Third Part: Take a Hint

Üdv! A következőt 3 komment és egy feliratkozó után fogom hozni, szóval: HAJRÁ!! Lehetőleg érjük még el ezen a héten a 2200 nézettséget. Köszönöm, hogy olvastok! :D
Xx Emma

Tévedtem. Nem felejtettek el, sőt...még azon a héten felkeresett, a számomra még mindig William névre hallgató Louis. De ezt majd később.

            Visszatérve a sztorihoz: amikor kimásztam a kocsiból, amiben ugye Louis fuvarozott, egy intéssel elköszöntem tőle, majd becsaptam az ajtót /amit a tulajdonos nem nagyon díjazott/ s felkaptattam a lépcsőn, és mikor odaértem, előkerestem a kulcsom, ami a táskámban maradt. A tatyómat, nagyokos létemre viszont nem hoztam magammal. Amit tudni kell a házunkról, az az, hogy csengő egyáltalán nincs rajta, és a kopogást, a vastag faajtónak hála hallani sem lehet. Miután addig ütögettem a vastag lapot, míg az öklöm el nem zsibbadt, minden lehetőséggel felhagyva, unottan várakoztam, bár semmi esélyem nem volt,hogy bejutok, hiszen éjjel kettőkor már mindenki alszik. Körülkémeltem az utcán, viszont a kerítésnek hála nem keltett nagy feltűnést, amint az ablakokat tesztelem, hátha valamelyik nyitva van /igen, vagy hússzor körbejártam az épületet, meggyőződve, tényleg egy sincs e nyitva/ de a földszinten mindegyik be volt zárva. Na ja, gondolom anya is betippelte, hogy a betörők először ezeket néznék meg először...sóhajtva mászkáltam körbe a vörös téglafalú házat, valami olyan helyet keresve, amin bemászhatok, mikor valaki hátulról megbökött.                                                                                  

- Atya fasza! -üvöltöttem fel, majd hevesen kalapáló szívvel fordultam Andy felé, aki hitetlenkedve nézett rám.
- Ejnye, ennyire piszkos a fantáziád? -röhögött fel, majd legyintve folytatta -Nos...tudom, holnap suli, és éjjel fél három van, de MOST AZONNAL mesélj a fiúkról! -szólított fel. Hát igen, ő az, aki mindent tudni akar. Volt, hogy egyszer annyira kiakadt azon, hogy 'én is Payne vagyok, pont mint Liam! Jézus Mária!!!', hogy ezen a témán kívül másról nem is lehetett beszélni vele. Ez a directionerség.
- Jó, elmesélem, de előbb menjünk be, mert idefagyok -böktem az ajtó felé, s miután megkerestem a helyes irányt, ami a sötétben nem volt valami egyszerű, bár már kezdett pirkadni, de a holdat leváltó, felhők mögött bujkáló nap halvány sugarai nem adtak valami nagy meleget, ezért  elindultam, nyomomban egy csaholó Andyvel. Miért csaholt? Na ez, a világ legjobb kérdése...a házba lépve kellemes melegség járta át félig megfagyott végtagjaimat, amik a hirtelen hőmérséklet változástól elnehezültek.Álmosan pislogtam körbe, mikor megláttam a kanapén ülő anyát, aki mellett volt pár zsebkendő -Hé, mi van? -futottam oda hozzá, miközben húgom hűen követett. Higgyétek el, mikor a anyád éppen az őserdő ölés és a zokogás szélén áll, jobb, ha segítetek neki. Én mondom, ez a megoldás!
- Andy, sajnálom, majd igazolom ezt a napot is, de reggel muszáj valamit megbeszélnünk -szipogott egyet, s közben néhány könnycsepp újra legördült arcáról.
- Nem, anya, most KELL megbeszélni -szólt rá a csajszi, s bár nem győzte meg anyukámat, legalább elterelte egy kicsit a figyelmét, legalábbis addig, amíg ezen elvitatkoztak.
           Mivel túlságosan álmos voltam ahhoz, hogy újból fürödjek, ezért inkább csak fáradtan dőltem be az ágyba, ruhástul. Amint lehunytam szemeimet, egyből elaludtam. Azt álmodtam, hogy a húgom az ágyam szélén ül.

- Te jó ég! -ültem fel, majd rájöttem, ez nem csak egy álom, hiszen Andy ott ült mellettem -Azt álmodtam hogy Andy itt ül...sajnos ez igaz.

- Haha -nevetett fel erőltetetten -figyelj, nem tudok aludni. Maradhatok itt? -nézett rám, csillogó barna szemekkel, amiket hogy utasítottam volna el? Válasz helyett csak hümmögtem egyet, majd mit sem törődve azzal, hogy húgom óriási lendülettel az ágyamra vetődött, ami azt eredményezte, hogy majdnem lezúgtam onnan, megpróbáltam elaludni.

                Mikor kinyitottam a szemem, a szobára enyhe félhomály ült ki, melyen még a redőkön átszűrődő napsugarak sem segítettek. Fáradtan nyújtóztam ki, majd az éjjeliszekrényemen álló órára néztem, ami kilenc-tizet mutatott. Érdekes...ha körülbelül 3-kor lefeküdtem, akkor összesen...hat óra?? HAT ÓRA?? Hat órát aludtam??? Ez különös. Viszont Andy még békésen aludt, s bár fel kellett volna ébresztenem, először a magam dolgát végeztem el, hiszen semmi kedvem nem volt megküzdeni a fürdőszobáért. Óvatosan kimásztam az ágyból, majd a szekrényem elé léptem, s kitártam szélesre az ajtókat, amik szélére egy poszter /Michael Jackson/ és egy '20 éves leszek!!!' plakát volt kiragasztva, amit saját kezűleg készítettem, egy héten át....de megérte! Szerintem nagyon jó lett!! Egy zöld pulcsit és egy szimpla farmert kaptam magamra, majd a közös fürdőnk felé vettem az irányt, ahol egy arcmosás és fésülködés után el is intéztem napi teendőimet. Ne higgyétek azt, hogy nem szoktam sminkelni...sőt, néha vagy három órát is el tudok tölteni a tükör előtt, különböző stílusokat tesztelve, de itthonra minek vigyek fel feleslegesen, ezzel pazarolva a gyűjteményemet? /Megsúgom, van kb egy fióknyi mindegyikből, szemspirál, festék, stb..../. Jókedvűen trappoltam le a lépcsőkön, s szerencsés napnak bizonyult ez a mai; nem estem pofára. Viszont, anyának nem volt valami kecsegtető kedve, ugyanis a kanapén ülve valami papírokat böngészett, miközben kedvesebbnél kedvesebb jelzőkkel illette apát, aki, hirtelen elég gyorsan felszívódott. Nem azt mondom, hogy lelé...várjunk csak! Ezt meg kell beszélnem anyával.
- Hey! Mit művelsz? És apa hol van? -ültem fel a kanapé karfájára, miközben a nemrég szerzett almámat rágcsáltam. Istenem, ez az íz!! Az édeskés húsa, ami a nyállal /ez de guszta xD/ keveredve egy savanykás, de annál finomabb keveréke nem is lehetne.
- Keltsd fel Andyt, és megbeszéljük -szólt fel sem nézve, majd amint befejezte mondandóját, egy újabb kupac papírlapot vett elő. Engedelmesen felrohantam a lépcsőn, majd a szobámba rontottam, s húgomhoz lépve megpróbáltam mindenféle módszerrel felébreszteni, pl; fülébe fújtam, letéptem a takarót, ráugrottam, elénekeltem neki a 1D ébresztőjét, stb, de nem sikerült/
- Andrea!! Anya valami fontosat akar velünk megbeszélni, szóval ha nem kelsz fel, esküszöm, elmondom Louisnak, hogy... -ordítottam rá, mire egyből felült.
- De véletlen volt! És ne ordítsd, megsüketülök... -dörzsölte meg szemeit hogy kiűzze álmosságot belőlük, majd lassan kikászálódott az ágyból. Mivel győztem meg? Egyszer, egy 1D koncert előtt gyomorrontást kapott, de ragaszkodott ahhoz, hogy elmenjen rá. Igen, el is ment, viszont pont a dedikálás közben jött ki felül, ezért Harry Styles egy kicsit 'koszos' lett. Jade jót röhögött rajta. Tényleg, fel kellene hívnom.
- Itt vagyunk! -rohant le a lépcsőn Andy, miután felkapta a ruháit, s engem meg sem várva szaladt el. Kedves húg, az már tuti...mire leértem a többiekhez, legalábbis anyához és Andyhez
.               10 perccel később, a helyzet: testvérem sokkolva mered maga elé, miközben én idegesen mászkálok körbe-körbe.
- Nem....Nem! NEM!! Nem! NEM!! -fakadt ki Andrea -Nem válhatsz el!
- És mi az, hogy elköltözöl? Mégis hova? -léptem testvérem mellé, aki egy hálás pillantás után letépett egy újabb bőrdarabot az ujjáról. Egy kicsit ideges...
- Ti is jöttök, méghozzá Kanadába!! -jelentette ki anya vidáman. Remek. Anyám riporter, és nemrég egy munkát kapott, ami sokkal 'jobban fizet', s bár nem mondta meg, hol/melyik csatornánál lenne, de sejtettem, nem valami közel. De akkor már értem: valószínűleg eredetileg kanadában lett volna, és akkor értelemszerűen odaköltözünk, hogy Anya el tudja vállalni az állást -Viszont ez csak másfél hónap múlva jön össze, szóval még kihasználhattok egy kis időt.
- De ez nem igazság! Ebben nem csak neked van döntésed! Én itt maradok -tette mellkasa elé kezét Ands /kedvenc becenevem neki/, mire megragadtam pulcsijánál fogva, s kihúztam a szobából, egyenesen fel a szobájába. Hú...na ez rohadt jól néz ki...eddig miért nem jöttem ide??! Mindegy.
- Figyelj! Nekem sincs itt hagyni a sulit, pedig épp most tanulnánk is valamit, plusz...
- De én NEM a suli miatt nem akarok elmenni -vágott közbe -itt van mindenem...főleg Bruce.
- Hey! Viszont...Jade-el mi lesz? -kezdtem átérezni Ands helyzetét -Sztrájk!
- Kösz, hogy segítesz...de azt se tudjuk, miért vállnak el.
- De...valószínűleg apa hibázott, megcsalta vagy nem tudom, mert tegnap éjjel túlórát említett Anyának, viszont csak 3 órával később jött haza -mondtam ki gondolataimat, majd kiviharzottam a szobából.

*Andy szemszöge~
Sóhajtva dőltem le az ágyamra, ami gondosan meg volt ágyazva, azonban a paplan alatt temérdek tervem lapult, amik összegyűrődve gátoltak meg a rendes alvásban. Ez egyszerűen lehetetlen! Nem hagyom itt legjobb haveromat, aki iránt már harmadik óta többet érzek barátságnál! Csak ő ezt nem veszi észre...persze, nincs fiú-lány barátság anélkül, hogy valamelyik többet ne érezne. Ez utóbbi én vagyok.
          Elővettem egy füzetet, aminek legtöbb lapját régebbi rajzaim díszítették. Álmosan simítottam rajtuk végig, ámde semennyivel sem lett jobb kedvem. Tudom, most ez olyan kusza, de nem volt jobb ötletem, mintsem felhívni Bruce-t, jöjjön velem graffitizni. Értem én, hogy nem jó dolog graffitizni, viszont legalább négy éve rászoktunk, szóval nincs mit tenni.
- Graffiti most! -szóltam bele a készülékbe, amit fülem-,és vállam közé szorítottam, hogy szabad kezeimmel be tudjam dobálni egy festékes táskába a szórófejes, különböző színű flakonokat, s ezekkel együtt egy narancssárga pulóvert is beraktam, hiszen ki tudja, mikor érek haza, attól eltekintve, hogy még csakfél egy van.
- Gyere a szokásos helyre, találtam valami sima felületet! A miénk lesz a megtiszteltetés -hallottam dumálni, majd miután befejezte mondandóját, bontottam a vonalat, és kinyitottam az ablakot. Igen, itt fogok kimászni! Igen, na és?! Szerencsére az eresz elég stabilnak tűnik, na meg max 5-6 méteres a házunk idáig, úgyhogy csak egy kicsit izgulva léptem ki a párkányra. Ujjaimmal erősen szorítottam az üveget, amitől kiment a vér kezemből, s elfehéredtek.
- Ands! Hahó, bent vagy? Megyek a fiúkhoz, Louis hívott, elvigyelek Bruce haverodhoz? -kopogott be Kris, mire rekordsebességgel másztam vissza, de pechemre lábam megcsúszott a félig-meddig márvány kőlapon, úgyhogy egy jó hangos sikítás keretében dőltem vissza, kifelé az ablakon -Andy, mi a f@szt csi...Jézus!! Kapaszkodj! -ordított fel nővérem, majd felém kezdett rohanni -Add ide a kezed!
- Az előbb még azt mondtad, kapaszkodjak -erre az épeszű kérdésemre egy 'ereszd el és fogd meg a kibaszott kezem!!!!!' volt a válasz. Riadtan néztem rá, de látva magabiztos tekintetét, lassan elengedtem a kezemmel az ablakot, s egy hirtelen mozdulattal elkaptam karját, ami erősen felhúzott, ezzel megakadályozva a lezuhanást. Viszont, pechemre kiesett pár flakon a becipzározatlan tatyómból, s a földön landolva hangos puffanást hallatva repedtek ki -Ne! Csak a graffiti spray-met ne! -kiáltottam fel, majd kétségbeesetten hajoltam ki az ablakon, csakhogy az anyám már kiment a nagy csörömpölés miatt, s mikor felnézett egy hadonászó Andy-t és a földön pár graffiti spray-t talál. Utálom! Gyűlölöm!!
           Pár perc múlva dühös léptek /Eszti-léptek xDD/ zaja hallatszott, amint valaki felfelé jön, majd egy erőteljes mozdulattal kivágódott az ajtóm, s anyám lépett be.
- Kifelé -bökött Kristen felé, aki engedelmesen kiment, becsukva maga mögött az ajtót, de tudtam, biztosan hallgatózik -ez mi? Te graffitizel?
- Milyen éles a logikád -motyogtam orrom alá, bár amennyire szerencsétlen vagyok, persze hogy meghallotta.
- Rendben...akkor kérem a táskád, a mobilodat és megtiltom, hogy találkozz Bruc...
- Nem! Bármit elvehetsz tőlem, de Őt nem! Nesze itt van /itt hozzávágtam a táskát/, csak hagyd már békén! Először kitalálod, hogy elköltözöl, aztán meg eltiltasz tőle? Mi jöhet még? -vágtam közbe.
- Legyen...akkor hamarabb költözünk! Vita lezárva!
- De még nem fejeztem b... -ordítottam teljes hangerővel, de utálatom fő tárgya már indulatosan kiviharzott. Nem...akkor is találkozni fogok vele -Kristen! Mozgás! -intettem a lánynak, aki felém dobta kabátomat, majd felkapta telóját, és mivel Anya a szobájába ment, nem tudom, és nem is érdekel, miért, ezért a lelepleződés iránti félelem nélkül osontunk le az emeletről, majd kimentünk az ajtón.
- Jade két perc múlva itt lesz...figyelj! Nem hagyom, hogy elmenj anélkül, hogy elköszönnél Bruce-tól -nézet rám, s karomat megragadva húzott egy felénk érkező, elég félelmetes fekete autó felé. Ez lenne Jade kocsija? Jé, Lisa is itt van.
- Lis, te velem jössz! Beszélnem kell veled és Bruce-al -közöltem, miközben bekötöttem az övet -a vasútállomásra!
- Oké, menet indul -jelentette ki Jade, s gyors vezetéstechnikájának hála 10 perc múlva elértem a megállót. Ha nyálas akarnék lenni, akkor most azt mondanám: 'életem szerelme már ott várakozott', de mivel nem vagyok az, ezért csak azt mondom, Bruce már ott volt.
- Bruce!!

*Kristen szemszöge~
Mivel Louis William haverom áthívott magához, azzal az indokkal:
- Most majd jobban megismerhetünk -ezért kénytelen voltam átmenni hozzájuk, persze úgy, hogy viszem magammal barátnőmet, aki egyrészt megígérte, hogy elfuvaroz, plusz meg akarta verni a srácokat egy baseball ütővel. Nem tiltakozom...viszont, mikor odaértünk, nem a kevinimádó haverom nyitott ajtót, hanem egy szőke fej jelent meg előttem...
- Te bejöhetsz -bökött rám -ő viszont csak akkor, ha kedvesebb fejet vág.
- Ilyen jó lesz? -vicsorodott el Jade -Anyád -lökte félre a fiút, aki döbbent fejet vágott, majd zavartan sietett a lány után, aki az ütőjével már levert egy vázát, egy asztal lábát kiütötte a helyéről, és végül: pofán baszott egy Zayn nevű fiút.
- Jézus! Mi van itt? Ááá -vett észre minket, de amint észrevette az ütős Jade-t, ijedten sikított fel.
- Nyugi van! Ő csak Jade, aki elvetemült, KetchupKluc elnöke, és aki utál titeket -mosolyodtam el, belegondolva, ötödiktől kezdve mennyi közös emlékünk volt/van. Persze ez a fiúkat nem győzte meg, mivel egy pár 'ja, értem', 'aha, oké' vagy 'bazd meg magad ötször, és anyádat üsd le' megszólalás után a nappaliba vonszoltak mindannyian, majd Zayn egy Jack Daniels-es üveget behozva leült a földre, a többiek pedig a példáját követték.
- Oké, most, mivel eléggé feszélyező volt a 'first meet', ezért most üvegezni fogunk, de csak kérdéseket lehet feltenni, igaz Harry? -szólalt meg Liam, akinek eddig nem nagyon hangzott el egy mondata sem. Beleegyezően bólintottam, miközben barátnőm riadtan nézett körbe-körbe, fegyvert keresve, ugyanis a fiúk elvették tőle a botját. Bocs, a szent 'baseball ütőjét'. Hú, de ijesztő.Oké, befogtam...
- Oké, első kérdés: miért utáltok? -pörgettem meg az üveget, ami Niallnál állt meg. Megvakargatta nemlétező szakállát, majd hosszas csend után kijelentette:
- Én nem utállak, csak nem akarlak/unk belerángatni ebbe a világba...tudod, fotósok, semmi szabad perc -bökte ki, majd a többiekre nézett, akik helyeslően bólogattak. Ezek után elég furcsa kérdések hangzottak el, például Jade olyat kapott: mi volt a nemlétező galambod neve?? Csak nem Kevin? Ezt Louis kérdezte. Viszont, a hangulat teljesen feloldódott, aminek én kifejezetten örültem. Hát még a többiek.
- Na, kölyök! Ezt eddig miért nem kérdezte senki? -nézett fel Zayn, vihogva, amit kicsit furcsállottam, de most őszintén: mit vártunk TŐLE?? -Szóval: ha közülünk kellene választanod, ki lenne az? -kérdése őszintén meglepett. Erre nagyon nem számítottam! Ja, amúgy meg egyáltalán nincs kedvem bevallani nekik, hogy a szöszi egyből elnyerte tetszésemet, viszont Loui valamivel kedvesebb....válaszadás helyett inkább megpróbáltam elterelni a témát másik irányba, de Zayn gonoszan megjegyezte:
- A-a, muszáj válaszolnod -vigyorodott el kajánul, mire egy óriási (huge!!) sóhaj keretében elmondtam válaszom:
- Az egyik, akit először ismertem meg, a másik, akivel másodszorra találkoztam -az első Louisra, a második Niallerre vonatkozott, de ezt nem kell tudniuk.
- Aha! Szóval döntésképtelen vagy...majd mi segítünk!
- Anyád segít magadon -szólalt meg Jade, aminek hatására a mellém telepedett Liam riadtan ugrott fel, majd azzal az indokkal: 'szomjas vagyok, ezért eszek egy vajat' kiviharzott a konyhába. Értelmes kölyök.
               Még sokáig szórakoztunk, pl kipróbáltuk, milyen érzés, mikor egy adag zselé betemet, vagy mikor a medence vízében kell 'búvárkodnod', azaz= Jade egy adag szegecset dobott a víz aljára, és ezt kellett felhoznunk. Éppen a tv-t bámulták a többiek, amiben a Family Guy ment, mikor megcsörrent a telefonom. Azt hittem, anya fog hívni, azért, mert már hajnali fél kettő van, és eddig csak egyszer hívtam /amúgy nem akart elengedni, de aztán meggyőztem, hogy 20 éves leszek/ de mikor felvettem, tényleg anya telefonált, csak más indokkal:
- Most azonnal hazajössz, és csomagolsz, én addig kihozom Andreát a... van 5 perced -üvöltött rám összeszorított fogakkal, ami miatt nem nagyon értettem a mondandóját.
- Srácok, el tudnátok vinni? -néztem körbe, mire Niall készségesen pattant fel, élén Jade-el.
- Megyek veletek -jelentette ki a szöszke, majd egymás után kimentünk az éjszakai hidegbe.


A következőt, mint már mondtam: 1 feliratkozó+3 komment után fogom hozni! Jó8
Xx Emma