem, kifosztotta a hűtőt. Viszont, most már teljesen normális vagyok, néha egy-két tüsszögéssel és orrfolyással, de a lényeg, hogy egészséges. 
- Srácok...kéne valami törzshely, nem? -tettem fel a kérdést, a szekrényem mellett állva, Cat, Jade&Beck, és Andre társaságában. 
- Ja, hozzátok nem mehetünk minden nap -értett egyet a zeneírótársam. Mivel megszólalt a kolompszerű csengő, ezért a szerelmes gerlepár -ezt kedves ijesztő barátnőmre és Beck-re értem-, és Andre is felszívódott, míg én Cat-tel egy éneklős órára indultunk. Ezek az órák általában azzal telnek, hogy egy-két lájtosabb dal eléneklése után meghallgatunk pár embert, és segítünk, hogy minél jobbak legyenek. Viszont, most szerintem a karácsonyi előadásokra fogunk készülni. Nekem van pár ötletem, amiben viszont legalább két osztálynak benne kellene lenni. Egy kis Michael Jackson+egyencuccok=klassz műsor! Hehehehehee! Oké, már önmagamnak is furcsa vagyok. 
                Az óra elég lassan vánszorgott, mert ma olyanokat hallgattunk meg, akik valami szörnyűek voltak. De annyi izgalmas legalább történt, hogy Cat felüvöltött, az ének közepén:
- MEGVAN! -erre mindenki felkapta fejét, mire a lány a hajánál is vörösebb színt öltött fel, és úgy válaszolt -A...az akkord! Rájöttem -erre mindenki tovább aludt. Viszont, a barátnőm a kezembe nyomott egy kis cetlit, amin ennyi díszelgett:

Pink Panther, 
a legjobb kávézó :**

Oké, ezzel nem tudom mit akart üzenni, de azért küldtem felé egy biztató mosolyt, majd felcsaptam karomat.
- Tanárnő, kérdezhetnék valami az osztálytól? -néztem kérdőn az énektanár felé, aki bólintott egyet. Gyors mozdulattal felkaptam a jegyzetfüzetem, amibe az ötletemet írtam, majd a tanár helyét elfoglalva, zavartan kikerestem a teleírott lapot, s amint megtaláltam, bele is kezdtem -Oké, figyelnétek egy kicsit? Köszönöm! Szóval, mielőtt hisztizni kezdenétek, csak annyit fűznék hozzá, hogy ez nem pontosan a karácsonyhoz kapcsolódik, csak gondoltam csinálhatnánk egy közös produkciót. Khömm...tehát. Benne lennétek abban, hogy egy olyan számra táncoltok, amit egy általunk kiválasztott ember énekel? -tettem fel a kérdést, majd ajkamba harapva vártam válaszukat, ami egy igen-t jelző moraj volt. A következő megválaszolandó dolog az volt, hogy és ki legyen az, aki énekel. Erre vagy ötvenen jelentkeztek, és válaszuk különösképp meglepett:
- Legyél te, Kris! -közölték. Vigyorogva mentem a helyemre, és óra végéig egy plakáton ügyeskedtem, amin a választott szám, öltözék, és a próbák ideje volt. Igen, betegségem alatt, mikor senki nem volt nálam, egy produkción gondolkoztam. A tanítási nap után az ajtó előtt gyülekeztünk, s különféle elfoglaltságokat csináltunk, például Cat valamin röhögcsélt, amit egy űrújságban olvasott, mialatt Jade egy ollóval vagdosta szét egy általa utált személy egyik füzetét, közben Becknek hadart valamit arról, hogy mennyire ideges. Pasija közben valamit a telóján bámult, mindeközben én az előadást ecseteltem Andre-nak, aki az ajtó üvegén bámulta a kavargó hópelyheket, merthogy éppen havazott. 
- Oké, akkor most hova? -tette fel kérdését az ásító Beck, mire Cat felnézett a magazinból, és közölte, majd ő mutatja az utat. Végül is, egy sima pénteki nap, amikor mind unatkozunk, úgyhogy beleegyezően követtük, ki, a hidegbe. Az út alatt nem egyszer csúsztunk meg a jeges járdán, de senkinek nem lett nagyibb baja egy-egy alfél sérülésnél. Cat végül egy bazinagy, PINK PANTHER feliratú kávézó előtt fékezett le, ami előtt egy karton tigris állt. Megjegyzem, elfogadnék egy ilyen izét, otthonra. Bármi jöhet belőle. 
- A McLaren's helyére építették! Tudjátok, Kris idejött berúgni, mikor szerelmi bánatban szenvedett -közölte Cat aranyosan nevetgélve, mire kapott egy finom ütést a vállába. 
- Induljunk! Én már most idefagytam -löktem be az ajtót, majd beléptem a helységbe. Azonban, a bútorok a névtől teljesen elütöttek. 
- A tárgyakat meghagyták a McLaren'sből! Csak újra építették, és más neve lett -szólalt meg újra a pink hajú lány, mire Beck egy "jólvan, értjük a barmok éles logikáját" beszólással röhögve levetődött a régi, Így jártam anyátokkal pub-ot utánzó bőrkanapéra. Mi is követtük példáját, majd sorban rendeltünk valami italt, például sima gyümölcslevet, vagy kólát, Fanta, stb. 
- Na, akkor benne vagytok az előadásban?
- A szerelmi életem romokban hever?
- Szerinted kövér vagyok?
- Miért nem ihatunk sört? 
- Ted Mosby, az építész!
Soroltuk fel a problémáinkat, sorrendben: én, Cat, Jade, Beck és végül Andre. Bár az övé inkább csak egy sima megjegyzés volt. Viszont, mielőtt megszólalhattunk volna, egy jelzést hallatott a telefonom, ami szerintem egy üzenet lesz a ChatBox-ból. Igen, letöltöttem a ChatBox-ot, és még rá is írtam arra a Waitinmyprincess kölyökre, aki ugye fiú, és mint megtudtam, 19 éves. És ezalatt a két hét alatt szinte minden nap dumáltunk, bár legtöbbször veszekedtünk, mondjuk arról, hogy melyik a jobb, Titanic, vagy Rómeó és Júlia. De azt még mindig nem tudom, mi a neve, és hogy hogy néz ki, mert megkértem, hogy se képet ne küldjön magáról, se a nevét ne mondja meg, mert így izgalmasabb, és nem tudod, kivel beszélsz. Belement. Vigyorogva vettem elő a készüléket, ami tényleg egy új üzenetet jelzett ki. A szöveg ez volt:




Waitinmyprincess: héjjhó! Mi van veled, kedves singer416? Képzeld: hamarosan új országba megyünk! A haverokkal. Nyugi, nyugi, nem kell aggódnod, szívrohamot sem kell kapnod, még dumálhatsz a nagy James Waitinmyprincess-es! Ne haradudj, de muszáj volt megmondanom a nevem...remélem nem haragszol, de én attól még nem vagyok kíváncsi a tiédre. Egyszerűen csak azért írtam le, mert ez a felh. név túl hosszú. De mondd csak: hogy haladsz az énekesnői álmaiddal? Lesz valami fellépésed? Írj hamar!
Waitinmyprincess

Az üzenet elolvasása után óriási vigyor terült szét arcomon, hiszen, hiába is kértem én, hogy ne mondja meg a nevét, mégis boldoggá tett, hogy megtudtam: James. Akkor ezek szerint angol, hiszen Angliában van a legtöbb James. James, hozna nekem egy teát? Vagy James, uram, itt a napilapja! Esetleg James vagyok, örvendek milédi! Oké, abbahagytam.
- Na mivaaan, csak nem Niallke írt? -kezdett bele a cikizésembe Jade, mire hozzávágtam a táskámat -Hurrá, mindig is egy ilyen ocsmány táskára vágytam!
- Jade, viselkedj! -szólt rá Beck. Válaszul egy "nekem ne parancsolgass!"-t kapott. Éljen, egy újabb vita kezdete. Mostanában csak ezek mennek. Viták viták hátán.
- James! James a neve, és most ő írt rám! Vajon tetszhet-e egy olyan ember valakinek, akit még nem ismer, viszont tudja a kedvenc kajáját, színét, filmjét, és a szerelmi életébe is bebocsájtást nyert? -elmélkedtem hangosan, mire Andre felröhögött, Cat meg nem értette. Hát igen, remek társaság ez. Amúgy azért mondtam a szerelmi életet is, mert  rávettem, nem is ismer, így nyugodtan beszélhet. Szóval megtudtam, hogy van egy csaj, aki tetszik neki, de elég szarul alakulnak az ügyek. Megnyugtattam: velem is ez a helyzet. Aztán közösen kiröhögtük egymást. Vajon ez egy új barátság kezdete?

A hétvége, és az azután következő hétfő-kedd hamar eltelt, s habár nem találkoztam megint Szöszivel, láthattam Louis-t és Harry-t, amint valamit vásárolgatnak. És az egész Niall-haragszik-Kristenre dolog is zavaró, mert ugye a srác, aki tetszett -dolgozom rajta, hogy ne tetsszen, hiszen beláttam: nála nincs esélyem- hamarosan, azaz 5 nap múlva megy turnézni, és még mindig nem beszéltünk. Persze, a többiekkel tartom a kapcsolatot, de Szöszivel nem. Viszont annyi jó dolog történt, hogy James kölyökkel át ChatBox-oztuk a hétvégét, és a hétfő éjszakát. És íme, én is bevallottam szerelmi életem egy kis részét:

Waitinmyprincess: oké. Én is mondtam valamit arról, hogyan élem az életem a csajokkal. Most te jössz!
singer416: mármint úgy értem, mondjam el, hogy mi a helyzet a lányokkal? Ezek szerint lezbikusnak állítasz be?
Waitinmyprincess: haha, humorzsák. Úgy értem, van-e fiúd, stb.
singer416: oké, végül is élőben nem ismersz, annyira nem ciki. Mint minden probléma, én is így kezdem: van egy srác aki tetszik. Viszont legalább 18 napja megharagudott, így nem beszélünk. Én meg megpróbálok nem úgy nézni rá, mint aki tetszik, hanem mint egy sima csávó, de hidd el, ez nehezebb, mint gondolnád!
Waitinmyprincess: nekem mondod? Velem is ez a szitu, csak annyiban, hogy én haragszom arra, aki tetszik. És tényleg, mi sem láttuk egymást legalább 18 napja! Csak velem annyiban más, hogy én érzem úgy, nincs esélyem a csajnál! 
singer416: hát, szar lehet...de nekem is szar! 

Igazán jó dolog, hogy suliba menés előtt is a beszélgetéseinket nézem, de egyrészt ma próba lesz, az első, másrészt, azt hiszem, elkéstem....hurrá. Á, nyomorék suli, semmi kedvem bemenni. Vagy de, de ez mellékes. Legalább már 20.-a van, és a hó is olvad, a 1D mindjárt elmegy -jó, ez nem legalább, inkább és-, karácsonyi ünnepség, mint megtudtuk nem másodikán, hanem ötödikén, aztán 15.-től szünet, én vége, új év, új kezdet. Zsír...szóval lecsuktam a laptopom tetejét, és beraktam a lepedőm alá, nehogy anya elolvassa a levelezésemet, majd felkaptam a táskám, felrángattam magamra a csizmát, magamra húztam a téli kabátot, és elindultam a buszmegálló felé. Vagy felhívom Andre-t, hogy jöjjön értem. Király. 
                    Tíz perc múlva már zeneírótáram fűtött kocsijában ülök.
- Neked kellene egy jogsi, mint minden normális 19 évesnek! -tettet felháborodást barátom, majd kezembe ad egy pohár Pink Panther-es eperteát, amit szinte minden reggel megiszok, ha van időm. 
- Hé! Tudod milyen nehéz levizsgázni?! És lány vagyok! Tuti szarul tolatok -röhögök fel, majd a gőzölgő műanyag pohár tartalmába kortyolok, ami forrón folyik le torkomon. 
- Nem baj! Figyelj, a szünetben megtanítalak! Csak gyere át, és te leszel a világ legjobb sofőrje! Ja várj, az én vagyok -csatlakozott Andre is a nevetésbe. 
                  A suliba érve elkérjük Cat-et, Jade-t, Beck-et, Robbie-t, és persze Mex-et, a bábját -bocsánat, ő NEM báb-, meg Trinát az órákról próbára hagyatkozva, és átvonulunk az ebédlőbe, ahol, miután minden asztalt és széket félretoltunk, megkezdtük a gyakorlást, mialatt Jade elment szólni Sikowitz-nak, hogy jöjjön segíteni. 
- Öt, hat, hét, nyolc és forgás! De ne jobbra! Balra, szerencsétlenek -először még zene nélkül próbáltuk el a mozdulatokat, amiket Jade-del dolgoztunk ki - Cat! Neked még nem adtam szöveget? Nesze, itt egy -nyomtam a hisztiző lány kezébe a papírt, amin a srácok sorai voltak kijelölve. Bár, a legtöbb nekem jutott, hiszen én fogom Michael-t utánozni. Hehehehhehe, remek számot választottam! Mondjuk, én szinte már tudom az egész produkciót, a szövegemmel és a mozgás is megy már. Túl sok szabadidőm lenne? Á, dehogy! Viszont, mikor Jade visszatér Sikowitz-cal és a sulipszichológussal, na akkor kezdődik el tényleg a próba! Hogy ebből mit fogunk kihozni? Hát nem tudom, de remélem, sikerül! Van még....15 napunk. Hajrá!