Nineth Part: Almost kiss -almost

Reggel, mikor felkeltem az eső halk kopogására, hirtelen még levegőt sem kaptam. Nos....talán nem tett jót az, hogy tegnap majd' egy óráig álltam a zuhogó esőben. Megdörzsöltem a szemem, s közben megpróbáltam egy kevéske levegőt bejuttatni szervezetembe orromon keresztül. Nem sikerült, viszont elkezdtem könnyezni és tüsszögni egyszerre, miközben zsebkendő után kezdtem kutatni.
- Jézusom -nyögtem fel, levegő után kapkodva. Igen, az orrom teljesen bedugult, igy oxigénhez sem jutottam. Fáradtan, elzsibbadt végtagokkal rúgtam le magamról a paplant, s belebújtam az ágy mellé kikészített strandpapucsba, amit mamusznak használok.
- TIK TOK, ON THE CLOCK!! -hallottam meg kedves húgom, Ands üvöltését, amit éneklésnek mer nevezni. Ha jól tudom, a Tik Tok volt Ke$hától. Szerintem nem a legtisztább volt, de hagyom, hadd éljen abban a hitben, mesés hangja van. Zombiként másztam le a lépcsőn, korlátba kapaszkodva, ugyanis a legtetején lévő lépcsőfokban majdnem pofára baszódtam, szóval egyedül a fa kapaszkodó mentette meg életemet. Viszont, mikor leértem, tényleg elestem, ugyanis a náthának hála megszédültem, s egy zsugorbukfencet bemutatva anya előtt landoltam.
- Élsz még -kérdezte anyám, bár ez inkább kijelentő mondatnak hangzott, de oké.
- Ja...mármint nem -szippantottam egyet, mivel most már kaptam levegőt, azonban az orrom folyni kezdett.
- Kellett neked kint romantikáznod -rázta meg ujját 'fenyegető szülő vagyok' stílusban. Hú, de félek...unottan csavargattam meg egy hajtincsemet, ami már vagy a hátam közepéig ért. Erről jut eszembe: fodrászhoz kéne mennem. Talán majd bejelentem magam a jövő héten. Mivel az orrom megint a bedugulás szélén állt, ezért kimentem a konyhába, és feltettem a teafőzőt a gázra, majd egy orrcsepp keresésre indultam, mikor megszólalt a csengő. Hajamba túrva galoppoztam az ajtóhoz, s mit sem sejtve nyitottam ki.
- Sziaaaa.... -nyújtotta el az illető az "a" betűt -ez komoly? Pizsama?
- Hopsz -néztem végig magamon, a megszólalást követően. És tényleg: egy szürke rövidujjú és egy korallzöld, szabadidő gatyán kívül egyedül a flip-flop "mamuszom" volt rajtam -Izé?!
- Jó, csak siess -legyintett Szöszi, mire felrohantam az emeletre és felkaptam valami....nem pizsamát, majd megfésültem a hajamat, de a tükör előtt bámészkodva észrevettem, hogy az orrocskám totál piros, plusz egy, máris elég nagynak tűnő pattanás keletkezik az arcomon, szóval riadtan nyúltam az alapozóhoz. A végeredmény katasztrofális lett...pedig máskor annyira jól szokott menni! Vagy két évig kísérleteztem, mire remek "sminkmester" lettem, azonban ez azt is bizonyítja, hogy betegen az ember rohadt szarul néz ki. Sóhajtva mostam le, majd törődtem bele, ha eddig nem tetszettem Niallernek, akkor most minek erőltessem meg magam?!
- Itt vagyok -kaptattam le a lépcsőn, majd tanulva a tegnapi estéből, felkaptam egy jó vastag pulóvert. Hm...így már nem is fázok! Ezaz! - Amúgy hogy-hogy itt?
- Gondoltam, amilyen lúzer vagy, úgy is megbetegszel, ezért most sorozatmaratont fogunk tartani.
- Hé! Ki a "lúzer"? -raktam idézőjelbe a lúzer szót, azonban a következő pillanatban egy szép hátast mutattam be, hála a kicsavarodott szőnyegnek. Na, ki a lúzer? Én, uram...Szöszke ledöglött a kanapéra, majd a röhögéstől fulladozva keresni kezdte a távkapcsolót, míg én eszmélet vesztetten feküdtem a földön.
- Oké. Jóbarátok, vagy...oké, mi van még? Jézus! Ki rakta be a Hello Kitty-s szarokat? Na ja, Harry -morgott magában Niall, aki folytatta is -persze ő meg azt néz otthon, amit akar...
- És...mindegy. Milyen sorozatok vannak? -huppantam le mellé a kanapéra. Szöszi közelebb csúszott, majd mutogatni kezdte a tokokat, amik egy-egy évadot jelképeztek. Gondoltam, én megvagyok ezen a helyen, ezért lazán hátradőltem, tarkómra téve kezemet, azonban a szöszi egyre közelebb kúszott, úgyhogy végül zavartan helyeztem magam lányosabb pózba, és igyekeztem nem elröhögni magam.
- Hüm...Famlily Guy? -emelte fel az említett lemezt. Csak bólintottam egyet, majd ijedten pattantam fel, ugyanis hallottam, amint a teának feltett víz szörcsög. Avagy kifut. A konyhába érve gyorsan odaléptem a tűzhelyhez, majd gondoltam, kezemmel fogom lekapni onnan, azonban mikor hozzáértem, égető fájdalom nyilalt tenyerembe, hiszen kesztyű nélkül értem a legalább 50 fokos vízforralóhoz.
- Aúú!! -üvöltöttem fel, s egy laza mozdulattal elhajítottam kezemben lévő edényt, aminek teteje idő közben lerepült a teával teli edényről, így a sötétszínű folyadék ragadósan terült el a földön, miközben én megnyitottam a csapot, és könnyezve tartottam alá a kezemet.
- Mi van? -jött be Niall a hangzavarra felfigyelve /levertem 5 edényt és 9 poharat/ majd érdeklődve lépett közelebb.
- Azt hiszem, másodfokú égési sérüléseim vannak -nyögtem ki összeszorított fogakkal, miközben újból megnyitottam a vizet, hátha elmulasztja az egyre jobban bedagadó, piros foltot, azonban nem jött össze eme zseniális tervem. Fájdalmas pillantásokkal néztem a fiúra, akinek pillantása az egyre több vízhólyaggal teli tenyeremen nyugodott. Ahogy elnéztem semmit mondó arcát, elöntött egy olyan érzés, amit valószínűleg csak akkor érzünk, ha az a srác, akiben reménytelenül szerelmes vagy, csak barát akar lenni.
- Izé....miről is beszéltünk? -szólalt meg a fiú hosszas töprengés után. Vállat vonva feleltem neki;
- Szerintem semmiről....mikor nézzük már a Family Guy-t?? -kezdtem hisztizni, amit egy vigyorral díjazott. Gondoltam, csinálok pattogatott kukoricát is, ezért az egyik szekrény felé léptem, de a hozzám elég közel álló fiú megfogta karomat, ezzel megakadályozva, hogy tovább menjek Zavartan fordultam vissza, mire Szöszi másik kezét derekamra helyezte, s közelebb vont magához. Ajkaimba harapva hátráltam egy lépést, ezzel arra késztetve a fiút, hogy elengedjen. Azonban, nagy sietségem közepette beleütköztem a pultba, ami hirtelen nem tudom, hogy került oda. Persze Nialler ki is használta eme lehetőséget, s mikor már szinte az aurámban taposott, jobb kezét a falnak támasztotta, ezzel jelezve, nincs menekvés. Pipacspiros arccal néztem fel rá, majd lehunytam szemeimet, ugyanis megéreztem csiklandozó leheletét nyakamon. Vágyakozva gondoltam arra, tíz másodperc múlva meg fog csókolni. Résnyire kinyitottam szemhéjaimat, s tekintemmel érdeklődve cikáztam körbe.
- Ezt nem lenne szabad -motyogta maga elé Szöszi, aki immár távolabb állt tőlem.
- Hiszen csak barátok vagyunk -fejeztem be helyette a mondatot, majd indulattal teli csörtettem vissza a nappaliba. Hihetetlen! Mit képzel magáról? Komolyan mondom, itt játszadozik velem, holott tudja, nekem ez az egész egyáltalán nem poénos. Remek. Ez az egész teljesen elrontotta a napomat, pedig még csak reggel tizenegy óra van. Es ráadásul Szöszi még itt lesz vagy négyig, addig meg úgy kell egy légtérben lennem vele, hogy "csak barátok" vagyunk. Vagy el kell üldöznöm. Nem, inkább megpróbálom tűrtőztetni magam, és nem rontok felé késsel, azzal a címszóval, hogy "most azonnal légy a kibaszott barátom"!
- Reggelt' -lépkedett le Ands a lépcsőn. Sóhajtva meredtem rá, végül döntésképtelenség miatt utána eredtem.S mivel reggelizni akart volna édes húgom, ezért a konyha felé vette az irányt.
- Hé! Andy! -rohantam utána, azonban, nem hallotta meg kiáltásaimat, mert a fülhallgató a fülében volt, amiből valami érdekes hangzású dal szólt...legalábbis kívülállóként én érdekesnek tituláltam.
- Kris! -véltem felfedezni Nialler ordibálását -Megy a film! -amint leesett, mit mondott, komótosan kivettem a hűtőből egy doboz Cappy-baracklevet, ami már vagy 2 hete volt a hűtőben, bontatlanul. Visszaballagtam a kanapéhoz, majd elmerültem a furcsa figurák életét bemutató mesefilmben. Viszont, nagyjából semmire sem emlékszem, ugyanis lefoglalt, hogy a folyamatosan kaját rágó Szöszi-t nézzem, aki minduntalan vigyorogva leplezett le -Muszáj bámulni?!
- Nem tehetek róla! -védekeztem, sikertelenül.
- Nem tehetsz róla? Ahá, szóval ennyire helyes lennék? Mindig is tudtam, hogy ilyen hatással leszek a... -kezdte, de monológját meg sem várva szakítottam félbe.
- Igen, rám képzeld ilyen hatással vagy! Hopsz, talán ezt nem kellett volna -raktam gyorsan szám elé a kezem, bár ez már nem segített rajtam. A nyomasztó kínos csend nehezen telepedett ránk, miközben Niall egy kukoricaszemet ropogtatott, s ezalatt egy újabb Family Guy rész kezdődött el. Zavartan dőltem hátra, s közben ujjaimat tanulmányoztam. Hm...vajon jobb lenne, ha nem rágnám le folyton a körmeimet?! Ja, akkor szebb lehetne. Izé...izé. Nos, talán feloldhatnám ezt a zavaró csendet, de hogyan? Essek pofára? Kösz, nem akarok a klinikán kezdeni.
- Kristen! Már megint hol vagy? -csörtetett le anya a lépcsőn, aminek most kifejezetten hálás voltam, ugyanis valaki legalább megtörte a számomra egyre zavaróbb csendet.
- Itt vagyok. És Niall is itt van -intettem egyet anya felé, aki egy ciccegés keretében tovább ment.
- Izé...mi lenne, ha elmennénk....szóval ha elmennénk valahova? Sétálni? Nando's? Valami? -szólalt meg hirtelen Niall...izé. Ez most komoly? JÉZUSOM!!! EZ MÁR EGY MAJDNEM RANDI!! Oké, nyugi Kristen! Ne!! Na ne!! Pont most jutott eszembe, hogy még múlt héten megígértem valamikor Andre-nak, hogy átjön, és írunk ketten egy dalt valami karácsonyi szarságra, azonban még csak november 3-a van, szóval minek sietni?! Bár....biztos lesz téli szünet. Elvileg 17-től. Azta! Ez jó hosszú szünidő lesz, az tuti.
- Figyelj...már megígértem Andre-nak, hogy átjön, és írunk egy dalt.
- Oké...akkor szerintem megyek is, nem zavarok -pillantott rám, s hangjában éreztem azt a bizonyos maró gúnyosságot.
- Menj csak! Remélem nem is jössz vissza -vágtam vissza, meggondolatlanul. A srác szemeit forgatva állt fel, majd angolosan távozott. De jó! Hogy lehetek képes ennyi mindent elszúrni? Kész csapás vagyok...klassz!

Sajnálom, ez nagyon rövid lett, de ígérem, holnap/után hosszabbat fogok hozni, csak már nem húzhattam az időt... Kukkants be: Shane's Story-prológus folyamatban ^^