Seventh Part: Singing

Elnézést kérek a hibákért, igyekszem, csak most valahogy ne  jött össze xDD

*Október 30~
Éppen egy színészeti órán ültünk, és Sikowitz dumáját hallgattuk, miszerint: 'a jó színész nem esik ki a szerepéből', ezért valami gumilabdával dobált minket, jelezve, ne essünk ki diák szerepünkből, mikor kicsapódott az ajtó, és Trina tért be, azzal a szöveggel, most, ismétlem: MOST azonnal várják Beck-et, Jade-t, Andre-t és engem az udvaron, mivel a közelgő Halloween-i bált meg kell szervezni, és a nép szerint mi vagyunk a legjobbak ebben.
- Ácsi-ácsi-ácsi! Nem mentek sehova addig, amíg a szerepetekben vagytok -csettintett felénk a tanár. De hát még csak nem is adunk elő semmit!! Milyen szerep??!
- Sikowitz! Nincs is szerepünk -szólalt meg élesen Jade, aki éppen a mellette álló fekete hajú srácba karolt. Nagy valószínűséggel járni fognak, csak idő kérdése.
- Lelőtted a poént! NA TŰNÉS KIFELÉ -ordított ránk, majd hozzám vágott egy /asszem'/ medicinlabdát, ami pont a vádlimat találta el, így őrült tempóban, sántikálva indultam a többiek után. Az udvarra kiérve egy csoport nagyobb diákkal találtam szembe magam, akik ölében egy-egy jegyzetfüzet, vagy a halottak napjával foglalkozó füzet volt. Zavartan ültem le Andre mellé, aki maga elé meredve dobolt valami nótát. Nem ismertem.
- Oké, valószínűleg már mind ismertek...ja, Kristen még nem. Zoey vagyok, szia -intett felém, amitől elvörösödtem, majd földre szegeztem pillantásomat, azonban a mellettem ülő fiú megbökött, jelezve, figyeljek Zoey-ra -szóval. Azért kellett kijönnötök, mivel közeleg a Halloween, és szerintem mindenki elviselne egy ilyen bált, úgyhogy azért hívtalak ide titeket, hogy segítsetek megszervezni.
- Az kizárt -pattant fel Jade, energikusan, amit azért nem értettem, mert már kettő volt, mégis van még ereje ugrálni/szökdécselni. Viszont, Beck megfogta a karját, lehúzta, majd fülébe suttogott valamit -jó, mégis segítek -morogta az orra alatt, aminek hatására Zoey szája sarka felfelé görbült, majd kiosztotta a feladatokat. Király, a mi csoportunknak ez a felosztása: Beck és Jade a díszletet tervezik meg még egyéb fura alakokkal, nekünk, Andre-val viszont a megnyitót kell megterveznünk, szóval valószínűleg énekelnem kell. Szent szar! Énekelnem kell, több száz ember előtt!! Riadtan fordultam Andre felé.
- Andre! Mit csináljak? Még sosem énekeltem tömeg előtt! Plusz dalunk sincs! -hadonásztam szeme előtt, hogy növeljem az ijedt hatást. Barátom persze csak elvigyorodott, majd egy 'hé! Nyugi már, délután átmegyek, és összedobunk egy dalt' választ adott. Hát, ha annyira akarja...
              Haza érve bemutattam haveromat családom többi tagjának, aztán felmentünk a szobámba, amit Andre nagyon-nagyon megcsodált. Pedig nincs nagyon érdekes dolog benne, azonban őrizgetek pár személyes emléket. Na ja. Ezeket általában a párnámba teszem, rejtekhelyül, így ártatlan ágyneműhuzatnak néz ki.
- Oké. Akkor...mondd el, mit érzel, és azt írjuk le -ajánlotta fel a fiú, mire előkaptam egy kotta-vonalas lapot, meg egy tollat, és el is kezdtem vésni a szöveget. Szerintem egy klassz szám lett, s bár eredetileg olyat akartam, ami a dühömet/csalódottságomat fejezi ki Niallel kapcsolatban, aki azóta sem keresett, hívott, á, nem, inkább le sem szart, és ugye, azt írták valamelyik újságban, hogy 20-án a srácokról szóló interjút olvashatunk, amit izgatottan vettem meg, hátha mondd valamit rólam, de...inkább le tagadott, mondván:
- Egy régi barátomtól köszöntem el, biztos valami félreértés lehet -hát kösz.Bár megértem, hogy nem akarják, hogy mindenkivel összehozzák őket, de legalább mondta volna azt, hogy semmi nincs köztünk, vagy nem tudom. Szóval, azt akartam mondani, hogy végül nem róla írtam, hanem a Beggin' on Your Knees lett a címe, amit alig 5 óra alatt írtunk meg. S bár nem pontosan a Szösziről szól, azért írtam bele pár 'kedves' dolgot...na ja.
- Amúgy...mikor lesz a bál? -néztem a fiúra, aki a mobilját nyomkodta.
- Elvileg pénteken. Addig már csak két nap.
- És csak most szóltak! Ez mennyire készséges -nyögtem fel, mire Andre felröhögött, majd felállt, és zsebre vágta a telefonját, azzal a címszóval: 'ne haragudj, de lépnem kell. Még meg kell szervezni az előadást' -kacsintott egyet, s kisasszézott a szobából. Jézus! Vajon...Jade mivel készül? Mert neki is remek hangja van, csak nem tudom, fog-e énekelni, és mit fog felvenni. Erről jut eszembe. El kellene menni vásárolni! Felpattantam az ágyról, amin eddig ültem, majd kivágtattam az ajtón, és barátnőm szobájába rohantam, amiben őszintén: van vagy húsz üres ketchupos üveg, ezzel jelezve, ő bizony a ketchup-klub tagja, na meg rémisztő poszterek, ollók, stb.
- Jade!! Te énekelni is fogsz? És mit veszel fel??! -rontottam be a szobájába, amit egy hangos 'bassza meg az ég, kopogni luxus??' felkiáltással nyugtázott.
- Látod, ez jó kérdés -tápászkodott fel -én természetesen a Give it Up!-t éneklem majd el! Viszont...mozgás, irány lefelé, muszáj valami ruhát venni!! -indult meg a kijárat felé, miközben felkapott egy fekete hitelkártyát. Oké, induljunk!
             A sarki, már-már szinte régi cuccok alapítványi, vagy nem tudom milyen boltba, hiszen barátnőm ragaszkodott ahhoz, hogy ne drága, hanem kényelmes ruhákat vegyünk. Hát jól van. Mivel mindketten más-más előadást fogunk bemutatni, ezért külön váltunk. Én éppen valami förtelmes ruha vállfáját raktam vissza a vasrúdra, mikor Jade diadalittas kiáltását véltem felfedezni:
- Ez lesz a miénk!!! -hú. Érdeklődve mentem oda hozzá, s kaptam ki a kezéből egy csillogó ezüstszürke ruhát, ami elég rövidnek tűnt, azonban ez a darab megfelelő célt szolgál a megnyitáshoz, szóval alkaromra kaptam, majd valami bulizós cucc után néztem. Jade kezében egy ezüst, szintén csillogó felső volt, hozzá rövid gatyával, viszont eléggé kimeresztett szemmel nézett rájuk, úgyhogy inkább hagytam a 'partytimeee!!!!' ruhákat, és a segítségére siettem.
- Gyerünk, vedd fel!! -löktem az egyetlen próbafülke felé, ezzel lerázva, s így már békésebben tudtam göncöket keresni. Ha jól emlékszem, Zoey még odavetette, érdemes lenne valami maszkot is keresni, hiszen így izgalmasabb az egész buli. Átnéztem vagy öt sort, mire megtaláltam a számomra tökéletes ruhát, ami cseppet sem Halloween-os, ámde megadja az alapvető parti hangulatot, úgyhogy újdonsült szerzeményemmel a kezemben léptem Jade elé, akin ez a világos színű öltözék...szokatlan volt, de egyben remekül állt neki.
- Király. Kell egy maszk meg valami szar partyszerkó. Ja, sima farmer is jó, akkor csak egy maszk és csá -indult felkereső túrára. Végül, egy fekete, tollas, közepén egy aranyköves maszkkal tért vissza. Ketten léptünk a pénztárhoz, majd egymást lökdösve próbáltuk eldönteni, ki fizet előbb.
- Há! -böktem mellkason, mivel én győztem. Jade megforgatta szemeit, majd az eladó nő elé dobta szerzeményeit. Király!!

*November 1~
Tejóég!! Ma...fél óra múlva megnyitó. Ez a két nap hamar eltelt, hála Sikowitz őrült, 'Halloween-lesz'  feelingjének, amit a sok-sok 'berontok őrült maszkban és halálra ijesztem Kristen-t' terve mutatott ki. Igen, tényleg rohadtul megrémisztett, hiszen a lehető leglegebb olyan pillanatokban hajolt felém, mikor épp a telefonomat nyomkodtam, vagy magamban dúdoltam a dalt, amit ma fogok énekelni, és akkor, mikor felnézek/kinyitom a szemem, Sikowitz idióta feje jelenik meg előttem, egy teljesen ijesztő maszkban, így kénytelen vagyok eldobni a készüléket, vagy egy akkorát sikítani az osztály előtt, hogy utána két napig 'sikoly'-nak hívnak. Na meg aztán, Adre segítségével meg lett csinálva az előadás, így a próbák miatt gyorsan péntek lett, szóval most itt állok, valami színpad-féleség előtt, körmömet rágva, mellettem pedig Jade áll, aki szintén énekelni fog, szóval együtt izgulunk. Vagy is...szerintem ő nem is izgul. Mindegy. Azért be kell valljam, hála a többieknek és barátnőmnek, a díszlet rohadt jó lett, olyan halottak-napjás. Na ja.
- Kristen! Tudod, át kellene még öltöznöd! -csörtetett felém Trina, aki, még azt hiszem, tegnap említette, valami bandát is meghívtak, hogy majd 'ők csapnak a lovak közé'. Ja, ezt tényleg így mondta. Mindegy, én annak örülnék, ha a Maroon 5 lenne...és akkor játszhatnák a One More Time-t, vagy a Misery-t, esetleg a Sunday Mornin'-t is...na AZ lenne a buli!!
- Jólvan, megyek már...Jade, gyere te is -kaptam el a karját, majd az öltöző felé kezdtem húzni. Ja...amúgy az egész parti az udvaron lesz, de azért nem öltözök át mindenki szeme láttára a színpad mögött!! Inkább a mosdó.
- Cat? -állt meg hirtelen, ami meglepett, ezért majdnem pofára estem. Zsír.
- Cat? -kérdeztem vissza.
- Vele fogok énekelni! -zsörtölődött, majd kitépte kezeit szorításom közül, és a vörös lány keresésére indult. Én viszont, bementem átöltözni, azaz felkaptam az ezüstszürke ruhámat, meg egy tornacipőt, és kész is voltam. Azonban, mikor Jade visszatért Cat-tel, akkor vettem csak észre, hogy az elvileg Jade-nek vásárolt ruha az énektársán van -Jó, jó, leszarom a ruhát, csak bőgni ne kezdj el! -szólt rá erőteljesen barátnőm, a tényleg sírás határán lévő Cat-ra, aki végül beletörődött, ebben a göncben kell énekelnie, és az ingerült fekete hajú lány nem fogja megölni, ha nem veszi le.
- Oké! Gondolom, mind várjátok már, hogy megkezdődjön a parti! -hallottam meg a bemondócsávó hangját, aki már folytatta is -Akkor kezdjük is el! Az első fellépő, azaz, Kris, aki megnyitja, fáradjon a 'pódiumra' -röhögött fel. Riadtan néztem körbe, vajon rólam beszélnek-e, de rólam beszéltek, úgyhogy, miután Cat megölelt, és Jade is adott egy pacsit, kitántorogtam a több száz diák elé, akik iszogatva várták éneklésem. Andre már ott volt, hiszen ő is fog zenélni, szóval legalább őrá számíthatok. De...mi van, ha elfelejtem a szöveget? Vagy ha hamis leszek?! És ha nem fog nekik tetszeni a dal?? Akkor...most lépek fel először tömeg előtt, sőt, eddig nem nagyon énekeltem mások előtt. Görcsösen szorítottam a kezembe adott mikrofont, azonban, mikor felcsendült az első akkord, lazítottam a fogáson, és szám elé emeltem a készüléket. Viszont, mikor be kellett volna lépnem, legalábbis hirtelen azt hittem, ott kell, semmi hang nem jött ki torkomon. Aztán, mikor Andre jelzett, határozottan meg tudtam szólalni, ami azt eredményezte, hogy megvan a dal. Boldogan énekeltem tovább, s a refrénnél már mászkálni is kezdtem. Persze a nézők őrjöngve tapsoltak, ugráltak, buliztak, úgyhogy én is kezdtem feloldódni. A végére már egy-két ugrálást is megeresztettem.
- Yeah, One day, You'll be beggin' on your knees!!!!! -kiáltottam az utolsó mondatot, amit a tömeg hangos ujjongással díjazott. Kipirultan, vízhiányban szenvedve, azonban a lehető legtöbb adrenalinnal gazdagodva siettem le a pódiumról, de előtte még megvártam, amint valaki /nem tudom, ki volt, de nem is érdekel, hiszen sikerült egy remek fellépést produkálnom/  lefotóz....

- És most, jöjjön Cat Valentine és Jade Gillins -üvöltötte teljes extázisban a csávó, aki bemondta a neveket, mire szintén hatalmas ujjongás tört ki, és meg is érkezett a két lány.  Szerintem ezt a dalt Jade választotta, hiszen ő szokott ilyen 'Add fel!!' cuccokat mutogatni, szóval csak ő lehetett: Give it Up!
              Amíg tartott ez előadásuk, elsiettem átöltözni, a rendes partizós ruhámba, ami, mint már mondtam, egy fehér, pántos ruha volt, alul fekete résszel, s bár nem a Halloween-stylera van kitalálva, nekem akkor is tetszik, és látva a többiekét, ők sem annyira a halottak napjára öltöztek, inkább amolyan 'buli van' ruhákban pompáztak, persze maszkban. Jade és Cat már be is fejezték a dalt, azonban, sikerült rávennem a
bemondós csávót, hogy legelőször a Maroon 5- One More Night-ot adják le, szóval boldogan ugráltam a tömeghez, akik közül, miután kiverekedtem magam, az italos pulthoz léptem.
- Szia! Egy gin-tonikot szeretnék -támaszkodtam a pultra. Szerencsére, a maszkomnak hála nem ismert fel, így nem tudott azon kiakadni, még nem vagyok 21, hogy igyak, stb...tehát, az újdonsült szerzeményemmel igyekeztem a kajás pult felé, mikor egy ismerős hangot hallottam meg.
- Niall! Fogalmam sincs, merre van Kristen!!!!!!! -véltem felfedezni a hangokat, ámde a zene üvöltött, s a két egymással ordítozva kommunikáló fiúk is felém tartottak, így jobb ötlet híján bemásztam a kajás pult alá, és a fogantyús arcomat takaró tárgyat a földre tettem, hogy jobban lássak. Éppen kortyoltam egyet a gin-tonikomból, mikor szinte pofán vágott egy tál chips.
- Basszus, Louis! Ezt most miért kellett? -hallottam meg egy eléggé másnapos Niall hangját. Persze Loui tök nyugodtan válaszolt:
- Niall, ezt te verted le! Várj, felveszem -hajolt le. Jaj! Gyorsan, a maszkot! Pechemre, az valahogyan a táncolók lába alá került, de szerencsére, nem taposták össze -Kristen?!
- Louis! Fogd be, nem akarok Vele találkozni! -húztam közelebb magamhoz, hogy értse is, amit mondok.
- Niall! Itt van Kristen -állt fel, de én addigra már megkaparintottam az álcázós szart, és szemem elé téve tápászkodtam fel, egy 'miféle Kristen?! Kikérem magamnak, én...én...Joe vagyok!!' szöveg keretében angolosan távoztam. Még útközben elcsíptem egy 'Jézus, itt a One Direction' hangfoszlányt, viszont most semmi kedvem nem volt azt hallgatni, ahogy millió rajongó üvölti azt:
- És Niall megcsókolta azt a Kristen-!!!!!! Ez szánalmas -milyen kedves. Úgyhogy inkább elindultam haza felé. De aztán, gondoltam, ha Halloween-van, akkor simán engedik a báros emberek, hogy berúgunk, szóval inkább elmentem egy közeli bárba, a McLaren's-be. Ahol is, kértem egy jó nagy adag sört, ami be kell valljam, pocsék volt, de kit érdekel?! Aztán még pár kör Jack Daniels is lement, szóval kezdtem elfelejteni bánatomat, miszerint Niall nem szeret, le is tagadott, és most is valószínűleg azért kellettem volna neki, hogy azt mondja...hogy azt mondja. Nem, nem tudom, mit akart volna mondani. Hirtelen kivágódott az ajtó, és Beck lépett be rajta, szomorú fejjel. Mikor észrevett, bánatosan odaült hozzám, és elregélte problémáját, miszerint Jade nem akart vele randizni menni.
- Hé'! Ha télleg' szereted, akkor nem...mit akartam mondani? -röhögtem fel, ugyanis az alkohol hatása tényleg elkezdett hatni, szóval hányingerem volt, fájt a fejem, és el is felejtettem mondandóm.
- Gyere! Haza viszlek -húzott fel Beck, majd átkarolta a vállam, és úgy indultunk hazafelé. Persze az út nem volt valami zökkenőmentes, mert odamentem egy csőlakóhoz, és megöleltem azzal a címszóval:
- Niaaaaaaaaaaaaaaaaall -aztán, egy kutyára azt hittem, Pikachu, ezért felemeltem, és elkezdtem simogatni, egészen addig, míg meg nem harapott. Fáradtan estem be a házba, majd mit sem törődve a fiúval, levetődtem a kanapéra, és émelygéssel együtt elaludtam.
                     Reggel valamiért a kádban ébredtem fel, egy csizmával a lábamon. Ez különös. Egyáltalán mi is volt tegnap? Sajgó fejjel másztam ki, majd a tükör elé álltam. Hát...oké. Egész érdekes látványt keltettem: komolyan, ma van Halloween, és még csak jelmez sem kell, így jó leszek!! Vicc volt, annyira azért nem vészes. Csak annyi, hogy a hajam össze-vissza kuszálódott, kissé sápadt vagyok, és van egypár karika a szemem alatt. Wow. Ha anya ezt meglátja. Viszont...és ha Andy azt hiszi, mert egyszer csodával határos módon berúgtam, őneki is szabad?? És ha rossz testvérnek hisz??!!
Mivel úgy éreztem, fürdenem kell, ezért engedtem langyos vizet a kádba, majd megmostam a hajam, és megszárítottam, majd felkaptam egy rövidgatyát, és egy fehér, ujjatlan inget, mivel furcsamód, de a kanadai időjárás még novemberben is elég meleg ahhoz, hogy az ember ne fázzon, szóval pár hosszú nyakláncot még magamra aggattam, majd felkaptam az érdekes csizma másik felét, és letrappoltam a nappaliba. Anya szerintem már elment, bár azt nem tudom, hova, hiszen ma nincs is munkanap, és a tv-s stúdió nem sugároz olyan műsorokat, amiben anya benne lenne /már említettem, hogy anya azért költözött ide, Kanadába, mivel egy állást kapott valami tv-s csatornánál/., viszont az órára pillantva rájöttem, 11, ezért gondolom...nem, fogalmam sincs, hova mehetett. Andy viszont a TV előtt ült, és Szivacsbob kalandjait nézte, alias SpongeBobot bámult.
- Ands! Léptem, majd jövök -vetettem oda, majd elindultam sétálni. Sajnos, azt sem tudom, Jade hova tűnt, mert otthon nem volt, az tuti, húgom haverja talán meg még aludt. A napsütésben sétálva azon elmélkedtem, mi történt tegnap, hogy ennyire nem emlékszem semmire...gondoltam, elmegyek a CD boltba, hátha van valami újdonság, szóval a közeli bolthoz vettem az irányt, ami elég régi hely, azonban nekem teljesen bejön, hiszen itt végre meg tudtam szerezni Michael Jackson eddigi megjelent lemezeit, plusz, egy-két újabb számot is meg lehet találni. Éppen a nyolcvanas évek zenéit nézegettem, mikor megakadt a szemem egy Take Me Home című CD-tok borítóján. Ez a 1D. Király. És...Niall is ott van. Jé, tényleg! Elvileg Niall miatt rúgtam be...eléggé. Na mindegy, szerencsére már jobban vagyok. Mivel nem hoztam magammal pénzt, nagyon ügyesen, ezért elindultam haza felé, de előtte tettem egy kitérőt az újságos felé. Hm. A helyi magazin szerint, a tegnapi buliban egy bizonyos Kristen Payne, Jade Gillins és Cat Valentine is fellépett, ezzel népszerűsítve a művészeti sulit. Jó tudni, hogy szeretnek! Ez mily' megható...elköszönve az eladótól, újból útnak eredtem, azonban, a házunk előtt, kb 3 utcával, egy kék pulcsis, kapucnis alak teljes erejéből nekem vágódott, amitől elvesztettem egyensúlyomat, és hátra estem. Aú, fáj a seggem...
- Bocs, véletlen volt -hallottam meg egy ismerős, rekedtes, ámde vidám hangot, akit azonnal felismertem akcentusáról.
- Niall?! -ültem fel hipergyorsasággal. Kicsit kínos találkozás volt, főleg azután, hogy megcsókolt, aztán meg azt kérte: 'legyünk csak barátok, hinnyehinnye!!!'.

- Izé...igen? -nézett le rám kérdőn, viszont mikor ő is felismert, riadtan ugrott egyet -bocs, tényleg véletlen volt!!
- Semmi, már megszoktam egyesektől -vigyorodtam el sátáni stílusban, azonban a fiú nem vette a célzást, úgyhogy abbahagytam a piszkálódást -mi járatban?!
- Miért mondjam el neked? -vetette oda gúnyosan, amit nem tudtam mire vélni. Szívem szerint azt mondtam volna neki: 'szerelmem, ne legyél ilyen balfasz, inkább vegyél feleségül', de mivel ez egyrészt hülyén hangzott volna, másrészt meg ha ő ilyen idióta balfasz velem, akkor minek mondanám ki?! Inkább csendben maradtam, és feltápászkodtam, s csak aztán szólaltam meg.
- Tudod, mi az érdekes? Mindenki überjófejnek, meg kedvesnek hisz téged, mégis, teljesen az ellenkezője vagy...örültem, hogy egy évben egyszer találkoztunk -köszöntem el, majd, most már harmadszorra, de hazaindultam.
- Várj már!! -ordított utánam a fiú. Megcsóváltam a fejem, majd lassítottam lépteimen, és mosolyogva fordultam meg.
- Igen? -néztem rá, várva a válaszra.
- Jó...bocs, tudom hogy gáz voltam. Nincs kedved átjönni a srácokhoz? -nyögte ki, mire boldogan elvigyorodtam, majd felé kezdtem rohanni, és mint egy rakéta, csapódtam be karjai közé. Talán, ez a 'baráti' ölelés hiányzott a legjobban.....