Tizenegy körül ébredtem fel, különös, magamtól. Pedig kettőkor feküdtem le, s legalább fél háromkor aludtam el. Felkelésemen sem a fejfájás, sem a "nem kelek ma fel" érzés sem segített. Tudjátok, milyen az, amikor tudod, kötelességed felkelned, viszont te semmi pénzért nem tennéd ezt meg, maximum még két óra alvás után. Végül is, muszáj volt kimásznom az ágyból. A homlokomra tapasztott kézzel rúgtam le magamról a paplant, majd belebújtam a Szent és Sérthetetlen strandpapucsomba. Első utam a fürdőszobába vezetett, ahol miután elvégeztem a "hívott a természet" dolgomat, megmostam az arcom. Ez még annyira nem is volt érdekes, viszont ezután, mikor felnéztem, hogy megtöröljem a vízcseppektől csillogó fejemet, észrevettem, hogy egy lilás folt díszíti nyakamat, amihez ha hozzáértem, égető érzés futott végig a...felületen. Ez még nem lenne olyan nagy baj -bár mélységesen zavar, ha valakit úgymond "megjelölnek"-, ha emlékeznék is az estére. Viszont mivel nem emlékszem, ezért mindenáron el akartam tüntetni a nyomot. Azért jó lenne tudni, valamelyik osztálytársam, Skylar, vagy valaki más pszichopata csinálta. Mondjuk, egy kis alapozó segítségével könnyen eltüntettem, de a tudat, hogy ott ékesíti a bőröm, egész nap nem ment ki a fejemből. A fürdőszobai tevékenységek elvégzése után visszabicegtem a szobámba, ahol kerestem valami otthoni ruhát, majd gondoltam, felhívom Harrds-et, hogy beszélgessek vele. Előkerestem a telefonomat, amin újabb meglepetés ért: megváltoztatott háttérkép.Méghozzá az, ahogy valakivel csókolózom. Te jó ég! Tényleg így állt a hajam? Amúgy ki az a csávó? Vajon Sky? Vele azért könnyebben smárolok, mint egy vadidegennel. Őt már hosszabb ideje ismerem. Már ha másfél hónap hosszú időnek számít, ebben az esetben. Zavartan túrtam a hajamba, hiszen kezdtem semmit nem érteni. Végül kikerestem Harry nevét a névjegyzékből, s rányomtam a HÍVÁS gombra. Pechemre nem vette fel, hiába próbálkoztam ötször is, azonban jött egy üzenetem egy bizonyos "almás pite" nevű embertől. Tényleg, most hogy így nézem a neveket, egy csomó el van válzotatva. Niallé például "cuncimókus<33-.-", Jade-é "vajaskeksz", de van olyan is, akinek az a neve, hogy leokádia. Vajon...honnan ismerek én leokádiát? És ha ez az igazi neve? Szegény...csaj? Na mindegy.
Találkozhatnánk? xx S.
Ki lehet az az S? Hmm...megvan! SIKOWITZ! Ejnye tanár úr, mit akar? Röhögve válaszoltam neki vissza. Hát, érdekes életem van, az már biztos. A tanárommal csevegek...máris válaszolt volna?
Milyen tanár úr? xx S.
Hüm. Oké, ez nem Sikowitz. Akkor ki más lehet még S-betűs? Jade, Cat, Andre, Beck, Robbie...SHAPIRO! Ez de hülye név. Jézus! Remek. Itt dumálok egy tök lúzer osztálytársammal, aki találkozni akar velem. Mondtam már, hogy szerencsétlen vagyok? Bzzz......bzzzz...bzzzzz. Mi? Ja, ez a telefonom! Ki állította rezgőre? Hopssz! Fel kéne venni.
- Haló? -szóltam gyanakodva a készülékbe.
- A kurva anyád, milyen Robbie? -kiáltott fel Skylar. Jé, ő is S-betűs!! Az értelem.
- Te írtál? -kérdeztem rádöbbenve, az IQ-m maximum 20 lehet legjobb esetben. Kedves vagyok önmagamhoz. Habár, ez mindent megmagyaráz.
- Nem az anyám! Anya, baszki ne írogassál csajoknak a nevemben! Kösz -röhögött fel cinikusan. Jó, most már 15 az agyi szintem. Kecske. Muhaha. Tíz.
- Öhm...és miért akarsz találkozni -valójában fogalmam sincs, miért akar találkozni. Tényleg. Esküszöm.
- Hát, tudod...mert -hangjában némi zavartság érződött - Mert az emberek úgy tudják jobban megismerni egymást, ha randiznak. És én jobban meg szeretnélek ismerni...
- Izé...legyen! De csak mert nem tiszta az este, és tudni akarom mi történt!
- Király -örült meg teljesen -Illetve, khömm...ráérsz ma? -nevetve fogtam a fejem, mialatt időpontot egyeztettünk. Elvileg négyre értem jön, tehát van legalább 3 és negyed órám arra, hogy elkéredzkedjek anyától, megebédeljek, összepakoljak és felöltözzek. Igazából nem nagyon akarom túlzásba vinni ezt a randi dolgot, hiszen tél van, plusz egyenlőre semmi komolyat nem akarok Skylar-tól. Mivel úgy gondoltam, a 12.03 idő pontosan elég ahhoz, hogy egyek valamit ebéd gyanánt, ezért lementem a konyhába -út közben megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem fáj annyira a lábam-, kivettem a hűtőből a dobozos kaját, amit még anya rendelt meg úgy, hogy minden nap kihoznak x csomag ételt, így neki nem kell főznie. Levettem a műanyag doboz tetejét, majd beraktam a mikróba a vega cuccokból összeállított kajaadagot, s miközben vártam, hogy kellően felmelegedjen az ennivaló, addig valami napilapot olvastam. Tudtátok, hogy egy színházat nemrég nyitottak meg? Tök jó lenne elmenni egy előadásra! Ó, kész az ebéd! Mmmmm, mennyei illata van ennek a...mi is ez? Saláta. Az finom! Pfff! Azt a k**va! Egy pók volt benne! Köszönöm, nem kérek többet -toltam el magamtól a tányért. Ami doboz, de mindegy. Hm. Na jó. Remélem Skylar valami kajáldába visz, mert nagyon éhes vagyok. A semmi evés után felslattyogtam a szobámba, hogy engedélyt kérjek anyámtól a randihoz. Még mindig megdöbbent a háttérképem, de lusta vagyok átállítani, mert egy kicsit büszke vagyok...na oké, újat keresek. Á, egy kiscica. Ez is megteszi. Felhívtam ugye anyámat, aki pár perc győzködés után áldását adta ránk /még mindig nem tudja, hogy is néz ki valójában Skylar/, viszont még így is volt másfél órám arra, hogy elkészüljek. Így hát, gondoltam TV-zek egy kicsit. Kapcsolgattam pár percig a készüléket, mire ráakadtam valami fura nevű csatornára, ahol épp Harrds-et mutatták, ahogy küldd egy puszit valakinek, majd vigyorogva azt kiáltja, "ezt biza egy személynek küldöm, aki a singer416 nevet viseli! Hiányzol mucsumaci!". Miért érzem azt, hogy ezt nekem címezte? Talán azért, mert van egy medvém, amit vele vettem, mert rég találkoztunk, s mert én vagyok singer416. Persze erre hamar rájövök, de arra nem, hogy az a bizonyos S. Skylar volt...logikám fántásztikó! Vagy ilyesmi. Köszönetképpen írtam Harrds-nek egy sms-t, majd lassan feltápászkodtam, s elkezdtem készülődni a randira. Elhatároztam, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy ne jöjjek be neki. Tudom, eddig arról zagyváltam össze-vissza, hogy imádom Skylart, meg minden, de könyörgöm, 3 fiú is tetszik. Az egyiknek barátnője van, a másiknak hírét sem hallottam november óta, a harmadik meg túl hamar akar mindent. Ráadásul a volt barátomat sem hevertem ki teljesen, hiszen kb másfél éve szakítottunk, mégis, több mint 5 évet voltunk együtt. Nem könnyű felejteni. Végül is, anyám ruhatárát is feltúrtam, mire találtam egy elég ocsmány, viszont meleg darabot. Az idő kissé csillapodott a havazást és a mínuszokat illetően, így egy hosszú ujjú, rövid ujjú, trikó, vastag pulcsi csoportosítással sikerült elérnem azt, hogy kint ne fagyjak meg. A hajammal semmit sem csináltam, hagytam ugyanúgy, kissé kócosan, ahogy reggel kifésültem. Sminkelni egyáltalán nem sminkeltem, hiszen minek...úgysem akarok bevágódni nála! Az össz dolog, ami miatt kissé randiképes voltam, az egy rágó volt. Négykor "egyáltalán nem randizok veled rendesen" cuccban nyitottam ajtót a kopogó fiúnak, aki, amint kiléptem egy nagyon randa kék laptáskával, biztonságérzetet nyújtó karjaiba zárt, s legalább 3 percen át el sem engedett.
- Mi ez a nagy öröm? -néztem rá vigyorogva, amikor elváltunk egymástól. Magyarázatot nem kaptam, paradicsom vörös arcszínt viszont igen, mivel Skylar csak kedvesen mosolyogva megfogta a kezemet, amolyan "hmmm!" stílusban, ami nem tudom milyen, de a lényeg benne van: totálisan zavarba hozott - Amúgy, hova megyünk?
- Hát...ha azt mondom New Yorkba, meglepődsz? -kérdezett vissza, visszafojtva nevetési kényszerét. Meglepődtem rendesen, szerintem észre is vette kikerekedett szememből. Meg lesokkolt képemből -Nyugi, vicc volt! Tudsz baseballozni?
- Nem... -feleltem gyanakodva.
- Akkor -közölte, miközben elindultunk valamerre. Remélem, tudja az utat - megtanítalak.
- Télen? -vetettem fel aggályaimat, amikre türelmesen válaszolgatott. Annyit tudtam meg rejtjeles válaszaiból, hogy fedett pályán tanít meg baseballozni. Kecsegtető. Az út első felében nevetgélve meneteltünk, azonban, mikor már vagy fél órája voltunk kint a hidegben, rohadtul fázni kezdtem. Ennyit a meleg pulcsiról.
- Figyu, mindjárt elérjük a buszmegállót, kibírod addig, vagy kell a kabátom? -tette fel kérdését, mikor észrevette, vacogok. Diszkréten elutasítottam ajánlatát, viszont még így is átölelt, hogy ne fagyoskodjak annyira. De igaza volt, körülbelül öt perc múlva elértük a buszmegállót, ahol egy öregember álldogált rajtunk kívül .Láthatóan ő is a fagyás szélén állt. Gyengén megböktem Skylar-t, figyelemfelkeltés érdekében, majd amikor rám nézett, fejemmel a bácsi felé böktem. Valószínűleg gondolatolvasó, vagy csak nem huligán, de a lényeg, hogy önzetlenül levette magáról a kabátját, s a kezembe nyomta, hogy adjam oda az úrnak. Kösz. Szemforgatva indultam meg az ember felé.
- Khmm...elnézést -szólítottam meg bizonytalanul, mire felém fordult -nem tudom, jól láttam-e, de nem fogadná el ezt a kabátot? -oké, esetlenség level x. Sky persze jót röhögött rajtam.
- Nem, köszönöm -válaszolt.
- Na. De! Vegye el, tudom milyen hideg van! -erősködtem. Ez eltartott egészen addig, amíg a busz be nem futott, de legalább elvette, és remegő kézzel magára kapta, majd fellépkedett a buszra -Na?
- Most neked kell megölelned! Itt kibaszott hideg van! Gyere, menjünk -kulcsolta újra össze ujjainkat, aztán felhúzott a járműbe, ahol kellemes meleg volt. Nem volt túl zsúfolt a busz, viszont az a pár ember, akik rajta voltak, kellően felmelegítették ahhoz, hogy ne fázzunk. Utaztunk 20 percig, egészen a végállomásig elmentünk. Szerintem egy teljesen új városba érkeztünk. Na mindegy, a lényeg, hogy a parkolótól nem messze feltűnt egy újnak tűnő, benti sportpálya, ahova nem sok idő múlva meg is érkeztünk - Na. Akkor az első szabály -kezdett a tanításba, mikor beléptünk a hatalmas arénába. Wow, mennyi hely! Mekkora tér! Ezt látva elfogott a "profi sportoló" érzés. Rajtunk kívül edzett még néhány ember, de ők nem különösebben érdekeltek - egy játékosnak mindig viselnie kell mezt! Szóval ezt vedd fel, addig én szerzek ütőket -nyomott a kezembe egy rám jó nagy, Skylar izzadság -ez rendkívül guszta- és dezodor szagot. Vállat vonva kerestem meg az öltözőt, ahol gyorsan átvettem a ruhát, majd visszamentem a pályára.Sky már el is készült, rajta viszont egy kék mez volt, nem 86-os számmal, hanem egy 69-es fehér logóval. A kis perverz. Ja várjunk, fiú,
mit vártunk tőle? Bár, azt be kell vallanom, egykicsitnagyon helyes volt, ahogy rá is nagy volt a felső, meg ahogy menő-csávó érzéssel lóbálta az ütőt, aztán ahogy fejbe csapta magát. A röhögéstől egy óráig fetrengtem a műfüvön, míg végül játék képesnek éreztem magam. A fiú el is kezdte a tanítást. Az első lecke után azt tanította meg, hogy hogy kell fogni az ütőt. Hát bevallom, többször esett ki a kezemből, mint ahányszor jól fogtam meg. Aztán a dobással próbálkoztunk. Mit ne mondjak, nem leszek profi játékos, az biztos. Fejbe dobtam egy embert! Tök messze volt..! Eddig oké, de az a gáz, hogy 150 méterre el tudok dobni, 20 méterre viszont nem! Pff! Sajnálom azt, aki engem bármire is meg akar tanítani...nem fog menni neki. Sky-val is óriásikat röhögtünk néhány béna pordukciómon.
- Hé, Skylar -üvöltöttem a pálya túloldalán álló fiúnak, aki éppen dobni készült. Nagyon úgy tűnik, hogy megzavartam a koncentrálásban, mert fújtatva leengedte a kezét, majd visszakérdezett, hogy "miva'?" - Hol tanultál meg ilyen jól baseballozni?
- Figyelj! Egy vérbeli New York-ival állsz szemben! Minden tősgyökeres New York-i tud baseballozni!
- Hú! Akkor még szerencse, hogy nem vagyok New York-i -röhögtem fel, mire a kölyök még nagyobb nevetésben tört ki, gondolom eszébe jutottam szarakodás közben.
- Na, megy a labda -kiáltotta, s még ebben a pillanatban elhajította a labdát. Éljen a reflex. Már akinek jó. Ugyanis a labda pontosan az arcomat célozta meg. És bumm! becsapódott. Öhm, hát...kissé kellemetlen volt könnyezni, de hát van ilyen - Bazd meg! Ez a mesterdobás! Kár hogy nem videóztam le...felrakhattuk volna valahova -ábrándozott el, viszont én egy erőteljes "KHÖMM!!" célzással visszarángattam a valóságba - Hopp, bocs. Elvileg van itt jég, ha meg nincs, tél van baszki -azzal sarkon fordult, s vihogva ment jeget keresni. Addig én kibőgtem magam, mondván "ez életem legpocsékabb randija! Olivert akarom!!!!", aztán leesett, hogy részben miattam is ennyire szar, plusz arra is, hogy nem szép dolog egy randin másik fiúra gondolni, aki nem mellesleg az exem is. Így hát meggyőzve magam, annyira nem rossz, csak nem élvezem, letöröltem a könnyeket, feltápászkodtam a földről és vártam Skylart.
- Kösz -motyogtam mikor befutott.
- Várj, segítek -mondta, s választ sem várva rányomta az arcomra a zacskós jeget -ki rak csak kör formájú jeget tasakokba??-, ami miatt halkan felszisszentem. Ez a kölyök tud valamit. Mondjuk baseballozni - Akarsz játszani azért?
- Miért ne akarnék? Valamikor úgyis meg kellett volna tanuljak -vontam vállat, rájőve arra, ha csak Sky próbál kitenni a magáért, én mért ne próbálkozhatnék? Tehát újra felálltunk az előző pózba, én megfogtam az ütőt, felemeltem, Skylar pedig elhajította a labdát. Ezzel még elszórakáztunk egy ideig, s mire sikerült eltalálnom az elég kemény, repülő tárgyat, a feszültségnek nyoma sem volt - ELTALÁLTAM! EGY K*BASZOTT BASEBALL JÁTÉKOS VAGYOK! Mi? Hazafutás? Áááááááááá -lejtettem indiántáncot, aztán amikor leesett, rohannom kéne, üvöltve nekiiramodtam. Pontot szereztem, sálállá, pontot szereztem!! - Még egyet! Le foglak verni, te bitang! Na, dobjad, gyerünk, gyerünk!
- Oké -kacarászott a fiú. Fél hétre már totál kifáradva, döntetlenre álltunk, ami nagy szó tőlem. Kiderült, nem is dobok annyira lányosan. Legalábbis Skylarhoz képest biztosan nem. Muhaha.
- Megtarthatom a mezt? -néztem rá könyörgő tekintettel, ugyanis ez a ruha már a szívemhez nőtt. Vagy csak Sky-é, és meg akarom őrizni. Válasza egy "hinnye! Ahamajdaha" volt - Neked nincs kedved inni valamit? Szomjas vagyok -pattogtam a hazafelé vezető úton. Az idő nyolc körül járhatott, az eget szinte már el is nyelte a koromfekete sötétség, ami a város felé telepedett. Azta, de hülyén fogalmaztam. A lényeg, hogy sötét volt.
- Oké -egyezett bele hamar. Az út további részében szinte minden dolgot megtudtam a mellettem sétáló, néha vacogó, ámde ezt becsületesen titkoló srácról, sőt, már-már kezdett egy életrajzhoz hasonlítani az egész beszélgetés. Persze, nem mondom, hogy nem élveztem, mert rohadt jó volt (vele) - Anyád nem fog kiakadni, hogy nem vagy otthon?
- Ugyan! Nem tarthat mindig otthon -közöltem, mikor elértünk egy 24 órán át nyitva tartó kávézót. Belöktem a barna ajtót, ami ezzel a lendülettel megszólaltatta a kis csengőt, amit rögtön a fenti ajtófélfára szegecseltek, hogy, mint ahogy jelen esetben történt, felkeltse a pultnál alvó embert - Jó estét!
- Üdv -biccentett Sky is, majd leültünk egy asztalhoz. A kávézóban még egy csoport külföldi ember tartózkodott, szerintem olaszok, vagy ilyesmi a beszédükből ítélve -Na jó. Ha meghívlak valamire, ígérd meg, hogy nem fogsz hisztizni, ha elmondom mi volt tegnap -tette fel a kezét, jelezve a pultosnak, rendelnénk. Bólintottam egyet, belemenve az ajánlatába.
- Mit hozhatok? -ért oda hozzánk a kiszolgáló csávó. Csávó...35 felett volt, legalább.
- Én egy...angol teát szeretnék -jutott eszembe a hirtelen ötlet - tudja, feketetea, meg tej! Kevés cukor, maximum 3 kanál, és a tejet addig töltse, amíg karamell színe nem lesz a teának! Mellé pedig egy kis...hogy is hívják azt. Tudja, a. Megvan! Nos, akkor mellé pedig szeretnék egy kicsi. Nem, egy jóóóóóó nagy adag Welsh Rarebitet! Azt tud készíteni? Na, olvasztott sajtos pirítós, így már érthetőbb! És te Sky, mit kérsz? -fordultam a fejét fogó fiú felé, amint végeztem.
- Öhm...ugyanezt, please -röhögött fel - Ez egy kávézó!
- Jó hogy mondod! Elnézést! Egy szendvicset is kérhetek! De croissantból legyen! Szelje ketté, de hosszába! -ugrottam fel, hogy rendeljek még egy szendvicset is. Partnerem óriási nevetésbe kezdett, csak úgy, magától. Ja várjunk...én vega vagyok. Ó, azanyádúristenitmánhe! Leszarom! Bocs tehén, disznó, de van ilyen!
- Nem vega vagy? -jutott Skylar eszébe is. Kezdem azt hinni, hogy gondolatolvasó.
- De. Viszont nem ettem legalább 5 órája, és éhen fogok halni. Tudom disznóság, de most az egyszer ehetek én is rendesen, nem?
- Ja. Akkor, akarod hallani, mi volt az este? -tette fel következő kérdését.
- Persze -dőltem hátra. Halljuk. Készen állok.
- Oké. Hát, nekem is csak a haverom mesélte, szóval bocs. Khmm...tehát. Annyi nem elég, hogy mindketten ittunk, ezért éjfélkor smároltunk? Na?
- Oké -nyugszik. Oké. Levegő. Oké...akkor sorjában: éjfélkor ahelyett, hogy a haverjaimmal lettem volna, inkább az előttem ülővel csókolóztam? Ez... megdöbbentő. Sokkoló - Más valami?
- Lenne -vett ki hirtelen egy összetekert, összegyűrődött lapot a zsebéből - Szerződés van arról, hogy járnunk kell! Érted? Nem akarok ilyen fiatalon meghalni!!
- Szóval halálnak nevezed azt, hogy velem kell lenned? Igen?! Köszönöm, el tudná csomagolni? -álltam fel hirtelen, majd a pincérre néztem, aki kihozta az ételeket. Sóhajtva bólintott, mire folytattam a hisztizést -Az egész a te ötleted volt! Nem tehetek róla, hogy beb@szva idióta ötleteket vetsz fel!
- Te meg belementél! Komolyan, kezdem azt hinni, hogy hülyeség volt elhívni -forgatta meg a szemeit. Köszöntem, nekem ennyi belőle. Fogtam a már becsomagolt ennivalót, bevágtam a laptáskámba -szétnyomódtak-, majd egy "akkor jó fizetést fafej!" felkiáltással elviharzottam. Mit bámultok, olaszok? Oké, ez elég gyermeteg vita volt. De akkor is! Minek kellett neki felvetnie az ötletet, ha józanul még puszit adni sincs kedve! És így kéne járni? Kösz nem. Várjunk...hogy került hozzá a papír, ha az nálam van? Két példány, mondjuk, esetleg Kristen...hülye vagy! Kösz...ez sértő. Egy klassz dolog van ebben a napban: elhoztam a telómat, amin rajta van pár zene, úgyhogy a hazafelé vezető úton nem kell paráznom az ijesztő hangoktól. I'M BAD, REALLY REALLY BAAAAAAAAAD!!! Hm, hm,hm, lálállláááá! Ez nincs a dalban, de valami reccsent, szóval sálálllááááláámohamedrettegett unokája vagyok! Félre bitangok! Láálllááásááláláláá! Húh...hazáig rohantam. Azta bazzeg! Ez fárasztó volt! Tyűha!
- Kristen -bökte meg valaki a vállamat furcsán hörögve,
- Áááááááá!! Jézus, egy kísértet! Áááá -sikoltottam fel, aztán mikor betapasztotta a számat az állítólagos "kísértet", s a fülembe suttogta "Skylar vagyok!!", leesett, ez Skylar. Abbahagytam az eszeveszett üvöltést, kifújtam a levegőt, végül megkérdeztem mit keres itt.
- Bocsánatot akartam kérni, de mikor utánad eredtem,pont azt énekelted, hogy te vagy Sirius Black, úgyhogy azt hittem, megőrültél, ezért hazáig követtelek.
- Hm. Akkor ez megmagyarázza a furcsa hangokat -méláztam el. Aztán rájöttem, a távolság biza már nem 1,5 méter, mint ahogy eddig volt, hanem egyre kisebb, kisebb, kisebb, még MINDIG kisebb, s a végére már csak annyi hely maradt köztünk, hogy ne törjön le az orrunk. Aztán, mielőtt megtörtént volna a csoda -jé, józanul is meg képes csókolni-, azt suttogta, hogy "veled csak a hóhér nem járna", de ezt olyan komolyan mondta, hogy megtörtem a cukcsi pillanatot, s röhögésbe kezdtem.
- Bocs, bocs, kezdjük elölről, de ne ezt mondd please -töröltem le a nevetéstől kicsordult könnyeimet, majd visszahelyezkedtünk az eredeti pózba, Skylar meg újra próbálkozott:
- Veled még a mormota is smárolna -ezt a felállást még eljátszottuk párszor -mindegyik végén röhögtem-, mikor is végre meghallottam azt a bizonyos sokkoló 2 szavas mondatot. Hinnye! A hatodik próbálkozásra kinyögte, hogy "járnál velem?". Erre mit lép a józan ember? Közelebb húzza magához a fiút, aztán a csókkal azt válaszolja "még szép hogy!". Na már most, én is ezt tettem, büszke fejjel karoltam át a nyakát, meg minden, amikor is, közelebb akartam lépni. Viszont mivel totál béna vagyok, nem vettem észre, hogy a hó egy kicsit befagyott, ezért mikor ráléptem, hátraseggeltem volna, ismétlem VOLNA, ha Skylar azzal a lendülettel nem kap el. Persze ismét röhögni kezdtem, azonban mikor felkapcsolódott egy lámpa a konyhában, némán akartam megfulladni.
- Akkor ez egy igen? -nézett rám, visszatartva a nevetést. Csak bólintottam egyet, így hajlandó volt talpra
állítani, ami után...hát, elszórakáztunk egy darabig. Tíz óra tájékán már muszáj volt bemennem, ezért egy "holnap átjössz?" kérdéssel, na meg egy csókkal elbúcsúztam Sky-tól, s beléptem a jó meleg szobába.
- Ehhem, ehhem! -állt meg előttem anyám csípőre tett kézzel.
- Izé..bocs hogy későn értem haza. Ne haragudj! Veszek neked kekszet! Na? -vetettem be a bűnbánó arckifejezésemet. Há, egy figyelmeztetéssel megúsztam! Ez az! Fáradtan lépkedtem fel a lépcsőn, egyenesen a szobámba, ahol fürdés, vagy egyéb dolgok nélkül, ruhában zuhantam be az ágyba. Az éjszaka nyugisan telt, legalábbis az álmok szemszögéből. Nem volt álmom.
Másnap gondoltam, amíg Skylar meg nem érkezik, játszok egy kicsit online. Bekapcsoltam a gépemet, és mivel mindig is ki akartam próbálni, megnyitottam a Világ Legnehezebb Játékát. A hetes szintig jutottam, de 30 órát szarakodtam az egyikkel. Most menő vagyok? Harmincból hét. Zsír. Délután át is jött Skylar, s bemutattam minden otthon lévő emberkének -anya megint dolgozott-, aztán felvonultunk a szobámba. Tulajdonképpen a nap nagy része abból állt, hogy megpróbáltunk a 20. szintig eljutni, közben beszélgettünk, meg hülyültünk. Meg persze más apróbb dolog is történt, ha értitek a célzást. Este, mikor már egyedül ültem az ágyamon, benéztem a ChatBox-ba. Volt vagy legalább 350 üzenetem, egy Nialltól, hogy mi újság, a többi meg mind idióta fangirlöktől, hogy én vagyok-e az a singer416. Egy valaki azt taglalta, hogy csak én lehetek az, mert én vagyok a legrégebbi felhasználó. Más a nevemet követelte, pár írástudatlan "hülye kurva, na takarodj a picsába, de Harrycicust haggyj!:$$$" mailekkel bombázott, de ezeket nem tudtam komolyan venni. Komolyan, nektek az életben nem lenne esélyetek Harrds-nél! Neki rendes csaj kell, vagy legalábbis neme egy hisztis ribanc...plusz, elmondom most is, attól, hogy eddig két barátom van (volt), miért is lennék kurva? Ja hogy mert kétszer Niall megcsókolt. Ettől kurvára kurva vagyok, mi? Egy csajnak válaszoltam, aki konkrét üzenettel lepett meg:
Leilawokosztcsőh:$$: Sia! Látalak a téwében, és csak azé irokmertudni akaom, te-e wagy az a kicsikurwa? Ne loppd harryt, mer ő a enyém! Legaláb a pofádválalnád fel, kurwa! Mennyé wisza anyádBA ribi! Tudod, harrynek nemegy ilren csaj kell, hanem egy vérbeli nő! Én az wagyok! Többet érek nállad! Puszilak drága ♥ -.- Nem az egóm miatt, de nem tudtam komolyan venni! Egyrészt, mert szakadtam egy órát, ezen a profi nyelvtudáson, másrészt meg, neten sértegetni nagy cucc! Semmi engem, a családomat, vagy a barátaimat érintő dologról nem dumált, úgyhogy nincs is miért duzzognom. Válaszoltam neki, kedves lett a levelem:
singer416: Szia neked is! Mielőtt belekezdenék jó hosszú monológomba (amit nagy valószínűséggel nem fogsz tudni elolvasni minimális szintű IQ-d és a mai úgymond "tininyelv" miatt, amit én személy szerint nem használok), közölném veled, igen, én vagyok az a singer416, akinek Harry küldött egy "sokat érő" puszit. Kíváncsi vagy, ki vagyok? Derítsd ki! Sok szerencsét! Egyedül Harold tudja, akinek biztos nem egy ilyen utcaliba kell, mint amilyen te vagy, hiszen az írásodból ítélve egy rendes mondatot sem tudsz elmondani w-nélkül. Viszont, amiért egyedül neked -érezd magad kivételnek- válaszoltam, az az, hogy attól, hogy nincs képem, nem biztos, hogy kevesebbet érek nálad! Te maximum a sok elhasznált óvszeres cuccaiddal érnél többet, mint egy fűszál. A másik dolog, hogy attól, hogy valaki ismer egy hírességet, még nem kurva. Jelenleg is van barátom, nem tervezem megcsalni, szóval kérlek, hagyj fel ezzel a szöveggel.
P.S.: mielőtt "wisza mennék anyámBA", szeretném felhívni a figyelmedet a nyelvtan-helyesírási szótár átnézésére. Rád fér. Oké, tudom, hogy nem kellett volna ennyire hosszan és taglalva leírnom a véleményemet, de muszáj volt ezzel megosztanom. Mármint a csajjal. Szerintem úgy sem érdekli, de hátha. Beraktam egy profilképet úgy, hogy csak az úgynevezett "Chatpartner"erek lássák, őket külön be lehet állítani, bár engem nem nagyon érdekelt, ki látja a képem. Még válaszoltam Szöszinek, hogy adja át a Harrds-nek szánt üzenetemet, mert megköszönném. Dumáltunk még fél órát, majd a végén megjegyezte,
mennyire hasonlítok egy lányhoz, ezért a nevemet is megkérdezte.
singer416: hidd el, ha elgondolkodsz egy ideig, rájössz! Nekem most mennem kell, de sok sikert Aubrey-hoz, az egész One Directionhoz...és Niall, kérlek, ne felejts el! Szia♥
- Király -örült meg teljesen -Illetve, khömm...ráérsz ma? -nevetve fogtam a fejem, mialatt időpontot egyeztettünk. Elvileg négyre értem jön, tehát van legalább 3 és negyed órám arra, hogy elkéredzkedjek anyától, megebédeljek, összepakoljak és felöltözzek. Igazából nem nagyon akarom túlzásba vinni ezt a randi dolgot, hiszen tél van, plusz egyenlőre semmi komolyat nem akarok Skylar-tól. Mivel úgy gondoltam, a 12.03 idő pontosan elég ahhoz, hogy egyek valamit ebéd gyanánt, ezért lementem a konyhába -út közben megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem fáj annyira a lábam-, kivettem a hűtőből a dobozos kaját, amit még anya rendelt meg úgy, hogy minden nap kihoznak x csomag ételt, így neki nem kell főznie. Levettem a műanyag doboz tetejét, majd beraktam a mikróba a vega cuccokból összeállított kajaadagot, s miközben vártam, hogy kellően felmelegedjen az ennivaló, addig valami napilapot olvastam. Tudtátok, hogy egy színházat nemrég nyitottak meg? Tök jó lenne elmenni egy előadásra! Ó, kész az ebéd! Mmmmm, mennyei illata van ennek a...mi is ez? Saláta. Az finom! Pfff! Azt a k**va! Egy pók volt benne! Köszönöm, nem kérek többet -toltam el magamtól a tányért. Ami doboz, de mindegy. Hm. Na jó. Remélem Skylar valami kajáldába visz, mert nagyon éhes vagyok. A semmi evés után felslattyogtam a szobámba, hogy engedélyt kérjek anyámtól a randihoz. Még mindig megdöbbent a háttérképem, de lusta vagyok átállítani, mert egy kicsit büszke vagyok...na oké, újat keresek. Á, egy kiscica. Ez is megteszi. Felhívtam ugye anyámat, aki pár perc győzködés után áldását adta ránk /még mindig nem tudja, hogy is néz ki valójában Skylar/, viszont még így is volt másfél órám arra, hogy elkészüljek. Így hát, gondoltam TV-zek egy kicsit. Kapcsolgattam pár percig a készüléket, mire ráakadtam valami fura nevű csatornára, ahol épp Harrds-et mutatták, ahogy küldd egy puszit valakinek, majd vigyorogva azt kiáltja, "ezt biza egy személynek küldöm, aki a singer416 nevet viseli! Hiányzol mucsumaci!". Miért érzem azt, hogy ezt nekem címezte? Talán azért, mert van egy medvém, amit vele vettem, mert rég találkoztunk, s mert én vagyok singer416. Persze erre hamar rájövök, de arra nem, hogy az a bizonyos S. Skylar volt...logikám fántásztikó! Vagy ilyesmi. Köszönetképpen írtam Harrds-nek egy sms-t, majd lassan feltápászkodtam, s elkezdtem készülődni a randira. Elhatároztam, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy ne jöjjek be neki. Tudom, eddig arról zagyváltam össze-vissza, hogy imádom Skylart, meg minden, de könyörgöm, 3 fiú is tetszik. Az egyiknek barátnője van, a másiknak hírét sem hallottam november óta, a harmadik meg túl hamar akar mindent. Ráadásul a volt barátomat sem hevertem ki teljesen, hiszen kb másfél éve szakítottunk, mégis, több mint 5 évet voltunk együtt. Nem könnyű felejteni. Végül is, anyám ruhatárát is feltúrtam, mire találtam egy elég ocsmány, viszont meleg darabot. Az idő kissé csillapodott a havazást és a mínuszokat illetően, így egy hosszú ujjú, rövid ujjú, trikó, vastag pulcsi csoportosítással sikerült elérnem azt, hogy kint ne fagyjak meg. A hajammal semmit sem csináltam, hagytam ugyanúgy, kissé kócosan, ahogy reggel kifésültem. Sminkelni egyáltalán nem sminkeltem, hiszen minek...úgysem akarok bevágódni nála! Az össz dolog, ami miatt kissé randiképes voltam, az egy rágó volt. Négykor "egyáltalán nem randizok veled rendesen" cuccban nyitottam ajtót a kopogó fiúnak, aki, amint kiléptem egy nagyon randa kék laptáskával, biztonságérzetet nyújtó karjaiba zárt, s legalább 3 percen át el sem engedett.- Mi ez a nagy öröm? -néztem rá vigyorogva, amikor elváltunk egymástól. Magyarázatot nem kaptam, paradicsom vörös arcszínt viszont igen, mivel Skylar csak kedvesen mosolyogva megfogta a kezemet, amolyan "hmmm!" stílusban, ami nem tudom milyen, de a lényeg benne van: totálisan zavarba hozott - Amúgy, hova megyünk?
- Hát...ha azt mondom New Yorkba, meglepődsz? -kérdezett vissza, visszafojtva nevetési kényszerét. Meglepődtem rendesen, szerintem észre is vette kikerekedett szememből. Meg lesokkolt képemből -Nyugi, vicc volt! Tudsz baseballozni?
- Nem... -feleltem gyanakodva.
- Akkor -közölte, miközben elindultunk valamerre. Remélem, tudja az utat - megtanítalak.
- Télen? -vetettem fel aggályaimat, amikre türelmesen válaszolgatott. Annyit tudtam meg rejtjeles válaszaiból, hogy fedett pályán tanít meg baseballozni. Kecsegtető. Az út első felében nevetgélve meneteltünk, azonban, mikor már vagy fél órája voltunk kint a hidegben, rohadtul fázni kezdtem. Ennyit a meleg pulcsiról.
- Figyu, mindjárt elérjük a buszmegállót, kibírod addig, vagy kell a kabátom? -tette fel kérdését, mikor észrevette, vacogok. Diszkréten elutasítottam ajánlatát, viszont még így is átölelt, hogy ne fagyoskodjak annyira. De igaza volt, körülbelül öt perc múlva elértük a buszmegállót, ahol egy öregember álldogált rajtunk kívül .Láthatóan ő is a fagyás szélén állt. Gyengén megböktem Skylar-t, figyelemfelkeltés érdekében, majd amikor rám nézett, fejemmel a bácsi felé böktem. Valószínűleg gondolatolvasó, vagy csak nem huligán, de a lényeg, hogy önzetlenül levette magáról a kabátját, s a kezembe nyomta, hogy adjam oda az úrnak. Kösz. Szemforgatva indultam meg az ember felé.
- Khmm...elnézést -szólítottam meg bizonytalanul, mire felém fordult -nem tudom, jól láttam-e, de nem fogadná el ezt a kabátot? -oké, esetlenség level x. Sky persze jót röhögött rajtam.
- Nem, köszönöm -válaszolt.
- Na. De! Vegye el, tudom milyen hideg van! -erősködtem. Ez eltartott egészen addig, amíg a busz be nem futott, de legalább elvette, és remegő kézzel magára kapta, majd fellépkedett a buszra -Na?
- Most neked kell megölelned! Itt kibaszott hideg van! Gyere, menjünk -kulcsolta újra össze ujjainkat, aztán felhúzott a járműbe, ahol kellemes meleg volt. Nem volt túl zsúfolt a busz, viszont az a pár ember, akik rajta voltak, kellően felmelegítették ahhoz, hogy ne fázzunk. Utaztunk 20 percig, egészen a végállomásig elmentünk. Szerintem egy teljesen új városba érkeztünk. Na mindegy, a lényeg, hogy a parkolótól nem messze feltűnt egy újnak tűnő, benti sportpálya, ahova nem sok idő múlva meg is érkeztünk - Na. Akkor az első szabály -kezdett a tanításba, mikor beléptünk a hatalmas arénába. Wow, mennyi hely! Mekkora tér! Ezt látva elfogott a "profi sportoló" érzés. Rajtunk kívül edzett még néhány ember, de ők nem különösebben érdekeltek - egy játékosnak mindig viselnie kell mezt! Szóval ezt vedd fel, addig én szerzek ütőket -nyomott a kezembe egy rám jó nagy, Skylar izzadság -ez rendkívül guszta- és dezodor szagot. Vállat vonva kerestem meg az öltözőt, ahol gyorsan átvettem a ruhát, majd visszamentem a pályára.Sky már el is készült, rajta viszont egy kék mez volt, nem 86-os számmal, hanem egy 69-es fehér logóval. A kis perverz. Ja várjunk, fiú,
 |
| BASEBALL GIRL!!! |
- Hé, Skylar -üvöltöttem a pálya túloldalán álló fiúnak, aki éppen dobni készült. Nagyon úgy tűnik, hogy megzavartam a koncentrálásban, mert fújtatva leengedte a kezét, majd visszakérdezett, hogy "miva'?" - Hol tanultál meg ilyen jól baseballozni?
- Figyelj! Egy vérbeli New York-ival állsz szemben! Minden tősgyökeres New York-i tud baseballozni!
- Hú! Akkor még szerencse, hogy nem vagyok New York-i -röhögtem fel, mire a kölyök még nagyobb nevetésben tört ki, gondolom eszébe jutottam szarakodás közben.
- Na, megy a labda -kiáltotta, s még ebben a pillanatban elhajította a labdát. Éljen a reflex. Már akinek jó. Ugyanis a labda pontosan az arcomat célozta meg. És bumm! becsapódott. Öhm, hát...kissé kellemetlen volt könnyezni, de hát van ilyen - Bazd meg! Ez a mesterdobás! Kár hogy nem videóztam le...felrakhattuk volna valahova -ábrándozott el, viszont én egy erőteljes "KHÖMM!!" célzással visszarángattam a valóságba - Hopp, bocs. Elvileg van itt jég, ha meg nincs, tél van baszki -azzal sarkon fordult, s vihogva ment jeget keresni. Addig én kibőgtem magam, mondván "ez életem legpocsékabb randija! Olivert akarom!!!!", aztán leesett, hogy részben miattam is ennyire szar, plusz arra is, hogy nem szép dolog egy randin másik fiúra gondolni, aki nem mellesleg az exem is. Így hát meggyőzve magam, annyira nem rossz, csak nem élvezem, letöröltem a könnyeket, feltápászkodtam a földről és vártam Skylart.
- Kösz -motyogtam mikor befutott.
- Várj, segítek -mondta, s választ sem várva rányomta az arcomra a zacskós jeget -ki rak csak kör formájú jeget tasakokba??-, ami miatt halkan felszisszentem. Ez a kölyök tud valamit. Mondjuk baseballozni - Akarsz játszani azért?
- Miért ne akarnék? Valamikor úgyis meg kellett volna tanuljak -vontam vállat, rájőve arra, ha csak Sky próbál kitenni a magáért, én mért ne próbálkozhatnék? Tehát újra felálltunk az előző pózba, én megfogtam az ütőt, felemeltem, Skylar pedig elhajította a labdát. Ezzel még elszórakáztunk egy ideig, s mire sikerült eltalálnom az elég kemény, repülő tárgyat, a feszültségnek nyoma sem volt - ELTALÁLTAM! EGY K*BASZOTT BASEBALL JÁTÉKOS VAGYOK! Mi? Hazafutás? Áááááááááá -lejtettem indiántáncot, aztán amikor leesett, rohannom kéne, üvöltve nekiiramodtam. Pontot szereztem, sálállá, pontot szereztem!! - Még egyet! Le foglak verni, te bitang! Na, dobjad, gyerünk, gyerünk!
- Oké -kacarászott a fiú. Fél hétre már totál kifáradva, döntetlenre álltunk, ami nagy szó tőlem. Kiderült, nem is dobok annyira lányosan. Legalábbis Skylarhoz képest biztosan nem. Muhaha.
- Megtarthatom a mezt? -néztem rá könyörgő tekintettel, ugyanis ez a ruha már a szívemhez nőtt. Vagy csak Sky-é, és meg akarom őrizni. Válasza egy "hinnye! Ahamajdaha" volt - Neked nincs kedved inni valamit? Szomjas vagyok -pattogtam a hazafelé vezető úton. Az idő nyolc körül járhatott, az eget szinte már el is nyelte a koromfekete sötétség, ami a város felé telepedett. Azta, de hülyén fogalmaztam. A lényeg, hogy sötét volt.
- Oké -egyezett bele hamar. Az út további részében szinte minden dolgot megtudtam a mellettem sétáló, néha vacogó, ámde ezt becsületesen titkoló srácról, sőt, már-már kezdett egy életrajzhoz hasonlítani az egész beszélgetés. Persze, nem mondom, hogy nem élveztem, mert rohadt jó volt (vele) - Anyád nem fog kiakadni, hogy nem vagy otthon?
- Ugyan! Nem tarthat mindig otthon -közöltem, mikor elértünk egy 24 órán át nyitva tartó kávézót. Belöktem a barna ajtót, ami ezzel a lendülettel megszólaltatta a kis csengőt, amit rögtön a fenti ajtófélfára szegecseltek, hogy, mint ahogy jelen esetben történt, felkeltse a pultnál alvó embert - Jó estét!
- Üdv -biccentett Sky is, majd leültünk egy asztalhoz. A kávézóban még egy csoport külföldi ember tartózkodott, szerintem olaszok, vagy ilyesmi a beszédükből ítélve -Na jó. Ha meghívlak valamire, ígérd meg, hogy nem fogsz hisztizni, ha elmondom mi volt tegnap -tette fel a kezét, jelezve a pultosnak, rendelnénk. Bólintottam egyet, belemenve az ajánlatába.
- Mit hozhatok? -ért oda hozzánk a kiszolgáló csávó. Csávó...35 felett volt, legalább.
- Én egy...angol teát szeretnék -jutott eszembe a hirtelen ötlet - tudja, feketetea, meg tej! Kevés cukor, maximum 3 kanál, és a tejet addig töltse, amíg karamell színe nem lesz a teának! Mellé pedig egy kis...hogy is hívják azt. Tudja, a. Megvan! Nos, akkor mellé pedig szeretnék egy kicsi. Nem, egy jóóóóóó nagy adag Welsh Rarebitet! Azt tud készíteni? Na, olvasztott sajtos pirítós, így már érthetőbb! És te Sky, mit kérsz? -fordultam a fejét fogó fiú felé, amint végeztem.
- Öhm...ugyanezt, please -röhögött fel - Ez egy kávézó!
- Jó hogy mondod! Elnézést! Egy szendvicset is kérhetek! De croissantból legyen! Szelje ketté, de hosszába! -ugrottam fel, hogy rendeljek még egy szendvicset is. Partnerem óriási nevetésbe kezdett, csak úgy, magától. Ja várjunk...én vega vagyok. Ó, azanyádúristenitmánhe! Leszarom! Bocs tehén, disznó, de van ilyen!
- Nem vega vagy? -jutott Skylar eszébe is. Kezdem azt hinni, hogy gondolatolvasó.
- De. Viszont nem ettem legalább 5 órája, és éhen fogok halni. Tudom disznóság, de most az egyszer ehetek én is rendesen, nem?
- Ja. Akkor, akarod hallani, mi volt az este? -tette fel következő kérdését.
- Persze -dőltem hátra. Halljuk. Készen állok.
- Oké. Hát, nekem is csak a haverom mesélte, szóval bocs. Khmm...tehát. Annyi nem elég, hogy mindketten ittunk, ezért éjfélkor smároltunk? Na?
- Oké -nyugszik. Oké. Levegő. Oké...akkor sorjában: éjfélkor ahelyett, hogy a haverjaimmal lettem volna, inkább az előttem ülővel csókolóztam? Ez... megdöbbentő. Sokkoló - Más valami?
- Lenne -vett ki hirtelen egy összetekert, összegyűrődött lapot a zsebéből - Szerződés van arról, hogy járnunk kell! Érted? Nem akarok ilyen fiatalon meghalni!!
- Szóval halálnak nevezed azt, hogy velem kell lenned? Igen?! Köszönöm, el tudná csomagolni? -álltam fel hirtelen, majd a pincérre néztem, aki kihozta az ételeket. Sóhajtva bólintott, mire folytattam a hisztizést -Az egész a te ötleted volt! Nem tehetek róla, hogy beb@szva idióta ötleteket vetsz fel!
- Te meg belementél! Komolyan, kezdem azt hinni, hogy hülyeség volt elhívni -forgatta meg a szemeit. Köszöntem, nekem ennyi belőle. Fogtam a már becsomagolt ennivalót, bevágtam a laptáskámba -szétnyomódtak-, majd egy "akkor jó fizetést fafej!" felkiáltással elviharzottam. Mit bámultok, olaszok? Oké, ez elég gyermeteg vita volt. De akkor is! Minek kellett neki felvetnie az ötletet, ha józanul még puszit adni sincs kedve! És így kéne járni? Kösz nem. Várjunk...hogy került hozzá a papír, ha az nálam van? Két példány, mondjuk, esetleg Kristen...hülye vagy! Kösz...ez sértő. Egy klassz dolog van ebben a napban: elhoztam a telómat, amin rajta van pár zene, úgyhogy a hazafelé vezető úton nem kell paráznom az ijesztő hangoktól. I'M BAD, REALLY REALLY BAAAAAAAAAD!!! Hm, hm,hm, lálállláááá! Ez nincs a dalban, de valami reccsent, szóval sálálllááááláámohamedrettegett unokája vagyok! Félre bitangok! Láálllááásááláláláá! Húh...hazáig rohantam. Azta bazzeg! Ez fárasztó volt! Tyűha!
- Kristen -bökte meg valaki a vállamat furcsán hörögve,
- Áááááááá!! Jézus, egy kísértet! Áááá -sikoltottam fel, aztán mikor betapasztotta a számat az állítólagos "kísértet", s a fülembe suttogta "Skylar vagyok!!", leesett, ez Skylar. Abbahagytam az eszeveszett üvöltést, kifújtam a levegőt, végül megkérdeztem mit keres itt.
- Bocsánatot akartam kérni, de mikor utánad eredtem,pont azt énekelted, hogy te vagy Sirius Black, úgyhogy azt hittem, megőrültél, ezért hazáig követtelek.
- Hm. Akkor ez megmagyarázza a furcsa hangokat -méláztam el. Aztán rájöttem, a távolság biza már nem 1,5 méter, mint ahogy eddig volt, hanem egyre kisebb, kisebb, kisebb, még MINDIG kisebb, s a végére már csak annyi hely maradt köztünk, hogy ne törjön le az orrunk. Aztán, mielőtt megtörtént volna a csoda -jé, józanul is meg képes csókolni-, azt suttogta, hogy "veled csak a hóhér nem járna", de ezt olyan komolyan mondta, hogy megtörtem a cukcsi pillanatot, s röhögésbe kezdtem.
- Bocs, bocs, kezdjük elölről, de ne ezt mondd please -töröltem le a nevetéstől kicsordult könnyeimet, majd visszahelyezkedtünk az eredeti pózba, Skylar meg újra próbálkozott:
- Veled még a mormota is smárolna -ezt a felállást még eljátszottuk párszor -mindegyik végén röhögtem-, mikor is végre meghallottam azt a bizonyos sokkoló 2 szavas mondatot. Hinnye! A hatodik próbálkozásra kinyögte, hogy "járnál velem?". Erre mit lép a józan ember? Közelebb húzza magához a fiút, aztán a csókkal azt válaszolja "még szép hogy!". Na már most, én is ezt tettem, büszke fejjel karoltam át a nyakát, meg minden, amikor is, közelebb akartam lépni. Viszont mivel totál béna vagyok, nem vettem észre, hogy a hó egy kicsit befagyott, ezért mikor ráléptem, hátraseggeltem volna, ismétlem VOLNA, ha Skylar azzal a lendülettel nem kap el. Persze ismét röhögni kezdtem, azonban mikor felkapcsolódott egy lámpa a konyhában, némán akartam megfulladni.
- Akkor ez egy igen? -nézett rám, visszatartva a nevetést. Csak bólintottam egyet, így hajlandó volt talpra
- Ehhem, ehhem! -állt meg előttem anyám csípőre tett kézzel.
- Izé..bocs hogy későn értem haza. Ne haragudj! Veszek neked kekszet! Na? -vetettem be a bűnbánó arckifejezésemet. Há, egy figyelmeztetéssel megúsztam! Ez az! Fáradtan lépkedtem fel a lépcsőn, egyenesen a szobámba, ahol fürdés, vagy egyéb dolgok nélkül, ruhában zuhantam be az ágyba. Az éjszaka nyugisan telt, legalábbis az álmok szemszögéből. Nem volt álmom.
Másnap gondoltam, amíg Skylar meg nem érkezik, játszok egy kicsit online. Bekapcsoltam a gépemet, és mivel mindig is ki akartam próbálni, megnyitottam a Világ Legnehezebb Játékát. A hetes szintig jutottam, de 30 órát szarakodtam az egyikkel. Most menő vagyok? Harmincból hét. Zsír. Délután át is jött Skylar, s bemutattam minden otthon lévő emberkének -anya megint dolgozott-, aztán felvonultunk a szobámba. Tulajdonképpen a nap nagy része abból állt, hogy megpróbáltunk a 20. szintig eljutni, közben beszélgettünk, meg hülyültünk. Meg persze más apróbb dolog is történt, ha értitek a célzást. Este, mikor már egyedül ültem az ágyamon, benéztem a ChatBox-ba. Volt vagy legalább 350 üzenetem, egy Nialltól, hogy mi újság, a többi meg mind idióta fangirlöktől, hogy én vagyok-e az a singer416. Egy valaki azt taglalta, hogy csak én lehetek az, mert én vagyok a legrégebbi felhasználó. Más a nevemet követelte, pár írástudatlan "hülye kurva, na takarodj a picsába, de Harrycicust haggyj!:$$$" mailekkel bombázott, de ezeket nem tudtam komolyan venni. Komolyan, nektek az életben nem lenne esélyetek Harrds-nél! Neki rendes csaj kell, vagy legalábbis neme egy hisztis ribanc...plusz, elmondom most is, attól, hogy eddig két barátom van (volt), miért is lennék kurva? Ja hogy mert kétszer Niall megcsókolt. Ettől kurvára kurva vagyok, mi? Egy csajnak válaszoltam, aki konkrét üzenettel lepett meg:
Leilawokosztcsőh:$$: Sia! Látalak a téwében, és csak azé irokmertudni akaom, te-e wagy az a kicsikurwa? Ne loppd harryt, mer ő a enyém! Legaláb a pofádválalnád fel, kurwa! Mennyé wisza anyádBA ribi! Tudod, harrynek nemegy ilren csaj kell, hanem egy vérbeli nő! Én az wagyok! Többet érek nállad! Puszilak drága ♥ -.- Nem az egóm miatt, de nem tudtam komolyan venni! Egyrészt, mert szakadtam egy órát, ezen a profi nyelvtudáson, másrészt meg, neten sértegetni nagy cucc! Semmi engem, a családomat, vagy a barátaimat érintő dologról nem dumált, úgyhogy nincs is miért duzzognom. Válaszoltam neki, kedves lett a levelem:
singer416: Szia neked is! Mielőtt belekezdenék jó hosszú monológomba (amit nagy valószínűséggel nem fogsz tudni elolvasni minimális szintű IQ-d és a mai úgymond "tininyelv" miatt, amit én személy szerint nem használok), közölném veled, igen, én vagyok az a singer416, akinek Harry küldött egy "sokat érő" puszit. Kíváncsi vagy, ki vagyok? Derítsd ki! Sok szerencsét! Egyedül Harold tudja, akinek biztos nem egy ilyen utcaliba kell, mint amilyen te vagy, hiszen az írásodból ítélve egy rendes mondatot sem tudsz elmondani w-nélkül. Viszont, amiért egyedül neked -érezd magad kivételnek- válaszoltam, az az, hogy attól, hogy nincs képem, nem biztos, hogy kevesebbet érek nálad! Te maximum a sok elhasznált óvszeres cuccaiddal érnél többet, mint egy fűszál. A másik dolog, hogy attól, hogy valaki ismer egy hírességet, még nem kurva. Jelenleg is van barátom, nem tervezem megcsalni, szóval kérlek, hagyj fel ezzel a szöveggel.
P.S.: mielőtt "wisza mennék anyámBA", szeretném felhívni a figyelmedet a nyelvtan-helyesírási szótár átnézésére. Rád fér. Oké, tudom, hogy nem kellett volna ennyire hosszan és taglalva leírnom a véleményemet, de muszáj volt ezzel megosztanom. Mármint a csajjal. Szerintem úgy sem érdekli, de hátha. Beraktam egy profilképet úgy, hogy csak az úgynevezett "Chatpartner"erek lássák, őket külön be lehet állítani, bár engem nem nagyon érdekelt, ki látja a képem. Még válaszoltam Szöszinek, hogy adja át a Harrds-nek szánt üzenetemet, mert megköszönném. Dumáltunk még fél órát, majd a végén megjegyezte,
Azzal állapotomat elfoglaltra váltottam, s ráklikkeltem a beállítások menübe, ahol a FIÓK TÖRLÉSE gomb körül körözött az egerem, de aztán kattintottam egyet, és kidobott a ChatBox-ból, a regisztrációs oldalra. Hát, sose fogom tudni, mit válaszolt Niall, de talán nem is baj. Hejj. Amúgy rájöttem valamire. Jó hülye vagyok. Beállítottam egy profilképet, aztán kitöröltem magam. Az ész. Kristen módra! Oké, mennyi az idő? 9.14. Hm, egy kissé elhúzódott a gépezés...azt hiszem, megyek, és fürdök. Igen, ezt fogom tenni.
Újra iskola. Ezáltal Skylarnek is vissza kellett vonatoznia New Yorkba. Könnyes búcsút vettünk egymástól, aztán elment. Mondjuk, megígérte, hogy minden nap hív, s ezt a mai napig betartotta. Mi, a suliban egy újabb projekten dolgozunk, a címe: SEGÍTSD A GYEREKEKET!! Ez a gyerkőcök árva, illetve beteg részére utal. Na, az egész előadás lényege az, hogy az egész iskola fellép. Nevezhetjük alapítványi előadásnak is. Minden osztály lázasan készül rá, pedig majd csak márciusban lesz. A mi produkciónk egy extrahosszú-énekes darab, amihez kb 6 embernek kell dalt írnia. Sikowitz ki is jelölt egyből hat embert, köztük Andre és én is ott vagyunk. Nos, csak egy apró probléma van, mégpedig az, hogy TÖK MÁS EMBER FOGJA ELÉNEKELNI A DALAINKAT!! Azaz, hiába írok egy profi dalt, azt valami hülye, ribanc csaj fogja énekelni. Tehát, én csakis ebben segédkezem. Meg a kurva anyád! Nem! Elteszem láb alól azt a csajt, aztán előadom a dalt...vagy nem. De most komolyan, ennyire utál a tanár? Ráadásul az első nap még csak beszéltünk az egész cuccról, hogy mikor lesz, hol, stb, este meg felhívtam Harry-t, hogy nincs-e kedve megnézni. És el fog jönni, mert ő a legjobb barátom, aki éppen turnézik, és mit fog látni? Semmit! Mert Sikowitz kicseszett velem! Á, feladtam. Megírom a dalt, mást úgy sem tehetek. Kezdjünk is hozzá. Január 11, szombat van. Előkerestem egy üres kottafüzetet, meg egy tollat, s hozzá is láttam. Nem először írok már zenét, ezért tudtam, hogy a dal dallamával kell kezdeni. Hm. Oké. Dó, ré, mi...körmöljünk. Ennyi. Három hang. Mesteri vagyok. De aj már! Most mi lesz? Nem tudok dalt írni!! Eldalolni még rendben van, de írni már nem!! Hinnye!
- Andy! Halkítsd már lejjebb a Glee-t! -kiabáltam át húgom szobájába, mivel orbitális hangerőn hallgatta a 4 Minutest. Négy perc...négy perce szarakodok itt. Négy perc alatt nemhogy a világot nem lehet megmenteni, de még egy dalt sem lehet megírni? Vajon Harry hogy csinálja? Meg a Glee? Meg Andre? Nem! Itt, előttetek megesküszöm, hogy megírom azt a rohadt dalt!! Ihlet kéne hozzá...járjuk körbe a lakást. Nos. Itt a szoba. Ágy. Nem, semmi. Szék. A-a. Szekrény, ami komód, de mindegy. Nein. If You feel it, it must be real just...hülye Glee! Akkor keressünk képeket a telefonomon. Niall. Niall. Niall félmeztelenül. Ehh...nincs annyira jó teste. Delete. Niall....pucéran? Ezek a fotók honnan vannak nekem? Mi lenne, ha rajzolnék ODA egy nadrágot a rajzprogram segítségével? Hm. Vagy, nézzük a...oké, egy kissé rég volt pasim, ha beérem Niall izéjével. Fhúú, Kriten milyen perverz vagy! Lapozzunk. Michael Jackson. Egy trollface. Hahaha, ez nagy. Azért sem mondom meg! Tovább. Jé! Skylar! De cuki!! És már vagy...11 napja együtt vagyunk! Amúgy van valami különösebb szabály arra, hogy hány nap után lehet azt mondani, hogy szeretlek? Jólvanna, egy barátom volt, ő minden nap kijelentette: "szeretlek cukorfalat". Kösz nem, nem kell több érzelgés. Hm. Erről is szólhatna a dal. Például, a bevezetés: Tell me that you love me, but not too early, and not too lately...eh. Ez csak szerintem szar? Shhh! Ne dumálj! Megragadott az ihlet...ja nem, csak vécéznem kell.
Na, itt vagyok. Hol is tartottam? Megvan! A tell me that you love me...egész jó. Tell me that you love me, yeah...ez jó! Első sor...írjuk is le.Viszont...ez refrénnek lenne jobb. Akkor. A terv a következő. Sky képét bámulva lewriteoljuk a dalt, miközben ügyelünk arra, hogy a nyálunk ne nagyon csorogjon. Ezek után alszunk. Mert nem tudom mennyi az idő, de alszunk. Szóval. első tipp, arról csináljunk zenét, amiről érzünk. Miről érzek? Hát, meg kell mondjam, körülöttem minden felfordult. Egy kissé nagyon. Ugye a suli, Skylar, Párizs, Andy, Niall, Harry, stb. És még? Ezt zárójelben megjegyzem, hogy ez egy interjú magammal. Hehehe. Tehát. Ugye ott van Skylar. Helyes, kedves, a pasim, meg minden, de egyben Szöszi is ott van. Róla mit mondjunk? Csalódtam benne...hiszen játszott egy lány érzelmeivel! Tömlöcbe vele! Ez is megvan! Következő sor. Na, ez a dal a csávókról fog szólni. Leszarom, mindenki megtudja a problémámat oszt csó. Tehát. Eddigi sorok. The situation turns around, that someone else has let you down, so many times /Ehhem-ehhem, Niall/, I don't know, why. Nem jó, nem jó! Olyan üres! Kellene még bele valami. Mert ez így hülyén hangzik: a helyzet eléggé összekuszálódott, mert valaki sokszor hagyott cserben, de nem tudom, miért. Ez pompás. Rakjunk be még egy kis cuccost oda, hogy..........................
Szia! Egy cserét kérhetek?
VálaszTörlésxx Bonnie
Szia, persze, kiraktalak -bár megjegyzem, a blogod URL-jével könnyebb lett volna, de megvan :DD
TörlésEmma:3