Thirteenth Part: Mucsu Maci

Oké, nem tudom mi van veletek, mert az előző -tizenegy- részhez jött egy komment, és 20 nézettség. A legtöbb majdnem kétszáz! Mi bajotok? Ennyire szar lenne? Na mindegy. Amúgy, a 14.-15. rész az ihletem miatt hamarabb fog jönni.
Xx Emma:3

Oké, én most fogadom meg, hogy többé sohasem tanítom meg sem táncolni, sem énekelni a társaságunkat! Hogy miért? MERT: Jade ellenszegült, és nem akart táncolni. Andre viszont, ő talán túl sokat is táncolt, úgyhogy végül ordítva kellett vele közölnöm, hogy maradjon a seggén, és várja meg, míg sorra kerül. Cat pedig, ő mindenen vihorászott, mialatt Robbie azon hisztizett, hogy rálépett Rex-re, akit véletlenül hagyott a földön. Mi Beck-kel azon voltunk, hogy rávegyük Trinát, inkább csak táncoljon éneklés helyett. De, ami a legidegesítőbb, az az, hogy Sikowitz segítség helyett inkább átült egy asztalhoz, egy kókusszal, és kigúnyolta a választott zenét. A sulipszichológus meg felkeresett egy igazi pszichológust, mert sokkot kapott a társaságunkon. Így nem csoda, hogy mikor öt óra, 17 perckor beestem az ajtón, nem az volt a legelső mondatom, hogy:
- Sziiiasztok tündérbögyörők, milyen napotok volt? hanem az, hogy:
- AKI HOZZÁM SZÓL AKÁR EGY MONDATOT IS, ANNAK ÉN RÁGOM KI A MÁJÁT! -sem Bruce, sem anya, sem a húgom Andy, sem Harry nem díjazta. De egyszer én is lehetek ilyen, nem? Amúgy mit keres itt Haroldka? Oké, most azt hiszem, megyek és elbujdosok, mert megaláztam magam egy világsztár előtt. A bujdosás alatt azt értem, hogy felmegyek a szobámba, és ChatBox-ozok. Ez jobb, mint bármelyik más közösségi oldal. Bár én egyiken sem vagyok fent, mert a Twitteren úgy is csak bántanának, hogy "mit képzelsz büdös r*banc, lenyúlod a pasimat, Louist?". Pedig én egy, nem nyúlom le, kettő nem vagyok sem ribanc -eddig egy barátom volt, Oliver, még 15 évesen jöttünk össze a gimiben, ő volt minden első dolog, azonban az egyetem miatt szakítanunk kellett, mert ő azt hiszem, Oxfordra ment, én meg valami helyi kis szar helyre-, és végül három: nem Loui-ra fáj a fogam. Hú, na ez hangzott ribancosan...a facebook meg unalmas.
- Ó, nézd, egy újabb üzenet! -üvöltöttem fel, miután bekapcsoltam a gépemet, és lecsekkoltam a ChatBox-ot. Természetesen Jameswaitinmyprincess-től jött, habár eddig mással nem is beszélgettem. Az üzenet tárgya az volt, hogy küldött egy számot, azzal a címszóval: mondd el a kezdőbetűd nevét! Most! Vagy előbb beszélj meg tanulni, aztán verebelj a csiripeknek...! Hát igen, én jól szórakozok rajta. Csak az a gáz, hogy gondolom most, mivel megmondtam neki, találgatások hada fog érni Ától Zéig. Várjunk csak! A zé nem magánhangzó...egyáltalán van KZ-s név? Szerintem nem, maximum csehországban. Urduban...izé, az talán egy nyelv lenne, nem ország? Mindegy. Egy kicsit elkalandozhattam, mert arra eszméltem fel, hogy Göndörke az ágyam mellett áll, a laptopon váltott üzeneteimet nézegetve. Egy "hé!" kiáltással rávetettem magam, ezzel azt követelve, adja vissza a gépet. Hát, nem jött össze, mert nem csak, hogy leejtette, hanem még egy "olyat tudok, amit te nem tudsz" vigyort is megeresztett.Erre az össz reakcióm:
- Te mindig zakót hordasz?
- Tudom, irigykedsz, mert én még mindig ilyen fess vagyok, nem úgy mint te! -na ez a mondat felbőszített. Arra akar kilyukadni, hogy nem vagyok elég 19 éveshez méltó? Miért? Talán nem vagyok elég sportos? Esetleg nem vagyok elég lányos? Túl lányos? Sokat olvasok? Keveset randizok? Csak teát iszom? Ez baj? MIVAN?! Ezt szóvá is tettem, viszont válasza meglepett -Ha az lennél, elhívnád a kis James hercegedet randizni!
- Hé, honnan tudod a nevét? -hadonásztam a karommal, mire odaköpött egy "ahaahahaha, megbízható forrás"-t. Csak szerintem fura Styles? Á, már megszoktuk -Amúgy miért is jöttél?
- Azért, mert ugye huszonhetedikén elmegyünk, és kábé márciusig nem is találkozunk, szóval szeretném, ha lenne egy emlékünk neked. Szóval szombaton érted jövök és szerzünk egy új konzolt az XBoxhoz. Ahha, mint a ChatBox -jelentette ki vigyorogva, pontosan úgy, mint aki biztos abban, hogy igent fogok mondani. De miből gondolja ezt? Mert nekem jobb programom is van, ahelyett hogy egy álruhás kölyökkel mászkáljak! Ez felségsértés!  Amúgy igent mondtam. És amúgy -mennyi amúgy! - miért is pont Hazza jön? Niall is elkísérhetne! De....istenem, már megint Niall! Pedig pontosan elhatároztam, hogy megpróbálok "kiszeretni" -ez de szánalmasan hangzik így leírva- belőle. Ja, próbálok.
- Izé, Styles, én megértem, hogy élvezed a helyzetet, miszerint kutakodhatsz a holmijaim között, de hahó, szombaton találkozunk, és addig még aludni is szeretnék, meg amúgy is, miért vagy még itt? -néztem felé, olyan fél óra után. Addig a fiú megnézte a képeimet, szétbarmolta az ágyam, megigazította a haját a tükrömben, felforgatta a ruhásszekrényem tartalmát, kiöntött egy üveg vizet, és válaszul csak annyit mondott, hogy -Hát aludj! -de hogy, ha itt koslat mindenfele?! Na mindegy, nyolcra végül sikeresen elüldöztem, de azelőtt még megbeszéltük, hogy szombaton kilenckor találkozunk -ő álruhában- itt, a ház előtt. Éljen. Minek is ekkor? Talán van valami programja? Feladom, ezt a kölyköt én soha az életemben nem fogom kiismerni...
                       Mivel a csütörtök és péntek az unalmas sulin kívül a próbákról és a Pink Panther Coffee-ban való lógásról szólt, ezért inkább egyenesen a szombatra térek:

      

Még mindig imádlak pulcsi!

                        Ne. Ne! NE! És még egyszer: NE! Ismétlés: Neeeeeee....pont mint a könyörtelen, rohadék ébresztőóra. Ő is rákezdi reggel...reggel? Hajnalban, hogy brr! Brr! BRR! Két perc múlva: BRRRRRRRRBRBRRRRBRBRBRBRBRRRRR!! He! Szerintem, én ma fogom tartani a Megöllek-napot, pont mint Grumpy Cat. Zsémbes macska. Zsémbes Kristen. Ugyanaz. Nem fogom ecsetelni reggeli tevékenységemet, legyen elég annyi, hogy először a fürdőben intéztem dolgaimat, aztán ruhát kerestem -fehér pulcsi! Imádlak!! -végül meg lementem a konyhába, és ettem egy almát, sunny-side up eggs-t -tükörtojás. Ami fried eggs is lehetne, de nem értem miért bonyolítom túl-, ittam teát, aztán kávét, végül szereztem fánkot, ami azt hiszem, megromlott, és végül előkerestem az egyik fullcapemet, -amit eddig még sosem hordtam, de 3 napja elkunyeráltam Bruce-tól, aki csak azzal a feltétellel adta oda, hogy ha hordani is fogom, úgyhogy most bizonyítanom kell neki - majd kimentem a ház elé, persze fázva. De legalább sietett a mösziő. Úr. M'lord. Mylord. Milord. Uram. Oké, hagyjuk. És hogy hogy köszöntöttem Styles-t? Természetesen egy nagy zsibbasztóval. Aztán elindultunk, de előtte rávettem, hogy két óra múlva, ha törik, ha szakad, ha van emlékem, ha nincs, de elmegyünk a sulis haverjaimmal szinte már törzshelyünkké vált Pink Panther-be, és szerzek egy teát.
- Harry! Nézd! -kiáltottam fel, egy óra szüntelen keresgélés után. Egy óriási plüssmackó volt kirakva egy hatalmas fém kosárba, és teljesen egyedül volt. Persze, hogy megsajnáltam, hiába egy maci.

Mucsu Maci ♥

- Egy mackó? Komolyan 19 évesen komolyabb dolgokat kellene...IRÁNY AZ ÁLLAT! -ordított fel, majd megragadta a karomat, és a plüss felé kezdett rohanni. Igen, orra buktam. Á, ne zavarjon senkit. És á, nem vérzek. Joey Tribbiani! Szeretlek, kölyök. Ez nem tudom, honnan jött. Viszont, mikor a fiú nagy nehezen kirángatta Mucsu Macit -máris elneveztem, kb mint egy óvodás-, szinte kitéptem a karjai közül, majd szorosan megöleltem. Talán tényleg kellene nekem egy pasi. Boyfriend. Barát. Csávó. Fiú...oké, van több szinonima? Göndörke azonban éppen azzal volt lefoglalva, hogy egy mesteri fotót készítsen rólam, amint egy plüsst ölelek.
- Ezt megvesszük! Nincs vita! Na meg, ha itt hagyjuk, magányos lesz -töröltem meg a szememet, színészien, amivel megpróbáltam rávenni, egyezzen bele. Ötödszörre sikerült meggyőznöm. Mucsu Maci az enyém!!
                A fizetés után Harry végül belement, hogy megmutassam neki a sulis haverjaimmal már szinte a törzshelyünkké vált /ezt már másodjára mondom/ helyet. Aaaaaazaz: hölgyeim és uraim: A PINK PANTHER!!! Hát nem klassz? Egy rohadtnagy plüssel kell beülnöm a kedvenc kávézómba, egy kapucnis, télen napszemcsit viselő kölyökkel. Sebaj! Alig pár száz ember fog megismerni....
Viszont, a ciki dolog az volt, hogy nem fért be az ajtón. Így Haroldka kívülről tolta, én meg belülről húztam, hátha sikerül bejuttatnunk, de nem jött össze. Végül, egy egész helyes srác vette át a helyem, és Mucsu Maci hasát összenyomva berántotta az épületbe. Még szerencse, hogy csak néhányan lézengtek a kávézóban.
- Wow, kösz szépen -töröltem meg a homlokomat, kifejezve azt, hogy elég nehéz dolog volt eme hatalmas küldetés. Úgy érzem, mindenféle értelmetlen dolgot hadoválok itt össze-vissza. Vagy ez a tök cuki sráctól van? Azta, ez az eddigi legértelmesebb gondolatom édes pasik közelében. Haladás Kristen, haladás. Amúgy...csak hogy magamban megjegyezzem, már vagy egy perce csak szemezünk a kölyökkel, habár még a nevemet sem tudja. Aj, be kellene mutatkoznom. Oké, vajon kézfogással, vagy integessek, esetleg puszi? Neeeeeeeeem, azt a sarkon álló személyek szokták csinálni. De akkor? Megvan! Ha egy intéssel véletlenül megérintem a vállát, az tuti nem probléma! Hajrá! -Izé...amúgy hogy hívnak? Csak mert az én nevem egy Kristen. Hopsz, csak simán Kristen! -valósítottam meg a tervemet. Jézus! Komolyan, eddig rendesen ment az angol, de most már valami szörnyű. JÉZUS!! És a fiú csak kanadaiul tud? Egyáltalán a kanadaiak kanadaiul beszélnek, vagy Amcsi angol, angol angol, román, cseh, szlovák, arab, urdu, Günter?! Várjunk csak! Miért beszélnének csehül? Ez hülyeség! Mi?! Oké, bocsánat mindenkitől, de a névtelenhelyessrác-tól teljesen elmegy az eszem.
- Szia "csak simán Kristen" -röhögött fel, amitől rögtön rákvörös lettem -James vagyok!
- Szia Jame....várj csak! Jamest mondtál? -itt bólintott egyet. És most, kivallatás Kristen-módra fog következni, ami azt jelenti, hogy megtudakolom, van-e ChatBoxa? És vele dumáltam-e? És mi  a kedvenc színe? És hogy megadja-e a számát? És hogy....visszaadja-e Mucsu Maci leszakadt karját? Igen, a sok huzavonától leszakadt. Szóval: - Amúgy...van ChatBox-od? Vagy inkább twitterrel nyomod? Mert szívesen bekövetlek! Miután csináltam egyet -javítottam ki magam. Reménytelen. Tuti el fogom üldözni. Jéé, itt van Harry Horan is! Hopsz, az Styles....na jó, tényleg meghülyültem. A legjobb barátom nevét felejtem el.
- Nincs, és twitterem sincs. Inkább fotózok! Magamat...ja, nem kell szerénykedni -nevetett fel megint. Istenem, de édes mosolya van. Oké, a két fiunk neve Harry Harry Stlyes-ról, a másik meg Davis. Az egyik barna hajú, és fekete-barna szemű lesz, a másik meg. Na ITT álljunk meg! Szánalmas, hogy a jövőt tervezgetem. De a gyerekeink neve az nagyon jó....csöndben maradok, esküszöm!
- Figyelj, nincs kedved meginni velem egy kávét? -tettem fel a kérdést, amibe egyhamar bele is egyezett, úgyhogy Göndörkéről tudomást sem véve leültünk egy asztalhoz a medvével, majd hosszas csevegésbe kezdtünk. És egész idő alatt feledésbe merült Szöszi.....na, haladás!